Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Biztosan igazad van.DE! Itt jön a probléma.Amatőr vagyok,nem értek a futáshoz,nem tudok semmilyen tudományos és egyéb módszereket,amivel tovább fejlődhetnék.Én "csak" ezt tudom:minél többet futni.Ha van aki tud olyat ,amivel tovább fejlődhetnék,tovább erősödhetnék,közelebb vinne ahhoz,hogy teljesíthessem a Spartathlont,szívesen veszek akármilyen gondolatot,segítséget.Most úgy gondolom,hogy amit az elmúlt évben megcsináltam(1300 óra),azt most is meg szeretném,csak mivel erősebb,edzettebb vagyok,gyorsabban.
"A másik,amit erről gondolok,de lehet,hogy tévedek,hpgy a sok-sok hosszú futás egy idő után növeli a gyorsaságot is,ám ugyanez fordítva már nem biztos.Mármint,hogy rövidebb,gyorsabb futás után tudnék ultratávokat is menni."
a tudomány állása szerint:
- A sok-sok hosszú futás egy ideig növeli a gyorsaságot és nem egy idő után.
- A rövid intenzív futások nem alkalmasak ultratávokra készülésre, ha ezek intenzitása magas acidozist okoznak és túl gyakoriak. Egyébként vállalhatók, főleg egy bizonyos erőnlét fölött.
"Én inkább próbálok egy olyan iramot menni,ami egy ultraversenyen "elegendő",amivel lehet teljesíteni a szintidőket,és azzal az irammal minél többet futni,minél hosszabb ideig tartani azt."
Ez alapvetően jó elképzelés, de szerintem ennyi futó Km el a lábadban már ezen túlhaladtál, más ingerekre is szüksége van a szervezetednek.
Szerintem akkor jársz a legjobban, ha nem hivatalos kísérőnek mész, hanem csak beszállsz valaki kísérőjéhez. Ebben az esetben ez semmilyen plusz költséget nem jelentene neked, csak az uti ktg és a szállás némi kajával. :-) De ha gondolod egy csésze mézes tea mellet én is szívesen összefoglalom neked: Akropolisz, aztán bitang forgalmas belváros rusnya emelkedővel már az elején, majd forgalmas autópálya leállósávja, aztán koszos kisvárosok úteltereléssel és porral, sok robogóval és k.meleggel, majd tengerparti dimbidombi miközben lábad alatt olvad a beton, olajfinomító, ismét tengerparti dimbidombi, csatorna. Itt hőgutát kapsz, majd bekóvályogsz a narancsfák és olajfa ligetek közé, nyeled a port, ősi Korinthos előtt buzi emelkedő, itt meggyőződ magad, hogy úgyis mindjárt belehalsz, már nincs miért mirnyogni... Korinthosban észre sem veszed a böszme nagy romokat és a közel ezer méterese hegyet, itt elájulsz. Aztán belezombizod magad a következő dimbidombiba, amikből hegyek lesznek, viszont lmegy a nap. Éjszaka megmászod a hegyet, miközben átkozod magad, hogy ide evett a fene, nem érzed a 8fokos hideget, leszakad a lábad lefelejövet, de azért beleszédülsz a soha véget érni nem akaró éjszakába. Mikor felkel a nap annak sem örülsz, mert jön vele a meleg is, meg a kegyetlen hegyek...órákig. A Tajgetoszt nem veszed észre, csak mondják neked, csőlátásod és a dacod visz előre...soha nem jön el Spárta. Mikor odaérsz, még akkor sem vagy ott... Aztán vége, leveszik a cipőd és tényleg elájulsz... A tájból kb ennyit látni szerintem, ha fut az ember. :-) De én vezetni szokatm, úgy varázslatos! :-))))
Olvasok én mindenfélét, csak nem minden marad meg a szivacsos agyamban. Na de akkor majd visszaolvasok, és megnézem, van-e kiírva valami szabályzat. Az jutott eszembe, hogy egyszer elmennék valakihez kísérőnek, hogy megnézzem már ezt a legendás pályát közelről is. Már persze ha tudok szabadságot kivenni rá.
