Nem Gergő, az lett/lenne jobb ha a a lejárt GPS műholdakból egyet vagy többet visszajuttatnának valahogy a földfelszínre és megnéznék az óráját.
Mert ezek már évtizedek óta fenn vannak és nemcsak egy -két kört mentek a Föld körül. Ha lenne valamiféle valóságos eltérés a GPS óra-járásának sebességében az a földre visszahozott órákkal derülhetne ki. Akkor és csak akkor.
Ehhez nem sok ész kell, hogy ezt valaki felfogja.
A relativitáselmélet nincs kisérletesen alátámasztva.
Megoldás lehetne még egy geostacionárius műholdra telepíteni egy GPS órát ami jeleket sugároz a földre ugyanúgy mint a GPS műhold. Ekkor kiderülhetne, hogy az 53 mics az csak egyszeri eltérés vagy naponta jelentkezik folyamatosan.
De a tuti a GPS óra visszahozása a földre. És még tutibb, hogy semmiféle eltérés nem lenne a megfelelő órák összehasonlításakor.
"Látod, van, aki tudományos cikkeket ír, és egyetemen tanít..."
Tudod én egyáltalán nem vagyok hasra esve azoktól, akik tudományos cikkeket írnak és egyetemen tanítanak. Talán azért, mert én is jártama hajdan egyetemre :)))).
Galilei korában a bolonyai egyetem volt a világ egyik leghíresebb egyeteme. És mit tanítottak ott? Galilei után még 50 évig azt tanították, hogy a Jupiternek nincs holdja, a távcső pedig az ördög találmánya. Galileit pedig eltiltották az egyetemi oktatástól, és később háziőrizetben halt meg szegény.
Az egyetemi tanárok a múltat oktatják, nem a jövőt. Ennyit az egyetemi tanárokról.
Persze köztük is akad értelmes. Ismerek például egyet, aki az egyetemen úgy oktatta a relativitáselméletet, hogy elmondta a hivatalos verziót, és utánna az ellenkező verziókat is. Úgy gondolta, hogy nem árt a diákoknak, ha gondolkodnak egy kicsit.
Jobb lett volna, ha több atomórából építettek volna egyetlen órát, az átlagolást hardver szintjén beléjük építve. Ezáltal pontosabb időmérő eszközt kaptak volna és nem kellett volna utólag átlagolni és interpretálni.
Arra én is emléxem, hogy az eredmények nagyon szórtak, ám az általam látott kiértékelés szerint a műszaki tolerancia határán, ám azon belül voltak. A tendenciájukat értékelve, éppenhogy az idődilatációnak megfelelő irányú eredményt adtak.
Négy atomóra volt mindkét repülőn. Itt vannak a kifogások: http://www.xdlbj.com/htm/Hafele.htm
Nem vagyok fizikus, ezért ahhoz sem értek, hogy kell egy kísérletet rendesen kivitelezni és kiértékelni. De ha jól értem, azok az órák nem voltak elég pontosak (megbízhatóak) ahhoz, hogy következtetést lehessen levonni. Következtetést csak egy bizonyos (ad hoc?) átlagolással tudott Hafele-Keating levonni: magukat a kísérleti jegyzőkönyveket nem közölték, de a fenti link szerzője előkotorta őket és kiderült, hogy nincsen rendben a kiértékelés.
Sajnos azzal a kísérlettel kapcsolatban komoly kifogásokat fogalmaztak meg. A GPS-re persze ez nem vonatkozik, azzal nem lehet vitatkozni, de Astrojan azt sem fogadja el. Azt én már sose fogom megérteni, hogy ő miként gondolkodik, félek tőle, hogy sehogy. Egyszerűen előre megvannak a válaszai és a többit ahhoz igazítja. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ha a megbízható barátunk köröz az autójával a házunk körül, saját pontos órája szerint percenként dudál egyet, és mi 61 másodpercenként hallunk dudaszót a mi saját pontos óránk szerint, akkor abból nem következik-e egyértelműen, hogy a barátunk órája lassabban jár, mint a mienk. A válasza az volt, hogy nem, az eltérés csak látszólagos: ha megállna a barátunk, az órája ugyanazt mutatná, mint a mienk. Ettől kezdve reménytelen eset szerintem.
