a bevállalós pszichiáter-show... No, szerintem innen lett ez közhasználatú. Fenéket.. :D
A be igekötő meghökkentő diáknyelvi használatával, a befigyel, bejátszikszavakkal először kb. tiz éve találkoztam, aztán jöttek azok, amiket Nádasdy a Modern Talkingban szubmerziv használatként emleget, közben jól elszaporodott, de szerintem már nem feltétlenül szubmerziv értelemben, és ez még mindig a film előtt volt.
a bevállalós pszichiáter-show... No, szerintem innen lett ez közhasználatú. Fenéket.. :D
A be[i/] igekötő meghökkentő diáknyelvi használatával, a befigyel, bejátszikszavakkal először kb. tiz éve találkoztam, aztán jöttek azok, amiket Nádasdy a Modern Talkingban szubmerziv használatként emleget, közben jól elszaporodott, de szerintem már nem feltétlenül szubmerziv értelemben, és ez még mindig a film előtt volt.
A "be"-séggel én először az Apám beájulna (v vmi ilyesmi :o) ) c. magyar filmmel összefüggésben találkoztam. (Aztán láttam a filmet is: semmi sem indokolta a beséget...) De akkor már ment a valamelyiktévében - amékot történetesen nem szokok nézni - a bevállalós pszichiáter-show... No, szerintem innen lett ez közhasználatú. Én nem jutok ilyesmiktől a sikítófrászig, nyelek és mosolygok, mikor számomra érdektelen emberek ilyen bevállalósokat mondanak. (A számomra érdekes emberek ui. sose mondan/án/ak efféléket. Nem mintha bűn lenne mondani, csak annyira egyedi a szókapcsolat - szerintem -, hogy egyszerűen modorosság az ismert szitun kívül használni.)
Asszem, írtam már itt: a KISZ-ben meg a felvállalás dívott. (Felvállaljuk a... problémájának megoldását, megilyesmi.) Akkor úton, útfélen felvállalt minden egyéb beszélő is. Ilyen a szelaví. ;p Bizony mondom néktek, lesz itt még levállalás is ;o))
Van a be-nek egy ilyesféle, látszólag funkciótlan használata. Szinte bármelyik igéhez hozzátehető, erről tanúskodik a "besír" is. Itt szerintem semmi másról nincs szó, mint egy markáns rétegnyelvi "megkülönböztető" jelről - s nagyon érdekesnek tartom a jelenséget.
Soha nem fog a köznyelvben elterjedni, mert a "jelentése" is az: "nem vagyok köznyelvi, eltérek tőle".
S azért érdekes, mert sajátos a rétegnyelvi jelenség természete: nem egyszerűen lexikális, mint rendesen (szleng, argó stb.).
De grammatikalizációnak sem tartanám, mert rétegnyelvi funkciójú grammatikai elemről még nem hallottam...
Szintén idegesítő és sajnos nagyon terjed az olyan kifejezések használata, mint: "Idegenek a telefon használata nem megengedett." Megvallom, ez engem is idegesit, pedig csak egy nyelvi jelenség :) . Szerintem két okból:
1. Valaki kitalálta, hogy a "meg van csinálva" szerkezet fújpasszivnemmagyarosundoritogermanizmus. 2. Tükörforditásokkal.
A szerencsétlen jól megtanulja az iskolában, hogy nincs olyan, hogy "a macska fel van mászva a fára", csak olyan, hogy "a macska felmászott a fára". És kerüli az elsőt. Csakhogy ez a példa aktiv cselekvésről szól, tényleges mászásról... Semmi köze a szenvedőhöz. Viszont az illetőnek a suliban a szenvedő kapcsán mondták el, ez ugrik hát be neki, és a passziv létige + -va, -ve helyett (ami ugor sajátság amúgy) a befejezett melléknévi igeneves szerkezetet használja, ami szintén passziv, viszont már tényleg véresen germanizmus. Ugyanakkor félreérthető is, hiszen pontosan ugyanúgy képezzük, mint a múlt időt. A germán nyelvekkel ellentétben. Például valami ilyesmit mond: "Az ajtó becsukott." (kit? hova? Komolyan hallani ilyen retteneteket).
