Azoknak, aki járt már Iránban autóval és akik csak vágyakoznak rá.
2011-ben volt szerencsém ehhez a csodálatos országhoz, itt írok róla és mostanság is készülnék arrafelé. (kb ősz talán ha a vírus engedi)
Kérdezném, hogy jelenleg a kétszeres belépésre jogosító vízum megszerezhető-e, (esetleg átmennék még pakisztánba is) és a Carnet de passage kell e még Iránba, a tartózkodás idejére kell-e még rendszámot venni (ha kb 20 napot szeretnék ott tölteni)
Jelenleg a dupla belépéses vízumot elég nehézkesen adják meg. Több ismerősünknek elutasították.
Jó hír az Iránba utazóknak, az Aras/ Arax folyón átkelve 14 napot vízummentesen lehet belépni a Araszi Szabadkereskedelmi Zónába. A zóna, Dzsolfa város térhége, a nahicseváni azeri/örmény, és arcahi határsávban. Normál iráni vízumot 50 USD-ért Dzsolfában tudunk csináltatni. A Makui (Bazargani) Szabadkereskedelmi zónába való belépés is elvileg működik május közepétől. Kish és Qeshm szigete régen is vízummentes volt. A déli bászrai iraki közúti, vagy kuvaiti kompátkelésnél lehet érdekes az arvandi vízummentes belépés Khorramshahr és Abadán városába.
Iráni vízum: Dzsolfában a Passport és Bevándorlási hivatalban inzézik. 2 db igazolványkép, szállásfoglalás más iráni városból (tripadvisor-on vagy ITTC), további vízum is jó pont (pakisztáni, afgán, türkmén...). Buszjegyet/vonatjegyet nem kérnek. Itt a zóna területének a térképe, az Arax folyó mentén elég hosszan elnyúlik. Jól látható, hogy a nahicseváni azeri Dzsolfán kívül az örmény Agarak-Norduz, és két helyen Arcahba/Hegyi Karabahba Khoda Afarinnál és Khomarlunál is van határ a keleti örmény szakadár területre. Régen itt hordták át a vashulladákot az iráni cégek. Azonban szerintem-e két karabahi átkelés, szerintem csak iráni cégeknek lehetséges. De letesztelem karabahi barátokkal. http://www.arasfz.ir/aras/aras-free-zone/area
a vizum kérelemhez (on-line) csak az útlevél első oldala kell, meg fénykép, ott meg nincs semmilyen pecsét. Amikor az útlevelet bevitték, akkor nézhetik, de ott se kellet, mert nem pecsételtek semmit az útlevélbe, csak az A4-es papír visszaigazolás volt a "vizum".
Vizumhoz nem kérnek biztosítást, áprilisban kértünk.
A külügy szerint a kurd rész, és az iraki határ " nem biztonságos", de az egyik biztosító szerint csak az ezzel összefüggésben történt esetekre nem érvényes a bizti. Hogy ezt hogy értik, az titok, de gondolom, ha az ominózus területen elesel a lépcsőn, és eltörik a lábad, akkor az nem "ezzel összefüggésben" történő eset.
Nemzetközi utasbiztosítást, volt hogy kértek az iráni vízumhoz. A biztosítás, csak az iraki és az afgán határ térségére nem terjed ki, meg Sistan Beludzsisztán egyes részeire.
Biztosítást hol szoktatok kötni? Itthoni biztosítok kizárva a konzuli szolgálat által utazásra nem javasolt terület miatt.
Bár ezt nem pontosan értem, hiszen Törökország is ebbe a kategóriába tartozik, de csak a kurd rész a kizárt terültet, ahogyan Iránnak is csak részeire vonatkozik a javaslat.
Az izraeli matrica nyomát, kapard le az útlevélről. Én voltam iráni vízummal Izraelben semmi probléma nem volt. Egy ismerősöm volt izraeli peccséttel is Iránban, de ki lehet hagyarázni. Azt kell mondani, hogy a palesztin barátoknál voltál Ramallahban.
