Milyenek voltak a lakhatási körülmények ebben a korban? Mennyire volt gyakori a kunyhó építés a társadalom különböző rétegeiben?
A remetéknek joguk volt egyedül élni egy kunyhóban, van olyan mitikus démon (öregasszony / öregember), aki az erdő közepén, a természet ölén élt, és vele találkozni sorsfordító, esetleg a józan észt meroppantó erejű volt (Kuroszava Véres trón Macbeth filmverziójában van ilyen), az a 16. sz-i japán viszonyokat mutatja be, időben elég közeli, 100 évvel előbbi állapot.
Most már a matsu-ra is rákerestem, három jelentést is találtam:
fenyőfa; vár (ige); valaminek a vége, (púder,) apró porállagú őrlemény
Ezek szerint Matsuo Basho nevében a fenyőfa helye jelentés van elrejtve. Ebből a szempontból a banánfa nem névrejtés.
Érdekes utánaolvasni majd, hogy a korabeli Japánban mennyire hittek abban, hogy a névnek mágikus ereje van, hat a viselőjére és meghatározta-e ez Basó gondolkodását. Az életrajz alapján a kedélybetegség köthető a gyászhoz, a múlandósághoz. A természetszeretet ugyanúgy meghatározta költészetét, mint a végek és a múlandóság megélése.
by my new banana plant / the first sign of something I loathe— / a miscanthus bud!
Kép előző hsz-nél.
Ahogy Issa neve egy csésze teát jelent, Basóé helyet (bashō = hely, elhelyezkedés), itt ezzel is játszik a japán eredeti.
Az eredeti japán valahogy így megy:
új palántám mellett / először pillantok meg valamit, amit utálok — / japánfű hajtás!
A terebess.hu-n ez nincs a válogatásban, talán azért, mert inkább emberi kis-stílűség, mint filozofikus mélység, elsőre nem sokat mutat költői bravúrból. Engem a kunyhó érdekelt, amit praktikusan és konkrétan az életteréről lehet tudni. Viszont ez a spontán névrejtés árulkodó, nekem úgy tűnik, tényleg ezt a helyet igazán otthonának akarta tekinteni, de nem jött össze, nem bírta az egyedüllétet. [Szerelmi csalódás? Az előző gazdája, akinél a mesterséget tanulta és együtt költöttek haikut és így publikáltak? Más 'lelki társ' elvesztése?]
A wikipedia ugyanerről a következőket írja erről az időszakról az életrajzban:
Sikere ellenére Bashō nem volt elégedett életével, magányossá vált. Zen meditációt kezdett gyakorolni, de úgy tűnik, ez sem töltötte el békével nyugtalan elméjét. 1682 telén fukagawai rusztikus kunyhója (első állandó lakhelye, tanítványai építették neki, banánfát is ültettek neki az udvarra) leégett, röviddel azután 1683 elején anyja meghalt. Yamurába utazott, hogy egyik barátjánál szálljon meg egy darabig. 1683 telén tanítványai Edóban második kunyhóval ajándékozták meg, de kedélyállapota ettől sem javult. 1684-ben Takarai Tikaku tanítványa kiadott egy válogatást Basho és más költeményeiből Ráncos / Szárított gesztenyék címen (虚栗,Minashiguri).Az év folyamán otthagyta Edót és elindult első útjára négy fő vándorlásából.
bashō uete / mazu nikumu ogi no / futaba kana
by my new banana plant / the first sign of something I loathe— / a miscanthus bud! [1680]
új banánfám mellett / az első jele valaminek, amit utálok -- mimóza / japánfű hajtás
Boldogtalan volt, hogy az őshonos növény (ezüst fű néven is fut) terjeszkedik imádott banánfája mellett.