szerintem a bevállal és társai teljesen felesleges szavak...a magyar nyelv így is gazdag:). Borsodi haverjaim valószinűleg megsértődnének, ha zsir komolyan közölném velük, hogy szerintem meg a "makuka" szó fölösleges, mert pont ugyanazt jelenti, mint a szotyi. A debreceniek szerint meg a "bicikli" és a a "közért" felesleges. Sokak szerint meg a "kaja"... Ez van, különböző emberek különböző szavakat használnak ugyanarra. A magyar nyelv _ettől_ gazdag...
Média: a szlenget nem ők találják ki, legfeljebb közvetlen hangot próbálnak megütni, igy legfeljebb ismertté teszik. De ha valaki használni kezdi, az stilusban pontosan a helyén fogja kezelni a dolgot.
Más. (Én eredetileg mérnök vagyok, de "nyelvbuzi".) Szintén idegesítő és sajnos nagyon terjed az olyan kifejezések használata, mint: "Idegenek a telefon használata nem megengedett." Az ilyen alakú szó magyarul csak melléknév lehet, állítmány önmagában nem! Olyat lehetne csak mondani, hogy "A telefon meg nem engedett használata esetén femondjuk a szolgáltatást."
Nem, nem mondom így, legfeljebb viccesen, de nem érzem szükségét, hogy elétegyem az igekötőt (pl. beinvesztál). Mint ahogy azt sem mondom, hogy legoptimálisabb, mert kihallom az optimálisból a már meglévő felsőfokot (bár, ha meggondolom, ha legeslegjobb is lehet valami...). NB: nem azt mondom ezzel, hogy "helytelennek" tartom a bevállal típusú szavakat, csak hogy én ezt a folyamatot véltem felfedezni keletkezésük mögött. Meglehet, tévedtem.
szerintem a bevállal és társai teljesen felesleges szavak...a magyar nyelv így is gazdag:). Köszönet ezért a drága médiának! vagy én vagyok az egyetlen, aki ezeket a szavakat először a tévében hallotta? Hálisten, a környezetemben senki sem él velük:)
Jó a Nádasdy-cikk, és végül is tetszik a hozzáállása, hogy megpróbálja megérteni a dolgot. Mégis, kicsit idegen a "be" igekötő ilyetén használata. Mert a hagyományos használatban a "be" igekötőnek mindig van valamilyen érthető funkciója, még a képletes kifejezéseknél is (befürdik, bepörög, berág, berúg), de a topikcímben levő igéknél, valamint az egyéb újkeletű igéknél (bealszik, besír stb.) használata nem világos, ezért nyeglének, hanyagnak és zavarónak tűnik.
Te úgy mondod, hogy „ne gradáljad de mások véleményét”? Mert ha nem, akkor számodra sem igekötő a de; az, hogy más nyelven az-e, indifferens a magyar szempontjából.
Talán pongyolán fogalmaztam. Arra gondoltam, hogy pl. a degradál szóból nem hallják ki a benne lévő <i>de</i> prefixum jelentését, ezért tesznek elé még egy nyomatékosító magyar le- igekötőt.
Talán arról is szó lehet, hogy megfelelő nyelvtudás híján a beszélő nem "érzi" az adott szavakban a bennük már meglévő igekötőt, ezért biggyeszti oda a magyar igekötőt a szó elé. Magyar anyanyelvű emberekről van szó, akik per def. anyanyelvi szinten beszélnek magyarul... :-) legfeljebb nem mindenki az irodalmi nyelvváltozatot. De az a magyar nyelv, amit a magyarok beszélnek, mi más volna?
Talán arról is szó lehet, hogy megfelelő nyelvtudás híján a beszélő nem "érzi" az adott szavakban a bennük már meglévő igekötőt, ezért biggyeszti oda a magyar igekötőt a szó elé.
