Úgy gondolom, hogy a Ghymes együttes frontembere sokszínű egyéniségével, szerteágazó művészi ambícióival, gyakran vitákat is kiváltó stílusával mára már kivívta magának azt a jogot, hogy saját topic-ja legyen az Index Kultúra Fórumán.
Ezért hát indítottam neki egyet. :o))
Itt most aztán lehet dícsérni, szídni, elemezgetni a zenéjét, a verseit, a ruháját, a hangszereit, és az egész életét.
Persze csak ha akarjátok.
Nem kötelező. :o))
FERGETEGES, ÖSSZMŰVÉSZETI ELŐADÁSSAL MUTATTA BE SZARKA TAMÁS LEGÚJABB LEMEZÉT
Ösztönzene és minőség
ZANA DIANA
https://magyarnemzet.hu/kultura/2022/08/osztonzene-es-minosegElementáris erejű, vérpezsdítő, zsigeri kannás, gitáros örömzene; hatalmas érzelmi mélységek, magasságok; égő szenvedély és tanító irodalom a színpadon; villámlás és mennydörgés. Így foglalható össze néhány szóban Szarka Tamás új produkciója, az Esthajnal című legfrissebb lemezének ősbemutatója, amelyre nemzeti ünnepünk előestéjén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon került sor, ahol a Kossuth-díjas zenész és zenekara a Parno Graszttal, Tóth Gabival, Reviczky Gáborral, valamint a roma tehetségkutató nyerteseivel lépett fel.HIRDETÉS
Szarka Tamástól eddig sem volt idegen a roma ösztönzene, jó néhány korábbi dal született már ilyen stílusban, most azonban – visszanyúlva egészen a kulturális gyökerekig – egy egész albumnyi cigánymuzsikát komponált. Így született meg az Esthajnal című dupla lemez. A zeneszerző lapunknak korábban azt is elárulta, hogy a dalokat egy leendő színházi darabhoz írta, melynek alapjául Makszim Gorkij elbeszélése, a Makar Csudra szolgált. A történet szerint egy vándorló cigánytábor életébe ágyazva születik meg a tragikus végkimenetelű szerelem, amelynek kötöttsége szemben áll az ösztönös szabadságvággyal, a szuverenitással, mely hatalmasabb minden gyöngéd érzelemnél, így a szerelem rabságából egyetlen kiút mutatkozik: maga a halál.
Fotó: Horváth Edit
A két szerelmes külön-külön erős egyéniségét, együtt azonban halálos héjanászát elementáris erővel idézte meg a színpadon Tóth Gabi és Szarka Tamás duettje. Az énekesnő a legtöbb dalban jelen volt, és nem is akárhogyan. Igazi átéléssel; hol kurjantgatva, füttyögve, hangjával szárnyalva, hol pedig könnyes szemmel, szívet facsaróan, annak legmélyéig érve énekelt.
Azt hiszem, erre mondják, hogy kitette még a lelkét is.
Már akkor is maradandó élmény lett volna, ha csak ők ketten énekelnek, a Parno Graszt azonban igazán autentikus légkört teremtett az egész produkció köré kannával, gitárokkal és persze a vér pezsgésével; főleg, mikor az Álom utamon című nóta egyes részeit anyanyelven énekelték.
Fotó: Horváth Edit
Szarka Tamás nemcsak kimagasló tehetségű, negyven éve töretlen sikerű énekes, zenész, de – mint tudjuk, író, költő, akinek rendszeresen jelennek meg irodalmi alkotásai is. A lemezbemutató koncert egyik csúcspontját, sőt katarzisát kétségkívül az adta, mikor egyedül Reviczky Gábor állt a színpadon, hogy elmondja a zenész erre az alkalomra írt, Fekete március, avagy a kopott pulóver titka című novelláját. A szabadtéri előadások mindig kicsit lazábbak szoktak lenni, az emberek jobban nyüzsögnek, beszűrődik egy kis zaj kívülről is; az alkotás első sorainak elhangzását követően azonban olyan csend lett, hogy csak az egyre intenzívebb eső kopogása hallatszott.
Felvidéki magyarként Szarka Tamást magát is számos atrocitás érte korábban. Egy ízben azért támadtak rá és bátyjára az utcán, mert magyarul beszélgettek. „Nekik vashusángjaik voltak. Nekem hegedűm” – írja, a történet pedig rengeteg vérrel és felszakadt fejbőrrel folytatódik, s lassanként bekúszik a párhuzam is az 1990-ben történt marosvásárhelyi incidenssel, amikor is – ahogy Szarka Tamás fogalmaz – „sok száz részeg bányászt hoztak buszokkal magyart verni.” Mindez úgy kapcsolódik az est mondanivalójához, hogy akkor Erdélyben, nem magukra hagyottan kellett harcolniuk a magyaroknak, ahogy a történelem folyamán szinte mindig.
