Kétféle újrakezdésről szeretnék itt véleményeket, tapasztalatokat olvasni. Konkrétan:
-partnerkapcsolat megszűnése után új társ- hogyan találom meg AZ IGAZIt?
-új foglalkozás, munka- hogyan találhatjuk meg, ami a nekünk minden szempontból a legmegfelelőbb? Mit érdemes tanulni annak, aki váltani akar?
Egész életre szóló tartós kapcsolat - közös gyerek Anya szeretnél lenni?
Sajnos manapság egyre gyakoribb, hogy a nők nem találnak megfelelő partnert, aki társuk lehet a gyerekvállásban. Sokan ennek ellenére belevágnának akár az egyedülálló anyaságba is. Ezekben az esetekben lehet szükség spermadonor igénybevételére.
Én NEM spermadonor szeretnék lenni, hanem a gyerek számára biztonságot, szeretetet és érzelmi hátteret adó, de külön élő apa szeretnék lenni. Természetesen kölcsönös szimpátia esetén a későbbiekben együttélés lehetséges.
Egészséges, fiatal / 40 év körüli/ , egyetemet végzett, melegszívű, gondoskodó, nőtlen férfi vagyok. Testmagasságom 187 cm, fehérbőrű, barna hajú vagyok. A családomban semmiféle átörökíthető genetikai betegség nem fordult elő. Írj egy rövid bemutatkozást és elérhetőséget a
Elsősorban Kecskemét és környékén keresek családcentrikus, 25-35 év között, helyes arcú, teltidomú, természetszerető hölgyet. Lehet elvált, lehet gyereke (kislánynak kifejezetten örülnék). Elváltam, fiaim heti 2-3 nap nálam vannak. Anyagi gondjaim nincsenek, komplett házat is biztosítok (ha valaki ideköltözik, jöhet akárhonnan) , kisportolt, jó megjelenésű diplomásként, akár még gyerekvállalást is el tudok képzelni. 40 éves múltam 177 cm vagyok, 81 kg. Akit érdekel, küldhet bátran képet és értesítést az egyuttlakas@gmail.com címre, és képeket is közlök magamról. Inaktív hölgyek kerüljenek.
"Biztosan összemosódhatnak az időtartamok és nem ilyen fekete - fehér minden, de a jelen magyarországi körülmények közt sokat tévedtem? "
Értékrend kérdése ! Ezért van a sok-sok gyerektelen házasság- kapcsolat ( grafikon ! ), aztán meg a 40 felett a (női) pánik... Egy gyerek több öröm mint 2 világ körüli utazás !
Minden érv felsorolva, csak a gyerek valódi érdeke nem ! Ha azt is bekalkulálod, hogy a munkavállaló jelentős része 50 éves korában lapátra kerül...az lenne a kívánatos ha a gyerek addigra már keresővé válna...Ha nem, lehet neki mesélni az "ejtőernyős" , élményekről....(is)
Érdekes és tanulságos a beszélgetés. Nézőpontok merőben mások, nyilván ezek a különböző élethelyzetekből adódnak.
Hasonló cipőben járok én is, azzal a verzióval kombinálva, hogy még itthonról fórumozom. De tavasszal költözni készülök 100 km-re a jelelenlegi lakhelyemtől, a fővárosba. Két kisgyermekkel, az apjuk nélkül. Igen. Én is újra akarom kezdeni. De velük együtt. MErt nem hiszek abban, hogy attól, hogy valaki házas és nem érzi jól magát ott ahol van, ne lehetne változtatni. Sőt kell. Én most kezdtem el kiiírni magamból az elmúlt 3 évem, holott ez itthon zajlott magamban. Az én változásom volt, A férjem annyit érzékelt belőle, hogy megváltoztam. Igen a világ változik, igy mi is. Nincs semmi ami állandó.
EGyetértek részben a 40 év előtti gyermekvállalással és az egzisztencia kiépítésével is valahol gyermekváll. előtt. CSakhogy mindég visszatérek ÉN oda, hogy ezek társadalmi sztereotipiák, hogy ennek és annak igy-meg úgy kell lennie, mert az a megszokott. Könyörgöm, az életet mi alakítjuk. És magunkat pedig a szivunk kell ,hogy vezessen elsősorban.
Bár értem mire gondol, de nem mindennel értek egyet.
Szerintem nem nézet kérdése, hogy az utódnemzés a fiatal kor virágában, a huszonéves korban az optimális egészségügyi szempontból. A test regenerálódásától a társadalmi korosztályi eltolódásokig sok minden alátámasztja. Ha valaki 40 éves korára szüli meg a harmadikat, akkor 60 lesz, mire az fölnő. Szerintem az már nem kifejezetten anya kor, hanem nagyszülői.
Megjegyzem, nekünk 6 gyerekünk van és minden hibát elkövettünk, amit csak lehetett, így a 4 évestől a 23 éves korig vannak a gyerekeink. Saját magunkon tapasztaljuk az újrakezdés összes nehézségét, mert két három gyerekes család maradékából tákoltuk össze a jelenlegit.
