Keresés

Részletes keresés

ZöPö Creative Commons License 2010.12.24 0 0 800

A takarékbetétkönyv ebben különbözik a celebajkaktól. Utóbbiak esetében kifejezetten undorító a feltöltés, hiába "divat" manapság. :-)))

Előzmény: mamicska (799)
mamicska Creative Commons License 2010.12.22 0 0 799

háááhhááááá - vastagon feltöltöttet? Biztos nagyon jó lehet:))

Előzmény: ZöPö (798)
ZöPö Creative Commons License 2010.12.22 0 0 798

OK, akkor én egy vastagon feltöltött, látra szóló takarékbetétkönyvet kérek kari ajiba. :-P :-)))

Előzmény: mamicska (797)


mamicska Creative Commons License 2010.12.22 0 0 797

nálunk évek óta csak könyv az ajándék

mindenki megmondja, hogy mit szeretne és én megrendelem  - mi is jól járunk és a könyvesek is:)

 

meg a futár is

Előzmény: BizJunkie (796)
BizJunkie Creative Commons License 2010.12.22 0 0 796

Ahogy látom, nem sokan adtok tippeket, így a Karácsonyi forgatag idején, de akkor majd én...

Én a sok kis ajándék híve vagyok, de egy dolog biztos, hogy minden évben kerül a fa alá: KÖNYV!

 

A barátnőmnek vettem meg Sóvári Mónika Szerelmem, Sanghaj című könyvét. Abszolút ajánlott kategória legalábbis szerintem, meg a ,,kritikusok,, szerint is: http://moly.hu/konyvek/sovari-monika-szerelmem-sanghaj 

 

 

gazo2 Creative Commons License 2009.11.26 0 0 795
Kedves Levelezőtársaim!

Figyelmükbe ajánlom a Türr István Múzeum mai, tehát 2009. november 26-i rendezvényét. Du. fél 5-kor mutatja be Merk Zsuzsa múzeumigazgató és dr. Rapcsányi László, a Magyar Rádió örökös tagja, Baja díszpolgára a gondozásukban és a múzeum kiadványaként létre hozott hasonmás kiadást, Knézy Lehel eredetileg 1940-ben megjelent Baja a forradalom és szerb megszállás alatt c. könyvét.

Ez a könyv ma már könyvészeti ritkaságnak számít. Baján csak a múzeum tulajdonában van egyetlen példány az esetlegesen létező magántulajdonban levő példányokon kívül. A múzeum a jól bevált előfizetéses gyakorlattal oldotta meg a kiadást (Rapcsányi monográfia, Türr tábornok), de a várható további érdeklődés miatt árus példányok is forgalomba kerülnek.

Knézy Lehel ügyvéd volt, szerkesztette a Független Magyarság c. bajai ellenzéki lapot. Igazi közéleti ember volt, népszerű és köztiszteletben álló személyiség. Könyvét évtizedes kutatómunka után adta ki.

Minden Baja történelme iránt érdeklődő Levelezőtársamnak szívből ajánlom Knézy Lehel könyvét, melyet a Petőfi Népében is az olvasók figyelmébe ajánlottam.

Tisztelettel:
Gál Zoltán
Ilcsi55 Creative Commons License 2009.09.20 0 0 794

Most fedeztem fel a napokban megjelent különleges életrajzgyűjteményt, amelynek címe: Magyarok a nagyvilágban – Akik által előbbre haladt a világ. Sok száz képes életrajz magyar származású világhírű művészekről, tudósokról, filmsztárokról, feltalálókról, sportolókról, üzletemberekről, akik a világ sok országában futottak be karriert.

Jó leemelni a polcról ezt a szép kivitelű könyvet, amelyet minden korosztálynak ajánlok, s megmutatni gyermekeinknek a példaértékű pályafutásokat. A könyv olvasmányos, szórakoztató, és számomra rendkívül sok új ismeretet nyújt. Amikor bele-bele lapozok úgy érzem, nem kell szégyenkezzem, hogy magyar vagyok. A www.pano-rama.hu honlapon találtam rá, onnan rendeltem meg, mert kereskedelemi üzletekben nem kapható.

