Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán (meg esetleg Tadzsikisztán, Pakisztán)... minden infó jöhet, főleg, ha járt is már ezen országok valamelyikében valaki (vagy akart, de meghiúsult a dolog, nem kapott vízumot, stb.)
Üdvözlet! Valaki tudna abban segíteni, hogy Üzbegisztánba a vízum mentesség egyszeri vagy esetleg többszöri belépésre is szól? Arra gondolok konkrétan, hogy Üzbegisztánbol kilepek Tadzsikisztanba és újra vissza mennek Üzbegisztánba.
Teljesen biztos, hogy ebben a formában nem fogod megkapni a tranzitvízumot. Ha más opció nem jöhet szóba, akkor marad a helyi utazási iroda...
Az elv, hogy minden olyan tartományon belül szabadon mozoghatsz, ami az előzetesen leadott útvonalterveden szerepel, azzal a kitétellel, hogy a tartományok között csak egy irányba (előre) haladhatsz. A gyakorlatban viszont minket gyszer sem ellenőriztek az országon belül, míg mást pedig végig titkosrendőrök követtek.
Nagy és modern buszok vannak, nem fognak elvinni a kráterhez, szerintem oda sem találnának egyébként.
A vendéglős oda tudja hívni a fuvart a közeli faluból, ezzel nem lesz gond.
Teljesen kizárt, hogy elfogyjon a hely a jurtákban, szerintem a 20%os kapacitást sem érik el soha. Inkább akkor lehet gáz, ha senki nincs ott, olyan sem, aki kinyitná neked valamelyiket... A kráter mellett mondjuk éjszaka sem lehet megfázni. :)
Taxi, telekocsi, marshrutka, mindegyik megoldás filléres.
Én nem beszélek oroszul, és még így is rettentő egyszerű volt az utazás, akárcsak bárhol máshol Közép-Ázsiában.
Ezen a tranzitvízumon gondolkozom én is.Arra gondoltam,hogy Isztambulból repülni Ashgabatba,ott és a környéken szétnézni,fel a pokol kapujához,és utána Üzbegisztán.. Ott úgy is elmennénk az Aral-tó mementóját megnézni,és onnan szépen sorban lehet venni az üzbég városokat.
Kérdés,működik e így a tranzit,mert ugye más vízumokat nem tudok felmutatni,mert nem kell?
Pár dolog még,amin elgondolkodtam:
-Ashgabatban mennyire lehet szabadon kóborolni,a kutya se szólt hozzád?
-Ha a buszosnak adok plusz pénzt,nem visz be a pokolhoz? Már persze,ha marsrutka,ha nagy busz akkor tárgytalan.
-a terepjárós ott lebzsel mindig,vagy ha mákod van lesz,ha meg nem,így jártál?
-Mi van,ha nincs hely a jurtákban,akkor az ember kb sehova nem tud menni,vagy ez a veszély nem fenyeget? Mennyi "hely" van?
-Konya Urgenchből a határ marsutka?
Orosz tudás van,az nem probléma,és a Kazah-Kirgizhez hasonlóan gondolom itt is kedvesek és segítőkészek az emberek.
Ha már a kazah topicban igény mutatkozott a türkmén utazásom részleteire, alább összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat.
A bécsi követség az öt napos tranzitvízumhoz szükséges meghívólevelet 10 Euróért állítják ki 30 napon belül. Nálam ez egész pontosan a 30. napot jelentette, ekkor már Bakuban rágtam a körmöm. A meghívóhoz kismillió dokumentumot kérnek (https://austria.tmembassy.gov.tm/en/consular-services/application-form), viszont elég nagy könnyítés, hogy az egészet e-mailben is lehet intézni. A legfontosabb, hogy már az igénylésnél rendelkezni kell a két szomszédos ország vízumával, ami praktikusan azeri-üzbég, vagy iráni-üzbég vízumokat jelent.
