Keresés

Részletes keresés

hadsz Creative Commons License 2018.11.05 0 2 20247

Utolsó előtti napra maradt még egy nagyon érdekes látványosság. Moszkva északnyugati városrészében, a Moszkva csatorna tóvá szélesedő szakaszának partján található a Haditengerészet múzeuma. Noha tényleg elég messze, 15-20 km-re van a belvárostól, metróval is egész jól megközelíthető. Az állomástól még egy kényelmes 10-15 perces sétával jutottunk el a múzeumig. Maga a múzeum egy viszonylag kicsi, kétszintes épület, amelyben elsősorban a haditengerészet történetét bemutató dokumentumokat, hadihajó, tengeralattjáró maketteket (ezekből nagyon sok van, és nagyon szépek, aprólékosan kidolgozottak), egyenruhákat, személyes tárgyakat, zászlókat, műszereket, stb állítottak ki.

 

 

A part mellett viszont találkozhatunk eléggé egyedi úszó/repülő alkalmatosságokkal is. Rögtön az első egy Szkat névre hallgató légpárnás hajó. Összesen 29 db készült a 1205-ös számú projektből a ’70-es évek első felében, melyek feladata max. 40 fős haditengerészeti deszant egységek partra szállítása volt. Néhány példány az Aral-tón (amiből mára alig maradt valami…) és a Kaszpi-tengeren szolgált, a Földre visszatérő szovjet űrhajósokat „gyűjtötte be”, ha a helyzet úgy hozta. A 20 m hosszú szerkezet 49 csomó (90 km/h) sebességre is képes volt.

 

 

Mögötte egy igazi különlegesség látható: 1979-től került a Haditengerészet szolgálatába az A-90 Orljonok (Sasfióka) típusú ekranoplán. Nyilván ízlés dolga, de azt hiszem, hogy a látogatók többsége nem a szépségéről fogja megjegyezni ezt a madarat… :) Mindössze 5 db épült belőle, csapat- és teherszállító gépként alkalmazták. Állítólag a hadsereg előzetes elképzelései szerint az RszD-10 Pionyer közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták vízi (pontosabban vízfelület feletti) úton történő szállítását is ezzel tervezték megoldani. Ez utóbbi projekt nem valósult meg.

  

  

A múzeum kétségkívül domináns látnivalója a vízen úszó B-396 számú, Tango osztályú (Projekt 641B), dízel/elektromos meghajtású tengeralattjáró. A 90 m hosszú hajó 1979-ben készült el Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod), 1980 és ’89 között az Északi Flottában teljesített szolgálatot, 2004-ben került a jelenlegi helyére, és 2006-ban nyílt meg, mint múzeum. A 24 db 533 mm-es torpedóval felfegyverzett tengeralattjáró leginkább a Földközi-tengeren, valamint az Atlanti-óceánon járőrözött, az ellenséges szonárok miatt a teljes hajótest vastag gumiborítást kapott.

  

  

A tengeralattjáró 7 rekeszre volt/van osztva, az elsőben kapott helyet a 6 db torpedóindító tubus. A rekeszeket, és úgy általában a hajó belsejét kissé átalakították, hogy kerekesszékkel is végig lehessen rajta gurulni. A rekeszeket elválasztó nyomásálló és hermetikusan zárható páncélajtókon feltüntették az adott rekesz térfogatát, és azt, hogy az ajtó (valamint a rekesz válaszfala) mekkora nyomásnak bír ellenállni.

    

  

A hajó agya, a ”Pirit” vezérlőrendszer, amellyel a tengeralattjáró mozgását, navigálását irányították. A legnagyobb sebesség felszínen 13, alámerülve 16-17 csomó volt. A legnagyobb merülési mélység 400 m, noha a vázszerkezet és a hajóburkolat 600 m mélységben levő víznyomás esetén roppant volna meg...

  

 

A 75-80 fős személyzet részére nem túl nagy életteret alakítottak ki, külön hálókabinja csak a kapitánynak volt, míg az „egyszerű” tengerészek a belső térben itt-ott (leginkább a törzs hátsó részében) kialakított fekhelyeken pihenhettek. A hajtó teljes személyzettel 3-4 napot volt képes víz alatt maradni, utána mindenképpen felszínre, vagy felszín közelébe kellett volna emelkednie friss levegőért.

  

  

   

A tengeralattjáró mozgásáról három-három dízel, illetve villanymotor gondoskodott. Ez utóbbi közül kettő a jobb oldali fotón látható (legalábbis egy részük), a harmadikat a már említett belső kialakítás miatt kiszerelték. Az ötödik rekeszben levő hathengeres, egyenként 1900 lóerős dízelmotorokból is már csak egy van a helyén.

