Légli Banyászó Olaszrizling 2008. A szőlőt 19 éves tőkékről szüretelték. Alk. 13,5 %, sav 5,9 g/l, maradékcukor 0 g/l. Acéltartályban erjesztették, majd 500 literes fahordókban érlelték 7 hónapon át. Ára 2,5 eFt volt (kartonáron). 3,5 éve kóstoltam, több palackom már nincs. Jó minőségű parafadugó. Színe szalmasárga. Közepesen intenzív illatában fehérhúsú őszibarack, papaya, mezei virágok, kevés frissen vágott fű és petrol. Szájban közepesen testes, a gyümölcsök (őszibarack, körte) mellett minerális érzettel. A savak kissé citrusosak, de egyébként mennyiségileg és minőségileg is rendben vannak. Az OR-re jellemző "mandulás kesernye" (most nem éreztem olyan erősnek, mint 3,5 éve) már a korty közepétől érződik, de egyáltalán nem zavaró. Utóíze közepesen hosszú, téli körtés-minerális, elidőző kellemes savérzettel. Amit korábban írtam, vagyis "az északi part szikár, minerális, száraz fehérborait kedvelőinek valószínűleg tetszeni fog", azt most is tartom. Úgy gondolom, hogy érdemes volt érlelni, mert egyrészt az élei elsimultak, másrészt komplexebbé vált (tercier aromák). Aki teheti, még 1-2 évig érlelje, de akkor sem hibázik, ha most bontja. IWAS-score 4/5.
Szecskő Rubintos 2011. Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű mátrai szűretlen száraz vörösbor. Gyöngyöspata, Peres dűlő (talaj: agyag, kőzet: mészkő). Alk. 14,5%, ára 4 eFt. A rubintos a kadarka és a kékfrankos keresztezéséből született (Kozma Pál és Tusnádi József, 1951). Préselt parafadugó (DIAM). Kitöltéskor múló hab képződik. Áttetsző, kevés barnával kevert pinot-s szín. Közepesen intenzív illatában érett meggy, őszi erdő, kevés szurokfű. Ha nem tudnám, hogy milyen bor ez, akkor a színe és az illata alapján pinot noirra tippelnék. Esetleg PN + kadarka házasításra. Szájban közepesen testes, élénk, jó minőségű savakkal, meggyes-málnás-ribizlis ízekkel, kevés, bársonyos tanninnal. A viszonylag magas alkohol alig érezhető. Közepesen hosszú utóízében a gyümölcsök mellett mediterrán fűszerek. Nem csontszáraz érzetű. Kadarkarajongóknak ajánlott kipróbálásra. IWAS-score 2/5 (csak 514 palackkal készült, ezért relatíve magas áron is tudták értékesíteni), de nem bántam meg a vásárlását, mert most már tudom, hogy milyen a rubintos :). Az alacsony palackszám mellett talán a fajta ritkasága is emeli az árat (ld. még csókaszőlő, tempranillo [ez persze csak itthon ritka]).
Eljött az ÉV BORA választásának ideje. Az általam 2014-ben kóstolt borok közül a legjobb vörös a Romain Duvernay Châteauneuf-du-Pape 2009 (2890. hsz), a legjobb fehér a Moric Cuvee Hausmarke 2012 (2813. hsz), a legjobb ár-érték arányú bor pedig a Tesco Finest Fiano 2010 (2760. hsz) volt. Mivel az előbbiek között magyar bor sajnos nem szerepel, megkerestem az idei legjobb magyar bort is: Gere Kopar Villányi Cuvée 2008 (2744. hsz). Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok minden kedves topiklakónak!
Nyolcas és Fia Borház Egri Leányka 2009. Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű száraz fehérbor. Alk. 14%, ára 1,3 eFt (Lidl). Leányka szőlőből készült, több mint 50 éves ültetvényről szüretelve. Natúr parafadugó. A szalma- és az aranysárga közötti szín. Közepesen intenzív illat hársvirággal, kamillával, sárgadinnyével. Nem túl bonyolult, de nagyon kellemes, természetes jellegű, nem tolakodó illat. Szájban krémesen telt korty finom, kellően élénk savakkal, friss szőlős és körtés ízekkel, oldalt enyhe bizsergéssel. Lecsengése nem túl hosszú, a gyümölcsök mellett leheletnyi vegetálisság is "befigyel". A 14-es alkohol szinte tökéletesen elbújik. Nem hiperkomplex, de kerek, viszonylag vastag (anélkül, hogy ez a jól ihatóság rovására menne), élvezetes bor. IWAS-score 4/5-5/5.