Egyébként most eszembe jut életem első órája, amit tartottam. Jómagam másodéves voltam az ELTE-n, az óra analízis gyakorlat volt villamosmérnököknek a BME-n. Az első órát amolyan logikai feladványokkal töltöttük (pl. mi annak az állításnak az ellentettje, hogy "minden embernek van nála idősebb barátja"), illetve az indirekt bizonyítás fogalmával. Bemutattam a klasszikus bizonyítást arra a tényre, hogy a gyök(2) irracionális szám, tehát hogy a p2=2q2 egyenlet nem oldható meg pozitív egészekben. A standard bizonyítás úgy kezdődik, hogy feltesszük, van megoldás, vesszük közülük a legkisebbet, majd megmutatjuk, hogy van még kisebb megoldás (pl. mert mind a p, mind a q szükségképpen páros, le lehet őket osztani 2-vel). Persze el lehet másként is mondani, de én így mondtam el. És volt egy diák, aki egyszerűen kötötte az ebet a karóhoz, hogy ha nincs megoldás, akkor miképpen tehetjük fel, hogy van. Miképpen képzelhetjük el azt, amiről tudjuk, hogy lehetetlen. Képtelen volt túllépni ezen, hiába mondtam neki bármit is. És láthatólag már régóta szenvedett a problémával, nem először hallotta a bizonyítást.
Ez nem fizika, hanem matematikai analfabetizmus kérdése.
Megtetézve általános gondolkodási hibákkal. A kettő persze összefügg. Nem véletlen, hogy kell matematikát tanulnia az iskolában annak is, aki a pénzszámláláson kívül soha semmire nem fogja használni. Méghozzá zért, mert gondolkodni tanít. Aki matematikából gyenge, annak még magának a gondolkodásnak a fogalmáról is tévképzetei lehetnek, mint ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja.
A relativitáselmélet idődilatációját már valamikor az első atomórák megépítése után ellenőrizték. Valami nyavajás repülőgépen hurcolták körbe a céziumot, mint a véres kardot. És valóban. Volt idődilatáció.
Azt az ötletet aminek nincs alátámasztása, azt úgy hívjuk, hogy fantazmagória. Jó dolog ez, csak kevéssé szól a valóságról.
Ez tetszik, mivel a relativitáselméletnek nincs kisérleti alátámasztása (ti. az idődilatáció valóságos vagy látszólagos).
Különben hadd röhögjek, valaki dobja már be a Hafele Keatinget (ez ugyan visszahozta az órákat, csak elég gyatrára sikeredett a kisérlet), vagy a GPS -t mint bizonyítékot, de jók lesznek a müonok is...
Persze hogy minden kutató fizikus újabb megoldásokat keres. Csak éppen nem ott, ahol totál tudatlan laikusok vélik megtalálni... :-)
Van a matematikának egy olyan minimuma, amit te nem vagyhajlandó/képes elsajátítani, és ez a hosszú vita tapasztalatai alapján ez a hiányosság képtelenné tesz téged arra, hogy akár minimális szinten megértsd a fizika alapjait. Ezért nem jutsz egy tapodtat se előre.
Ne nyugtasd magad azzal, hogy ez hülyeség, azért nem érted. A tisztán posztulátumokon nyugvó matematikai modellt se értetted meg. Ez nem fizika, hanem matematikai analfabetizmus kérdése.
Te viszont biztosan jó sokat gondolkodtál rajta, hogy ennyi sületlenséget hordjál itt össze. Látod, van, aki tudományos cikkeket ír, és egyetemen tanít, és van, akinek csak ennyire futja. C'est la vie.
Attól tartok, nem élsz valami jól, ha az önálló ötleteidből kell megélned :)))
Már ne haragudj, de aki ennyire mereven ragaszkodik a hivatalos dogmákhoz, arról nehezen tudom elképzelni, hogy volt valaha is egy önálló gondolata.
Gondolkodni annyi, mint kételkedni. Aki még sohasem kételkedett, a mai fizika alapjainak (például a relativitáselmélet alapjainak) az igazságtartalmában, az még nem is gondolkodott soha önállóan.
Ha végigtekintesz a tudomány történetén, akkor azt fogod látni, hogy a fizika alapjai időnként megújultak. Mindig kiderült, hogy a régi igazságok csak ideig-óráig tarthatók.