 

 

A bal oldali fotón egy vészhelyzetben használható RSzU-1D típusú jelzőbója látható. Kettő ilyen volt a tengeralattjáróra szerelve, amelyek szükség esetén a felszínre emelkedtek, rádió- és fényjeleket sugározva segítettek a kutató-mentő csapatoknak megtalálni a hajót. Ezen kívül a tengeralattjáróhoz kapcsolódó kábelen keresztül kétirányú vezetékes telefonkapcsolatot lehetett létesíteni a személyzettel.

 

 

Ridley4Lev Creative Commons License 2018.10.30 0 1 20246

Hasonló a svédek Bandvagn 206-a, a litvánok erre rakták rá a RBS 70-et és a Giraffe lokátort:

 

Előzmény: QUQI (20245)
QUQI Creative Commons License 2018.10.30 0 0 20245

 

 

 

Prix :48 000,00 $USEnviron 63 028,77 $C    :-)

 

 

https://www.cafr.ebay.ca/itm/Sisu-Nasu-/132576560032

 

Előzmény: hadsz (20244)
hadsz Creative Commons License 2018.10.29 0 0 20244

Ezt a járgányt még nem ismertem.

Előzmény: _nyunyuka (20243)
_nyunyuka Creative Commons License 2018.10.27 0 0 20243

Hasonló rokonához volt szerencsém nyugatabbra (Sisu Nasu), a vezető annyit mondott, ne akadjon el, mert onnantól csak helikopterrel tudnak menteni :-).

Előzmény: hadsz (20242)
hadsz Creative Commons License 2018.10.27 0 0 20242

Tökön, uborkán... Nincs akadály.

Előzmény: _nyunyuka (20240)
_nyunyuka Creative Commons License 2018.10.24 0 0 20240
Előzmény: hadsz (20239)
hadsz Creative Commons License 2018.10.24 0 1 20239

 

...és csak jöttek, és jöttek:

   

   

   

   

   

   

Nagyjából 35 perc alatt vonult el a teljes „mezőny”. Ahogy az utolsó rendőrautók is elhaladtak, azonnal nekiálltak a takarításnak, megindult az utcaseprő és útmosó autók népes flottája.

 

Este városszerte számos helyszínen tűzijátékokkal, utcabálokkal, koncertekkel zárták a napot. Gyanítom, hogy másnap sok orosz maradt otthon „szabadságon”… :)

 

 

Előzmény: hadsz (20238)
hadsz Creative Commons License 2018.10.23 0 2 20238

Elérkezett május 9-e, a Győzelem Napja, a felvonulás, utazásunk talán legfőbb programja. Szerencsére nagyon szép, tiszta idő volt (ennek elsősorban a repülés miatt volt jelentősége, hiszen a főpróbán az alacsony felhőalap miatt nem vettek részt a légi járművek). Pár nappal korábban kinéztünk egy helyet a Kreml közvetlen közelében, a Bolsoj Moszkvoreckij hídfőnél, ahol a Vörös térről jövet elkanyarodtak a harcjárművek. Onnan kiválóan láthattuk volna a tér felett elszálló repülőket, helikoptereket is. Az nyilvánvaló volt, hogy a Vörös térre esélyünk sincs bejutni, hiszen azt már a főpróba előtt lezárják. Sajnos 9-én - az előzetes információkkal ellentétben - a hidat is lezárták, így kénytelenek voltunk másik helyet keresni. A végeredmény az lett, hogy ugyanoda mentem vissza, ahonnan a főpróbát néztük végig. Ott gurult el minden az orrunk előtt, igaz a repülő szerkezeteket elég messziről láthattam (kb 5 perc alatt áthúztak Moszkva egén). Alig tudtam értékelhető fotókat készíteni róluk, igaz engem elsősorban a szárazföldi haditechnikák érdekeltek.

 

Az első fotón négy Mi-8AMTS kísér egy Mi-26 nehéz szállítóhelikoptert. A következőn a hadászati, nagy hatótávolságú bombázók pazar csoportja: három Tu-22M3, előttük pedig egy Tu-160-as. Jobbról a második képen Il-76MD teherszállító gépek, míg a jobb szélső fotón három Tu-95MSz stratégiai bombázó (valójában robotrepülőgépek hordozására átalakított változat).

   

   

Időközben a sugárút mindkét oldalán a főpróbán látottnál (nem meglepő módon) sokkal nagyobb tömeg gyűlt össze. Gyakorlatilag a teljes oda-vissza útvonal mentén végig állt a nép.