A szomszéd utcából cigányképű angyalok futottak be a térre. Élükön Puci Béla felkiáltott: Ne féljetek magyarok! Megjöttek a cigányok!
– zengett bele a megrendült csendbe Reviczky Gábor hangja.
A novella záróakkordja Puci Bélához szól a túlvilágra, aki társaival ki tudja hány magyart mentett meg akkor a haláltól. Másnap félholtra, vagy éppen holtra verték őket a rendőrségen, ennek ellenére mégis azt mondta: újra megtenné.
Ettől vagy te a 20. század egyik legnagyobb magyarja. Én már tudom. Aki ezt vitatja, azt még nem akarták magyarsága miatt leölni! Így az hallgasson, és tanuljon!
– szóltak a lélek mélyéig ható gondolatok. A taps fáziskéséssel érkezett, abban a néhány másodpercnyi megrendültségben érződött, hogy célba talált az üzenet.
Fotó: Horváth Edit
Szarka Tamás ezen az estén összművészeti előadást hozott, és mindenből a legjavát adta; zsigeri, ösztönös örömzenét, ugyanakkor fájdalmas szerelmi tragédiát a legkifejezőbb hangokba és dallamokba öltöztetve, mindezt a legmagasabb minőségben és autentikus hangzással és tánccal fűszerezve a tehetségkutató nyertesek közreműködésével. A zene bármit képes kifejezni, az irodalom azonban lényegre törőbb. Szarka Tamás novellája megrendített, elgondolkodtatott és tanított.
Magyarságra tanított úgy, ahogy arra csak a személyes átélésből fakadó hitelességgel rendelkezők képesek, a népek és a kultúrák közötti békesség jegyében.
Annyi érzelem koncentrálódott aznap este a Margitszigeten, hogy talán az repesztette meg végül az összetornyosuló felhőket, hogy hosszú idő után áldásként ömöljön a víz a földre. Akármennyire vártuk már ezt a pillanatot a hónapokig tartó aszályt követően, biztos vagyok benne, hogy a jelenlévők – velem együtt – még kértek volna legalább fél óra halasztást. Nem is azért, hogy ne ázzunk meg, hiszen mindenkinek jutott esőkabát, a gondot a villámlás okozta, amely miatt muszáj volt lerövidíteni a koncertet. Szarka Tamás a befejezésként előadott, Zakatol című dal előtt azt mondta, játszanának még akár egy órát is, ha tehetnék. Talán nem érezte, hogy ebből a produkcióból az is kevés lett volna.
Megjelent Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész, zeneszerző, költő legújabb albuma Esthajnal címmel. A dupla CD-n kiadott zenei anyag egy letöltőkártyát is tartalmaz, melynek segítségével a dalok letölthetők okoseszközeinkre.
A cigányzene az egyetemes magyar kultúra része. Szarka Tamás ennek a zenének a gyökereihez nyúlt visszza,
abból merítve írta meg az Esthajnal album dalait, egyben emléket állítva anyai nagyapjának Sárközi Károlynak, aki a Felvidék híres cigányprímása volt.
Az ősbemutató koncertje augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lesz.
Azért jó tudni, hogy még jársz erre és még megvagy, ha minden a fácsén zajlik is. :-)
A budai villamosokon elég sok Tamás van manapság, kétszeres-háromszoros életnagyságban, és az eredetivel is össze lehet futni a Felszabon, olykor ... korán reggel...postcovid kettő-háromban is, ami jó, mert megfordult párszor a fejemben, vajon mindenki él még?
A következő napokban különleges tartalmak kerülnek elő Szarka Tamás hivatalos YouTube csatornáján. Azonban ahogy a tűzijáték, most ezek sem fognak az örökkévalóságig tündökölni ezen a felületen. Ezért szeretnénk időben szólni, hogy most érdemes egy gombnyomással az alábbi linken a feliratkozás gombra klikkelni (gmail-es bejelentkezéssel), hogy azonnal értesítést küldjön a csatorna a meglepetések felkerülésének pillanatában. A felkerülést követően 24 órán keresztül mindenki számára hallható lesz a 2018-as nagysikerű tűzijáték zenéjének néhány meghatározó momentuma. Hogy ezek után miként érhető el az egyedülálló zenei tartalom egésze, hamarosan azt is eláruljuk. De addig íme a link és a kihagyhatatlan lehetőség:
Csak nosztalgiázom, milyen jókat beszélgettünk itt. Se itt, se ott, nem sokat tudnék hozzászólni, mivel koncertekre már nem járok. Perszehogy nem szerettem ki belőlük :)) (sajnos fizikai oka van).
