Most, hogy átmenetileg elcsitult Ukrajna, felötlött bennem egy pár nappal korábbi kép, itt az Index oldalain, mikor sátort verve, a most "kiürült" Függetlenség terén nagy üstökben főztek, olyan színes kavalkádban, melyről akkor a Zaporozsjei kozákok levelet írnak a cárnak címen elhíresült, eredetileg Zaporozsci címmel megszületett kép jutott az eszembe.
Kik is ők valójában? Mazeppa vagy Hmelnyickij unokái ? S valójában mi az esélyük? Mi az, ami a múltjukból elkíséri őket a XXI sz-i történetükbe? Mi az ő Mohácsuk és Trianonjuk, amitől (bocsánat, de nem jut találóbb az eszembe) ha megvesznek se tudnak szabadulni. S így hova tartoznak ők, inkább nyugati, vagy inkább keleti szlávok ?
A Klió 2003/1 számából idézek: "Ivan Mazeppa (1639–1709) személye ma jelkép Ukrajnában. A szomszédos országban az ukrán–orosz együttműködés lazítását óhajtók, az európai orientáció hívei Mazeppát tűzik zászlójukra, míg az Ukrajna Oroszországgal való kapcsolatának elmélyítésén munkálkodók Bogdán Hmelnickijt. Az utóbbiak Mazeppát s szellemi örököseit az orosz-ukrán közös történelem és érdekek elárulóinak tartják. A mazeppinizmus és mazeppinista minősítések érdekítéletet tükröznek. Mindkét történeti személyiség szerepe, jelentősége körüli viták a következő években, a perejaszlavi szerződés 350. évfordulója kapcsán valószínűleg tovább éleződnek majd."
http://www.c3.hu/~klio/klio031/klio091.html
Naná, hogy voltak! Még a külső megjelenésben is megyilvánult! Ha csak a szűkebb értelemben vett Zaporozsjei Szicset vesszük, a kozákok közkedvelt viselete (ami egyben ukrán népviselet is lett) a buggyos nadrág, a ,,sarovari" lett, fejüket kopaszra borotválták, csak középen hagytak egy tincset (ezt ukránul ,,oszeledec"-nk nevezik, azaz ,,heringecskének"). A harcmodort is a krími tatároktól, törököktől, a gyalogsági harcot a lengyelektől és oroszoktól vették át, talán a folyami és tengeri kalózkodás volt, ami sajátjuknak tekinthető (a középkori folyami kalózokra, az ,,uskujnyikora" vezethető vissza). Nagyon sok hatás érte őket, különben nem maradtak volna életben.
Sienkiewicz könyvei tényleg nagyon jók, ha nem is mindig pontosak, de ritka izgalmas történelmi művek.... mondjuk az is igaz, hogy a Kislovagot egy karóba húzás részletezése miatt vágtam a sarokba én is... azért a naturalizmusnak is van határa.
Érdemes még elolvasni Gogol Tarasz Bulbáját, bár az is elég rémromantikus. :)
Meg én a Szicsről beszéltem és Volnicáról (Volga), a két legrégebbi kozák-,,seregről". A Don, Terek, Jaik (Urál), Asztrahany és Szibéria volt a második hullám. Az utolsó, harmadik hullámban jöttek létre a Krími, Greben, Kaukázusi, Amúri és Szemirecsjei kozákok.
Ha már az irodalmi alapozás van soron, ne felejtsük ki:
" Az orosz lázadás " (orosz-francia játékfilm, 1999.) eredeti cím: Russzkij Bunt / La fille du capitain- filmet, vagy az eredetijét Puskin: A Kapitány lánya művét. 1760-70-es évek a nagy központosítások után Nagy Katalin idejében még lázadoznaka Szibéria felé telepített kozákok. Pugacsov felkelés.
Ha a Sziccsel kezdenénk, akkor kezdésnek el kell olvasnod Henryk Sienkiewicz ,,Tűzzel-vassal"-t és Nyikoláj Gogol ,,Tarasz Bulba" kisregényét, illetve ,,A Szorocsenszkij vásár", illetve ,,A Gyikanyka környéki esték" mese/elbeszélés-ciklusát. Ja, meg Tarasz Sevcsenko ,,Kobzar" (,,Citerás") balladáját, Puskin ,,Mazepa" verses regényét.