 

Miközben a repülőgépek, helikopterek átszálltak a város felett, a sugárúton már érkeztek a szárazföldi eszközök is. A katonák felszabadultan integettek, a gépjármű vezetők dudáltak, látszott, hogy ez már más volt, mint a főpróba. Túl voltak az éles bemutatón, amire hónapokon keresztül készültek. Az események probléma nélkül lezajlottak, így természetes, hogy a visszautat jól láthatóan megkönnyebbülve, vidámabban, és mindezek mellett persze kellően fegyelmezetten tették meg. A tömeg pedig jó partner volt: éljenzett, üvöltözött, rajongott a fiaiért… :)

Ezúttal nem sorolom fel az előttünk elvonuló technikákat, hiszen azt már megtettem nemrég: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=148567228&t=9119026, és itt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=148590381&t=9119026, beszéljenek inkább a fotók:

   

   

   

   

 

Folyt. köv.

 

hadsz Creative Commons License 2018.10.11 0 3 20237

Vissza az oroszokhoz...

 

A Patriot Park – nem meglepő módon - olyan különlegességekkel is büszkélkedhet, amelyek nem sok haditechnikai gyűjteményben, múzeumban, esetleg emlékparkban vannak kiállítva.

 

 

A 15A20 (UR-100K, NATO jelzése SS-11) második generációs, 2 fokozatú, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta alaptípusa több tekintetben is vezető szerephez jutott. A legnagyobb számban (990 db, ebből 420 db a továbbfejlesztett K jelzésű, amely a fotókon is látható) telepített 10-12 ezer km hatótávolságú stratégiai fegyver a Szovjetunió válaszlépése volt az amerikai Minuteman ICBM rakétákra a ’60-as évek második felétől kezdődően. Ezen kívül ez volt az első típus, amelyet a rakétasilóban már konténerben tároltak (és persze szállítás közben is), valamint nem „csoportban”, hanem szétszórva, egymástól akár 7-10 km-re épített silókba telepítettek, jelentősen növelve ezzel a védelmüket. A 15Ja42 GRAU kódú konténer hermetikusan lezárva, túlnyomás alatt, biztosította a meghatározott hőmérsékleti és páratartalmi értékeket. A tubusban és annak külső peremén jól láthatók a rakéta két fokozatának oxidáló- és tüzelőanyag töltő és leeresztő csővezetékei, valamint a csatlakozó csapok.

  

  

A mellette fekvő, az UR-100 utódjaként tervezett és megvalósított, de nagyjából kétszer akkora tömegű (105,6 tonna) 15A35 (UR-100NUTTH, SS-19) típusú, harmadik generációs rakétából 1979 és 1984 között 360 db-ot állítottak szolgálatba, ebből 20-30 db még jelenleg is aktív, hadrendben áll, köszönhetően a jelentősen meghosszabbított tárolhatási időnek és a kiváló konstrukciónak. A 15Ja54 jelű, lezárt állapotban semleges/közömbös nitrogénnel töltött, kompozit anyagból készült konténer esetében jól megfigyelhető, hogy az előbb említett feltöltő és leeresztő csöveket, a nyomáskiegyenlítő és a túltöltés ellen biztosító szelepeket, csapokat már a külső felületre szerelték. A folyékony hajtóanyag komponensei a tüzelőanyag (aszimmetrikus dimetil-hidrazin) és az oxidálóanyag (nitrogén-tetroxid). A 24,3 m hosszú rakétát - a harmadik generáció legfőbb jellemzőjeként - MIRV (multiple independently targetable reentry vehicle), azaz külön-külön a célokra irányítható, manőverezni képes, 550-750 kt hatóerejű nukleáris töltetű harci részeket (ennél a típusnál 6 db) tartalmazó fejrésszel szerelték.

 

 

A hadászati interkontinentális rakéták mellett fekvő, 11K68 GRAU jelzésű hatalmas Ciklon-3 hordozót nem kizárólag katonai célokra használták, igaz elsődleges feladata a különböző felderítő, és kommunikációs műholdak viszonylag kis magasságú (a terheléstől függően 180-1000 km) Föld körüli pályára állítása. A több, mint 39 méter hosszú, háromfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta azonban tudományos feladatokat is ellátott. A hidegháborút követően sokkal nagyobb szerepet kaptak az olyan műholdak űrbe juttatása, amelyek pl. a naptevékenységet figyelték meg, vagy a Föld időjárási jelenségeiről gyűjtöttek adatokat.

  

  

A következő néhány fotón a Stratégiai/Hadászati Rakétaerők (RVSzN) kiszolgáló, kísérő járművei láthatók. Külsőre nagyon hasonlóak, laikusok számára szinte teljesen egyformák, de valójában mindegyik más feladatot látott/lát el, némileg eltérő felépítménnyel, és persze típusjelzéssel.