Én három ok miatt is az előbbit választottam. Iránt nem olyan régen jártam be elég alaposan, Bakuba repül a Wizz, de ami a legfontosabb, hogy ha elutasították volna a vízumot (amire durván 50% az esély...), akkor beragadtam volna Iránba, így viszont B-tervként ott lett volna a Baku(Aalat)-Aktau hajó, amivel kikerülthető Türkmenisztán.
A hajójegy megszerzése szintén nem zökkenőmentes. A bakui kikötőben ugyanis közölték, hogy két héttel későbbi a legközelebbi időpont, amire jegyet vehetek. Innen egyébként új türkmén hajók indulnak, amin nem ingyenes az ellátás. Mentőötletként elbuszoztunk Aalatba, ahonnan a kompok mennek, elvileg minden nap, valójában - pechünkre - hétvégén nem. A hajókat egyébént úgy megrakják, hogy az egyes kamionok között 10 centi hely sem maradt. Ennek akkor lett jelentősége, amikor a kapitány bejelentette, hogy a háborgó tenger miatt nem messze a parttól le kell horgonyoznunk, miközben a hullámzás kb. olyan volt, mint a Balatonon szélcsendben, még vizibiciklivel is nekiindultam volna az útnak. Az átkelés (270 km) így mindössze 60 órába telt... A társaság egyébként elég jó, az Afganisztánba hadiellátmányt szállító török kamionsofőrökön kívül pár angolul egész jól beszélő türkmén kereskedő. A hajójegy 16e/fő, ami esetünkben 7 étkezést is tartalmazott, plusz egy csomó grúz bort a kapitány kabinjában.
Amennyire macera bejutni az országba, az utazás annyira egyszerű. Reggel kikötttönk ki Türkmenbashiban, ahol a kikötő a 60s évek SZU-ját idézi, míg a határátkelő olyan, mint a katari reptér. Ez a kettősség egyébként végig is kíséri az egész türkmén utat... A vízum kiváltása a meghívólevéllel fél óra (17500/fő), határellenőrzés öt perc (bár ez lehet öt óra is, ha nem vagy szimpatikus). Türkmenbashi egy üdülőövezet, ahol luxushotelek vannak ugyan, de látnivaló nem igazán. Innentől az árakat a hajón feketeárfolyamon váltott türkmén manatból számolom, ami ötször jobb, mint a hivatalos. Délután indult a vonat Ashgabatba, 4 férőhelyes kabin 900/fő, másnap hajnalban érkezik a fővárosba.
Reggel kibuszoztunk Nisába, az egykori párthus fővárosba. Mérsékelten érdekes romterület, viszont - nem meglepő módon - senki nem volt rajtunk kívül, szóval érdemes felkeresni. Arról nem is beszélve, hogy a városon kívül minden nő népvseletben van, ami önmagában is látványos. A nap hátralévő részében megnéztük Ashgabatot, ami messze a legbizarrabb hely, ahol valaha jártam. Kívülről minden épületet fehér márvány borít (az elnök kedvenc színe, így az autók 98%- is fehér), például a hotelünket is, ami viszont belülről úgy nézett ki, mint Drezda a II. VH után. A város legolcsóbb szobája egyébként (messze az öt hónapos út legdrábbja) 35 dollár volt, cserébe nem járt vakolat a falakra, hiányos volt az álmennyezet a fürdő pedig kokrétn szét volt verve. Ez még nem is zavart volna, de az összes lyukból százas nagyságrendben ömlöttek a csótányok. Talán hiba lenne ebből extrapolálni a város többi részére, de valójában mindenhol a csilivili külső mögötti pusztulat fogadott. Nemzeti Múzeum teljesen üres volt, a Türkembashi Múzeum kapuja ugyan nyitva volt, de bent nemhogy kiállítást, de élő embert sem találtunk. A Nemzeti Könyvtárban volt három dolgozó, két olvasó, meg külön polc az "elnök által" a minden létező témában (türkmén történelemtől a lótartáson keresztül a nők helyes viselkedéséig) írott könyvekkel. A parkok grandiózusak voltak, de rajtunk kívül ott sem voltak emberek. A köztéri emlékművek a következő tematikában merültek ki: régi elnök színarany, illetvearanyozott szobrai a város szélére száműzve, türkmén zászlók ezressével, új elnök óriásplakátjai a lehető legviccesebb körítésben (lóháton fehér galambbal a vállán, kölyökkutyákkal a hóna alatt, stb...), valamint harcos türkmének lehetőleg kivont karddal. A csúcselmebetegséget viszont az Olimpiai Park jelentette, ami egy hipermodern stadionokból, sportcsarnokokból és kiszolgáló létesítményekből álló városnegyed, melynek egyes állomásait külön erre a célra kiépített magasvasút köti össze. Természetesen az összes épület zárva volt és a vasút sem járt. A kormányzati negyedben minden villanyoszlopon 6 kamera (bár ez Ujgurisztán után már nem tűnik durvának), és persze a kedvencem, a Türkmén Űrkutatási Hivatal!