Ezeket még a Rákosista :) korszakban lfordították. Ha van egy kis szerencséd, a rendszerváltás után a sok hőzöngő kretén Lenin összesével nem csapta ki a szemétdombra:(((
A Sziccsel kapcsolatban még érdemes tisztában lenni olyan személyekkel, mint Hmelnickij, Mazepa, Szeverin Nalivajko, Bolotnyikov; olyan eseményekkel, mint a lengyel expanzió, a Moszkva elleni hadjárat, Krími tatárokkal zajló háborúk, stb.
Valószínűleg a legelején kéne kezdeni... (Írjak tán egy könyvet a kozákokról?:))
Magának a ,,kozák" szó eredetével, a hajdúság és hajdúrendsze (nem elírás) kialakulásával a balkánon, Magyarországon és Lengyelországban, és - természetesen - az első két legrégebbi ,,kozák sereg" (jelen esetben a ,,sereg" letelepedési területet takar, és nem katonai fogalmat) történetével, amikor még nem is létezett olyan név, hogy ,,kazak" (ez a helyes leírata a szónak, és nem a ,,kozák"), de a fogalom már működött - a Zaporozsjei Szics-el és Volgai Volnicával.
s az sem mindegy melyik században, mert erősen ingadozott a létszámuk. Sőt, a vallásreform után sok óhitű kozák elment külföldi szolgálatba, pl. törökbe - így kerültek kozák telepesek Dobrudzsába, Bulgáriába...
A levél teljes szövege megtalálható magyarul ,,A könyv komédiája" című könyvben (gondolom szerzőt nem kell írni).
Ami a levelet illeti - nem jött rá válasz, sem írásban, sem tettben, ugyanis pestis járvány tört ki akkor a Porta földjein, és a szultánnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a Sziccsel foglalkozzon.
Ez érdekes, én azt hittem, hogy Ukrajna a kora középkortól kezdve népes terület volt, hiszen ott egy nagyon fejlett mezőgazdasági kultúra virágzott a 7-8 században. Mi lett ezzel a kultúrával? Vagy a kozákok ezekre épültek rá?
Szerintem meg éppen az a probléma, hogy a filmen elég sokat tompítottak a könyvhöz képest. A lengye-ukrán kapcsolatok és a ma is meglévő évszázados indulatok csak a könyvből jönnek át igazán.
Mondtam azt, hogy ukránul? S ha ukránul lenne, mondanák ők, magukra, ott középen - mert hát mindenkinek/minden népnek saját maga a világ közepe - hogy valaminek a szélén? Hm ?
A jó hír (ukránul tudó, kint élő olvtárs megjelenése a topikban) hallatán történt gyors reagálásom miatt (erős felindulásból elhatalmasodott közlési vágy) összecsaptam, így lemaradt:
Látom, Te Kárpátaljáról olvasgatod a Fórumot, így "némi" helyzeti előnyből ismered a témát. Nem tudnál rákérdezni az ukránoktól - avagy ukrán szövegekben rákeresni - hogy volt-e valamilyen konkrét következménye a levélváltásnak?
Jártas nem lévén a témában csak az internetes keresésére szorítkoztam magam is, de csak magyarul és oroszul. Az orosz nyelvű web oldalak nemigen írnak erről, csak a kozákok hőstetteiről (ez perzse természetes) Sok minden van orosz-török, meg török-orosz, meg lengyel-töröl, ill. török-lengyel háborúkról, de magáról a válaszlevél keletkezésének körülményeiről nem találtam semmit (annál többet a festményéről)Lehet, hogy nem is volt semmi következménye ?
Az ominózus levél IV. Mohamed (uralk:1648-1687) idején 1675-ben készült.