Balról kezdve: 15V179, MSz-1 (машина связи-1) az rakétaezred és az osztály mobil harcálláspontjának híradó járműve (MAZ-543A alvázra építve), mellette egy 15V167 típusú MBU (машина боевого управления), azaz a rakéta előkészítését és indítását osztály szinten „levezénylő” gépjármű. A jobb oldali két képen látható 15T118 típusú jármű (MAZ-543M alvázon) 6 mini szobára osztott felépítménye 24 személy részére tudott „szállást”, pihenést biztosítani terepen, gyakorlaton és harci körülmények között egyaránt.

   

   

15T117 GRAU jelzésű tábori konyha, személyzeti étkezőjármű (szintén MAZ-543M alvázzal). Tulajdonképpen a kantin. A kabin hátsó felében 4 kis asztallal, padokkal, előtte egy komplett konyha, mosogatókkal, illetve élelmiszertároló helyiség, különböző méretű rekeszekkel, hűtőkkel.

 

 

A bal felső fotón hátulról látható BAZ-135MB a VR-3 Rejsz harcászati felderítő rendszer szállító-indítójárműve, melyhez Tupoljev tervezte a robotrepülőgépet (Tu-143). A szovjetek a ’80-as évek közepén a VSz országok közül Csehszlovákiába (24 db két században) és Romániába is exportálták a típust. A következő képeken viszont már a Haditengerészet partvédelmi erőinek harcjárművei szerepelnek: a Szovjetunióban 1978-ban hadrendbe állított 4K51 GRAU jelzésű Rubezs rendszer (A NATO által SSC-3-nak jelölt) 3Sz51 típusú szállító-indítójárműve. A P-15(M) Termit robotrepülőgépeket elsősorban hadihajók ellen tervezték bevetni. A ’80-as évek elején az NDK és Lengyelország is vásárolt a rendszerből. Az alsó fotókon egymás mellett állnak a Rubezs, és elődje az 1966-ban szolgálatba kerülő 4K44 Redut rendszer (SSC-1B) harcjárművei. Ez utóbbi típust csak a Szovjetunió (majd Oroszország) alkalmazta. A tubusból induló 9,5 méter hosszú P-35-ös robotrepülőgép legnagyobb hatótávja közel 500 km.

  

 

   

Torpedók, tengeri aknák, vészhelyzeti mentőbóják, hajófedélzeti fegyverek, köztük légvédelmi rakéták, és az előbb említett P-15 Termit robotrepülőgép (a jobb oldali fotón a bal szélső nagy szürke ”bálna”).

  

 

Mindössze négy darabot (ennyi is készült a típusból) rendszeresített a Haditengerészet a Poiszk-2 (1832-es projekt) mélytengeri búvárhajóból 1975 és 1989 között. A Parkban kiállított Asz-27-es példányt csak 2016-ban vonták ki az aktív szolgálatból, és utána került a múzeum gyűjteményébe. A mélymerülő tengeralattjáró 3 fős személyzettel 2000 m-es mélységig volt képes kutatási, mentési, és tudományos feladatok elvégzésére.

 

A Park hátsó sarkában kaptak helyet az üzemanyag szállító teherautók, nyerges vontatók. Közülük a Légierő nagy hatótávolságú repülőgépeit kiszolgáló óriási tartálykocsik a leglátványosabbak. Szépen sorban egymás mellett parkolnak, kezdve már az ’50-es évektől alkalmazott típussal, a TZ-16–tól, egészen az ATZ-90-8685Sz-ig. (TZ топливозаправщик – tartálykocsi, míg az ATZ автотопливозаправщик – automata tartálykocsi). Ezek a járművek még jól láthatóan felújítás, helyrepofozás előtt vannak, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan rájuk is sor kerül.

 

 

A bal szélső fotón látható JAZ-210D által vontatott TZ-22 tartálykocsi kapacitása 22.000 liter kerozin. A középsőn képen MAZ-7410 nyerges vontatón egy TZ-30-as (30.000 liter), a jobb oldalin pedig ATZ-60-8685 típus. Ez utóbbi a ’80-as évektől alkalmazott vontatmány 60 m3 üzemanyag szállítására képes.

  

  

Végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb: az 1987-ben hadrendbe állított ATZ-90-8685Sz, azaz a típusjelzés is utal a 90.000 liter űrtartalomra. A szerelvény hátsó félpótkocsija a feljebb írt 60-8685-ös, előtte pedig egy 30.000 literes első félpótkocsi ül a MAZ-74103 vontatón. Az adagolórendszer percenként 2500 liter naftát volt képes átpumpálni. Ha belegondolunk, nem is olyan meglepőek az irdatlan méretek, hiszen egy hadászati, nagy hatótávolságú bombázó üzemanyag igénye több tízezer liter kerozin.

 

 

 

lovasutas Creative Commons License 2018.10.07 0 1 20236

Udv! 