Markowitsch Rubin Carnuntum 2012. Száraz minőségi vörösbor Ausztriából. Alk. 13,3%, ára 11 €. Falstaff 91 pont. Zweigeltből készült, 8-20 éves tőkékről szüretelve, Bécstől DK-re. Egyéb adatok: francia barrique, 1,1 g/l maradékcukor, 5,3 g/l sav. Jó minőségű natúr parafadugó. Kevés lilával kevert gránátvörös szín. Közepesen intenzív illatában őszi erdő, szilva, cseresznye, csipetnyi fahéj. Kóstolva viszonylag nagy test, elsősorban cseresznyés és "húsos" ízek, kitűnő savak optimális mennyiségben, közepes adagú érett tannin. Eléggé elnyújtott, száraz érzetű, szedres-étcsokoládés lecsengés. Az alkohol jól integrált. 6 pont (89).
Romain Duvernay Châteauneuf-du-Pape 2009. Appellation Châteauneuf-du-Pape Protégée. Alk. 15% (nem kell tőle megijedni, vakon max. 14%), ára 25 €. Ez inkább az "old school" vonalat követi, szemben a Cuvée Anonyme X Châteauneuf-du-Pape 2009-cel (2662. hsz.). 7 pont (92).
A Top Selection borok stabilan 6+ pontoask, az alapok pedig sosem érnek 4 pont fölé, de azt már jópár éve megbízhatóan hozzák.
Persze nem mindenkinek jön át ez a különbség. De ez olyan mint a hifi cuccok meg a bringa alkatrészek.. csak egy szűk réteg érzi a minőségi különbséget, de nekik megéri.
Az ilyen borellátós marhaságon meg csak röhögni tudok... vannak még naívok akik elhiszik, hogy 600-800 forintért van esélyük nagy bort kapni. Nincs .. sosem volt és sosem lesz.
Félreértesz... én nem marketinget csinálok itt :) Nagyon butának kéne ahhoz lennem, hogy olyan logika alapján alakítsam ki a véleményem mint amit te írsz :D
Mindkét bort kóstoltam többször is. Igen, egymás mellett is. Idén szerintem vagy 2-3 alkalommal. A különbség ég és föld.
Én inkább azt mondanám, hogy biztosan van aki nem érzi a különbséget egy alap Tornai fumrint és egy Top Selection között. Ők szerencsések, mert olcsón is ugyanazt az élményt kapják. De akinek egy kicsit is magasabban van a léc az érezni fogja a különbséget.
Ezzel csak részben értek egyet: a Top Selection borok valóban nagyon jók, de szerintem nincs olyan nagy különbség, mint amit az ár alapján várhatna az ember. Ha valakinek megéri 5x annyit fizetni egy Top Selection furmintért, mint egy alapfurmintért, akkor vegye azt. Célszerű egymás mellett kóstolni őket, aztán dönteni. A teljes képhez az is hozzátartozik (csak azért írom, mert talán nem minden fórumolvasó tudja), hogy a ti boraitok a 3000-3500 Ft-os ársávban vannak, így abban vagy érdekelt, hogy elhitesd a fogyasztókkal, hogy a Tornai alapfurmintja "közepesen gyenge", inkább vásároljanak 3000-3500 forintos somlói borokat, mert azok lényegesen jobbak. Én viszont azt mondom, hogy a fogyasztó a saját tapasztalata alapján döntsön (biztosan lesz olyan, aki veled ért egyet, meg olyan is, aki nem).