Random51 Creative Commons License 2007.07.24 0 0 793
A könyv elkelt!
Előzmény: Random51 (792)
Random51 Creative Commons License 2007.07.16 0 0 792
Eladó egy Darvas Iván Lábjegyzetek című könyv. 2003ban dedikált. Még szerintem soha nemvolt belelapozva olyan szép állapotban van. Ára 3000 Ft+fostaköltség. Érdeklődni a random@totalcar.hu lehet! Üdv.: Random
mamicska Creative Commons License 2007.02.12 0 0 791
már nem lakom Baján és már moziba sem járok, amióta pattogatott kukoricát ropogtatnak a nézők:)

klub-mozit érdemes csinálni
Előzmény: naqua (790)
naqua Creative Commons License 2007.02.12 0 0 790

Éppen ez az hogy Baján nincsen mozi mert már úgy le volt amortizálódva hogy senki nem akart oda járni! Tehát bezárt. De ha esetleg eszébe jutna valakinek hogy felújitját vagy esetleg több termessé alakítanák akkor járnátok szívessen? Vagy egyátalán jártok most is?

Előzmény: mamicska (789)
mamicska Creative Commons License 2007.02.12 0 0 789
melyik mozi működik még?? Uránia?

Előzmény: naqua (788)
naqua Creative Commons License 2007.02.12 0 0 788

Sziasztok!!!!

 

Ha már kulturális élet, akkor a mozi is hozzá tartozik. Szerintetek jó lenne Bajára egy mozi? De persze nem a jelenlegi állapotában...

Oxana Creative Commons License 2007.02.11 0 0 787

Kányádi Sándor:

 

Ez a tél

 

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

Oxana Creative Commons License 2007.02.10 0 0 786

József Attila:
Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

 

lemi Creative Commons License 2007.01.26 0 0 785

Nem tudom mi a szösz jött rám, de be kell tennem ezt a verset.  Legalább rengetegszer elnyikorogtam most éppen egymás után és teljesen elérzékenyültem.

Anno domino sok-sok éve, Darvas Iván énekelte.

 

 

Konsztantyin Szimonov

  

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.

 

 

Ez meg a másik, amit a fenti vers/dal elött trilláztam (szintén vagy huszonhatszor). Még fiatal lány voltam mikor elöször hallottam és nagyon megszeretem.

Rutkai énekelte, de már nem emlékszem kivel!

 

 

Mért jó a jó napot?
Szentirmai/Bradányi

 

Azt mondod: légy boldogabb,
de nem mondod, kivel?
Az ember mindig hallgatag,
ha búcsúzkodni kell.

Azt mondod, hogy véget ért
a vágy, az érzelem,
életünkbe visszatért
a józan értelem.

Mért jó a jó napot?
Mit ad az adj isten?
Mért lesznek holnapok,
ha nem leszel velem!
Ki szól rám csendesen,
ha néha rossz vagyok?
Ki mondja meg nekem,
mért jó a jó napot?

Kérdésekre kérdéssel
válaszolni kár,
szép volt, amíg tarthatott,
de sajnos vége már.

Mit mondhatok most neked,
mit nem mondtunk el még?
Tudom, épp úgy fáj neked,
hogy minden véget ért.

Mért jó a jó napot…

 

 

 

 

 

Oxana Creative Commons License 2007.01.08 0 0 784
WomenOfEarth Creative Commons License 2007.01.04 0 0 783
lemi Creative Commons License 2006.12.30 0 0 782

Hát hogy a kutyagumi ragadjon az ilyen szöszre!!!!! De most így hagyom, nem maszatolok vele.

Szép kivitelben az alant betett linken lehet olvasni!:))

lemi Creative Commons License 2006.12.30 0 0 781

Az alábbi vers, meg még pár csuda dolog Faludytól, itt található!

 

Faludy György

Óda a magyar nyelvhez
Kéri Pálnak

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
        itt, idegenben.

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
        mennyei poggyász.

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
        sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
        bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
s ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
        lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
        s búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
        lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
        könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
        messze mutatna?

És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak –
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
        és a hazánkkal?

Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
        és a jövendő.

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
        tárogatószó.

(Páris, 1940)

 

 

lemi Creative Commons License 2006.12.25 0 0 780
Hát nem értem, grrrr.... ez sem az igazi, de valamivel jobb olvasni igy.
lemi Creative Commons License 2006.12.25 0 0 779
Faludy György     Mit csináljak? Beszéljek néhány szót Attiláról, azt, amit nem mondtam el tavaly?

 

Jó. Borongós éjszakához hasonló borongós történetek sajnos. Egyik talán, nem utolsó, de egyik közeli utolsó emlékem Attiláról az, hogy 37 tavaszán, kora tavaszán Kovács Imrével, jó barátommal, a Parasztpárt vezérével a Kármentő című, a ... téren a pincében nyílt rendkívül olcsó vendéglőben ebédeltünk ketten, amikor Attila lejött hozzánk, bejött a vendéglőbe, meglátott minket, odajött az asztalunkhoz és azt mondta, hogy rettenetes bajba van, mert beleszeretett a pszichológusnőbe, akivel hetek óta dolgozott már.