Sar Agha Seyedbe legjobb saját kocsival menni, vagy bérelni a reptéren. Buszközlekedés kis falvakba elég ritka, főleg Baktiariban.
sziasztok. útlevelemben van tabai egyiptomi pecsét , izraeli nincs. olvastam , hogy az Izraellel határos országok pecsétje is kizáró ok a vízum megszerzésénél. van valakinek több infója. csináltassak második útlevelet? köszi https://matadornetwork.com/abroad/60-things-need-know-traveling-iran/
Nagyon király a videó. Mi 2001-ben Grúziába mentünk autóval,egy II-es Golffal,még akkor is az Ankarától észak-keletre eső szakaszon voltak murvás utak :) Tény,hogy már ment az építkezés ezerrel. Oda-vissza 8000 km-t mentünk,a mai fapados-repülőgép lázban ez szinte már elképzelhetetlen,de nekünk örök élmény marad,még most is beszélünk róla néha...Érdekes volt Bolu,ami a videóban egy kis falu,nekünk itt volt váltócserénk hazafelé,ma már bőven nagyváros.
A felvetés sem rossz--Iránba autóval. A régi beidegződések miatt utasítják el sokan szerintem-határvárakozás,lehúzások,szar utak-pedig manapság mer nem egy túlélőtúra,és közben rengeteg látnivaló útba ejthető.
Ha mentek egy családi kirándulásra,mindenképpen oszd meg,jó utat!
Egy kis nosztalgia. A 70-es évek derekán kamionnal Teheránba. Több, mint 40 éve a Hungarokamion rendszeresen járt Teheránba, Bagdadba, Kuvaitba, Ammanba, Damaszkuszba vagy Bejrútba. Időnként Casablanca, Tunisz, Algír, Orán, vagy Ulánbátor útjai is voltak. A magyar teherautók sokszor megjárták Szibéria és szovjet Közép-Ázsia útjait. A 80-as években bevett út volt a Budapest-Gurjev/Atürau- Tengiz, Jereván vagy Baku és a nagyon távoli Jakutszk egyszer-egyszer is. Ez a háromrészes teheráni dokumentumfilmet érdemes megnézni, mi változott 1974 óta, szinte minden.Ami számomra a legérdekesebb, hogy akkor kellett Iránba, Irakba, Kuvaitba sárga oltási könyv, a TIR Carnet (Carnet de Passage/gépkocsi vámútlevél) és az ATA Carnet (áru vámdokumentáció) most is kell. Nem voltak autópályák, gyorsforgalmik, elkerülőutak stb. A film elején érdekes Horgostól-Palicsig macskakőves út volt, és Újvidék belvárosában is. A bolgár szakasznál érdekes a szófiai balkanyar, még a pusztában volt, most már hipermárketek (Metro C&C...) vannak. Isztambulban még egy híd volt és a lakosssága csak 2,2millió volt, de akkora dugók voltak akkor is, hogy inkább átkompolt a Boszporuszon a többség. Az anatóliai Bolu út után nem úgy ment az út, mint a mai D100-as főút, hanem Ankarán keresztül ment Sivas- Agri szakaszon. Ankarától keletre akkor az utak 90%-a murvás makadámút volt, és minden hegyet meg kellett mászni, nem voltak viaduktok, alagutak. Az iráni szakaszon Bazargantól Teheránig már jó út volt (de nem volt se gyorsforgalmi és autópálya). A teheráni Szabadság/Azadi-teret csak 1971-ben adták át, a forradalom előtt 8 évvel. Az Azadi tértől a Hungarokamion a város keleti részére ment át, az ottani vámhivatalhoz és a Hungarokamion kirendeltséghez (most is arra fele van több logisztikai cég központja). Teheránban már 74-ben futottak a Peykanok, de voltak angol emeletes buszok is. Azért is készült három oktatófilm a teheráni útról mert '72 és '90 között napi rendszerességgel jártak kamionok Teheránba. A magyar-iráni bilaterális kapcsolatok akkoriban a fénykorát élték. Számos magyar félkész és feldolgozott élelmiszer, gép, alaktrész (Ikarusz, Rába, Ganz, Videoton, Globusz, Tisza, FÉG...) került az iráni piacra.