Harmadik napon reggeli busz Derwezébe, a Kunya-Urgencbe és a Dasoguzba menő is jó (7 és 8 között van négy járat is), a félidőben tartott pihenőnél kell leszállni. Innen 12 km a kráter, amit le is lehet sétálni ugyan, de a sivatagban - legalábbis nyáron - van vagy 40 fok, árnyék viszont nincs. A megállóként szolgáló bádoglapokból összerakott vendéglátóipari egységnél el lehet tölteni a nap legmelegebb óráit, akiek bejön a DVD-ről vetített kutyavidal, és barátságban van az ott szolgáló felfoghaattlan mennyiségű léggyel, annak tetszeni fog a hely. Ugyanők szerveznek dzsipet a kréterhez, valami egészen pofátlan áron, és az irányonként húsz dollár nem alkuképes... Ezt odafelé nem lehet megúszni, de visszafelé lehet alkudozni a pásztorokkal. A kráter mellett van jópár jurta, egy éjszaka 10 dollár, ami az élményhez képest igazán baráti. Ja, és itt meglepő módon még turistákkal is találkozni.
Negyedik nap reggelén vissza a főútra. A bádogétteremtől nem messze van egy checkpoint, az ott szolgáló rendőrt kértem meg, hogy ugyan intsen már le nekünk egy fuvart Konya-Urgenchbe (mivel elenyésző volt a forgalom, nem akartam kockáztatni, bár errefelé tényleg minden autó feketetaxi is egyben, és nagyon olcsó, mivel egy liter autógáz 20 forint). A város egyetlen szállodája felújítás miatt zárva, így az este szálláskereséssel telt, végül egy helyi család befogadott minket. Konya-Urgench egyébként Ashgabat antitézise, a legtöbb utca még aszfaltozva sem volt. Minden tekintetben Fekete-Afrika.
Az ötödik nap délelőtt megnéztük a Világörökség helyszíneket, amik kimondottan hangulatosak voltak, bár az üzbég selyemút helyszínekhez képest nyilván a fasorba sincsenek. Délben pedig egy újabb meglepően sima határátlépés Üzbegisztánba.
Üzbegisztánról nem tudom mit írjak, nagyon egyszerűen és logikusan bejárható ország, a turisztikai infrastruktúrájának kapacitása pedig jóval meghaladja a jelenlegi látogatószámot. Bár ez az e-vízum miatt most nyilván változni fog. Annyi megjegyzés, hogy bár a három fő attrakciója tényleg lenyűgöző, szerintem a kelleténél többet költöttek műemlékvédelemre, mert minden olyan, mintha a múlt héten adták volna át. Irán ebben a tekintetben hangulatosabb. Ja, és ha nincs elég idő, akkor Tashkent és a Fergana-medence is kihagyható.