Beleszeretett - könnyezett, amikor ezt mondta - és szerelmes belé leírhatatlanul és a nő hallani sem akar róla, illetve pontosan nagyon szereti a verseit, szívesen kezeli őt, de szerelemről hallani nem akar, orvosnő, pácienssel nem, és különben is van szeretője.

Sírt és elment. Miután ezt elmondta, anélkül, hogy bármi mást mondott volna nekünk.

Ő lényében egész különös volt, akkor pláne.

Erre gondolkoztunk Imrével, hogy mit csináljunk és fölhívtuk a pszichológusnőt, és bemondtuk magunkat másokkal együtt két vagy három nappal később, délután 2 órára feketekávéra.

Jött velünk Cserépfalvi Imre, a Kovács Imre, Goda Gábor és még valaki, nem tudom ki.

Wesely(?) író, aki elpusztult.

Fölmentünk hozzá és kezdtük rábeszélni. A Goda tartotta különben a nagy beszédet arról, hogy ....  is van a világon és ha ő nem is kedveli Attilát különösképpen, mint férfit, csak mint költőt, neki kutya kötelessége az ország legnagyobb költőjével lefeküdni, akár szereti, akár nem - és ordított, ahogy beszélt vele.

A Cserépfalvi is szelídebben hasonlókat mondott, amire kidobott bennünket.

Lementünk a lépcsőn. Ez egy tragikus nap volt aztán, mert este - a Váci utcában lakott, akkor a kapu nem volt az utcán, illetve a járdán, hanem a kapu előtt kétoldalt mindig üzletnek a kirakata volt, üvegkirakat, úgyhogy az Attila ilyen hosszú konyhakéssel elbújt a szemközti háznak a bejáratánál, hogy nem lehetett látni és amikor a pszichológusnő hazajött, nagyon későb, fél 12-kor vagy mikor, akkor előrohant a késsel és nekiment a pszichológusnő szeretőjének, aki a kezével így elfogta a feléje nyomuló kést, úgyhogy az a kés így beszaladt a hüvelykujja és a másik ujja közé, amire Attila elejtette a kést és elfutott.

A Cserépfalvinak a pincéjébe rejtőzött el, mert ez egy gyilkosságra való kísérlet volt, letartóztatták volna. A pszichológusnő, vagy ő maga, vagy egy orvossal - erre már nem emlékszem - bekötöztette a fiatalembert, akit Attila megsebezett és a lakásán aztán fölment hozzá a Cserépfalvi és kezdte rábeszélni a fiatalembert, hogy a rendőrségen Attilát föl ne jelentse.

Aztán meghívták oda a Kovács Imrét és engemet. Végül pedig ott ültünk barátságos atmoszférában már, illetve be volt kötve szépen a keze és minden rendben volt, gondoltuk magunkban. Rendbe is jött aztán, Attilát Cserépfalvi pincéjéből fölhozattuk és Attila összebékült a megsebzett fiatalemberrel és teljes barátságban, hogy úgy mondjam föloszlott hajnal felé, már világos volt azt hiszem, a baráti társaság, hogy így mondja.

Ez már nagyon későn volt Attila életében, szóval egy pár héttel később volt az a híres jelenet, hogy egy József körúti kávéházban fölhívta Cserépfalvit és mondta neki, hogy ő nem tudja hogy hívják, nem tudja pontosan hol van, az ő telefonszámára emlékszik, nem tudja, hogy kicsoda, jöjjön érte. Szóval ez már a végső jelenetek közül való volt. Van persze korábbi is. Nem is tudom melyiket mondjam?

 

Kisebb részek vannak persze, mert sokat voltunk együtt. Nem dicsekedhetem avval, hogy barátja voltam Attilának. Attilának - egészen komolyan beszélve - barátja nem volt se férfi, se pedig nő, akikkel érintkezett, nem volt egész szoros barátságban egyikkel sem.

Talán ez volt az.

