Egy-két érdekesség gyöngytyúkból, melyet régen nagyszüleink sűrűn készítettek.
Gyöngytyúk, ahogy szőlőhegyen készítik
Hozzávalók:
1 db gyöngytyúk 1,90 kg, liszt 5 dkg, vaj 8 dkg, vöröshagyma 10 dkg, fokhagyma 1 gerezd, paradicsom 10 dkg, fehér bor 4 dl, törött bors, kakukkfű, gyömbér, só
Elkészítése:
A megmosott és feldarabolt gyöngytyúkot megsózzuk, törött borssal meghintjük, majd lisztbe mártjuk. Lábasban vajat hevítünk, a szárnyas darabokat beletéve szép pirosra sütjük. Kevés vízzel felengedjük, és fedő alatt pároljuk. Amikor a hús megpuhult, kiszedjük, és egy másik lábasba tesszük.
A párolásból visszamaradt vajat addig melegítjük, ameddig a hozzáadott víz elpárolgott. Beletesszük a finomra vágott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát, a lehéjazott, kockára darabolt paradicsomot, és feleresztjük fehér borral. Amikor felforrt a gyöngytyúkra öntjük. Kakukkfűvel, reszelt gyömbérrel ízesítjük, és még 4-5 percig takaréklángon forraljuk. Párolt rizst adunk mellé.
Sáfrányos gyöngytyúkleves daragaluskával
Hozzávalók:
1 db gyöngytyúk, 25 dkg tisztított leveszöldség, 1 db paradicsom, 1 db paprika, 1 db vöröshagyma, 2 csomó petrezselyemzöldje, 2 g sáfrányos szeklice, 2 g egész bors, só.
A daragaluskához: 10 dkg búzadara, 5 dkg liba- vagy sertészsír, 1 db tojás, só
Elkészítése:
A tisztított, megmosott gyöngytyúkot földaraboljuk, és aprólékjával együtt hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, többször lehabozzuk. Ezután tesszük bele a zöldségeket, a borsot, a sót, a megmosott és kettévágott, platnin pirított héjas vöröshagymát, valamint a sáfrányt. Lassan, gyöngyöző forrással - kb. 2-3 óra alatt - készre főzzük. Ha a hús megpuhult, levesszük a tűzről, kb. 20 percig hagyjuk ülepedni, majd leszűrjük. A levest tálban, húsával (esetleg a benne főtt zöldségekkel) tálaljuk. Betétnek daragaluskát teszünk bele.
A daragaluska készítése: A zsiradékot az egész tojással jó habosra kikeverjük. Ezután beleszórjuk a darát, sózzuk. A kapott masszát fakanállal alaposan összedolgozzuk, és kb. egy órát a hűtőben pihentetjük. Vizes evőkanállal apró galuskákat szaggatunk belőle, és sós vízben kifőzzük. Vigyázzunk: nem szabad nagyon forrnia! A végén a tűzről lehúzzuk az edényt, és fedő alatt, saját levében hagyjuk megpuhulni.
Én már próbáltam megtudni a nénikémtől, aki ma is ugyanabban a konyhában főz, hogy hogyan is csinálta a nagymamám, de ő sem tudta -- ezeket a gyakran használt recepteket nem írta le sehová, fejben tartotta mindet.
A nagymamám szerintem majorannát használt gyömbér helyett, de erre nem mernék megesküdni.
Kifújt tojáshéjba töltött darált tüdős, rizses töltelék, levesnek megfőzve, savanyítva, tejfölözve. Végül is érzésből egyszer életemben megalkottam a leírások alapján, de tényleg nagyon macerás. Autentikus recept érdekelt volna, mert én csak leírásokból ismertem ("nagymamám főzte, nagyon finom volt...") Gondoltam, ha egyszer nyugdíjba mennék, újra sort kerítenék rá.
Beregben, Szatmárban (Nagyszőllős gyakorlatilag Bereg:)) az általad leírt töltöttkáposzta a hagyományos, sokan esküsznek rá - bár a méretét arrafelé inkább az apró jellemzi.
Borscsleves. Telente gyakran főzök. Ennek is sok változata létezik, sokan nem átallanak savanyított céklát, vagy krumplit tenni bele.