Jó - de ha jól rémlik - te elautóztál Indiába is. Szóval más a hozzáállás :) Meg az időtényező is. Teheránig azért kell bruttó 2,5-3 nap és ugyanez vissza. Egy háromhetes útnál ez elég sokat elvisz, repülve meg az egyharmada. Hosszabb útnál ez tényleg lényegtelen. Lehet ezt sokféleképpen csinálni, az a szép benne. ____
Többször voltam már kocsival Iránban. A három török, egy örmény, egy azeri, egy pakisztáni átkelő felől mentünk már be Iránba. Az elnúlt 10 évben Iránon belül kb. 40.000 km-rt vezettünk Chabahartól-Gilanig, Huzesztántól Horaszanig. Nem félünk a repüléstől, csak sokkal praktikusabb a kocsi. Három gyerekkel, csomagok, herce hurca, cipekedés nélkül sima ügy utazni és anyagilag is töredéke a repülőjegynek az üzemanyagköltség.
Igen, vannak akik pl. rettegnek a repüléstől, és hajlandóak akár ilyen messzire is autóval utazni. (Mondjuk én se mennék autóval, pedig egyre jobban félek a repüléstől :-)
Köszönjük, hogy megosztottad az infót, minden építő jellegű, témába vágó hozzászólás fontos.
Köszönöm, én elindulok. Én jóindulatból írtam és osztottam meg alternatív módként, hogy anyagilag több fő esetén jobb megoldás a kocsi (nem erőltettem semkire semmit). A szárazföldi út gyors, mivel az út a török-iráni fő határákelőig Bazarganig (Röszke--Bazargan 30 óra vezetési idő, nyári hónapokban 35-40 óra) mivel a teljes szakasz 97% autópálya vagy gyorsforgalmi út (120-as tempóval annyi a menetidő)
A magyar határtól (M5) Röszkétől végig autópályán tudunk menni idén májusától a bolgár határnál fekvő Dimitrovgrádig (a hiányzó szakaszt szeribiai 27 km-es szakaszt két alagúttal akkor adják át). A szerb-bolgár határ dragomani átkelőtől Szófiáig, még csak tervben van a hiányzó 55 km-es Kalotina (leendő A7-es) autópálya. Szófiánál már két éve kész az új északi körgyűrű (autópálya), ez által Szófiától a kis-ázsiai Geredéig (Bolu után O-4-en) végig autópályán haladunk. Geredétől Gürbulakig (török-iráni határátkelő) D-100-as főút végig osztott pályás gyorsforgalmi jellegű út, 1220 km, ami 13-15 óra alatt teljesíthető. Az egész úton az isztambuli megapolszi elérése a kérdéses. A legjobb idő város elkerülésére éjfél és hajnali 4 közötti időintervallum, mivel akkor a legkisebb a forgalom és mehetünk a belső 0-1-es körgyűrűn is, napközben a legújabb hidat javaslom az O-7-en, (az I. Szelim-hidat), de plusz 50 km kerülő, mert az épülő O-6-os autópálya silivrii részeit még nem adták át. Az új Eurázsia alagutat még nem próbáltuk ki, de az belváros mellől indul nem messze a Sirkeci pályaudvartól, az kitérő, csak annak meg aki Isztambulban meg akar állni. Az út többi szakaszára csak a nyári szabadságolások és iskolai tanévvége (osztrák, német, svájci) idején nagy tumultus lehet, a magyar-szerb, szerb-bolgár, és a bolgár-török határon is. Nyáron legjobb hétközben utazni Irán és Magyarország között. A perzsa újév idején, és egyes iráni hosszú hétvégéken csütörtök estén érdemes elkerülni, a bazargani határátkelőt. Sok iráni túrista jár át Rize, Trabzon, Ordu és a grúziai Batumiba. A Bazargantól délre levő két másik határátkelő Törökországból nem alternatíva, mert nagyon sok időt elvesz, a Van-tótól keletre Kapiköy-Razi átkelő, a Khoyba indulóknak jó, és Hakkaritól keletre a Yüksekova-Sero átkeló az Urmiába tartóknak.