Príma összefoglaló a Cossacks játékhoz kapcsolódó web oldalról: www.cossacks.hu/a_kozakok_link.htm
"Az elsõ telepesek 1560 körül érkeztek a Dnyeszter a Don és a Dnyeper folyó térségéhez. Ezek a telepesek lengyel, litván, orosz szökött jobbágyok, esetleg kisnemesek voltak, akik új hazát kerestek menedéknek a mindenféle terhek, elöl futva. Kezdetben békés és nyugodt élet, formát folytattak, ám csakhamar a 3 nagy világ birodalom közé ékelõdtek, akiknek ez a térség, ütközõ helynek szolgált. Nem is tudom, hogy volt e olyan idõszak amikor e három ország (Lengyel, Török, Orosz) 20-éven át uralt volna egy területet Ukrajnában. Az elsõ Lengyel seregek 1596-ban érkeztek ide, hogy új földeket hajtsanak a lengyel király birtoka alá. Az itt élõ népek hiába való küzdelmet kezdeményeztek a betolakodókkal eredménytelenül.
Az elsõ telepesek 1560 körül érkeztek a Dnyeszter a Don és a Dnyeper folyó térségez. Ezek a telepesek lengyel, litván, orosz szökött jobbágyok, esetleg kisnemesek voltak, akik új hazát kerestek menedéknek a mindenféle terhek, elöl futva. Kezdetben békés és nyugodt élet, formát folytattak, ám csakhamar a 3 nagy világ birodalom közé ékelõdtek, akiknek ez a térség, ütközõ helynek szolgált. Nem is tudom, hogy volt e olyan idõszak amikor e három ország (Lengyel, Török, Orosz) 20-éven át uralt volna egy területet Ukrajnában. Az elsõ Lengyel seregek 1596-ban érkeztek ide, hogy új földeket hajtsanak a lengyel király birtoka alá. Az itt élõ népek hiába való küzdelmet kezdeményeztek a betolakodókkal eredménytelenül.
1596 Augusztusában azonban egy kisebb fegyveres csapat húzódott vissza a szicsnek nevezett fa, erõdítések mögé, amit a lengyel seregek hónapokig ostromoltak. Azonban a védõknek a morálja kezdett lankadni és a lopornak is híján voltak. Hamarosan a kis sereg kiegyezett a lengyelekkel, hogy ha kiadják a vezéreket, és a várat feladják akkor szabad elvonulást, vagyis amnesztiát kapnak. Miután kiadták a vezéreket a lengyel sereg szabályos öldöklésbe fogott legyilkolva a nõket és gyerekeket is. A várat védõ fõvezéreket Varsóban felakasztották. Viszont néhány túlélõnek sikerült elmenekülnie és délebbre húzódtak a biztonságot jelentõ mocsárvidékbe. Itt újabb falvakat építettek, amelyek szövetségben álltak egymással. A mocsárban épített szics erõdök a biztonságukat szolgálták válságos idõk alatt, de még télen is ide húzódtak vissza. Ezeket a helyeket nehéz volt megközelítenie az ellenségnek. Ám lassacskán egyre több háború dúlt e földek birtoklásáért ezért életfeltételük volt, hogy jó lovasok és harcosok legyenek. A sok zsákmány háború, ami a három világ, birodalom között tört ki egyre kezdték ezt a földet Ukrajnának nevezni, aminek jelentése határvidéket jelentett. Eközben az ukránok állammá szervezõdtek és a településeiket külön, hetmanok vezették. Ezek a hetmanok arra törekedtek, hogy megszilárdítsák a rendet és, hogy védelmet adjanak a népüknek. Mind több Szics erõd épült és a kereskedelem is fellendült. Ez alapozta meg a Szaporozsje állam létre jöttét, amelynek az élén a rada –nak nevezett tanács rend állt. Az ukránok többnyire vadászatból, halászatból, és só gyüjtésbõl éltek, és a rendkívül termékeny alföldek sok menedéket keresõknek adott otthont. 1629-ben azonban kezdtek egyre több betörések érni az országot nem csak északról, hanem délrõl is a Krími félsziget felöl. A veszedelmes tatárokat azonban Lublinnél sikerült megállítani. Ettõl kezdve a lengyelek és az ukránok felismerték a közös ellenséget és összefogtak. Sikerült vissza szorítani a törököt és a vad tatárokat. Azonban az ukránok újra kezdték érezni, hogy rab iga alatt élnek, hisz a Szejm (lengyel tanácsnak a neve) eltiporta az autónómiájukat és egyre többször jelentek meg a lengyel adószedõk a falvakban. 1630-ban felkelés tört ki amit Pavliuk hetman vezetett ám egy árulás következtében sikerült a lengyeleknek leverniük.