Miért lenne 33 éves kor kései egy nönek? Ez egy régesrégen elavult nézet. Az egészségügyi kockázat alig-alig magasabb, és a modern diagnosztikai módszerekkel már az a kevés is jól szürhetö (pl. a Down-kórt se már csak aminiocentézissel lehet megállapítani a 16-20 hét között, hanem szimpla vérvizsgálattal a 8-9 héten.)
Ha valaki 33 évesen elkezd szülni, 40 éves koráig simán lehet 3 gyereke.
Ami az utazásokat illeti - hát akkor el is felejthetjük a gyerekvállalást végképp. Mert elöször ugye be kell járni az országot, utána Európát, utána az egész világot, ja, meg meg kéne tanulni ejtöernyözni, meg dolgozni kéne az összes vadrezervátumban, meg esöerdömentö-projektben, etc, pp. Ezekböl a dolgokból nyilván gyermek elött és gyermek mellett is megvalósítható egy csomó, de biztosan nem mindegyik. És ezért nem a gyermek hibás, hanem a mai világban végtelenségig kitárult lehetöségek sorozata. Minden nem megy. Ezer élet is kevés lenne, ha minden kalandot át akarnénk élni.
Önnek teljesen igaza van. Fölösleges volt 22 évesen megházasodnom.
Viszont akkor számoljunk egy kicsit:
18 - 23 éves kor: Valaki képzést szerez és versenyképes szaktudást.
23 - 28 éves kor: A szakmai gyakorlat megszerzésének (bár szerintem a külföldi munka az ország kiürüléséhez vezetne) 4 - 5 éve.
28 - 33 éves kor (szűken számolva): Egzisztencia megteremtése, mert ugye nem mindenki olyan szerencsés, hogy szolgálati lakást kapjon v a szülők toljanak alá egy családi házat ....stb.
33 - éves kor: Jöhet a komoly kapcsolat, párválasztás, családalapítás.
Viszont ekkorra már be kéne utaznia az országot, élnie kellene az embernek, mert utána egy csecsemővel, kisgyerek(ek)kel lényegesen bonyolultabb. Nőknél ez kései kezdés a szülésre.
Biztosan összemosódhatnak az időtartamok és nem ilyen fekete - fehér minden, de a jelen magyarországi körülmények közt sokat tévedtem?
Ezért prüszkölök én annyira a korai házasságtól, ill a korai gyermekvállalástól.
Elsöként fel kéne nöni, és egy meglevö kapcsolattól nem befolyásolva szerezni egy versenyképes végzettséget (+ nyelvtudás + külföldi tapasztalat). Aztán dolgozni kéne legalább három-öt évet. Mindeközben - még mindig nem befolyásolva egy "komoly" kapcsolattól - kalandozni kellene, kiélvezni az életet, megismerni önmagát, tisztába jönni azzal, hogy mit akar, ill. mit NEM akar. (Csak egy példa az emberi szexualitás, ami olyan végtelenül sokrétü. Borzalmas, ha x év együttélés és langyos ágy után jön rá valaki, hogy ö nem is ilyen lovat akart.)
Csak ezek UTÁN kéne komoly kapcsolatot létesíteni, amibe már gyerek is jöhet. Mindjárt kevesebb két/háromgyerekes harmincas nö/férfi válna pánikszerüen.
A suliszerelmek véglegesítése = katasztrófa elöre programozva.
Én a munkatársaim közül (ffi.-ak) többet ismerek, akinél szintén ott maradt válás után egy - két gyerek. Mondjuk nem ez az általános.
Valójában az új életkezdés reményében zavarodnak meg a harmincas nők és vágnak bele egyedül - szerintem. Utolsó lehetőségét látják egy esetlegesen korábban elkövetett és az addigi életét rossz irányba vivő döntés kijavításának.
Nyilván a gyerekekkel maradó félnek is jut lehetőség, csak lényegesen korlátozottabban. Én ezt tapasztaltam.
Közös megállapodás volt, így kerülhetett új élethelyzetbe az ország más részén, más körülmények közt és persze más ffi. oldalán.
Más kiút? Kiút a családból? Tényleg, ez eredményesnek tűnik, ajánlhatjuk mindenkinek ;-)
Nem, nem tartja velük a kapcsolatot semmilyen formában és semmilyen segítséget nem nyújtott a nevelésükben. Persze, ha valaki 300 km-re hagy hátra mindent, akkor nehéz is lenne. De ki kötelezte rá?
A régi életemben, de új "taktikával", és leginkább őszinteséggel önmagam irányába.
Ezt páran nem értik, nem fogják érteni. Azért nem, mert van egy kialakult képük rólam, ami nagyjából hamis. Hamis, mert egyfajta szerep, amit játszom, játszottam feléjük. Ez a szerepjátszás egyre távolabbra sodort régi önmagamtól, erre csak mostanában jöttem rá.
Szeretném ezeket a szerepeket lehántani magamról, de ez fájni fog....
Bár régi az utolsó hsz., én azért teszek egy bejegyzést.
2005-ben hagyott el a feleségem és maradtam három gyerekkel, 75 ezer ft/hó adóssággal és egy befejezetlen ház fölújítással "egyedül".