Én nem tudom, hogy miért és hogy lett beteg, csak azt tudom, hogy ma ki tudnak gyógyítani 24 óra alatt, de akkor nem volt segítség. A baj persze az volt, mondjuk politikailag én még azt sem mondanám, hogy ellentétben voltam vele, csak csodálkoztam, hogy a freudizmust és a marxizmust akarja összehozni. Két olyan dolgot, aminek semmi köze nincs egymáshoz. És ezt próbálta egyszer nagy cikket, amelyik elveszett sajnos, adott be Feleki Gézának, a Magyar Hírlap szerkesztőjének, amiben megoldotta - mint ő mondta - a freudizmus és a marxizmus ellentétének összes kérdéseit és kérte, hogy nyomassa ki.

Most a Feleki látta, hogy a cikk, amit írt Attila, az a Magyar Hírlap 16 oldalát elejétől legvégig elfoglalná és mondta, hogy ezt nem adhatja le, ez azt jelenti, hogy időjárásjelentést sem lehet a lapba betenni, sőt a szerkesztők nevét sem, amire Attila azt mondta, dehát én megoldottam a világ összes problémáit, hát mi szükség van arra, hogy maga ilyeneket mondjon, hozza le a cikket.

De Feleki sajnos elvesztette, úgyhogy nem maradt meg. Bizonyára nagyon érdekes lett volna.

A vita, ami közte és Babits Mihály között volt, hogy mondjam, én belefolytam egyszer úgy, hogy a Vörösmarty téren jó későn éjjel vitatkoztam Attilával, hogy nincs igaza.

A Babits nem ... és nem vénember, ahogy írta, - a Babits akkor lehetett 44 vagy 45 éves, hát az nem egy öregember még, de öregember is volna, egész jó költő, nem .... Miért nem írja meg róla, hogy gonosz, mert Babits gonosz volt. Ha azt megírja, akkor ez fáj a Babitsnak.

Az, hogy ő nem költő, az nem fájt a Babitsnak, de azt, ha megírja, hogy ő a gonosz, amilyen gonosz volt majdnem mindenkihez. Akiket szeretett, azokat azért szerette, mert azt hitte, hogy rossz írók vagy költők. A Szabó Lőrincről azt hitte, hogy nem tud verset írni, ezért ő volt a Nyugatban olyan bőven. Kosztolányi Dezsőről azt tartotta, hogy nem tud verset írni, de azt nem közölte. Szóval nagyon nehéz volt vele.

Én a Babits-csal magam is, megvallom azt, hogy nem egészen ártatlan vagyok, mert egyszer fölmentem hozzá még egész fiatalon, hogy úgy mondjam, hogy megismerkedjem vele, jelentkeztem nála, hogy vagyok.

Fölmentem hozzá, a helyzet az volt, hogy Babits egyenként fogadta az embereket szobájában és azok, akik vártak, azok az előszobában ültek, ahonnét egy hosszabb folyosó nyílt és a folyosóról nyílt Babits szobája.

Na most, valaki bent volt Babitsnál és - nem díványon, hanem - a pamlagon, amelyik fából volt és amiben - később kiderült - Babits valamit tartott, azon hárman ültek, elfoglalták az egész pamlagot vele, a fapamlagot, priccset, nem tudom hogy hogy nevezzem.

Én pedig odaálltam negyediknek, tehát én nem ülhettem már le, hanem a pamlag másik végén álltam. Amikor a Babitstól kijött az illető, aki nála volt, Cs. Szabó László volt, kijött, akkor ezek hárman megint fölugrottak a pamlagról, noha kétségtelenül mind a hárman látták Babitsot. A legelső háromszor látta már, amíg odébb tolódtak. Amikor ez a három fölugrott a pamlagról, bedöntötték a pamlag fedelét és beestek a Babitsnak a szennyesébe, ami ott volt és úgy kalimpáltak ugye, ahogy leestek. Úgyhon én elkezdtem rettenetesen nevetni, és akkor fogtam magamat persze és elmentem, de ezután már nem kerülhettem többé Babits elé, aki ilyenekben rendkívül szigorú volt és megbüntetett volna. Szóval haragom volt a Babits-csal kezdettől fogva. De azt, amit aztán csináltam, azt nem akartam csinálni.

Tudniillik veszekedtem Attilával, Attila nem adott igazat nekem, azt mondta, hogy hagyjam ezt a témát és különben is megírta a Béke verset is már.

Akkor, amikor idejöttünk Szárszóra eltemetni, akkor írtam egy verset és abban volt egy sor emlékezés, - hogy „nem volt keményebb a tehervonat vaskereke Babits Mihály szívénél” - a Babitsról, hogy bosszút álljak rajta, ha szabad így mondanom.