Ilyen mélységében nem ismerem a fb. rétegeit.
A tapasztalataim rosszak. Nem tudnak igazi beszélgetések alakulni, csak pár mondatos értelmezés, "nyilatkozatok". A viták pár hsz. alatt olyanokká válnak, mint itt a poli-dili.
Egy előnye van. Ott van Szarka Tamás és a Ghymes. :)
Igen, kissé egysíkúvá vált az érzelemkifejezés ott a fb-n. Az igazi beszélgetések ott inkább két ember között, privát üzenetekben zajlanak. A facebooknak viszont van egy a topichoz hasonló színtere, a facebook-csoport, ahol talán kialakítható lenne egy jó kis közösség......
Ez is nagyon szép novella. Látod, ez is a fb-on van. Sokkal sivárabb hely, mégis minden átkerül a fb-ra. Úgy látom, már nem visszahozható. Legalább is jó ideig, míg nem kezd el hiányozni a jó beszélgetés a gyors lájkok helyett.
A japán darvak méltóságteljes, piros koronájú, fenséges madarak. Úgy hajóznak az égen, mintha legszívesebben le se szállnának soha. Ha szerelmesek lesznek, olyan pompás táncot mutatnak, ami bizonyossága annak, hogy nem csak a dal, a tánc is hamarabb volt, mint az ember. Bólogatnak nagyokat közben a másik felé, s azt mondják, gyere élni, most élni, folytassuk gyorsan magunkat, amíg még nem késő…
Milyen, amikor megnyílik egy vers, egy csodálat, egy új dimenzió? Az olyan, mint amikor a darvak nyitják a szárnyukat.
Persze Japánban is, ahol a modern s az ősi olyan szépen kéz a kézben jár, kezdtek rohamosan fogyni a darumadarak. Egy ember-miután kellőképpen beléjük szeretett, azt gondolta, hogy menti, ami menthető. Tojót ültetett, tojásokat becézgetett, s mert az élőben mindig nagy az erő-ki is keltek a fiókák. Egy egész csapat totyogott, botladozott utána, hétről hétre, hónapról hónapra, mire végül egészen komolyan megerősödött.
A pihések – tollasok lassan elérkeztek a felnőttkor küszöbére, s közben csak gyalogoltak és gyalogoltak emberünk után, mert ő is csak gyalogolt velük egyre többet, egyre messzebbre. A büszkeség, de a szorongás is ott ült a férfi arcán, mikor végre kisétált velük egy elhagyatott reptérre. Elöl, a darutojónak felavanzsált férfi, utána sorban az ifjoncok. Na akkor az ember, elkezdett szaladni, a többiek utána. Aztán elkezdett rohanni, a többiek utána. Majd a tanító elkezdett nagy rohanásában esetlen karjaival fura groteszk mozdulatokkal csapkodni a levegőben, mintha szárnyai lennének, de hát a tanítványokhoz képest az ő „szárnyai” szánalmas csökevényként igyekeztek. Az ép elméje zavarodott volna meg? Miközben mintha tudná, hogy mit csinál. A madarak szorgalmasan utánozva ezt a valamit, amiről fogalmuk sem volt, hogy micsoda, kitárták „karjaikat”, s ők is elkezdtek csapkodni, de ez már nem szánalmas bohóckodás volt, de suhogás, szárnyalás, nagy ígéret. És bizony megtörtént: a madárcsapat csodálkozva, kiabálva a levegőbe emelkedett, és egy pár pillanat múlva, már nagy magasságban húztak a levegőégben, mintha mindig is ezt gyakorolták volna. A pedagógus meg lenn maradt a földön.
Mert a pedagógus lenn marad a földön. A tudománya nem abban van, hogy hogyan kell repülni, hanem hogy ki tud majd repülni, hogy hogyan kell elengedni a repülőket, és hogyan lehet boldognak lenni ebben a tanításban. A gyerek csak elrepül, elfelejt, s meg nem érti, hogy őt KÜLDTÉK, hogy bíztak benne, sőt biztosak voltak benne. Dehogy tudják, hogy nagy fenséges uralmuk ott fönn, milyen boldogságot ad valakinek, itt lenn.
A géniuszt is tanítani kellett, s a tanítója sosem volt s nem is lett az sohasem. Ő csak a legfontosabbat tudja : hogy kinek van szárnya, s hogy az mire van . A gyerekember, ha nem látna senkit két lábon járni, nem járna. Ha nem beszélnének hozzá, nem beszélne, s ha nem látna minket legalább néha boldognak, sosem is lenne boldog.