Köszönet a készítőknek es Volt Tuzernek! 

http://www.turistamagazin.hu/raketak-a-pilisben-2.html

 

 

charlie21 Creative Commons License 2018.10.07 0 1 20235

Örülők hogy veletek lehettem ezeken a helyeken. Szép  képeid vannak lehet én nem fogok ilyeneket feltenni. De láttam mindezt és nagy élmény volt. Köszönöm!!

Előzmény: hadsz (20234)
hadsz Creative Commons License 2018.10.07 0 2 20234

Az előző héten Németországban és Lengyelországban kirándultunk a barátaimmal, ezúttal is sikerült nagyszerű objektumokat meglátogatni.

Többek között megnéztünk a drezdai hadtörténeti múzeumot, a VSz EFE és a Nyugati Stratégiai Irány 4 szintes harcálláspontját Falkenhagen mellett, korábbi II-vh-s N-anyag (klór-trifluorid) üzemet, egy Stasi harcálláspontot, elképesztő méretű NVA üzemanyag tartályokat, végigjártunk mindhárom Lengyelországban épült szovjet 7-es típusú (nálunk Tótvázsony/Nagyvázsony mellett) atomfegyver tárolót, melyek közül az egyik kifogástalan állapotban megőrzött múzeum, az Északi Hadseregcsoport központi kórházát Legnicában, és a túra végén a BARSz 201-es állomást (valamint - igaz csak kívülről - a volt csehszlovák 402-est is).

Mindezekről fogok többet is írni, igaz előtte még befejezem a moszkvai történeteket, amelyekből már nem sok van hátra. Soha nem érem utol magam... :)

   

   

  

   

   

VoltKatona(Lee) Creative Commons License 2018.09.27 0 0 20233
VoltKatona(Lee) Creative Commons License 2018.09.27 0 0 20232
trakeszv6 Creative Commons License 2018.09.23 0 0 20231

ezekről jutott eszembe a KECEL-i haditechnika park működik még?Valami ujat nem hoztak oda?

hadsz Creative Commons License 2018.09.13 0 3 20230

A Patriot Park északi, expo területétől bő egy km-re van kialakítva a tényleges múzeum, a komplexum 1-es területe. Az előzőleg meglátogatott rész sem volt akármi, de ez talán még azt is felülmúlja – szerintem. Egészen szenzációs gyűjteményt és magas nívójú kiállítást sikerült létrehozniuk szabadtéren és a csarnokokban egyaránt, ami folyamatosan bővül. Mindenesetre hely még jócskán áll rendelkezésre. Ha jól emlékszem, hétvégeken saját, menetrend szerint közlekedő autóbuszjáratok közlekednek a Park egyes részei és a kubinkai páncélos múzeum között.

  

 

Noha repülőgépekből és helikopterekből még közel sincs akkora kollekció, mint mondjuk a szárazföldi haditechnikákból, azért találkoztunk néhány nagyon szép állapotban bemutatott példánnyal. A közelmúltban hallani lehetett olyan híreket, miszerint a monyinói repülőmúzeumot megszüntetik, és átszállítják ide a gépek nagy részét (a többit pedig megsemmisítik), de egyelőre ez még nem történt meg. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, és ha igen, mikor, de remélem, hogy az értékeket nem hagyják veszni!

A következő fotókon olyan típusok láthatók, mint a nagyon szép formájú, két hajtóműves MiG-29 vadászgép, mellette egy Szu-24MP, a bombázógép elektronikai felderítő változata. A jobb felső fotón egy Szu-27UB vadászgép, kétüléses kiképző változata. Az alsó sor első képén egy igazi „nagyágyú” látható, a Honi Légvédelem részére kifejlesztett, 1981-ben rendszeresített, és jelenleg is hadrendben levő MiG-31-es elfogó vadászrepülőgép. A típust a Szovjetunió nem exportálta. Alul középen egy MiG-25PU, a nagy sebességű elfogó vadászgép kiképző változata. Nem szokványos megoldásként az oktatókabin a pilótafülke elé, a radar helyére került, kissé szokatlan megjelenést kölcsönözve a gépnek. A jobb alsó fotón a Honi Légvédelemnél 1965-ben hadrendbe állított Szu-15-ös, és mellette elődje, egy Szu-9 szerepel.

  

    

  

A múzeum dolgozóinak kreativitását jelzi az egyik, An-124 által ihletett pad.

 

Mi-26 nehéz szállítóhelikopter, jelenleg a legnagyobb forgószárnyas a világon, amely számos emelési rekordot tart. Mellette szinte törpének éreztük magunkat. 1986-ban a típus részt vett a csernobili kárelhárításban, mentesítésben is. A középső fotón egy Mi-8MT, több feladatú közepes szállítóhelikopter látható, ennek export változata Mi-17 jelzéssel ismert. A jobb oldali kép előterében a Haditengerészeti Légierő két képviselője, egy Kamov Ka-29 (csapat) szállító-deszant helikopter és egy Ka-27, leginkább tengeralattjárók elleni hadviselésre kifejlesztett hajófedélzeti forgószárnyas, amely 1982-től állt a Haditengerészet rendelkezésére.

