Valószínűleg az emberek elfejtenek dolgokat, mert amikor 1966 vagy 1967 körül kinyitották a Ságvárit a Beloiannisz útig, a jelenlegi Szapáry is Ságvári lett vagy volt, hogy mikortól nem tudom.
Így elképzelhető, hogy szakszervezeti székház volt maga az épület, de a művházat Ságvárinak hívták.
Finom kritikát megfogalmazva, a szobor nem nyerte el a tetszésem. Nem tartom ideális alkotásnak ezt a köztéri művet.
Borbereki-Kovács Zoltán (mind a monumentális szobrok, mind a kisplasztikák műfajában remekműveket alkotott) 1939-es alkotása közelebb áll hozzám, az embert Gróf Szapáry Gyulát jobban megformálta, élőbbnek, hitelesebbnek tartom mint a mostanit.
"Tóth György-Gyigyi rábukkant a város két elveszettnek hitt szobrára. A Zounuk ispán helyén 1990-ig álló Lenin-szobor és a Kossuth teret egykor díszítő Munkásmozgalmi emlékműveket a város határában, egy bekerített, de nem őrzött területen találta meg. Sajnos, a színesfém-gyűjtők is felfedezték."
„Az 50-es számú ház, nem volt népi műemlék, hiszen a nyolcvanas években épült. Tervezője, Nagy István azonban – miként özvegye elmondta a lapnak – szinte megszállottan ragaszkodott hozzá, hogy az eredeti stílusát és méreteit megőrizve építsék újjá.”
