A gömbszimmetrikus függvény azt jelenti, hogy bármely irányban azonos valószínűséggel nyelődhet el a foton.
Nem azt akartad ezzel mondani ugye, hogy ha szabadon haladhat a fény a világűrben és már félúton van a Föld felé jövet az Andromédáról, akkor egyszercsak bármely irányba haladhat tovább? Mert ez nyilván nem igaz. A lézert sem látjuk oldalról, csak ha egyenesen a szemünkbe világít.
Nem értelmezhető a "terjed", hiszen a hullámfüggvény csak egy valószínűség.
Ez elég baj, mert a fény ugyanis terjed. Ezért nagyon nagy baj ha összekeveredik a foton fogalma ami egy fizikailag létező jelenség a hullámfüggvény fogalmával ami csupán matematikai, fizikailag nem létező fogalom. A fény ugyanis a függvények kitalálása előtt is már terjedt.
Pontosan ebből következik, hogy a hullámfüggvény nem lehet azonos a fotonnal. Mint ahogy a sebesség leírására szolgáló függvény sem azonos az autóval, vagy a gumi nyomását leíró gáztörvény sem azonos a gázzal.
Így nem a kérdésem vesztette élét hanem csak nem tudjátok megmondani merre jár a foton.
Attól tartok sokkal egyszerűbb ha egy lézer fotont vizsgálunk, mert így szóba sem jöhet a gömbszimmetrikus fényterjedés. A lézerfény úgy terjed ahogy a yin yang fotonmodell leírja: egyenesvonalban. Ha elkezded osztani a lézerfényt egyre kisebb és kisebb csomagokra, előbb utóbb eljutsz a fotonhoz: nyilván ez is egyenesvonalban terjed. Semmi szükség a valószínűségi függvényre, mert minden foton (kvázi) ugyanazon az egyenes pályán halad.
Sőt azt is meg tudod mondani, hogy éppen hol van a foton, pontosan hány kilométerre a kibocsátó objektumtól az egyenesvonalú pályán.
776, De az a sáv esetleg egy centivel odébb van. Akkor mekkora is egy foton?!
Ez hogyan függ össze a foton méretével szerinted? Mert szerintem sehogy. A foton átmérője hozzávetőleg akkora mint az amplitúdója, vagyis a cérna átmérője (tévedés ne essék a cérna nem a foton, a cérna csak a foton trajektóriája). A foton maga inkább golyószerű mint a mák.
Ne is mondjatok ellent, úgysem tudjátok milyen a foton. Akár ilyen is lehetne.
A foton valóban szakszó. Csak önmagában nem egy szemléletes kép.
Szemléletes attól lesz, hogy mindenki elképzel valamit. Aki tanult kvantummechanikát, az első közelítésben az időfüggetlen Schrödinger egyenlet hullámfüggvényét képzeli el valahogy.
Kibocsátja pl. egy atom állapotot szintet váltó elektronja a fotont, hullámfüggvény a peremfeltételekkel, ennek megfelelő valószínűséggel valahol elnyelődés, nincs többé hullámfüggvény. Valami ilyesmi, ok?
Jól is működik ez az elképzelés egy csomó esetben, de nem mindig. Pl. a lézernél az benne a gáz, hogy nem lehet rámutatni, ez vagy az az atom bocsátotta ki, nem lehet olyan formában felírni, mint az előbbi példában. Az két forrásos interferencia lényegéhez tartozik, hogy nem lehet tudni, melyik atom bocsátotta ki.
Ez nekem legalábbis nem passzol az előző szemléletes képbe.
Néhány nagyon fontos fogalmat szintén nehéz összehozni ezzel a képpel, pl. koherenciahossz.
Nem kötözködésből írtam, tényleg nem értem, miért tekinted metaforának az egyfotonos interferenciát. Az egyfotonos interferencia az egy foton Schrödinger-egyenletének a megoldása a megfelelő peremfeltételekkel. A foton szó szerintem szakszó, és nem metafora. Meg az interferencia is. Amplidútóösszegzést jelent. Megoldod az egyik nyitott résre a hullámegyenletet, meg a másikra is, és a két megoldás algebrai összege lesz a két nyitott résre vonatkozó megoldás, nem? Pontosan ezt nevezzük interferenciának.