Nem volt időm megijedni, jó hogy bele sem gondoltam a helyzetembe. Csak a vészhelyzetnek megfelelően estem neki mindennek és 2007-re már rendeztem minden égető problémám.
Manapság az internet korában ki 's miért is fél attól, hogy egyedül marad. Hisz minden zsák megtalálhatja a foltját és ha valaki úgy érzi, nehezen menne, szemlélje saját magát és helyzetét kívülállóként és javítsa, változzék, ha szükséges.
Már 8 éve együtt élünk az új feleségemmel és mindketten hoztunk 3 - 3 gyereket. Természetesen nálunk is a gyerekek különböző szemlélete, értékrendje, beidegződései és szokásai okozták a legtöbb feszültséget és ez azt hiszem természetes is.
Nyilván zűrös helyzetben nem tudnék ilyen nyugodt hangon írni erről, de az idő sok mindent megszépít. A második házasságunk stabil és véglegesnek tűnik.
Ez szerintem sokmindentől függ. Függ attól, hogy akivel én összejövök mennyire emberséges. Hogyan viszonyul az én gyerekemhez? Mi összeköltöztünk, az én párom elfogadta a lányomat, de egy idő után elkezdte, hogy sokat tv-zik, sok áramot és vízet használ, sőt, a költségek nagy része a lányom miatt van. Az ő fia ha eljön, akkor egész este megy a tv, a számítógép, a villany, az nem baj. Ha az én lányom sokáig alszik, akkor megy és veri az ajtófélfát, hogy keljen fel. Az ő fia ha alszik, akkor bezárja a konyha ajtót és úgy készíti oda a kávét, nehogy a fia felébredjen. Pedig a fia elhagyta egyik napról a másikra, nem is szólt, hogy megy. A lánya meg oda se teszi a lábát amióta mi odaköltöztünk. Ezek után nem csípem a gyerekeit. Ha a lányom jön a barátjával, volt, hogy nem is köszönt a barátjának, mert szerinte neki nem köszönt a srác csak nekem. Elég ciki volt. Ha a fia és az ő barátnője jön, akkor meg komolyan mondom, hogy ünneplő ruhába öltözik. Nevetgél velük. Én meg egész nap csak annyit látok, hogy ül a gép előtt és fórumozik, vagy ha azt nem, akkor híradót néz híradó hátán. Szóval ezek után én is úgy állok az ő gyerekéhez, ahogy ő az enyémhez. De szerintem ha a férfi kedves és emberséges, miértne lehetne a gyerekével együtt szeretni?
bocs, hogy ro-ból beleszólok. én pont így vagyok. 5 éve váltam el (én akartam), az első 4 évben csak a gyerekre koncentráltam, meg is "hálálta" tavaly leköltözött vidékre az apjához, alig találkozunk.
az elmúlt egy évben próbáltam párt találni, volt egy aki tetszett volna, nem kellettem neki, de amúgy semmi. próbáltam a netes párkeresést is, 2 pasi írt, az egyik anitiszemita volt (nálam ez számításba sem jöhet), a másik más miatt nem volt szimpi és ennyi. ha elmegyek valahova szórakozni, azt látom, hogy csak nők vannak egyedül, a férfiak mind párban járnak ilyen helyekre. gőzöm nincs hol lehetne 45 évesen találni egy pasit.
Én csak azt akarom mondani, hogy lehet valakit alkoholistának cimkézni azért, mert minden este megiszik két sört, és ettől jobban érzi magát. De mivel problémát nem okoz, kezelhető, és miért ne adjon az ember ennyit a "szenvedélyeinek", különösen, hogy 11 éve tart és nem fenyeget romlással és problémákkal, nincs jelentősége. Ha minden este megeszek egy szelet csokit, elvileg én is függő vagyok, de eszembe nem jutna ebből problémát csinálni. A probléma ott kezdődik, mikor valakinek az életét határozza meg a dolog. Pl. az apám alkoholista. És gyerekkoromban csak ő vezetett a családban. Szóval bárhova kellett mennünk autóval, nem ihatott, és mire hazaértünk, kész idegbaj volt mindenki állapota. Szóval, lehet cimkézni bárkit alkoholistának, azt is, aki minden este megiszik egy koktélt vagy lecsusszant egy baileyst, csak van-e értelme ekkor az alkoholizmust problémának feltüntetni?
Az én nagyapám minden este megitta a két üveg sörét - igaz, otthon -, és elég sokáig élt, és jó egészségben. A napnak addigra vége, semmiben nem akadályozza az a két üveg sör, vannak, akik minden este elfogyasztanak egy-két pohár bort az esti tévézéshez, lazításhoz. Ráadásul azért nem minden nap megy, van olyan nap, amikor nem.
Szerintem nem túlzás. Előfordulhat, hogy minden nap iszik valaki, és nem függő, de ennek minimális a valószínűsége.. Amit leírt, abból nekem nagyon is függésnek tűnik. Ha nem is az: ilyen szinten szerintem már árt az alkohol, hosszú távon. (Ha nyaranta pár hét így telik el, a meleg miatt, az esetleg belefér, de egész évben...)