Az egy főre tényleg jó ár, de 3 főnél már 200.000 Ft nál járunk. A repülés hátránya, a cipekedés, és a megérkezést követően tömegközlekedni. Busszal, vonattal nem mindenhova lehet eljutni, sőt taxival sem, mert legtöbb taxis nem ismeri az eldugott természeti és kulturális látnivslókat. A előzőekben bejegyzésem mondanivalója nem volt elég világos, arra akarok rávilágítani, hogy aki nem siet és min. 3,4 fő utazik, az jobban jàr kocsival. Én nem preferàlom a repülést, ahova lehet kocsival megyünk a gyerekek végzett, a Szentföldre is jobb lett volna a kocsi, csak a szír-török határ régóta zárva van. Annak idején Damaszkuszban is jónéhány iráni túrista rendszámot lehetett látni, méghozzá kermáni és horaszani regisztációval.
Tudom sokan szeretnek repülni, de 4-500 €/fő jegyár nekem elég drága Iránra. Igaz egyedül nem éri meg leutazni de 3 főtől felfele mindenképpen a kocsi a nyerő, és nincs meszebb mint az Ibériai-félsziget legdélibb része, Iránban is jó utak vannak. 4-5 főre, repülővel utazni Iránba 3 hétre, anyagilag nem éri meg. Repülőjegyek Pegasusal sem jön ki, 50-60 ezer Ft alatt fejente, de inkább 100 körül lesz, és akkor még csak a Bp.-Teherán táv van meg. Egy átlagos kocsival az oda-vissza út 7literes átlagfogyasztás mellett benzines kocsival 350.000 Ft, dízellel 220.000 Ft, gázossal 210.000 Ft lenne, (ebbe benne van a huzesztáni, lorisztáni, kordisztáni kevergések is). Vagyis, ha repülővel mentek, minimum a duplájába fog kerülni, de inkább 2,5-es szorzóra saccolok. Az autó előnyei, mobilis, vásárolhattok (kerámiák, szőnyegek...), nem kell cipekedni (sátrat, kemping cuccot is vihettek), nincsen súly és mennyiségi korlát (autó függő), mint repülés esetén. Iránban a sátrazás, a 'nomád' kempingezés hagyományai, végett a legjobb választás, az emberek megismeréséhez. Tavalyi adat szerint, 2344 regisztrált kemping van, már a legkisebb várostól, a legeldugottabb lur-sivatagi kisvárosig mindenhol van. Amikor az éjszakai hőmérséklet nem megy 12 fok alá, az irániak csütörtök estétől- péntek estéig, vagy szombat reggelig sátraznak, vagy a lakóhelyükhöz közeli városi parkban, vagy egy természeti, kulturális nevezetesség mellett, kiépített ingyenes kempingplacon (vizesblokk mindenhol van). Sok nyugdíjas a hideg részekről beül a kocsiba, és lemegy pár hétre délre sátrazni a meleg vidékre, akár 2000-2500 km-re is elmennek az ország másik részére (pl. dzsolfai azeriek kempingeztek Zarabad mellett (Chabahar felé). A kempingezés másik előnye, hogy a hétvégén, ünnepnapon (pénteken) megismerkedsz a kempingben sátrazókkal, és már megvan a következő pár napra a meghívásod. Kocsival nincsen messzebb Irán (pl. Maku), mint a Costa del Sol, vagy Portugália. Bazarganig, 2 és fél nap alatt le lehet nyomni Makuig az utat. Vagyis, aki spórolni akar induljon neki kocsival, nincs annyira messze.