Most sikerült bosszút állnom, sokkal nagyobbat, mint akartam volna, mert amikor aztán 46-ban hazajöttem Amerikából, akkor a Török Sophie, Babits felesége mondta nagy örömmel, mert ők gyűlölték egymást, ez a házaspár, rettenetes gyűlölet volt a kettőjük között, Babits már halott volt, és azt mondta, hogy jaj maga Gyurka nagyon-nagyon megbántotta ám a Babitsot azzal a versével és amikor a halálos ágyán feküdt, akkor is azt kérdezte írásban, hogy miért, stb. Szóval nagyobb bosszút álltam, mint amit akartam volna.

 

A másik történet az az volt, a Lucámat szerettem, de Luca nem szeretett... stb. vers.

Luca az újság egyik szerkesztőjének a lánya volt, az anyja festőnő volt, igen kitűnő festőnő különben. Luca pedig nagyon szép volt és Attila szerelmes volt belé. És a Luca imádta Attila verseit, de róla hallani nem akart, hogy miért nem, nem tudom, szóval nem akart hallani róla. Odamentünk minden - azt hiszem - csütörtökön este és délután, a szerkesztő hazajött az újság szerkesztőségéből, körülnézett és azt mondta: jaj micsoda társaság van itt, csupa taknyos és bement a szobájába. Mi pedig tovább táncoltunk és ittunk és így tovább. A villa, ahol laktak, most nem tudom, hogy Mexikói vagy Amerikai út, mindegy, akkoriban a vasút, a amely a Déli vasútról ment ki Cegléd felé, az mint most is, ott ment el az ablak alatt, úgy értem, hogy látható volt, mégpedig akkor a sorompó volt még a Thököly úton át, nem fölötte meg a vasút, mint most, hanem sorompó volt, úgyhogy a vasút nagyon lassan ment. Szóval egy csütörtökön ott vagyunk és Attila azt mondja Lucának, hogy nézzen ki vasárnap a balkonról a vonatra, mert ő ott lesz és be fogja bizonyítani iránta érzett szerelmét. Jó. Vasárnap ott voltunk a balkonon.

A ceglédi vonat - úgy lehetett három óra után - és a ceglédi vonat a Nyugatiról jött, ahol Attila mondta, hogy ott lesz és rendkívül lassan, kicsit kanyarodva ment el az ablak alatt, akkor ott láttuk Attilát egy harmadosztályú kocsiban, lehúzott ablakkal. Attilán puha, fekete kalap volt rajta, a szokott, amikor meglátta a Lucát, megemelte a kalapját és letette az ülésre és aztán valamit, amit később realizáltunk csak, mert akkor nem értettük, elővett egy doboz gyufát, ezt mi nem láttuk, meggyújtotta a gyufát és a hajába dobta. A haját előzőleg benzinnel leöntötte, úgyhogy ahogy kihajolt az ablakon, egy ilyen méter hosszú tűzcsíkot vonszolt maga után és akkor visszatette a kalapját és meghajolt a Luca felé. Szóval borzalmas jelenet volt, és ugyanakkor hogy úgy mondjam a Trubadur szerelemnek az egyik jele, amit kevesen értettek.

Szóval hogy a Trubadur a várkisasszonynak valami ilyen hőstettet hajt végre, mint ahogy .... várkisasszonynak 1210-ben a lovagja azt mondta, hogy ő szebb minden más kisasszonynál és aztán lement Itáliába, hogy ezt bebizonyítja és az embereket, akik szerelmesek voltak a kisasszonyba, párbajra hívta és legyőzte őket és nekik a veszteségért el kellett jönni vele együtt, úgyhogy 12 férfivel jelent meg, akikről mind párbaj útján bebizonyította, hogy az ő szerelme szebb és ebből a 12 férfival megállt a várkisasszony ablaka alatt, aki régen férjhez ment már, és gyereke volt.

Szóval a lovagiasságnak nem volt mindig értelme, de valami szép volt benne és ilyen volt azt hiszem talán az Attiláé is.

Én beszéltem volna szívesebben nektek a mulatságosabb, - nem érdekesebb, mert mind a kettő félelmetesen érdekes lény volt.

Attila a rettenetes pszichológiai tudásával, különösen pszichopatalógiához és természetesen elmebajhoz, elmegyógyászathoz és freudizmushoz való értésével, ami azt jelentette, hogy valahányszor őt egy orvos megvizsgálta és az álmait kérdezte, mint ahogy az akkor irgalmatlan szokás volt, akkor tudott olyan álmot hazudni, amiből az orvos azt a konzekvenciát vonta le, hogy olyan, amilyennek Attila akarta, hogy az orvos lássa őt. Szóval tudott beteg létére egészséges álmot mondani az orvosnak, amire ő azt hitte, hogy akkor ez azt jelenti, hogy Attila félig-meddig rendben van megint. Szóval ezt tudta.