Jaj, hát te nem olvasol kísérő beszámolókat?! :-D Mert az első nyolcvanon hozzá sem szabad szólni szegény árva futókhoz, de persze a kísérő ezt nem bírja ki, ezért elrejti az autót és az utca emberének álcázva magát szurkol... Korinthos után is jól jön, ha a szabályok szigorú őrei (akik cikáznak még iccaka is) nem veszik észre, hogy a kísérő épp hasfogót készül a futójának adni két narancsfa közt... :-D
M már mentünk így is, úgy is. A saját autó nyilván kényelmesebb, mert akkor tudsz vinni hűtőládát pl, illetve bármennyi cuccot. 2009-ben és idén sajáttal mentünk, 2010 és 1011-ben pedig béreltünk. A bérelt autót kicsit talán könyebb "eldugni" a verseny alatt...bár én már kezdeg igen rutinos lenni ebben a bújkálásban :-D
Sipiék a Bécs környéki útvonalról kérdeztek, de azt sem tudtam:-)
Ezt olvastam ma reggel a Bé-Bu honlapján:
"Ahogy már a korábbi híradásokban szerepelt, vasárnap éjjel indult útnak Horváth János ultrafutó. aki a BBU figyelemfelkeltésére egyéniben, szinte megállás nélkül, EGYHUZAMBAN futja le a 320 km-es távot. 48 óra folyamatos futással, ugyan azon az útvonalon (Bécs- Pozsony- Győr- Tata- Budakeszi) éri utol a mezőnyt október 23-án reggel, ahol csatlakozik a többiekhez és együtt futnak be a célba. Jelenleg Tata vonzáskörzetében jár a híradások alatt."
Ùgy látszik, nem olvasták el rendesen a korábbi híradásokat, mert Horváth Jenö az ultrafutó, és nem vasárnap éjjel, hanem vasárnap délben indult. Mert csak úgy jön ki a 48óra:-))
Jenővel kilencor beszéltem, 25 kilométerre volt Győrtől. Jókevű, komolyabb problémái nincsenek. Elkavarodtak Bécs határában és Pozsonyban. A két kerülés miatti egy órát leszámítva pontosan az üzemterv szerint halad.
Lehet,hogy rosszul gondolom,de szerintem sokkal gyorsabban biztosan nem.Bár ezen nem nagyon gondolkodtam még.Én inkább próbálok egy olyan iramot menni,ami egy ultraversenyen "elegendő",amivel lehet teljesíteni a szintidőket,és azzal az irammal minél többet futni,minél hosszabb ideig tartani azt.Persze ez terep és időjárásfüggő.Szerencsém van,mert közel a Bükk-hegység,és van alkalmam sokat futni hegyet,partot.Utána egy síkon végzett edzés már mennyivel könnyebb,gyorsabb.A másik,amit erről gondolok,de lehet,hogy tévedek,hpgy a sok-sok hosszú futás egy idő után növeli a gyorsaságot is,ám ugyanez fordítva már nem biztos.Mármint,hogy rövidebb,gyorsabb futás után tudnék ultratávokat is menni.Persze ez alól vannak,lehetnek kivételek,én csak magamról tudok beszélni ez ügyben.Nem beszélve arról,az agynak milyen edzés a szombatonkénti 10 órás edzés.