1683 után, amelyik évben kunyhója leégett és édesanyja meghalt, vándorolni kezdett. Negyven éves korától (1684) egyik helyről a másikra utazott, akár egy csavargó vagy egy vándorló szerzetes, gyalogosan járta a vidéket, és abból élt meg, hogy minden városban illetve faluban ahol megállt, költészetet tanított. (Innen: http://www.haiku.insouthsea.co.uk/teachbasho_pri2.htm)
Szóval otthonát vesztette és az édesanyját is, innen úgy tűnik, hogy a szülőháza nem volt azonos a kunyhójával. Jó lenne a pontos keletkezési dátum, mikor írta 1683-ban frissen, az első vizitnél, vagy később. Kérdés továbbá az is, hogy a két esemény közt mennyi idő telt el. Mindenesetre kemény év lehetett, kiszakadás az otthonból minden értelemben, a helyhez tartozás elvesztése, átértékelése. Tippem szerint valószínűleg 1683 - 4 évfordulóján, úgyhogy a 'múlt év' számára valóban hangsúlyos veszteséget hordoz.
De jó, Te is visszataláltál! A középsőt érzem a legpontosabbnak, minden benne van csaknem szó szerint, ami az eredetiben (év vége) és kiemelted a kettős kötést, mert valóban, a házhoz is van, mert ott született. Szóval szerintem pontosan kommunikál valamit a hitvilágból, ami Japánban akkor egyértelmű volt és szószerinti fordításban elveszik azok számára, akik a kulturális hátteret nem ismerik.
Ez milyen szép a maga egyszerűségében! Értem ez alatt, hogy a leggyakrabban használt, teljesen hétköznapi szókinccsel operál, semmi túlcizellálás, mégis pontos kép.
Érdekes, én is gondolkoztam az egyik változatban az anyácskán, bennem így van, de ez a becézés az eredeti hangneméből hiányzik, elvetettem. Pedig nálad szép lett, helyén van, úgy érzem. Az eredetiben a zokogás nekem sok, pedig a japán lélek hangulatfestésnél sokkal inkább elmegy szélsőséges kedélyállapotokig. (Tegnap volt a Dunán az Egy gésa emlékiratai, a táncbemutató jelenet kitűnő példa erre, vagy a tradicionális japán színjátszás maszk-szerűsége.) Nálad lehet ez egy szomorú, könnyes sóhajtás, szeretem, ahogy ott van a tárgyi megfigyelés a maga objektív mivoltában és utána az elárvult kérdés. Nagyon finom egyensúly, bár lehet, hogy inkább női kéz, mint férfi, és mint ilyen, ferdítés...
Terebess Gábortól a következőket kaptam még erre vonatkozólag (dőlt betűsek):
furusato ya / heso no o ni naku / toshi no kure
Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzete: Szülőházam ó! (Születésemkor eltett) köldökzsinóromat (kezemben tartva) sírok (régen halott anyámra emlékezem) Az év vége itt van (egy évvel én is öregebb lettem megint) Évszakszó: tosi no kure: az év vége: tél
Ez a kiegészítés sok kérdést megválaszol az előző bejegyzésemből: szó van az idő múlásáról, az öregedésről, a személyes gyászról, az első legfontosabb életadó kötelékről, amiben bőven beleérthető egy még meglevő spirituális kötelék is.
Terebess Gábor jóvoltából és hozzájárulásával kicsit lehet jobban bővíteni az elérhető haikukat és szerzőket. Erre esett az első pillantásom a csak itt megtalálható Basó összesből:
旧里や臍の緒に泣く年の暮 furu sato ya / heso no o ni naku / toshi no kure
köldökzsinórom szülőházam év végén elsírom magam
Japánban dobozban szokás megőrizni az újszülött köldökzsinórját. Arra vonatkozólag nem találtam semmit, hogy ezt megnézik-e év végén mindig és nem találtam még magyarázatot a Basó életrajzból.
Nekem valamilyen szembesülés a születés csodájával. Nem tudom, hány éves volt, amikor írta, van-e benne szomorúság is afölött, hogy múlik az idő. Kérdés, hogy a szülőház milyen állapotban van, élnek-e még a szülők, vagy ők is Basóval vannak, amennyiben ez egy ceremónia része.