Én így csinálom:
Húst (kockázott marha, vagy baromfi, vagy akármi, amiből levest lehet főzni, akár csontos hús is ...) pirítok olajon, felöntöm vízzel, forrás után só, bors, babérlevél esetleg szárított zöldségkeverék kerül bele. Másik edényben olajon kockázott hagymát(1), gyufaszálra gyalult sárgarépát(3-4), nyers céklát(3-4) pirítok, majd a leveshez teszem. Teszek bele nem túl sok laskázott káposztát, paradicsompürét, és szép lassan készre főzöm. Tálaláskor kerül bele tejföl.
Szia! Birsalmám van, de benn a tyúkudvarban. Már elég öreg bokor, de abba az udvarba nem tudnék semmit ültetni, mert a libáim mindent kirágnak. Bár még tövet sem szedtem ki. Ez a bokor nálam úgy lett, hogy kikelt a mag magától (akkor még nem voltak ott a tyúkok) én meg hagytam, mert eleinte azt sem tudtam, hogy micsoda, csak mikor el kezdett teremni akkor láttam hogy birsalma. Ez jó, naspolyában birskörte.
Birskörtéd van? Egyik ismerősünk járt úgy, hogy a nasponyafánkról (ő hívja így) szeretett volna hajtást vinni magához. Erre a legalkalmasabbnak azt vélte, hogy a fa tövénél található kis csemeték közül szed ki 1-2 tövet. Persze, mind megfakadt neki. És csodálkozó szemekkel mesélte, hogy neki már nem naspolyája lett, hanem birskörtéje. :) Abba volt beoltva, és ezek a csemeték gyökérről nőhettek, nem magról.
Ó, igen a régebbi egyik hsz-emben leírtam az anyósom féle Barscs vagy borscs levest magyarosan. Érdemes elkészíteni, fantasztikus finom. Én azért nevezem barscs-nak mert anyósom is így hívta.
szia! Hát én ültettem magról is és kaptam tövet is. Mindkettő megfakadt, de szerintem Nálad a talajjal van a baj. Én például hiába akarok naspolyát és áfonyát ültetni (vettem már tövet számtalanszor, a világért sem marad meg. Bár nálam a paprika sem szereti a talajt a paradicsom viszont imádja. próbálj esetleg magot venni és cserépbe ültetni belőle, hátha úgy megmarad a virágföldben. A töltött káposztát a jász nagymamám csak savanyú káposztából csinálta és igen emberes méretű levelekbe tette. Anyósom Nagyszőllősről származik, (magyar ő is) ,de ő már csak a szálat használta savanyúból, a burkot édes káposztából forrázta le és abba töltötte, a mérete akkora volt, amennyit a káposzta elbirt és öntött rá egy üveg házilag készített paradicsom levet is. A suliban is a nagymamám félét tanultuk. Tényleg ahány ház annyi szokás.
Na! A kakukkfüvet hogyan tudtad megfakasztani? Nálunk a kakukkfű és a kamilla az, ami nem akar megmaradni. De nagyon sok gyógynövény szerencsére megfakadt.
Töltött káposztát ettem vagy négyfélét. :)
Kárpátalján és a Nyírségben elég kicsi a töltelék benne, így kicsik a "csomagok" is, legalábbis odavalósi ismerősök így csinálják.
Ózd környéki ismerősöm olyasmi módon csinálja, mint a töltött paprikát, paradicsomos szószban. A töltelékeket különböző módon csomagolja: káposztalevél, kelkáposztalevél és tvpaprika. Az ember együltő helyében egy lábassal megeszik belőle. :)
Mátraaljárólól származó nagymamám és úgy nagyjából az alföldi rokonság öklömnyi nagy gombócokat gyárt. Fél gombóccal is betegre jóllakik az ember.
Somogyban pedig nemes egyszerűséggel káposztásgombócnak nevezik az ismerősök. Állagra kb. mint a székelykáposzta öklömnyi húsgombócokkal.
Nekem van a kertben mindkettő, a kakukkfű állítólag még az epe bántalmakban szenvedőknek is nagyon jó, (apukám mondta), a töltött káposztától nem görcsöl be aki arra kényes, ha kakukkfüvet is tesz bele. Teának mi is isszuk, sőt ha leszűrtem, akkor a zaccot odaadom a csirkéknek, hogy ők is egészségesek legyenek. A kacsához és libához szoktam én is rakni kakukkfüvet és rozmaring szárat is, no meg a pizza tésztába és a milánói makaróniba és a mexikói babba is nagyon finom.