A lézerek esetén természetesen ugyanez a helyzet. Semmi szemléletes kép nincs ebben, tiszta kvantummechanika.
Tűrhető kép az önmagával interferáló foton. De, mint minden metafora, ez se tökéletes.
Miért lenne ez metafora? Természetesen foton alatt a foton hullámfüggvényét kell érteni. "Meteforának" meg jó az a nagyon gyenge elektromágneses mező, amiről az előbb beszélgettünk (ugyanúgy ki tudod azzal is számolni az interferenciaképet!). Hasonlóan, mint ahogy tekinthetünk nagyon ritka gáznak egyetlen dobozba zárt molekulát. Annak meg a nyomását tudod kiszámolni a gázmodellel. Persze hosszú időtartamra kell átlagolni.
Te szeretnél úgy vitatkozni egy fórumon, hogy a partnerek mindenre ezt mondják: nem így van, én tudom az igazságot, de nem mondom meg, menj és vedd meg a könyvet?
Azt hittem, ignorálsz és megvárod amíg kipusztulok. Ahogy írtad.
De ha már itt vagy, mi lenne, ha az előző két jelenséget ismertetnéd? Hogy rólam mi a véleményed, azt már többé-kevésbé pontosan ismertetted. Bár a levezetésekben lennél ilyen részletes...
Szerintem érdemes az egyfotonos interferenciára korlátozódni, akkor senki nem esik kísértésbe, hogy eméleteket dolgozzon ki az interferenciát eredményező foton-foton kölcsönhatásra.
Valóban erős érv. Tűrhető kép az önmagával interferáló foton. De, mint minden metafora, ez se tökéletes. Nem helyettesítheti a hullámfüggvény ismeretén alapuló intuíciót, mert vannak olyan esetek, amikor nem igazán segít.
Ilyen eset pl: két lézer interferenciája. Nyilván erre is rá lehetne valahogy erőszakolni a képet, de elvesztené azt a megnyerő egyszerűséget, amiért szeretni lehet. :-)
Eléggé filozofikus vita, tartok tőle hogy tojás-tyúk problémába megy át.
Inkább abban lehet különbség, hogy saját magamban hogy képzeltem el, hogyan rendeztem el a fejemben ezeket a dolgokat. Valahogy így:
- a hullámfüggvény önmagában nem elektromágneses tér akkor sem, ha az elektromágneses kölcsönhatás leírására használjuk
- egy kölcsönhatás valószínűségét írja le
- az, amit a Maxwell egyenletek írnak le, a klasszikus sokfotonos határeset, a QED-hez úgy kapcsolódik, hogy sok fotonos esetben a mérőeszközökkel kölcsönhatásba lépő fotonok átlagosan kiadják azokat a mért értékeket, amiket mi a klasszikus elektrodinamika mérőszámainak nevezünk.
A te felfogásod nekem azért nem tetszik, mert ha valódi EM térnek tekintesz egyetlen foton hullámfüggvényt, akkor kellemetlen arra gondolni, mi történik ezzel a teret kitöltő EM hullámmal, mikor végül elnyelődik valahol a foton.
A vitát nem lehet persze eldönteni, ha ki-ki a saját belső modellje alapján felírja diadalmasan ugyanazt az egyenletet... :-)
Mi történt azokkal a fotonokkal, amelyek az 1-es számú résből pont ebbe az irányba indultak el?
Esetleg megsemmisítette a hatásukat egy a másik résből jövő foton?! Az nem lehet, energiát visznek, nem tűnhetnek csak úgy el.
Ráadásul kicsit odébb, a világos sávban nagyobb is a fényerő, valahogy ott jelentkezik az energiájuk.
De az a sáv esetleg egy centivel odébb van. Akkor mekkora is egy foton?! Meg mi is volt az iránya?! Ha a sávok 10 centire vannak, akkor mekkora a foton? Ha fél méterre?