1632-re sikerült megszilárdítani a hatalmukat újra a lengyel uraknak, hogy megosztottságokat szüljenek az egyre erosödõ kozákok közt azoknak, kedvezményeket adtak, akik ortodoxvallásról áttértek a katolikus hitre , ezeket hívták regisztrált kozákoknak, akik tulajdon képen a lengyel király seregébenszolgáltak. Egy kozák ezredben 500-6000 szolgálhattak amelynek élén az ezredesek álltak, az ezred rendelkezett zenekarral sot még egy kisebb tüzérséggel is. Minden száz embernek a seregben hetmanja volt minden tíznek pedig atamánja, ez alapos fegyelmet biztosított az amúgy fegyelmezetlen hadban. Azonban 1646-ban új lázadások törtek ki amelynek élére Bohdan Khmelnitsky állt. Ez év telén sikerült elfoglalni több várat köztük Kievet is. 1647- re csaknem egész Ukrajna urának mondhatta magát. Egyre másra aratta gyõzelmeit köztük 1648-ban Corsun mellett. 1649-ben Zbaraz ostromára készült bár Tuhay bej vezette tatár sereg egy egyezmény értelmében át állt a lengyelek mellé ezért 1651-ben Khmelnitsky orosz országhoz fordult segítségért. Együttes erõvel sikerült kiverni a lengyeleket és a tatárokat de viszont ezúttal a cár szolgáinak tudhatták magukat. A cár teljes szabadságot adott nekik ám ez fejében egy elit könnyû lovasságot kellett kiállítaniuk orosz országnak. Innentõl a kozákokat már csak az orosz seregben szolgáló hosöket követhetjük számon. Bár nagy szerepük volt az Északi háborúban is, mikor Mazeppa hetman serege XII. Károly Svéd király oldalán harcolt. Ukrajna 1919-ig volt az Orosz birodalom része de hamarosan a kommunista vörös hadsereg be olvasztotta a Szovjet unióba . Kozákok még az elsõ világháború harcterein is jelen voltak bár már csillaguk le áldozott."
Az előzőekben a kép kapcsán szóba jött (mégha monológként is) Tarasz Bulba neve.
A www.fidelio.hu Hangversenykalauzában Janacek zenekari művéhez jegyzet:
A Tarasz Bulba című zenekari rapszódia 1918-ban keletkezett, Gogol műve nyomán. A XV. században élt kozák vezér, Tarasz Bulba fia Andrej, a lengyelekkel történő összecsapás során árulóvá lesz, mivel lengyel leányt szeret. Ezért apja saját kezével végez vele. A másik fiú, Osztap a lengyelek fogságába esett, őt az ellenség végzi ki, apja szemeláttára. Mikor bosszúból Tarasz Bulba seregével megtámadja a lengyel városokat, őt magát is elfogják és elevenen megégetik. Utolsó szavaival olyan cár eljövetelét jósolja meg, aki győzelemre viszi majd az orosz népet.
Úgy néz ki Mohamedet (IV. e néven) "megúszta". :)
Még egy kis OFF
Ahogy nézem, a 3 Hsz-ban beemelt kép is egy "átirat". A középen ülő írnok kissé bambán vigyorog... :) E szempontból a + Hsz képe nem egyezik sem a 12 Hsz, sem az előző, 31 Hsz képével.
Az ötlet valószínűleg abból jött, hogy az eredeti képen bal oldalt középtájt áll egy kozák bekötött vérző fejjel. Ő rajta maradt az "újragondolt" képen is. Egyébként más is átrajzolta http://www.kozma.ru/gallery/classics/repin/zaporozhian-kozma.htm, de itt nagyon elmennénk más irányba...
