A Környe-Környebánya vasút nyomvonala ma. A kiágazás körülbelüli helye a tatabányai vonalból, az egyetlen megmaradt betonhíd, és a mezők a pálya helyén. A bánya 1933-ban bezárt, de a második világháború alatt még őriztek angol és orosz hadifoglyokat vagonokban Környebányán, úgyhogy a vasút ekkor még megvolt. Nem tudja valaki, mikor szedték fel?
Ha valaki járatos a kisvasút.hu oldalon, rajzolná már át a csillepálya térképét. Az első térkép van fent, de a csillepálya az osztályozóhoz vezetett, a normál nyomtávú vasúthoz, ahhoz pedig még hozzátartozik a második térképen látható szakasz.
Az előttük levő képeken látható betontömbökön állt az osztályozó. 12 db volt belőlük, 4-4, három sorban, abból két sor ma bent van az azóta létesült kiskertekben.
Az utolsó képen a kihúzóvágány helye látható (illetve nem látható).
Ha régi bányatérképeket nézegetünk, találhatunk rajta egy vasúti kiágazást, és mellette egy feliratot: környebányai iparvágány.
A BÁNYA TÖRTÉNETE
A területen haladt keresztül az akkori Bánhida—Vértessomló községeknek és a velük szemben lévő Környe község közös határvonala, ami egyben a szénmedencében bányászatot folytató Magyar Általános Kőszénbánya Rt. lefoglalt szénjogi területének határa is volt, és a szomszédos Környe községig terjedt. Az ezen túl fekvő — jelentéktelennek ítélt — környei terület viszont már nem tartozott a szénjogilag lefoglalthoz.
A Vértes hegység egyik nyúlványa, a Somló-hegy tövétől 500 m-re 1903. február 16-tól kezdődően végezték az első kutató fúrásokat, amelyek március hónapban is folytatódtak. Először 44,9 m mélységben, másfél méter, majd 78 m mélységben 0,8 m vastag szénréteget találtak. Ezután befejezték a kutatást, mert később sem értek el jobb eredményt. Gyakorlatilag évekig nem folytatták a munkát.
1907-ben a magyar állami bányászat figyelmét is felkeltette ez a szénterület, de a 142. sz. fúrólyuknak az addigi ismeretek miatt kétkedéssel fogadott eredménye és az esetleges kisméretű környei beszögellés nem sok reményt adott, ezért nem követte bányanyitás.
Végül 1910-ben a bécsi Hauser Lipót nagykereskedő cég megbízásából Zsigmondy Béla mélyfúró vállalkozása — az említett tatabányai fúrástól nem nagy távolságra, de már környei területen — ismételten megfúrta a széntelepet (5 m vastagságban, kiváló minőségben).
A szakmai körökben most már beigazolt és éppen ezért meglepetést keltő eredményt a Környe községre kiterjedő külön szénjog megszerzése, majd gyors bányanyitás követte, aminek révén a "Hungária Kőszénbányászat, Hauser Lipót és Társa Rt." nevű vállalat 1911-ben megindította a széntermelést:
1911. február 9-én Környe határában 2–3 m mélységben a felszíntől jó minőségű barnakőszenet találtak. Az első csille szenet február 19-én termelték ki. Májusban külszíni műveléssel indult meg a termelés.
Még ebben az évben megkezdték a Lipót akna mélyítését, amely 99,19 m mélységű lett. Ez lett a szállító akna.
1913 áprilisától december 06-ig megépítették a 81,44 mélységű Ferenc aknát, ez volt a bánya légaknája. 1913. július 03-án a bányatelek-adományozási bányahatósági végtárgyaláson egy lakótelep megépítését tették lehetővé a kiszolgáló létesítményekkel együtt.
A mélyművelésű bányatérség kiépítése 1914–1915-ben történt meg.
A részvények 50%-át 1924-ben Freud Béla szénnagykereskedő vette át, aki egyébként is már egyedárusítója volt a környebányai szénnek. 1911-től az 1930. évi beszüntetésig, illetve kimerülésig összesen 1 395 kilotonnát hoztak a felszínre.