Érdeklődéssel olvastam a beszámolódat! Tavasszal pár barátommal mi is megcsináltuk ugyanezt az utat, csak kevesebb időben, és programban! De jó volt olvasni, hogy nem változtak a viszonyok, és az árak... :-)
Pár olyan infó, amivel magyar nyelven még nem találkoztam...
Türkmén tranzitvízumot (pontosabban meghívót) e-mailben is lehet intézni a bécsi követségen keresztül. Sok a kitöltendő űrlap, a harminc napos határidőt is kimaxolták (már Bakuban voltunk, mire elkészült), de meglett. Fontos, aki hajóval menne, annak Azerbajdzsán->Türkmenisztán->Üzbegisztán a helyes sorrend, nem pedig fordítva, mivel a menetrend kiszámíthatatlan, és nem jó móka a kikötői senkiföldjén ragadni.
Ja igen, a Pokol Kapuja _tényleg_ olyan, mint a képeken.
Tavaly óta turisták előtt is megnyitották a tadzsik-kínai határt. Nemhogy tömegközlekedés, de személyforgalom (a tadzsikok nem kapnak vízumot) sincs a vonalon, Murghabban lehet kamiont stoppolni. Már ez önmagában nagy élmény, de a csúcs a Karakoram Highway.
Amit még jó szívvel ajánlanék, az a Wakhan-völgy a Hindukussal, hőforrásokkal és erődökkel. Tömegközlekedés ott sincs, de néha járnak pick-upok, aminek a platóján van hely...
+1: Idén nyáron újranyílt a penjikenti határátkelő Üzbegisztán és Tádzsikisztán között, ami nagyban megkönnyíti az utazástervezést. Sajnos ez az infó hozzám már későn jutott el...
Üzbegisztán, Kazahsztán és Kirgizisztán a magyarok által is elég jól beutazott országok, de ha esetleg lenne kérdés, szívesen segítek.
Rosszul tudod. Makaóban helyi igazolvány nélkül max. 7 napos turistavízumot adnak (függetlenül attól, hogy CTS-en keresztül igényled-e vagy sem). 90 napot meg még HK-ban se adnak turista céllal, max 2 x 30-at.
A https://e-visa.gov.uz/main a hivatalos oldal. A masik az valamelyik nagykovetsege, az csak arra jo, hogy otthon kitoltheted mielott bemesz a vizumkerelmet szemelyesen beadni.
Szia. Mi idén Augusztusban utaztunk,a jegyvétel több részletben történt. A hazafelé utat fejenként 25 ért még februárban megvettem,hónapokig csak ez volt meg. Figyelgettem a kifelé lehetséges időpontokat,és júniusban volt 34 ért/fő. A belföldi jegyet utazás előtt 3 héttel vettem.. megy több cég( QazaqAir,AirAstana, BekAir) gyakorlatilag óránként. Pl a momondon rá tudsz keresni.Megnézed hetente és foglalsz amikor jó az ár. Tehát a lényeg: eszedbe ne jusson most foglalni drágán,bőven ráér jövő tél végén- kora tavasszal,nem fogsz lemaradni! Ha bármi kérdésed van írj nyugodtan.
Köszönöm a részletes beszámolót, nagyon hasznos infókat írtál. A Qazaq Air 24 ezres ára nagyon jó szerintem. Mikor vetted a jegyeket? Én augusztusban tervezek utazni, de még márciusra sincs menetrendje. Jó lenne tudni hány hónappal előre adják ki a menetrendek, hogy tudjak előre tervezni. A Budapest - Asztana jegyet mennyiért tudtad megvenni oda-vissza? Most horror árú, 133 ezer Ft augusztusra (természetesen feladott poggyásszal)...
Megvolt az Augusztusi Kazah-Kirgiz utunk,egy kis leírás:
Wizz-el repültünk Asztanába,és végül onnan is haza,így jött ki a leggazdaságosabban.