 

A másik pedig, akiről egy pillanatig beszélek nektek, Karinthy.

Azt ha az ember meglátta, mert egyszer láttam - este 10-kor volt kapuzárás Pesten régen, - mondjuk negyed 11-kor megállt egy kapu előtt és becsengetett. A külseje, a lénye, a tartása olyan volt, mint hogyha az űrből most őt ejtőernyőn leeresztették volna Budapestre egy kapu elé.

Szóval valami teljesen idegen, annak ellenére persze, hogy teljesen otthon volt Budapesten és mindenkit ismert és így tovább, de valahogy a lényeg mindig teljesen idegen volt és csodálatos is. Csodálatos olyan értelemben, hogy egyszer például láttam a 6-os villamoson, az Oktogonon álltam és akkor látom, hogy jön egy 6-os villamos és azon az első kocsiban mindenki röhög.

Ebből tudtam azt, hogy a Karinthy ott van, ebből lehetett tudni akkor.

Fölszálltam, tele kocsi volt, a Karinthy a középen állt, odamentem melléje, és meghökkentem, mert egy ember olvasta az Est című lapot, amit nyitva tartott maga előtt és itt volt a vezércím és itt volt egy kisebb cím, a második cikk címe, amiben az állt: Római fővezér sírját találták Aquincumban. Azt mondja a Karinthy, amikor föllépek melléje, azt mondja, nézd, fordítva olvasva Római fővezér ... fia Mór. Próbáljátok meg, szóval tényleg... de hogy valaki egy újságot, amit valaki így tart, a második címét fordítva is elolvassa, szóval egy olyan karakter volt, amilyent nem tudok elképzelni sem.

A tréfái elképesztőek voltak.

Én egyszer egyet végighallgattam, Karinthyhez le lehetett ülni a kávéházba, a Centrálba és a .... és a legszívélyesebb volt az emberrel. Öröm volt vele lenni. Az ember azonban tudta azt, hogy helytelen vele együtt így lenni, mert a Karinthy a történeteinek a jelentős részét elmondta a kávéházban és soha többé nem írta meg, ahogy például a noteszében följegyzett témákat és minden év december 31-én a témákkal még mindig teli noteszt eldobta és mondta azt, hogy annyi jut az eszébe, hogy nem kell hogy egy noteszt őrizzen tovább. Januás 1-jén újrakezdi.

Most a jelenet, aminek tanúja voltam, a tréfa és amit azt hiszem előre megbeszélt Kosztolányival, a József körút 53, első emeletén a Dr. .... orvosnak a szalonjában, aholt kétszer vagy háromszor hetenként nagy társaság szokott összegyűlni, játszódott le.

Nagy társaság értem Karinthyt gyakran, néha Kosztolányit, Márai Sándort, Kassákot, Remenyik Zsigát, Major Tamást, .... Magdát, színészeket a Nemzetiből, .... Béla doktort és egyebeket, szóval nagyon sokat, nagyon gyakran, nagyon szerettem oda járni, mindig látott az ember valamit. Karinthy megjelent ott és kellemesen beszélgettünk és 7 órakor pontosan hirtelen azt mondta, hogy meg akarja tréfálni Kosztolányit és kér egy kavicsot a szájába, hogy a hangját meg ne ismerje persze a Kosztolányi, amire .... kivettünk egy kavicsot, megmostuk az orvosi rendelőben a szomszéd szobában, azt a szájába vette és fölhívta a Kosztolányi Dezsőt, aki jelentkezett.

Tartotta így a telefont, mindent hallottunk a szobába.

Azt mondja: halló, Kosztolányi Dezső úr?

Igen.

Azt mondja: üdvözlöm a mestert, itt ...  beszél, az Esztergomi Nőegylet titkára és nagyon szeretnék a kedves Kosztolányi urat Esztergomban a Nőegylethez meghívni előadásra.

Amire azt mondja a Kosztolányi, hogy hát bizony ez nehéz neki, mert rendkívül el van foglalva, novelláskötetet állít össze, verseket ír a Pesti Hírlapban, minden héten ír,stb.

Azt mondja erre a Karinthy, mint .....: rettenetesen kár, mert a nőegylet tagjai valamennyien a legnagyobb örömmel várják a Kosztolányi urat és azon kívül száz pengőt fizetnek és első osztályú vasúti jegyet Esztergomba és vissza.