A forró év miért lenne savhiányos? "Warm-climate wines are, generally relatively low in acid and high in alcohol." http://thetastinggroup.wordpress.com/2011/05/13/warm-vs-cool-climate-wine/ Legegyszerűbb persze, ha megkérdezed a borászodat. Nem szükségszerűen lesz az átlagosnál forróbb évjárat bora savhiányos, de nagyobb rá a rizikó (ha megkésnek a szürettel), amit a saját és mások tapasztalatai is alátámasztanak. Érdekes (bár igazából számomra nem...), hogy nem idézted a hozzászólásomnak a következő részét, amelyben leírtam, hogy még milyen fontos tényezők vannak: "valószínűleg megfelelően választották meg a szüret időpontját, illetve előtte ésszel csinálták a zöldmunkát; meg persze fajtafüggő is a savvilág". Ami a savpótlást illeti, a törvény lehetőséget ad rá; ebben az árkategóriában engem nem zavar. A mineralitással kapcsolatos kérdésedre az internet segítségével találsz választ (nekem most nincs annyi időm, hogy kifejtsem; ha jól emlékszem, elég alaposan körüljárta ezt a témát a Művelt Alkoholista).
"(a 2011-es forró év volt, mégsem savhiányos a bor)"
A forró év miért lenne savhiányos? A 2012-es év nem volt forró és mégis savhiányos volt. A 2007 elképesztően forró volt mégis csúcs savakat hozott. A forróságnak és savtartalomnak semmi köze nincsen egymáshoz. A savtartalom a talajtól, fajtától és a zöldmunkától függ... na meg az utólagos savpótlástól, amellyel a Tornai pincészet nem titkoltan él is, ha a borászuk úgy látja jónak.
"A következő dolog a mineralitás (bár "Nagy-Somlói" a bor),"
Ez így hogy? A borvidék neve az, hogy Nagy-Somlói. Úgy hangzik ez mintha a Nagy-Somlói bortól meglepő lenne a mineralitás.
A bikavér név annyira lejáratott és az újabb szabályozások szerint is annyira széttartó tulajdonságokkal rendelkezhet, hogy én pl. sokkal könnyebben adok 2400 forintot egy jó kadarkáért, mint egy bikavérnek nevezett, megjósolhatatlan beltartalmú borért, akár ugyanattól a termelőtől.
Ezt vajon miért nevezi bikavérnek (azon túl, hogy a szabályozás lehetőséget ad rá)?
Gondolom, hogy így jobban eladható, amellett, hogy minden szempontból (fajták, érlelési idő) megfelel a helyi leírásnak; vagyis számomra az lenne furcsa, ha nem nevezné bikavérnek. Itt van egy tömör leírás a szekszárdi bikavérről: http://www.szekszard.hu/_szekszardi_bikaver
Azt tudtam eddig is, hogy a szekszárdiak korábbról rendelkeznek írásos anyaggal a BV-ről, mint az egriek, de azt csak most tudtam meg, hogy sokáig kizárólag a kadarka különféle klónjaiból keverték a BV-t.
Márkvárt Bikavér 2008. Szekszárdi OEM száraz vörösbor, mely főként kékfrankos és kadarka felhasználásával, 12 hónapos fahordós érleléssel készült. Alk. 13%, ára 2355 Ft (Tesco). Natúr parafadugó. Áttetsző, világos rubinvörös szín. Közepesen intenzív, nem túl komplex illatában meggy, hecsedli, darált dió, kevés alkohol. Szájban közepes test, friss és aszalt meggy, rozmaring; viszonylag élénk, jó minőségű savak; nagyon kevés, nem bántó tannin. Közepesen hosszú, nem csontszáraz utóízében málna, cseresznye, gomba. Jól iható, harmonikus, egyszerre gyümölcsös és fűszeres, de nem nagy és nem túl összetett bikavér. IWAS-score 2/5-3/5.
Château La Croix Picard Côtes de Bourg 2011. Száraz minőségi francia vörösbor. A Côtes-de-Bourg egy 3600 hektáros terület a Gironde jobb partján. Alk. 13%, ára 1,3 eFt (Lidl). Ezüstérmet nyert Bécsben az AWC-n 2012-ben. IWAS-score 3/5.
Chateau du Carillon Fronsac 2008. Száraz minőségi, döntően merlot-ból készült, francia vörösbor. Aranyérmet nyert egy francia borversenyen. Alk. 13,5%, ára 2,5 eFt (Lidl). IWAS-score 3/5-4/5.