Az esti érkezés után egyből repültünk tovább Almatiba-Qazaq Air oda vissza 24 000 ft,kis légcsavaros Bombardier gép.Nem volt sokkal drágább mint a vonat,és két óra alatt ott is volt.
Almatiban két napot töltöttünk,felmentünk a Big Almati Lake-hez,nagyon szép leírhatatlanul zöldes-kékes tó. Ez megoldható busszal is,csak onnan elég nagy séta a tó,célszerűbb taxissal megalkudni.Voltunk a Zelena Marketben,ami egy nagy piac,szinte minden kapható,sétáltunk a városban.Szállásunk European Backpackers Hostel,célszerű a kétágyas szobát foglalni,ha van rá lehetőség. Amúgy tiszta,kedves a személyzet nem messze van a Kok Tobe hegyre menő felvonó megállójától.
Utazásra az Ubert használtuk,vagy a helyi megfelelőjét (Yandex Taxi),városon belüli közlekedésre ilyen összegeket vont le: 433,674,780 ft... ennyiért felesleges buszozni szerintem,bár azt is kipróbáltuk. Előre feltöltött kártyával egy út 60 ft,buszon vásárolva 120 ft...
Innen indultunk tovább Bishkekbe. Két lehetőség kínálkozik busszal(Marsrutka) a Sayran busz stationtól,vagy vele szemben gyülekeznek az iránytaxik,személyautók,ez picit drágább,de valamivel gyorsabb. Az út a határig 3-4 óra,itt le kell szállni a buszról,csomagot is vinni és gyalog átmenni.Az átkelés nem volt több 10 percnél,vízum egyik országba sem kell,pikk-pakk ment minden. Aki személyautós-taxival megy azt eleve csak a határig viszik,aki Marsrutkával,az megvárhatja a buszát,az is átmegy a határon.
Mi nem vártuk meg,hanem a határtól induló Marsrutkával(333 és 285) bementünk a 20 km re lévő fővárosba mintegy 120 ft ért/fő.
Látszott a változás Kazahsztánhoz képest,ami szerintem fejlettségben összességében hasonló mint mondjuk Ukrajna,Kirgizisztán az még mínusz 25 év kb...
Bishkekben a "Csinar" nevű kis Guesthouseban szálltunk meg nagyon szép ,modern,sétatávolságra a belváros. Annyi,hogy a cím ami meg van adva nem igazán stimmel, a gps vagy taxi nem igen találja,taxisunk felhívta és ők navigálták el.
A fővárosban nagyon sok látnivaló nincs,voltunk egy igazi vurstliban-óriáskerék,vattacukor,dodzsem-,megnéztük a főteret,stadiont,sétáltunk a fő sugárúton,beültünk tesztelni a csapolt söröket.
Kirgizisztán a csapolt sör országa,mindenhol,de tényleg mindenhol kapható. Az út mellett a kis kajáldák nem az étlappal hirdetik magukat,hanem ,hogy "razlivnoe pivo". Olyan boltokban,mint mondjuk nálunk egy közepes CBA,egy külön pult és kb 20 féle csapolt sör kapható,fele hazai,fele kazah és nyugati.
Egyből a szívembe zárta magát az ország :)
Közlekedés Namba taxi,Uberhez hasonló,bármennyit mentünk nem sikerült 1200 ft nál többet fizetnünk...
Itt autót béreltük,és megindultunk "vidékre"
avtoprokat.kg, bátran ajánlom őket,egy kis automata Honda napi 14 dollár volt,beszélnek angolul,semmi bankkártya nem kell,csak 300 USD kaució a helyszínen,amit visszaadnak a végén. A cím ne tévesszen meg senkit,Bishkek szélén van,egy kis falu leghátsó földes utcáján-tényleg oda kell menni,mi is azt hittük eltévedtünk. De lehet náluk választani,hogy beviszik a szállásra a kocsit kis felárért.
Négy nap alatt körbejártuk a világ második legnagyobb magashegyi tavát,az Issyk-Kult.
