A tenger az biztosan elegendő védelmet nyújtana, mert 10-20 méteres vízráteg már legalább milliomod részére csökkentené a sugárzást,tehát párszáz méterre lemerülve biztoságban lehet az ember. Csak előre tudni kéne, hogy mikor kell merülni, és kérdés, hogy utána érdemes-e visszajönni a felszínre. A megadott adatokból becsülve (50000 fényév távolság és .1 sec alatt 100000 évnyi napsugárzásnak megfelelő sugárzás) nem lehetett olyan irtózatosan nagy hatás itt a földön, kb. a Nap sugárzásának milliomod része 0.1 másodperc időtartamig.
Ami a legaggasztóbb, hogy az ilyesmit rendesen előrejelezni is nehéz, mert vannak jelei ugyan, de ha egyszer bekövetkezik, akkor fénysebességgel vagy ahhoz közel jön. Emellett nincs hová bújni előle. Talán a Föld alá igen, de mivel úgyis kipusztítja a bioszférát, csak tovább haldokolnának a túlélők. Vajon a tenger elég védelmet nyújtana?
...azaz ismert volt mrá, s most ért ide a flare fénye... ami böködte a Holdat... nekem ettől olyan, de olyan jó kedvem támadt, alig bírtam a röhögést abbahagyni :-)
"Scientists have detected a flash of light from across the Galaxy so powerful that it bounced off the Moon and lit up the Earth's upper atmosphere."
...ahol a félreferdített kifejezés a "it bounced off", ami nem lökést, hanem visszapattanást jelent, s ami fény esetében ugye visszaverődés... amire úgy találtam, inkább a "bounce back"-et használják, de nincs az ettől messze... mint amennyire én az angoltól...
hu basszus, nem egy egyszerű szerekezet ez a csillag! :C
ahogy írják, a föld mágneses tere kb. 0.5 gauss erősségü míg ennek a csillagnak 1.000 trillió gauss!!
ja és kiderült a cikkből, hogy 50.000 fényévre van és nem 500k-ra, sz'al ez elírás volt a fordító részéről.
Szerintem nem véletlenül felkapott téma ez a sajtóban. Egy ilyen kitörés gyalázatos pusztitást végez majd ha a közelünkben történik. A becsapódó aszteroidákkal még csak-csak elbohóckodik a bulvársajtó de ez nyomasztóan szar dolog.
Az asztronómusokat megdöbbentette az energia mennyisége, mely a galaxis egy távoli pontján, 500.000 fényévnyire egy csillag robbanása során szabadult fel. A sugárzás foka olyan mértékű volt, hogy meglökte a holdat és kivilágította a Föld atmoszféráját.
A robbanás egy exotikus csillagon történt, a szuper mágneses neutroncsillagon, az SGR 1806-20-on. Ha ez a robbanás a Földtől csupán 10 fényévnyire következett volna be, tömeges kihalást eredményezett volna. Valószínűleg ez volt a legnagyobb ember által megfigyelt robbanás a galaxisban, mióta Johannes Kepler 1604-ben meglátta a szupernovát. Egy számítás szerint az SGR 1806-20-on történt gigantikus robbanás megközelítőleg 10 000 trillió-trillió-trillió Wattot szabadított fel. Ez több energia egy tized másodperc alatt, mint amit a Nap bocsájt ki 100.000 év alatt.
Az esemény túlterhelte az űrben elhelyezett detektorokat, köztük a nemrég felküldött Swift obszervatóriumot. Az eszköz célja a gamma sugárkitörések felfedezése és elemzése volt. A Swift gyorsan reagált a sugárra és nyomon követte annak forrását. A 20 intézmény csatlakozott a vizsgálathoz. A forrás az SGR 1806-20 csillag mely egy szupersűrű mágneses neutroncsillag, kizárólag neutronokból áll és gyakorlatilag egy valaha létezett gigantikus csillag összeomlott magja.
Ez a maradvány ma csupán 20 km átmérőjű, gyorsan forog, 7.5 mp alatt tesz meg egy fordulatot. Igen erős mágneses mezeje van, és ez egy olyan struktúrát eredményez, mely átrendeződik. Erre az eseményre jellemző a csillagrengés, ami a földi földrengéshez hasonló. Ez az egyetlen lehetséges elképzelhető magyarázata egy ekkora energia felszabadításának. Az SGR 1802-20 a déli nyilas konstellációban helyezkedik el, a Tejút közepétől távol, biztos távolságban a Földtől. Szerencsére ilyen mágneses bolygók nincsenek a Föld közelében.