ON
Az katalógus adatokból látszik, hogy a Rjepin kép 11 évig készült, 1880-1891 között. Előtanulmányokat is készített hozzá, sőt készített egy másik változatot is később. http://www.vecherniy.kharkov.ua/87a/society.html Az eredeti Szentpéterváron van az Állami Múzeumban, gondolom ez az Ermitázs. Ez az 1891-ben befejezett mű. S mielőtt ezt befejezte volna Tretyakov megrendelésére elkezdett ugyanerre a témára egy másik képet (1889-1896). Ez Harkovban van 1932 óta, jelenleg a Művészeti Múzeumban. Van további két másolata - наброска - az egyik Moszkvában, a másik Minszkben. Az orosz - gondolom a pétervári - változat az ismertebb, de a fenti forrás szerint a harkovi változat jobb (Nicsak-nicsak egy harkovi újság-portál!) Aztán ecseteli, hogy a harkovin több a meleg szín, a piros egyes árnyalataiban gazdagabb, míg a pétervárin több a fehér és a szürke, stb...
Az egyes alakokat barátairól, ismerőseiről mintázta. http://center.rusmuseum.ru/InetBookNew/Image_Russia_02_1.htmДля большинства фигур запорожцев Репину позировали его знакомые и друзья: писарь - историк Д. Эварницкий, Тарас Бульба - профессор Петербургской консерватории А. Рубец, есаул - артист Д. Стравинский; в образе казака с повязкой на лбу можно узнать художника Н. Кузнецова, в образе Серко - генерала М. Драгомирова. Запорожец в высокой черной шапке писался с В. Тарновского, казак, опустивший кулак на спину соседа, - с художника Я. Ционглинского.
Többek között az atamánt - Szerko, ukránul Іван Сірко - egy bizonyos Dragomirov rábornokról formázta, akit Gyenyikintől és az orosz történelemből ismerhetünk. Jobbra az írnoktól. Van még egy bizonyos D Sztravinszkij a képen, aki "művész". Hogy van-e köze Igor Sztravinszkijhoz(1882-1971), aki amúgy Fjodor Sztravinszkij operaénekes fia volt, nem tudom. Mindenesetre a http://www.rambow.ru/rambow.files/history/history_8.html szerint Творческая династия Стравинских дала миру немало одаренных и гениальных личностей: музыкантов (певцов, пианистов, композитора), художников, архитекторов, актеров, внесших весомый вклад в развитие российского искусства. Ugyanakkor Д. Стравинский előfordulása a neten csak e kép kapcsán van.
A kép központi gondolata a rabságot, elnyomást nem ismerő kozákok példakénti ábrázolása, ami a romantikára oly jellemző, mint a mi esetünkben Székely Bertalan:Egri nők c. képe.
Végül álljon itt egy másik kép - Breughel: Keresztelő Szent János prédikációja -méltatásából egy részlet, mert hasonlóképpen illik Rjepin alkotására is: http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/reneszansz/ren08.htm"Az elõtérben lévõ alakok háttal álnak, arcukat nem látjuk.Megformáltságukra jellemzõ a részgazdagság [...]. A kifejezés elevensége tükrözodik a képen, amit más sem bizonyít jobban mint a [..] érdeklõdõk, kíváncsiak [...] gyülekezete, [...] jellemek tarka keveréke. A kép tarkaságát színességét a fények mozgása, játéka fejezi ki. [...] képzeletünkben tovább élhet, folytatódhat a történet. Nem tekinthetõ lezártnak az esemény. A folytatás várat magára. [...] Az esemény a jelenben játszódik. A jelen történetét az egység uralja. Érezhetõ az alakok nem léteznek külön-külön. Összetartoznak az egyéni történet részesei [...]. Az egység kifejezését szolgálja a kép színvilága. Színek szerepelnek, amelyek nem különálló „szereplõi” a képnek, hanem hozzátartozói [...]"
Hogy mi történt a levél után azt holnap elmesélem, most aludjatok szépen gyerekek :))