Reál szakra járok, de ezt sem az emlékezetemben, sem az előkapott analízis könyvemben nem találtam meg ilyen formában Ez meglep, és akkor hogy oldod meg a szeparálható diff.egyenleteket? :) Ha csak integrálod mindkét oldalt, az csak annyit jelent, hogy mondjuk odairod az integráljeleket, de nem feltétlen végzed el a műveletet. Az integrált kiszámolni sem tudod, mert tele van mindenféle paraméterekkel. Ellenben ha ki tudod integrálni, mert az csak annyit jelent, hogy azonos átalakitással megszabadulsz az integráljeltől... A különbség árnyalatnyi, de szerintem megfogható. Tehát szerintem nem igaz, hogy a szó fölösleges volna. Itt van néhány példa, hogy mire is szokás használni: google
...annak kényelmetlen minden alkalommal kimondani, hogy "kiszámítom az integrálját", és ebből vonódhatott össze "kiintegrálom"-má. Inkább úgy fogalmaznék, hogy analógia útján jött létre (ugyanis a kettő nem teljesen jelenti ugyanazt).
Akkor biztos nem nagyon kaptál reálos képzést :) . He egy integrális kifejezést kiszámolunk, akkor azt kiintegrálom. Reál szakra járok, de ezt sem az emlékezetemben, sem az előkapott analízis könyvemben nem találtam meg ilyen formában (ellenben rájöttem, hogy teljesen elfelejtettem integrálni :). Szerintem ez onnan jöhet, hogy aki ezzel foglalkozik (mondjuk előad), annak kényelmetlen minden alkalommal kimondani, hogy "kiszámítom az integrálját", és ebből vonódhatott össze "kiintegrálom"-má.
A magyarban a perfektivitást, valamely cselekedet teljesen véghezvitt voltát ki lehet fejezni igekötővel, és szerintem itt erről van szó. Persze, nyilván nem ok nélkül kezdi az ember odarakosgatni az igekötőket, és nem is azt írtam, hogy helytelen, csak azt, hogy szerintem nem túl szép, viszont annál könnyebben kiküszöbölhető, ha "lefordítjuk" és úgy használjuk.
Szerintem a beintegrál sem egészen logikus (mivel az integrál jelentése összevon, egységesít) De szerintem integrálni lehet egy alkotórészt is egy nagy rendszerbe. (Legalábbis az angolban, ahonnan a szó mai használatát átvettük...) Úgyhogy szerintem a beintegrálás is teljesen rendben van.
olyat szerenécsére (eddig) még sosem hallottam, hogy "kiintegrál" Akkor biztos nem nagyon kaptál reálos képzést :) . He egy integrális kifejezést kiszámolunk, akkor azt kiintegrálom. Végülis az integrálszámitás sem más, mint apró részekből való összerakás.
Vannak hasonló szavak, amik elé hajlamosak igekötőt rakni, holott a szó jelentése "magyarra fordítva" már igekötős, mint pl. (le)degradál, (be)invesztál, (át)konvertál stb., amit szintén nem tartok valami szépnek. A magyarban a perfektivitást, valamely cselekedet teljesen véghezvitt voltát ki lehet fejezni igekötővel, és szerintem itt erről van szó. Pl. "Mostam az edényt, de még mindig retkes." vs. "Elmostam az edényt, látod, milyen szép tiszta lett?" Ugyanigy "- Átkonvertáltam a képeket. - OK, akkor másold őket ide." vs. "- Konvertáltam a képeket. - És elkészültél vele?". Ugyanez a minta, ami szerint a magyar nyelv leveszi az igekötőt pl. a "lebonyolit" szóról, ha az még nincs készen... Vagy mivel a "megcsinál" mindenképpen befejezett, ha a folyamatot szeretném érzékeltetni, azt mondom, hogy "csinálom", vagy még hangsúlyosabban "csinálom megfele" :-).