Odafelé kis kitérő Burana-torony(belépő 240 ft),régi 11.-ik századi torony,amit részben újjáépítettek,kis parkkal, ősi sírokkal.
Első szállásunk a tó "fővárosában" Cholpon-Atában volt. Tan Nuru Guesthouse,nagyon kedves angolul beszélő középkorú "Masenkával",aki kérésre vacsorát,reggelit bármikor csinál. A család üzemelteti,13 év körüli fiúcska a mindenes.
A kertben lévő pingpongasztalon ki is hívott egy kis játékra,amikor ezt meglátta a többi vendég...
Gyakorlatilag,az egész közép-keletet meg kellett verjem pingpongban,a Kazah vendégektől,a Tádzsik takarítón át,az egész családig. Másfél óra "haraso igratye" után közös ivással fejeztük be az estét. Igazi családias hangulat volt,de ide az menjen aki tud pingpongozni,ne rontsa el a Magyar hírnevet :)
Piacon kis házi málnalikőr,ami mellé kaptunk kóstolót még vagy 4 fajtából,az elmaradhatatlan sör üvegben csapolva,hibátlan volt a történet.
Másnap reggel megmártóztunk a tóban,ami kristálytiszta,volt vagy 18 fokos,és gyönyörű látvány a mögötte lévő 5-6 ezres hegyekkel... Megnéztük az ősi petroglifeket a hegy oldalában és irány tovább.
Következő állomás Karakol,a tó keleti végében,innen már 200 km sincs Kína... Szállás Askar Guesthouse, kis ékszerdoboz reggelivel,olcsó, anyuka által készített házi málnalekvárral amit hoztunk haza is,kertben gyümölcsfákkal,amit a házigazda sráccal végigkóstoltunk. 10 pontot adtam neki a Bookingon,ami azért ritka..
Karakol igazi vidéki kisváros,előfordult,hogy a boltba lóháton ment az ember...
Nem messze található a Jeti Ogüz(Seven Bulls) sziklaképződmény,a tó déli partján ki van táblázva merre kell menni. Eddig betonút,kis kajáldákkal a folyóparton. Innen tovább lehet menni egy vízesésig,hát személyautóval csak jó sofőröknek ajánlom,borzasztó köves-földes-kimosott út,összetákolt hidakkal a kocsiknak,és a végén még egy jó fél óra gyaloglás. A vízesés nem rossz, olyan 25 méter magas lehet.
Másnap irány tovább,a Fairytale( tündérmese) kanyonhoz,a tó déli partjánál,nagyjából középen. Nagyon szép képződmények,különböző formában,és vannak egy kis "színes hegyek " is,ami nekem Kína óta (Zhangye Danxia) a kedvencem.
Itt felvettünk egy stoppoló francia srácot,aki aznap jött velünk.
Amúgy is jellemző,hogy mindenki stoppol az út mellett. Ritkás a közlekedés,az autósok meg-megállnak és elviszik az embereket,megvan a tarifa,az utas adja az út végén a pénzt. Mi is felvettünk párszor helyieket, örültek,érdeklődtek honnan vagyunk,mi meg agyonkerestük magunkat az út végén kapott 80-120 ft-al :)
Minden település be és kivezető részen rendőrposzt,igazi volt szovjet örökség. Sok helyen mérnek,egyszer 90 helyett 109 ért fizettem lealkudva 2000 ft ot,egyszer pedig szemre megállítottak az út szélén. Mondom Kedvesemnek aki beszél oroszul,hogy maradjon a kocsiban,kiszállok...azt mondja "stráf",mondom "no stráf"... kikerekedett a szeme,hogy valaki ellent mond neki.. Láttam nincs radar az autóban(kocka lada),azt mondja gyorsan mentem...mondom neki nem... megírja a papírt,írjam alá... ááá dehogy... hív valakit telefonon,aki tud angolul... azt mondja az emberünk gyorsan mentem... mondom neki,nem,70-el mentem... erre ő,60 as tábla van itt... mondom,nevem Zsolti,nem pali... hagyjuk ezt... kis alkudozás,adjam vissza a telefont.. biztos mondta a kollégának,hogy itt nem lesz ingyen pénz,az vissza is adta a papírokat és elköszönt... :)
Amúgy össz-vissz ez a két alkalom volt mikor megállítottak,nem utaztak a külföldire ahogy észrevettem.