Azt mondja a Kosztolányi, megnézem a naptárat. Azt mondja: szabad vagyok szombaton, vasárnap, jövő szombat vasárnap is és az egészen héten.

Ez nagyszerű, mondja ....Karinthy: nagyszerű Kosztolányi úr, akkor érvényes ez a meghívás, most egyet szeretnék még kérdezni. Ismeri a Karinthy urat?

Azt mondja: persze, hogy ismerem, nagyon jó barátom.

Eljönne magával Esztergomba?

Azt mondja: hát biztos eljönne, ha megkérem, sokszor utazunk együtt. És mondja, mind a kettőnknek százat fizetnek?

Azt mondja .....: hát megosztanók a százat, mert annyi pénzünk nincs.

Azt mondja erre a Kosztolányi: tudja mit, a Karinthy az sokkal többet keres, mint én, nincs nagy szüksége a pénzre, nekem van, eljön az ingyen is. Adja a pénzt, ahol nem lát engem a Karinthy úr, borítékban oda nékem.

Azt mondja a Karinthy: nagyszerű.

És hát mi legyen a program?

Azt mondja: hát úgy gondolom, hogy adjanak az urak elő egy-egy verset először és aztán egy-egy krokit mind a ketten, utána tartsunk szünetet.

Azt mondja: nagyon jó. És aztán mi legyen?

Hát úgy gondolom, hogy egy hosszabb novellát olvasson fel a Karinthy úr és aztán egyet a Kosztolányi úr és aztán jöjjön egy kettős ...jelenet.

Azt mondja Kosztolányi: micsoda ... jelenet?

Karinthy kiköpi a szájából a követ, hogy világos legyen a hangja és azt mondja: bejövünk ketten a színpadra, te mögém állsz, majd letérdelsz és kinyalod.

Rettenetesen röhögtünk persze valamennyien és hallottam, hogy a telefonban a Kosztolányi is röhög, ezért gyanakszom, hogy megbeszélték.

 

Köszönöm néktek.

 

Szárszói találkozó, 1994

lemi Creative Commons License 2006.12.25 0 0 778

Huhh, nem értem hogy történhetett, de mindent összetolt és így nehéz olvasni.

 

Tisztelt bajamoderátór, kérlek töröld ki, mert beteszem újra!

Köszönettel!

lemi

 

Cséfalvayné Emma Creative Commons License 2006.12.03 0 0 775
Szisztok!
Bocsi ,hogy ide írok,de nem tudom honnan kérhetnék segitséget .Nekem a Koncz Zsuzsa koncertről kellene infó.Messziről mennénk(talán).Szeretném tudni hol lehet rá jegyet kapni?Stb.Kérem aki tud segitsen.Köszönöm.
civertan Creative Commons License 2006.11.30 0 0 774
Sziasztok!
Már meglévő saját gyűjteményemhez keresek várakkal foglalkozó könyveket, albumokat.
http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=1723
Az eddig meglévő kötetek itt megtekinthetőek, ezek kiegészítéséhez várom a segítségeteket.
Van egy Szád-várt felkaroló civil kezdeményezés is, melynek nevében a szeretnék képeket, képeslapokat szerezni a várról, hogy a majdani állagmegóvást, feltárást minnél jobban elősegítsük a szakemberek számára.
http://szadvar.karpi.com/cimlap.html
Segítségeteket előre is köszönöm:
Civertan
lemi Creative Commons License 2006.10.05 0 0 772

Ady Endre: Párizsban járt az ősz

 

 

Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rõzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Õsz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé
S Párisból az Õsz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögõ lombok alatt.

 

 

ZöPö Creative Commons License 2006.09.28 0 0 771

Egri csillagok
A tényállás a csoportosan elkövetett garázdaság fennforgásának klasszikus esete. A török állampolgárságú Ahmed bűntársaival sorozatos magánlaksértések megkísérlését eszközölte Eger térségében. D. István és társai jogos önvédelmi helyzetben egy házilagos készítésű fegyvernek látszó tárggyal védekeztek. Nevezett tárgy kerék alakú és a rászerelt csövekből tűzcsővákat lő, súlyos testi sértéseket okozva. Ennek hatására Ahmed és társai a helyszínről eltávoztak.


