Ki mondta, hogy csak moziból és csak hangot szabad idézni? :-) Egy regényből vagy egy versből egy részletet te is be tudnál gépelni, egy képet te is be tudsz tenni!
Nem dobhatom vissza a labdát?Nem vagyok nagy mozis(kicsi sem) és ilyen bigyulákat sem tudok betenni. Légyszives kedves Zöpö,"dobjál" helyettem!!!!:-)))
A szabályok egyszerűek: bárhonnan, bármit, bárhogyan idéz itt a topicban valaki, aki pedig kitalálja, hogy honnan van az idézet, az kérdezheti a következőt.
"Én vidéken lakom, nem engedem, hogy befújjon az ablakomon az új idők új szelei. Kialakítottam magam körül egy olyan világot, amiben csak a szeretetnek és az odaadásnak van helye. A környezetemnek csepegtetek ebből a nektárból. Ha észreveszem valakin a más értékrendet, nem engedem közel magamhoz. Ez a magatartásforma, amit Te hiányolsz, vidéken még létezik. Tudni kell magadhoz engedni azt, aki méltó rá, és képesnek kell keménynek lenni a negatív elemekkel.
A remény nem veszett el!"
Kedves jokoajoko, értem a jószándékot abban amit leírtál, de számomra ez nem lenne megoldás.
Nyitott és kíváncsi ember vagyok, mindenfélefajta ember, kultura, másság érdekel és mindenkit beengedek a környezetembe, csak kérdés mennyi ideig. Mindegyiktöl tanulok újat és így nekem is van lehetöségem valamit az én tapasztalatomból, gondolataimból, másságomból átadni.
Az hogy az értékrendszerük más az nem baj, a baj csak ott kezdödik, ha nekem az ö értékrenszerük szerint kell élnem, tennem dologokat.
És azt kell tennem! És ettöl kínlódok és nem találom a helyem. Megoldást még nem találtam, de fogok. Érzem hogy közelít az idö mikor már a torkomig ér az undor és lépnem kell, de addigra remélem ott lesz az irány is hogy merre:).
ez nagyon szép és nagyon jó - eszményinek is nevezhető állapot
de nem félsz,hogy ezzel elveszted az ember egyik legcsodásabb tulajdonságát - az alkalmazkodóképességed?
ilyen hozzáállással még a fán szaladgálnánk:-)
változatlan körülmények közözött megőrizni magunkat - nem nagy kunszt.
megváltozott körülmények között alkalmazni a magunk értékrendjét - ezt kell megtanulni,ha azt akarom,hogy a gyerekeim ne úgy lépjenek ki a világba,mintha 20 évig karanténban lettek volna
az idő nem áll meg....akkor mi hogy tehetnénk?
mi az,hogy MÁS értékrend?Biztos,hogy az rosszebb,mint az enyém.?..hiszen senki nem tökéletes,hogy ítélkezhetne a másik felett.Én biztos nem vagyok az Atyaúristen,hogy ezt megtehetném.
Az új szelek pedig fújjanak:-))Attók frissül a levegő,csak egy kicsit terelgetni kel:-))
Ezek az értékek, amik benned vannak nagyon fontosak. Ez a tiéd. Nagyon ismerősen hangzanak ezek a szavak nekem. Őrizd meg ezeket a tulajdonságokat, mert ez az igazi emberi érték. Én vidéken lakom, nem engedem, hogy befújjon az ablakomon az új idők új szelei. Kialakítottam magam körül egy olyan világot, amiben csak a szeretetnek és az odaadásnak van helye. A környezetemnek csepegtetek ebből a nektárból. Ha észreveszem valakin a más értékrendet, nem engedem közel magamhoz. Ez a magatartásforma, amit Te hiányolsz, vidéken még létezik. Tudni kell magadhoz engedni azt, aki méltó rá, és képesnek kell keménynek lenni a negatív elemekkel.
Megértelek. Te biztos jobban észrevennéd a negatív változásokat, hiszen mást hagytál magad mögöd, amikor útrakeltél. Mi itt valahogy "belenövünk" mindenbe, és ha lázadozunk is, sokat nem tehetünk. Engem sem vonzott soha a nagyváros, mivel én falun nőttem fel, ahol mindenki figyelt a másikra.
Látnád, hogy mi minden csapódik le az iskolában a gyerekeknél a rengeteg szociális problémából, ami az utóbbi időben felhalmozódott.:-((
Nem vagyok biztos benne hogy jobb lenne, meg nincs is mire haza menni. :(
A rendszerváltás óta ôrült nagy változáson ment át az a kicsi ország és nem csak az ország! Ami engem bizonytalanná tesz, az az emberek majd 180 fokos változása.
Én egy egészen más értékeket fontosnak tartó generációban nöttem fel mint a mai. Engem soha nem az anyagi, hanem az emberi érdekelt. Nem volt soha célom luxus-lakás-autó-ruhák, vagy hasonlók.
Mikor Pestre felköltöztem, már ott megcsapott a szele a nagyvárosi ember (persze volt-van kivétel) embertársa iránti közönye, önzése, föleg külsö, felületes dolgoknak való fontosságnyilvánítása és ezért soha nem is tudtam megszokni a fövárost.
Sajnos csöbörböl-vödörbe estem, mikor a férjemet követtem Münchenbe. Ez most csak a nagyvárosra értendö, nem a férjre:)). Miatta nem bánom, és biztos hogy újra megtenném, mert álltala jobb ember lettem.
Sajnos ritkán jutok haza, így extrém súllyal csapnak mellbe a változások.
A honvágyam annak szól amit ott hagytam, de ami már nincsen.
Lógok két ország között, sehova sem tartozva.
Amit Krúdy Gyula leírt, azt én nem éltem meg, de megéltem egy majdnem olyant és azért fájt olvasni, mert az már nincsen.
Más dolgok fontosak az embereknek, nem a meglátás és föleg nem a szívvel látás.
Na ez jó depisre kerekedett, pedig még szomorú sem vagyok:)!
Amikor vannak dolgok,melyekre jó emlékezni, közben tudni,hogy már nem visszahozhatók,de egy ilyen írást olvasva a régi hangulat visszadézhető...ez jó:-))
na,össze-vissza izélek itten:-)
Nagyon jó,hogy belinkelted,élvezet volt olvasni!Köszönet!