Szállás Balykchy-ben,valami A betűs szálloda a tengerparton,szerintem ez az egy van itt,itt nem foglaltam előre,helyben kerestük.A Guesthouse-ok tele voltak,ott ajánlották. Elvileg 3 csillagos,gyakorlatilag igazi SZOT üdülő,közös fürdővel,az étterembe az étlapon lévő ételekből 30 ból 4 féle volt,de legalább az finom. Parton csúszda,sült saslik,sör.... Igazi időutazás...
Bishkekbe visszatérve elmentünk az Osh bazárba,ami a régió legnagyobbja... Itt aztán minden van,az árak pedig viccesek... fél literes helyi vodka 200 ft...,étel kis köpködőben,két személyre ,itallal 1400 ft,és az egyik legfinomabb volt utunk során,ott "látványtűzön" sütve. :) Kirgiz Adidas cipő-rohadt kényelmes és hibátlan 4000 ft...
Leadtuk az autót,kiálltunk az út szélére,Marsrutkával irány a határ,viszlát Kirgizisztán!
Az átjutás ismét sima,most személyautóval mentünk Almatiba,pont két hely volt az egyikben,indult is, a srác tolta neki mint az állat,másfél órával rövidebb volt az út mint idefelé kisbusszal...
Almatiban még egy nap,fel libegővel a Kok-Tobe hegyre,ott kilátás sörrel a városra,nyári bob,pár szuvenír beszerzése.
Este gondoltam egyet és kimentem a Kairat Almati-Sigma Olomouc Európa Liga meccsre. Belépő 600 ft... kabaré...
Remek hangulat,szurkolgattak szépen,annak ellenére,hogy kikaptak,több mint 20 ezer néző,a góljukat a két ott játszó Magyar egyike lőtte (Eppel)
Repülés a fővárosba Asztanába.
Asztana azért is érdekes,mert a folyó két partja teljesen más világ. Az egyik a régi város,poros utcákkal,vidékies hangulattal,a másik a "kis-Dubaj" ultramodern épületekkel. Szállásunk természetesen a régi részen, Guesthouse V Ghostyah,a házinéni az éjfeles érkezésünkkor is sütött csirkét,másnap reggelire is meleg kaja,leste kívánságainkat. Kicsit kieseik a hely,de busszal egy átszállással,vagy 15 perces Uber úttal egy más világban,az új részen is van az ember...
Sátor alakú bevásárló központ,monumentális Opera, ilyen olyan tornyok. Bayterek-Tower amit állítólag az elnök tervezett. Fel lehet menni lifttel,volt kis sor,de szinte csak helyiek. Belépő 650 ft... elgondolkodtam,hogy ugyanez máshol mennyi lenne... plusz egy nulla kb...
Bevásároltunk még pár dolgot,ettünk finomságokat és véget is ért a kaland...
Összegzés:
-elképesztően kedves emberek mindkét országban,ahol ha megtudják honnan jöttünk,ha lehet,még rátesznek a kedvességre. A volt keleti blokk közös múlt,és a vélt rokonság miatt a "Vengrija" szót hallva még szélesebb lett az amúgy is nagy mosoly...
-biztonság: sehol egy pillanatig sem éreztük veszélyben magunkat,pl a meccs után éjjel átsétáltam fél Almatit,de semmi nem volt.Érdeklődőek,kérdeznek honnan jöttél,ki vagy,tetszik e az országuk.