Változó.Van benne 4 perces is,de akár 7 is.Függ sok mindentől.Terep,fáradtság,időjárás,stb.De úgy mondanám,hogy az átlag az 5:30-6 perc.Persze az igazság az,hogy nem menne ennyi ha nem szednék táplálékkiegészítőket.Arginint,Karnitint,Koffeint,Zsírégetőt,IsoPlust,Multivitamint.Ez nagyon sokat jelent a gyors regenerálódásban.
tegnap ugyanez volt, a sűrű ködben szinte rámdermett a pára... nem vagyok fázós de két tapirövidgatyába és hosszúujjúba kellett futnom a nap nagy részét
még az érdekelne, hogy a felkészülkés során nagyjából milyen tempóval futod a kilómétereket, azaz ez a hatalmas futott km-szám lassítja e az átlagos tempód
A Praterban, mint 1személyes szurkolótábor drukkoltam Jenönek:-)
4perc késéssel, de sikeresen elindult. Az elsö 20-30km-en Sipi kiséri kerékpárral. Az idöjárás elég lehangoló volt. Semmi napsütés, köd, 100%-os páratartalom. Szerencsére, majdnem szélcsend van. Legalább azzal nem kell küzdenie:-)
A versenyem?Hát megpróbálom összefoglalni,mi is történt.A tervem az volt,hogy Korinthoszig szerzek kb. fél-egy óra előnyt,utána majd abból gazdálkodom.....Az eleje jól ment, lazán,sokan voltam még mögöttem,így nyugodtan haladtam előre.Amikor feljött a Nap,kezdett meleg lenni és jöttek az emelkedők,még akkor sem éreztem igazán,hogy baj lenne.Csak utólag jöttem rá,hogy mennyi időm ment el az állomásokon a frissítéssel,hűsítéssel.Kétszeresen is hátrányba kerültem a meleg miatt.Lassabb voltam a tervezettnél,és ehhez még hozzájött az az idő,amit a hűsítéssel töltöttem.Erősnek éreztem magam,mégsem tudtam igazán időt hozni,nyerni.A minimális célom Korinthosz volt,addig "görcsöltem", aggódtam,csak az meglegyen.Jó volt odaérni.Utána már megkönnyebbülten,könnyedén mentem tovább,tudva,hogy a hőség is csökken. 100-nál kezdtem érezni,hogy kezd a lábam megtelni víz,-és vérhólyaggal.De mivel állandóan a szintidő határán futottam,nem volt időm foglalkozni vele,és ráadásul a ragtapaszaim is eláztek a frissítések közben,használhatatlanná váltak.A hegyig egy szakaszon buktam nagyot.Nem tudom hol lehetett(130 környékén?),volt egy szakasz ami kavicsos,köves volt.Ott a talpaim miatt nem tudtam már csak sétálni.A másik ilyen a hegyről lefele volt.Ott szintén csak sétálni tudtam,mert annyira szúrta,vágta a vízhólyagjaim a sok apró kő.Az erőnlétemmel nem volt baj,de ahogy a talpaimra "néztem",már tudtam, nincs esélyem így végigmenni a hátralevő távot.Ezzel fejben el is dőlt.Ahogy fejben "feladtam",úgy szinte az erőm is elszállt.Minden mindegy alapon még futottam,bóklásztam tovább,de igazán így sántikálva már nem volt igazi esélyem.Később jöttek,kiszedtek........
Persze ez nem mentség arra,hogy nem sikerült.Valaki gyenge volt,valaki a meleget nem bírta,velem a vízhólyagok végeztek.Mindegy,ez is az én "gyengeségem" volt, kell találni valamit ellene. Másik cipő?Vagy "csak" a forró aszfalt?Vagy ha van időm leápolni?Ez már mindegy.
kb. 72-73 km lett volna 11 és fél órára.Ez nem megvalósíthatatlan teljesítmény,ha "egészséges" a lábam, a talpam.Ez ad reményt és erőt a jövő évi Spartathlonhoz.Meg az a tapasztalat amit újoncként szereztem.A két legfontosabb:a frissítőallomásokon sok időt lehet bukni,valamint a kínálatuk is elég gyenge.Jövőre viszek magammal saját,megszokott isoitalt és sok-sok állomásra leadom.Víz,kóla?Azt jövőre kihagyom,az biztos.És ami a legfontosabb,a tavalyi "edzéstervem" folytatom:sok-sok óra futás.Mint tavaly,vagy még több.Mert futni azt szeretek,nagyon.....Hát így hirtelen ennyi.