  

  

Igazán látványos a légvédelmi rakéták, lokátorok gyűjteménye is. A felső sor fotóin egymás mellett: vontatható Sz-300PT (SA-10A) rendszer 5P851 indítója, Sz-300PM2 típusú lérak rendszer 30N6E2 jelzésű tűzvezető (célmegvilágító és rávezető) radarja, Sz-400 Triumf rendszer 5P85TM2 indítója BAZ-6402 nyerges vontatóval mozgatott tréleren, Sz-300PMU (export verzió) 96L6E kóddal ellátott alacsony/közepes/nagymagasságú célfelderítő lokátorállomása, és végül a Moszkva köré telepített, silóból indítható 5Zs60 (A-135 Amúr) ellenrakéta-rendszer 5T92 szállító-betöltő járműve MAZ-543M alvázon. Ez utóbbi esetében a 80 km-es hatótávval bíró 53T6 típusú rakéta 10 kt-ás nukleáris töltetetű fejrészt hordozott. A teljes Amúr rendszert 1995-ben minősítették hadra foghatónak.

Az alsó sor középső fotóján az 1967-ben hadrendbe állított és telepített Sz-200 Vega (SA-5) nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer 5P72V indítóállványa 5V28 rakétával. Hazánkban Mezőfalván ’86-tól ’97-ig települt egy 2 tűzcsatornás osztálycsoport. A jobb alsó képen egy Sz-75M Volhov (SA-2), közepes hatótávolságú komplexum, mögötte Sz-125M Nyeva (SA-3B) kis hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer 5V27D rakétával. Magyarország mindkettőből vásárolt, többek között a Budapestet oltalmazó tűzrendszert is ilyen komplexumok alkottak.

  

  

  

A rádiótechnikai alakulatoknál rendszeresített 35N6 Kaszta, 2 dimenziós kis magasságú felderítő lokátor (dm-es hullámhossz tartomány) Kamaz 43101 felépítményeként, mögötte egy Szt68UM 35D6 jelzésű, 3 dimenziós közepes hatótávolságú felderítő radarállomás (cm-es tartományú) vontatható tréleren.

 

Harckocsikból sincs hiány az 1-es területen sem. Az első fotón egymás mellett balról jobbra T-64BV, T-64B1, T-72A, a következőn egy T-80B, majd egy T-72A, és végül, de nem utolsó sorban, a reaktív páncélzattal alaposan felszerelt T-64BV közelebbről is.

   

   

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindent, minden egyes járművet, fegyvert, harceszközt megnéztem, pedig nyitástól zárásig jártuk a Patriot Parkot. Nagyon sok olyan technika volt, amit el kellett engedni (leginkább műszaki, kiszolgáló, teher- és csapatszállító járművek), mert nem jutott rá idő, és voltak számomra érdekesebbek. 

   

 

folyt. köv.

 

Előzmény: hadsz (20217)
hadsz Creative Commons License 2018.09.12 0 1 20229

Szia!

 

Mindig a tulajdonost kell megkeresni, esetleg a terület bérlőjét (ha van olyan). 

Előzmény: gret13 (20228)
gret13 Creative Commons License 2018.09.12 -1 0 20228

Sziasztok!

 

Nem olyan régóta nézem a fórumot és olyan kérdésem lenne, hogy azok a laktanyák, amiket azért még őriznek, azokra a helyekre hol lehet kérni engedélyt?

Milyen szervnek kell ezt jelezni? Honvédség? Ha erdészethez tartozik a terület akkor nekik?

Segítséget előre is köszönöm!

Ridley4Lev Creative Commons License 2018.09.10 0 1 20227

Eleve nem is értem, miért őrzik ennyire az egyiket és a másikat miért nem. 

Mert az egyik HM terület a másik nem, mert az egyiknél van éleslövészet a másiknál nincsen. 

Előzmény: - duplagondol - (20224)
hadsz Creative Commons License 2018.09.10 0 1 20226

Sajnálom, de őszintén szólva nem lep meg a hozzáállásuk...

Előzmény: - duplagondol - (20224)
- duplagondol - Creative Commons License 2018.09.09 0 1 20225

Ha csak úgy nem... A hasznosítást viszont a jelek szerint nem sietik el, ha már huszonhét éve őrzik.