-Egyik ország sem a felkapott turistaútvonalon fekszik,addig jó amíg így van! Kirgizisztánban volt nem egy hely,ahol rajtunk kívül nem volt külföldi... Orosz tudás nem árt,így minden egyszerűbb volt sokkal,de találkoztunk külföldiekkel,akik nem tudtak és csak elboldogultak valahogy...
-árak: hát kevés olyan ország van.ahol mi Magyarok is azt mondhatjuk olcsóság van.. Kazahsztán sem vészes,de Kirgizisztán... kisboltban vagyunk,bejön egy ember,a kiszolgáló 12 éves forma srác kitekeri a vodkás üveget,tölt kb másfél decit,ember lehúzza,elmegy... mondom ezt meg kell kóstolni,szólok neki töltsön nekem is... nem szórakozik,ugyanazt a poharat teletölti :) mintegy 80 ft-ért...
-kaja: ez is hibátlan,szerencsére hús hússal,saslik,shwarma stb.. Amik még nagyon finomak a levesek,nem valami híg fos,hanem igazi laktató sűrű... (ajánlom a Mampar nevűt)
Az út mentén szárított halak,Isteni finomak...
a fővárosban szinte minden sarkon árulnak kis ballonokban pár dolgot... Tea hibátlan,hideg,nagyon finom.. viszont a kumisz.. valami elmondhatatlan módon ihatatlan... van még valami hányásra emlékeztető barnás lötty,azt nem sikerült megfejteni mi az...
-kurut: helyi édesség,vagy inkább "fanyarság",különböző méretű kemény golyók... hát vallatni lehet vele...
-közlekedés: taxi és Uber. Reptérre Uber Asztanában 1500 ft.. kb olyan távolság mint nálunk Belváros-Ferihegy,ezzel mindent elmondtam azt hiszem... városokon belül fillérek. Érdemes azért buszozni is,sőt Almatiban a metrót kipróbálni,pár megállója van,80 ft egy út...
Mindkét országot ajánlom mindenkinek,aki nem a tömegturizmust keresi,olcsón akar szép tájakat látni,jókat enni,kedves emberekkel ismerkedni. Persze van pottyantós wc, mosatlan villa,közös fürdőszoba esetleg,de aki kibírja a kis kellemetlenséget,életre szóló élményben lesz része :)
Megcsinaltam az online vizumot. 2 nap alatt megvolt es csak 20 usd-be kerult. Viszont a fenykep feltoltessel sokat szivtam. Csak akkor fogadta el, amikor pontosan 350x450 mm volt es 300 dpi.
Szia mindenki! kérdezném hogy van e már tapasztalata valakinek az Üzbég e-visával kapcsolatban? A Bécsi nagykövetségen frissítették a bevezetés dátumát Július 15.-re, de azt hogy ez vonatkozik e ránk magyarokra is azt még mindig nem tudni ebből a cikkből. http://usbekistan.at/en/news/uzbekistan-introduces-e-visa-and-visa-free-transit-regime-starting-15-july-2018 és Magyar konzuli szolgálat sem egyértelműsít semmit. Ahogy az előttem szóló is írta nem szívesen szerveznék le mindent előre hogy aztán kiderüljön mégsem tudok beutazni az országba, csak továbbra is a nehezített vízum verzióval.
Ahogy én olvastam,már tényként kezelik,hogy júliustól lesz e-visa. A mostani könnyítésbe beleestek az EU-országok,nem hinném,hogy abba ne tartoznánk majd bele.
Őszintén úgy nem szívesen szerveznék le mindent,hogy majd talán Bishkekben meglesz a vízum...
A sorrend: kezdés vagy Pakisztán (ezzel kapcsolatban lesz kérdésem) vagy Kazahsztán, de szeptember elejére szeretnénk Kínában lenni, majd Fülöp majd vissza Banglades majd India aztán Nepál, vissza India (Ladakh) végül Indonézia (ezzel még több kérdésem lesz), Kelet Timor és jó lenne PNG de Vanuatu is ha anyagilag lehetséges. 8 a biztos.