Szerintem érdemes az egyfotonos interferenciára korlátozódni, akkor senki nem esik kísértésbe, hogy eméleteket dolgozzon ki az interferenciát eredményező foton-foton kölcsönhatásra.
Tehát egy darab foton egyszerűen egy nagyon gyenge elektromágneses teret jelent. Akkorát, amely teljesen megszűnik a foton elnyelődésekor.
Ebben nem teljesen értek egyet Simply Reddel. A modellben a foton egy valószínűségi hullám, annak valószínűségét írja le, hogy a tér mely pontján milyen valószínűséggel lép kölcsönhatásba a foton. Ez a valószínűségi hullám alakilag nagyon hasonlít az EM hullám leírására, de nem ugyanaz. Az idézett mondat azt sugallja, létezik egy mérhető EM tér, ami kiterjed, majd a foton elnyelődésekor hirtelen eltűnik a térből. Nincs ilyen mérhető tér. Tudom, hogy Simply Red se gondolja hogy van ilyen, de a mondatot így is lehet értelmezni, ami félreértés forrása lehet.
Mérhető EM tér sok foton esetén létezik, éppen azért, mert a sokból egy csomó a hullámfüggvény által leír
(a végét sajnos elvitte a cica)
Ez persze attól függ, mit nevezünk az EM-tér mérésének. Ilyen alapon akárhány fotonból álló fény sem EM-tér, mert hiába teszünk az útjába papírszeletkéket, a fény nem fogja felkapkodni őket, mint a megdörzsölt vonalzó. Ha viszont egyszer már elfogadjuk, hogy a fény elektomágneses hullám, akkor egyetlen foton is az, hiszen ugyanúgy mérhetjük, mint a több fotonból álló fényt: pl. fotoelektron-sokszorozóval. De egy fotolemez is nyilván megfeketedik akkor is, ha egyesével küldözgetjük rá a fotonokat, nem csak akkor, ha egyszerre.
"gagya" :-) A Tiedben nincs antigrav! :-) a többi stimmel! :-) Vigyázz, fehér ember nem felejt! Tudod, a két (ólmos) mankó, amivel (nem) mehetek könyörögni! :-)
A foton sebessége lehet bármekora is , mint részecske .
Amitt mi látunk az a frekvencia a sebességre nincs érzékszervünk .
a fény mint elektromágneseshullám az elektromágnesestérben terjed .
A foton nevű részecske mint kilőtt puskagolyó magaután örvényeket hagy a térben ,
ez a hullám terjed " c " -vel .
Ezért bir egy darab foton is interferálni lehet nem is halad át egyik résen sem csak a lökéshulláma megy át de az mind a kétrést eléri .
Látatokmár futrinkát a vizzen ?
A vizben is ha egy pontból inditasz hullámot az is interferál a duplarés után .
A fénytörésnél pedig az az érdekes hogy az azonos hullám frontból induló fotonok tudnak a többi foton helyéről .
Példa a domború lencsére : sok ember megy kézenfogva az uton egyvonalban ,
arcuk előlrenéz ,
az utközepét vastagon megszórják a szélekfelé csökkenő vastagságban homokkal .
Ez megfelel a domború lencsének.
Mi történik ha a csoport belemegy a homokos részbe , a középen haladók lelassulnak a nagyobb közegellenálás miat a szélsőknek kevesebb homok vagyis ellenállást kell leküzdeni ők jobban haladnak , az arcuk elfordul a középpont felé ,
de mivel arcal előlre haladhatnak csak és egyenesen a fókuszpontban találkoznak .
A homoru lencse működése forditott .
Ez lenne a hullám front működése .
Mi hordozza a fotonok között az információt ha a " c " max ?
Hisz nincs kezük .
Ha viszont vissza térünk , nem az éterhez mert az nincs , ha nem az elektromágnesestérhez már magyarázható a dolog jelenség .
Mert az üveglencsében is van elektromágnesestér csak ott más az információ terjedési sebessége , vagyis a hullám vezetése .
Ezért tud egyetlen foton is produkálni furcsa dolgokat .