Ezek után miért gondolod, hogy a mai igazságok örök érvényűek? Miért félsz azoktól, akik mernek kételkedni?
"Előfordult már veled, hogy egy gyenge pillanatodban támadt valami önálló ötleted?"
Azokból élek :)
Viszont ami nem működik, az nem működik. Ezt kimutatni nem a kreativitás hiánya, hanem előfeltétele. Tudniillik megment egy csomó elfecsérelt energiát jobb célokra.
Ha egy kicsit is lenne belső rálátásod a tudományra, tudnád mennyi tanulás és kreativitás szükséges a puszta fennmaradáshoz. Az ilyen irányú képességek már gyakran az egyetem előtt megmutatkoznak (OKTV-n, KöMaL-ban, nemzetközi versenyeken). Nagyjából ismerem a korrelációt a korai és a későbbi sikerek között (mert én is a kutatásból élek), illetve ismerek néhány statisztikai adatot. Ezek alapján elmondható, hogy 100ezer ember közül csak néhány ember rendelkezik azzal a képességgel és motívációval, amivel egy adott tudományban (pl. matematika vagy fizika) egyáltalán boldogulhat. Pl. évente kb. 4 millió ember születik az USA-ban, akik közül kb. 15000 fog bachelor fokozatot szerezni matematikából, 2000 fogja megkezdeni a doktori iskolát matematikából, mindössze 500 szerzi majd meg a doktori fokozatot matematikából, de csak 300 fog elhelyezkedni kutatói állásban és ki tudja mennyi marad tartósan a pályán (az ötödik publikációt a fele meg se éri). Persze sokan a világon nem is tudnak a matematikáról, illetve nem tehetik meg, hogy kultiválják, de az USA-ban talán az ilyenek vannak kisebb arányban.
Úgyhogy légy szíves mutass már egy kis tiszteletet azok irányába, akik eljutnak oda, hogy valódi kutatókká váljanak. Akik ma Magyarországon ezt a pályát választják (a könnyebb és jobban fizető piaci állásokkal szemben) és ráadásul Magyarországon is élnek, azoknak még sokszorta több tisztelet jár. lingarázda közéjük tartozik.
Már bocs, de mit gondolsz, ami a könyvekben van az honnét került oda?
Azok a különösen jó ötletek, amik kiállják a kísérletek próbáját, működnek, azokból lesznek a könyvek.
A kevésbé jó ötletek meg elhullanak a szakmai vitákban.
Te azt hiszed, totál tudatlanul is lehetnek kitűnő ütleteid. Pont annyi erre az esélyed, mint sakktudás nélkül leverni Lékó Pétert, vagy bármiféle felkészülés nélkül kidobni a körből egy sumo birkózót. :-)
"A mai felfogás szerint a fény kettős természetű."
Szó sincs róla. A fény egységes jelenség, semmiféle kettős természete nincs. Jelenlegi tudásunk szerint legjobb modellje a kvantumelektrodinamika (QED).
"Vagyis terjedéskor pontosan úgy viselkedik mint a hullámok, elnyelődéskor és kibocsátódáskor pedig részecske tulajdonságokat mutat."
Ez csak azért van, mert le akarod fordítani a dolgot a makroszkopikus szemlélet által formált nyelvedre. No persze, ld. "Síkföld": mi a henger, kör vagy téglalap?
És ez nem csak analógia: a fénynek tényleg egységes leírása van, amiben nem "egyszer így, egyszer úgy" viselkedik. Ez a QED.
"A hullámtermészetet számtalan kísérlet bizonyítja. Például, a Doppler jelenség. A Doppler jelenség (és sok más jelenség) azonban értelmezhetetlen vezető közeg nélkül."
Ex cathedra kijelentés: ezzel nincs mit kezdeni. Mi az, hogy értelmezhetetlen? A fény Doppler effektusa köszöni, jól van, és éppenhogy nem kell hozzá vezető közeg. Ugyanis magából a relativisztikus invarianciából következik, ami eléggé erőteljesen konfliktusban áll bármiféle "vezető közeg" feltevésével (Michelson-Morley!).