Előzmény: VoltKatona(Lee) (20215)
- duplagondol - Creative Commons License 2018.09.09 0 1 20224

Az első telefonig jutottam, a HM jogi osztályán a hölgy azt mondta, tapasztalata szerint élből vissza szokták utasítani a belépést a Kis-Moszkvába (állítólag veszélyes). Ehelyett viszont elmentünk Szentkirályszabadjára, ami látványban kb. ugyanezt nyújtotta, igaz, atomsiló és berendezési tárgyak nélkül. Eleve nem is értem, miért őrzik ennyire az egyiket és a másikat miért nem. 

Előzmény: hadsz (20221)
VoltKatona(Lee) Creative Commons License 2018.09.03 0 0 20223

Ez az, telitalalat!

Előzmény: XLI Lajos (20216)
hadsz Creative Commons License 2018.09.03 0 1 20222

Akár... :-)  Igaz, amikor ezt hadrendbe állították, Putyin őrnagy még a KGB drezdai kirendeltségén lapozgatta az aktákat.

Előzmény: - duplagondol - (20219)
hadsz Creative Commons License 2018.09.03 0 0 20221

Hát, ez így nem könnyíti meg a helyzetet... , azért hajrá! 

Előzmény: - duplagondol - (20218)
hadsz Creative Commons License 2018.09.03 0 0 20220

Remélem! :)

Előzmény: Tomsz85 (20213)
- duplagondol - Creative Commons License 2018.09.02 0 0 20219

"9K58 (BM-30) Szmercs 300 mm-es rakéta-sorozatvető MAZ-543M alvázra szerelve"

Putyin-orgona?..:-)

Előzmény: hadsz (20217)
- duplagondol - Creative Commons License 2018.09.02 0 0 20218

Próba, cseresznye, köszönöm a választ. Habár az idő annyira szorít (csütörtökön indulunk), hogy az esély tényleg csak egészen minimális. Ha másért nem, hát kíváncsiságból megérdeklődöm a dolgot.

Előzmény: hadsz (20212)
hadsz Creative Commons License 2018.09.01 0 0 20217

a folytatás:

 

9K58 (BM-30) Szmercs 300 mm-es rakéta-sorozatvető MAZ-543M alvázra szerelve. Sorozat tüzeléskor a ”Tornádó” 40 mp-en belül indítja a 12 db 800 kg-os rakétát maximum 70-90 km távolságra a felhasznált töltettől függően. A típust a közelmúltban több háborúban is alkalmazták. A jobb oldali fotón BM-21 Grad, 122 mm-es rakéta-sorozatvető Ural-375D alvázon, 40 vetőcsővel. (a BM annyit tesz, mint боевая машина - harcjármű). Széleskörűen rendszeresítették hadosztály, hadsereg, front szintű rakétatüzér alakulatoknál.

  

  

A park látnivalói közül számomra kétségkívül az egyik legérdekesebb a 15P158 GRAU kóddal jelzett RSz-12M (SS-25) Topol mobil interkontintentális ballisztikus rakétarendszer indítójárműve, és a mellette álló kiszolgáló járművek. A fotókon is látható vízfoltok, pocsolyák nem az esőnek köszönhetők, hanem időnként fellocsolták a betont, olyan meleg és szikkasztó volt az időjárás.

 

A 15Zs58 (RT-2PM) jelzésű szilárd hajtóanyagú rakéta a hőmérséklet és páratartalom szabályozott hermetikusan zárt konténerből indul az ún. hidegindításos eljárással. A rakéta 1 tonnás fejrészt hordoz, amelyben az 550 kt-ás nukleáris töltetettel képes akár 10000 km-re csapást mérni. A hét tengelyes, 14x12 hajtásképletű MAZ-7917 alapra szerelt 15U168 indexű indítójármű teljes harckész tömege 105 tonna. Az első ezredet 1985 nyarán fegyverezték fel ezzel a hadászati komplexummal. Noha a típusból néhány tucat még mindig szolgálatban van Nyugat-Szibériában a 35. rakéta hadosztálynál, hamarosan az utolsó példányokat is nyugdíjazzák. A jobb szélső fotón a parancsnoki fülke mögötti masszív, földre támasztott hengeres szerkezet az AGK (automata girokompasz), amely az indítást megelőzően a talpán levő fémtüskékkel ”beleharap” a talajba, fixálja az egész szerelvényt, beállítja annak vízszintes pozícióját. A ”célzórendszer” részeként meghatározza az indítószerkezet pontos térbeli koordinátáit, a rakéta indításához és programozásához szükséges precíziós irányzási adatokat (teszi ezt az azimut egy ívmásodperces pontosságával, ami legfeljebb ~30 métert jelent).

   

   

A Topol komplexum 15V148 típusú kiszolgáló, kísérő járműve (MAZ-543M alvázon), melynek a feladata az indítóegység harckészültségének biztosítása terepen. Ez egyrészt jelenti az energiaellátást, amiről 2 db 30 kW-os dízel aggregátor gondoskodik, másrészt az őrzés-védés irányítását - szervezését. A felépítmény továbbá 10 fő részére nyújt ellátást saját mini konyhával, étkezővel, valamint pihenési lehetőséget. A leghátsó részében kialakított operátor fülkéből lehetséges a teljes rendszerellenőrzés és a rakéta indítására is.