Az aknaszállítás lebonyolítását a 13,5 m tengelymagasságú, vasszerkezetű aknatoronnyal bíró Lipót aknában egy fekvő 2 hengeres, 150 lóerős, alacsony nyomású gőzgép végezte, 1800 mm átmérőjű, 2 dobos szállítógép segítségével. A kötélsebesség 2,5 illetve 4,5 m/perc volt személy, illetve teherszállításnál. A gép a csehországi Breitfeld, Danek és Schlan cég gyártmánya volt, mely leszerelés után a jogutód pilisszentiváni István aknán újra felszerelve 1969-ig üzemelt.
A Ferenc akna (ugyancsak 13,5 m magasságú vasszerkezetű toronnyal felszerelve) kisméretű szállítást eleinte egy kis gőzvitla, 1923-tól 80 lóerős, villamos meghajtású, 1600 mm átmérőjű 2 dobos szállítógép bonyolította le 2,5 m/perc sebességgel.
A bányatelep energiaellátását saját villamoserőmű végezte (sűrített levegőt nem alkalmaztak).1924-től minden lakásban volt villany. A telepnek saját áramtermelő dinamója, és a bányának nagy teljesítményű gőzgépe volt. A környező parasztházakhoz képest az itteni lakások korszerűek voltak.
A bányaüzem jól felszerelt külszíni javítóműhellyel rendelkezett (kovács, lakatos, forgácsoló, villamos, ács és asztalos). Gatterrel és körfűrésszel felszerelt fatelepük is volt.
1923-ban állítottak fel — hatósági előírásra — bányamentőállomást, melynek felszereléséhez tartozott: 9 db 1920-as Dräger 2 órás mentőkészülék, 1db Pulmotor, 1 db oxigéntöltő szivattyú, 1 db gyakorlatozó munkagép, 12 db kézi villanylámpa, 1 db gyakorlótáró. Az állomás kiképzett legénysége 15 főből állt, és egy parancsnokból, illetve helyettesből.
A földalatti és külszíni építkezésekhez egy kisebb teljesítményű téglagyártó üzemet is fenntartottak. Az önálló vállalatot képviselő bányaüzem a maga idejében megfelelő szociális létesítményekkel is bírt. Így a valamennyi dolgozót felölelő bányatárspénztár kezdettől fogva fennállt, saját orvossal és rendelővel.
3 tantermes iskolájuk volt, 3 fős tantestülettel. Az első világháborút követően munkásotthon létesült, munkás kantinnal, táncteremmel, alkalmazotti étkezdével, gondnoki lakással. Önálló bányászzenekaruk is volt. Aktív sportélet alakult ki a telepen, labdarúgással, kugli- és teniszjátékkal.
A kedvező gazdasági körülmények közt folyó bányászkodásnak 1930-ban részben a szénvagyon kimerülése vetett véget. A Tatabányai MÁK Rt. 1934-ben megvásárolta az összes létesítményt, a lakóházakat, a bányát.
Újra próbálták indítani a termelést, de a futóhomok miatt felhagytak vele, és végleg befejezték a bányaművelést. A település lakásait a benne lakóknak eladták, kedvezményes hitelre. A munkások más környékbeli bányákban álltak munkába. A gépeket leszerelték, egy részét Pusztavámon, a többit a pilisi bányákban helyezték el.
(A környebányai adatok nagy részét dr. Ajtay Zoltán okl. bányamérnök szolgáltatta, aki a vállalat alkalmazásában állt több éven át.)
Bányai Zsolt vagyok, vízkútfúró. Tanácsot és segítséget szeretnék kérni Önöktől! Bányászatban használatos régi MVZ szivattyú bánya fúrógéphez használatos DUGATTYÚS szivattyút keresek. Ha még ilyen vagy hasonló szivattyú létezik nem vágták széjjel érdekelne! Vagy ha valakit tudnak aki fúrófejeket, szárakat, szivattyúkat árul kérem szóljanak!
Helló Mindenkinek. Új vagyok itt a sorban, de majd az összes hozzászólást olvstam már. Emberekel, megszállott fanatikusokat keresek főként Fejér megyéből, akik szívesen segítenének kinyitni a Velencei hegységben több egykoron felhagyott kutatótárót. Jelenlegi cél a Meleghegyikutatótáró Nadap felett, ami kb 300méter hosszan nyúlik be szálkőben a Meleg hegy alá. Kérésre email címre képet is tudok küldeni a bejárat jelenlegi állapotáról. Várom az érdeklődőket. Jó szerencsét!
ű