Az egy másik kérdés, hogy a hanghullámok Doppler-effektusánál beszélünk vezető közegről. Ott ugyanis van ilyen, és a hang Doppler effektusa nem is olyan, mint a fényé. Teljesen más a sebességfüggése: a fénynél pl. mindegy, hogy a forrás vagy a megfigyelő mozog, a hangnál pedig nem (és nem véletlenül: a fénynél nincs abszolút viszonyítást adó rendszer, amihez képest mérhetnénk a fenti mozgásokat, a hangnál ellenben van: amiben a levegő áll).
"Aki ért a szerves kémiához, az tudja hogy van, ezért fogalmazzunk másképp: van-e a fénynek közege, aminek a hulláma a fény. Amennyire én tudom, semmi sem utal arra hogy _van_ éter, csak arra vannak magyarázatok, hogy _miért_ nem lehet kimutatni... Namostan egy kimutathatatlan közeget szerintem teljes nyugalommal nevezhetünk nemlétezőnek."
Már a vitaindítód is hibás, ezért nem lehet rá egyértelmű választ adni. Miért?
1. A fény vezető közege nem az éter.
2. Az a tény, hogy az étert nem tudták kimutatni, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a fénynek nincs vezető közege.
3. Éter nincs. Az éter egy elképzelt anyag, amely atomokból és molekulákból áll, amely merev, homogén és mozdulatlan, nem befolyásolja az égitestek mozgását, mégis kemény anyagként viselkedik. Ilyen anyag valóban nem létezik.
4. Az étert az Einstein előtti időkben abszolút nyugvónak tekintették, és így összekapcsolták az abszolút vonatkoztatási rendszerrel. A valóságban abszolút vonatkoztatási rendszer sincs. A mozgás relatív. A fény vezető közegének azonban semmi köze sincs sem az abszolút nyugalomhoz, sem az abszolút vonatkoztatási rendszerhez.
5. A mai felfogás szerint a fény kettős természetű. Vagyis terjedéskor pontosan úgy viselkedik mint a hullámok, elnyelődéskor és kibocsátódáskor pedig részecske tulajdonságokat mutat. A hullámtermészetet számtalan kísérlet bizonyítja. Például, a Doppler jelenség. A Doppler jelenség (és sok más jelenség) azonban értelmezhetetlen vezető közeg nélkül.
Szóval szerinted az éter=DVAG=graviton létét az bizonyítja, hogy nem lehet kimutatni, vagyis nem utal semmilyen mérés vagy kísérlet arra, hogy létezne ilyesmi?
vegyük úgy, hogy van éter, csak minden mérésben pont úgy viselkedik, mintha nem lenne... ebben megegyezhetünk?
Ez egy elég jelentős előrelépés, csak el ne felejtsd soha többé: Van éter !
És amennyiben ezt a vákuumot kitöltő étert a DVAG sötét energia alkotja amit elég nehézkes mérni, s ez a sötét energia gravitonokból áll amit szintén elég nehézkes mérni és eleddig még nem is sikerült, valamint ezek alkotják a gravitációs sugárzást amit az előbbiekhez hasonlóan baromira nehézkes mérni s még ez sem sikerült, akkor stimmel.
"Mivel a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák, és nem a tér görbülése, FL-ek nem is léteznek."
Tudom... de járjunk egy kicsit a kedvükbe, tegyünk úgy mintha léteznének! :-)
Ha a gravitációs töltések eloszlása egyenletes, akkor az általuk létrehozott erőtér izotróp. Helyi anomália esetén anizotróppá válik, miért ne mondhatnám, hogy az ilyen erőtér görbült? Miért zárja ki a grav. töltés elmélet az FL létezhetőségét? Minden elrugaszkodáshoz a gravitáció (s töltések) ellenében rendelhetünk egy eseményhorizontot, amin belülről az az esemény nem juthat ki. Normál esetben ezek a szökési sebességek, ha jól gondolom. Miért ne tartozhatna a fény sebességéhez is egy ilyen „minden események” horizontja?
Mivel a gravitációt elemi gravitációs töltések okozzák, és nem a tér görbülése, FL-ek nem is léteznek. Persze forgó FL sem létezik, az egész 'eseményhorizontos' mese egy kitaláció, minden fizikai alap nélkül!