Csillagok háborúja
Elkövető D. Vader birodalmi állampolgár, aki később a kapitányságon magát kiugrott Jedi lovagként aposztrofálta, tettét egy 87, illetve 0 cm pengehosszúságú, általa fénykardnak nevezett optoelektronikai eszközzel követte el, amelynek pontos működési mechanizmusát a kirendelt hatósági szakértő nem tudta megállapítani. Az elkövető a későbbi áldozattal, O. van Kenobi-val (aki régi ismerőse) valamikor délután fél 4 és 4 között találkozott a Halálcsillag nevű szórakozóhelyen. Elkövető sérelmezte, hogy az áldozat megjegyzéseket tett sötét ruházatára, valamint jelenlegi munkakörét is éles hangon kritizálta. Előbb vitatkozni, majd dulakodni kezdtek, melynek során O. van Kenobi a helyszínen életét vesztette.


Titanic
A Titanic nevű kétes hírű csavargőzösön látóterünkbe került L. Di Caprio fiatalkorú elkövető. Nevezett egyén bizalmas viszonyt létesített K. Winslet kiskorúval azzal a célzattal, hogy eltulajdonítsa annak gyémánt ékszerét. Hogy fondorlatos tervét elkövethesse, közösülést eszközölt fiatalkorú K Winslettel, de a váratlanul a helyszínre érkező jégheggyel való ütközés következtében a hajó elsüllyedett, a keletkezett zűrzavarban L. Di Capriot szem elől tévesztettük, nevezett ismeretlen helyre távozott, tartózkodási helye azóta ismeretlen.


Micsoda nő
J. Roberts, léha életvitelű, magát üzletszerű kéjelgésből fenntartó amerikai állampolgár, türelmi zónán kívül szexuális szolgáltatást kínált föl az arra haladó R. Gere ismert üzletembernek. Utána nevezettek Gere szállodai lakoszályát ismétlődő jelleggel nem rendeltetésszerűen használták. Nevezettet később Gere az ismerőseinek mint élettársát mutatta be. Végezetül R. Gere a szálloda fehér színű luxus gépjárművével az úttest közepén szabálytalanul haladt, majd házassági ajánlatot tett J. Robertsnek, ezáltal az üzletszerű kéjelgés tényállása nem megállapítható.


Több, mint testőr
K. Kostner őrző-védő szakember bizalmas viszonyt létesített a vele megbízói munkakapcsolatban álló színes bőrű énekesnővel, aki folytatólagosan követett el zeneszámokat a nagyközönség sérelmére. Később ismeretlen tettes egy videófelvevőnek álcázott fegyverrel célzott lövést adott le az énekesművésznő irányába, de K. Kostner védelmet biztosított számára, olyan formán, hogy önnön teste által képzett akadályt a lövedék előtt.


Elemi ösztön
S. Stone léha életvitelű nőszemély feltételezésünk szerint áldozatait szexuális szolgáltatás kilátásba helyezésével lakására csalta, velük fajtalankodott, majd egy 25 cm pengehosszúságú jég vágására használatos eszközzel, -úgynevezett jégvágóval-, sérelmükre halált okozó testi sértést követett el. A hatósági kihallgatás foganatosítása közben nevezett nőszemély előre megfontolt szándékkal lábaival olyan irányú mozgást eszközölt, minek következtében előbb részlegesen, majd teljes terjedelmében felfedte szeméremtestét. Később a nyomozást végző rendőrtisztel is viszonyt létesített azon célból, hogy a nyomozótiszt tisztánlátását befolyásolja.

 

lemi Creative Commons License 2006.07.16 0 0 770
Jozsef Attila: Tél

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

 

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

 

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

 

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

 

1922. november 12.

 

 

Ki-be ugrál...

 

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.
Ha megbolondulok, ne bántsatok.
Erős karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -
ne mutassatok öklöt, úgy se látom.
A semmiből vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...
Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.
Ne higyjetek értetlen bűneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.

Két hexameter

 

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. 

 

1936. november-december

Sous le soleil Creative Commons License 2006.07.04 0 0 769
Hello!
Ha könyvekről és szórakozásról van szó, akkor én a pöttyös, csíkos könyvekre szavazok:
http://www.gyorinapilap.hu/index.php?id=3874
Kár, hogy egyre kevesebb kislány olvasgatja már ezekt, pedig nagyon szép nyarakat lehett régen eltölteni egy-egy pöttyössel a kezemben, a Balaton parton az árnyékban heverve... Régi szép idők....

Üdv mindenkinek: Sous le soleil
Oxana Creative Commons License 2006.05.06 0 0 768
KÁNYÁDI SÁNDOR : MÁJUSI SZELLŐ

Almavirággal
futkos a szellõ,
akár egy kócos
semmirekellõ.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád õ
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha õ volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fûhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!