 

 

Szintén a Topol rendszer egyik kísérője a 15V75 GRAU jelzésű kommunikációs gépjármű, melynek felépítményén helyet kapott egy hermetikusan zárható osztott kabin rádiószobával és technikai helyiséggel, ahol többek között az operátor pult, fegyverszekrény, mikrohullámú adók, kezelőpanelek, klíma belső egységek, stb voltak elhelyezve. Az R-412 Torf típusú troposzféra rádióállomás feladata az ezred kapcsolattartása a hadosztály parancsnoksággal, magasabb egységekkel, harcálláspontokkal, valamint a kiszolgáló járművek, a konvoj tagjai közötti rádióösszeköttetés zavartalan működésének biztosítása.

 

 

A következő fotókon az 1976-ban hadrendbe állított 9K79 indexű Tocska (SS-21) harcászati rakétakomplexum 9P129 indítójárműve látható BAZ-5921 alvázra építve. A jóval korszerűbb Tocskával az MN-ben is rendszeresített Luna-M-eket váltották a ’80-as években, igaz Magyarországon csak a DHDSCs Tatára összevont rakétadandárja volt ezzel ellátva. Az MN részéről Nagykanizsára terveztek egy osztályt, de az anyagiak és a rendszerváltás közbeszólt. A jobb oldali képen a 9M79 jelzésű rakéta 9Ja234 típusú szállító konténere látható. A rakéta alaptípusának legnagyobb hatótávja atomtöltetű fejrésszel mintegy 70 km volt, a későbbi  változatok ennek több, mint a dupláját tudták.

  

  

A szovjetek az Sz-300 típusú légvédelmi rakétarendszert a ’70-es évek végétől kezdődően fejlesztettek, gyártottak a Honi légvédelem, a Szárazföldi haderő, és a Haditengerészet részére egyaránt, természetesen eltérő karakterisztikával. A bal szélső képen egymás mellett látható a Hadsereg és a Honi légvédelem részére készült változat. A középső és a jobb oldali fotón az Sz-300PM (P, mint PVO, azaz Honi légvédelem, és M, mint modernizált) jelzésű nagy hatótávolságú mobil rendszer 5P85Sz indexű szállító – indítójárműve látható. A rendszert a Moszkvát körülölelő egyik légvédelmi gyűrűbe is telepítettek 1989-től kezdődően. A 150 km-es hatótávval bíró rakéta az extrém alacsonyan, akár 10-20 méteren repülő célok ellen is hatékony. Az Sz-300-as telepítését a szovjetek a Magyar Néphadseregnek is megszellőztették a ’80-as évek vége felé, de ebből végül semmi nem lett.

  

  

A szárazföldi haderő részére kifejlesztett, a Krug (SA-4) utódjának szánt Sz-300V (V, mint Vojszko) front szintű csapatlégvédelmi rakétarendszer a NATO-tól az SA-12 jelölést kapta. Az 1983-ban hadrendbe állított komplexumot úgy tervezték, hogy képes legyen az ellenség hadműveleti - harcászati ballisztikus rakétáinak megsemmisítésére is. A 9A83 kóddal ellátott lánctalpas indítójárműre szerelt 9M83 típusú rakéták legnagyobb hatótávja 75-100 km volt. A jobb oldali fotón a rakétatubusok alatt a célmegvilágító radar kagyló alakú antennája látható lehajtott állapotban.

  

  

Ha már szóba került a csapatlégvédelem: A felső képen egymás mellett egy Sztrela-10 (annak jobb oldalán egy D-48, 85 mm-es páncéltörő ágyú), egy Tunguszka, és egy Osza. A bal alsó fotón a 9K37 Buk (NATO kódja SA-11), hadsereg szintű légvédelmi rakétakomplexum lánctalpas indítójárműve. A rendszer 1979-ben került hadrendbe. A középső két képen egy 9K33 Osza (SA-8) komplexum BAZ-5937 típusú indítójárművel. 1971-től alkalmazták a gépesített lövész hadosztályok lérak ezredeinél. A jobb szélső fotón pedig a 2K22 Tunguszka (SA-19) rendszer 2Sz6 jelzésű légvédelmi harcjárműve, amelyet 1982-ben rendszeresített a hadsereg a gépesített lövész és a páncélos ezredek légvédelmi tüzérütegeinél. A torony a 8 rakétán kívül 2 db 30 mm-es gépágyúval is fel van szerelve.

   

 

   

folyt köv.

 

Előzmény: hadsz (20200)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!