Nem pontos receptet mondanék, csak a vázlatát: - 4 tojásból szoktam piskóta alapot készíteni (kerek tortaformában) - vékonyan megkenem málnalekvárral - 2 gesztenyemasszát áttörve kevés tejszínnel fellazitok, ez megy a lekvárral megkent piskótára - erre a gesztenyekrémre 1 hidegen készíthető Aranka puding kerül - erre pedig 5 dl tejszínből , zselatinnal keményített hab - legvégül geszenyét reszelek a tetejére Mindíg nagy sikert aratok vele:)!
Hárman (najó, kutyával együtt négyen) voltunk a nyuszira. :) Kedd vacsira fogyott el teljesen, mivel az egyik "segéderő" egész hétvégén odavolt udvarolni.
Köszi az ötletet. :) Gondolkodtam, milyen fűszereket tegyek bele, a rozmaringnak csak az üres zacskóját találtam, kakukkfű nem fordult meg a fejemben. Azt mi legtöbbször teának isszuk, más gyógynövényekkel együtt leforrázva. És sosem akar megfakadni a kertben, így el kell zarándokolni érte a kiserdőig. :(
Egyébként én "csirkefűszernek" tartom. Nagymamám csinált sokszor frissen vágott csirkét úgy, hogy egyszerűen megsütötte, són kívül csak kakukkfű volt rajta.
Gratulálok, egészségetekre, mert gondolom az utolsó falatig elfogyott! ez nagyon jól hangzik és egyáltalán nem off, mert nem csupán régi recepteket írtunk ide, hanem olyanokat is, amik nálunk jól beváltak, finom és szívesen megosztjuk másokkal is az elkészítési módját. A pácba én még tettem volna egy kis kakukkfüvet és rozmaringot is. (nem okoskodni akarok, csak főleg az ilyen ételekhez nagyon finom és a kakukkfű ráadásul még az emésztésre is jótékony hatással van
Nagyvonalakban, mert itt végülis teljesen OFF a történet, a különböző receptekből kiollózgatva egy-két jópofa dolgot...
Nyuszi bekerült egy olyan pácba, ami az alábbiaktól állt:
2 vöröshagyma
1 teljes fej fokhagyma (mind3 hagymát fölaprítva)
házi fehérbor (cudar keserű, hogy a fene vinné el; de ez csak menet közben derült ki :( )
babérlevél fölfőzve egy kis vízben
3-3 szálacska bors- és fodormenta (frissen a kertből)
olaj
fehérbors
fél citrom, ami egy előző főzésből kimaradt
Ennek így együtt kimondottan jó illata volt, keddtől máig pácolódott, forgattam napi 1-2 alkalommal.
Aztán ma délelőtt a nyusziból tepsifüles lett, letisztogattam róla a hagyma- és mentadarabokat, a pácoláskor ráöntött olajból egy kicsit kanalaztam alá a tepsibe, megsóztam, aztán alufóliával letakarva megsütöttem.
A pácba jó sok olaj került, így jutott a mártásba is belőle:
7 almát földaraboltam, megsütöttem
a páclével fölengedtem,
só,
mustár,
tejföl, belekeverve egy kis liszt,
és egy adag áfonyalekvár
ment még bele.
És ezt összeturmixoltam.
Köretnek hajában sült krupli ment mellé, mert lusta voltam elmenni tejért, hogy krumplipüré legyen belőle. És legalább pucolni sem kellett. :)
Szia! Nyulat még sosem gőztem, de szerintem vadast csinálj belőle, de van itt egy Nyúltenyésztés fórum, ott biztosan tudnak Neked tuti receptet adni a nyúl elkészítésére.
Kaptunk egy konyhakész nyulat (legnagyobb valószínűséggel házinyúl) lefagyasztva. Olyan receptet keresek hozzá, ami olyan alapanyagokból áll, hogy egy átlag konyhában is föllelhetők. Találtam néhány receptet, de olyan extra alapanyagokat írtak hozzájuk, hogy azt sem tudom, hogy micsodák azok... (Pörkölt másból is készül idehaza elég sűrűn, nem feltétlenül pörköltbe tervezem "elpocsékolni".)
Tudna-e nekem valaki segíteni egy olyan recepttel, amibe nyúlhús (is) kell? Végtelenül hálás lennék érte.
