Az én szervezésem úgy néz ki, hogy kitalálom kb mikor akarok odautazni.
Aztán jelzem a szállásomnak hogy mi az ábra és pontosítjuk a napokat. Amikor meg van a mindkettőnknek megfelelő időpont, akkor azt jelzem a cégem felé - ebből lesz a megfelel mindhármunknak állapot.
Na én erre veszem a repjegyet.
A hazautat megkaptam kettőnknek a wizznél 135-ért flex-szel. Nade az odaút ha most venném csumpi kopaszon 160 rugó két személyre. Ez már olyan összeg, aminél már szívom a fogam, neszeszerrel meg nem utazom mert csak.
Tudom, ki kell várni a dátum elötti három hetet, akkor van last minute 25 ezres jegy is. Na ahhoz nekem már gyengék az idegeim.
Azt még hozzáteszem, hogy bevált autós cégnek a Sixtet használom, mert náluk jövök ki a legjobban gumis, felnis szélvédős full biztivel. A jól kijövős dolog átka, hogy előre meg kell adnom az érkezésem időpontját egy óra pontossággal. Ha nincs rossz idő a repülésben, nincs sztrájk, nincs semmi szívhezszóló érvem, hogy miért nem értem oda időben, akkor valószínűleg ugrik az autó. A Sixtben a pozitívum, hogy egy fillért sem kell fizetni előre, és az átvétel előtt bármikor ingyenesen le lehet mondani a foglalást. Persze ha időben érkezik az ember, akkor itt is megy a vinnyogás, hogy az egy évvel előre lefoglalt autó pont nincsen és kénytelen mást adni, ott kattog az értékesítő a gépén, mint aki nagyon keres nekem valami mást. A lényeg: alacsonyabb kategóriát nem adhat, többet nem kérhet. Így szenved mint malac a jégen.
De trükkösek mert mielött felajánlanák a legközelebb állót az általad foglalthoz, bedobják a csalikat és alig várják, hogy karcsú hunglish-eddel rábólínts az ajánlatukra. Idén megpróbáltak rámsózni egy automata Merci GLB-t, de amikor megkérdeztem, hogy belefér e a foglalásomon látható 1380 euróba, akkor feladta. Végül Nissan-t nem adott ugyan, lett egy automata Peugeut 408-am, ami dagadt embernek nem az a felettébb kényelmes autó. (Mielőtt valaki infarktust kap, a fenti ár 22 nap. Full biztivel. Új autó 5.000km-rel. Ez egy jó ár Madeirán.)
Ne üljetek már fel, a tag kb. minden hozzászólása csak a blogjának a terjesztéséről szól.
Engem nem zavar, főleg mert az ilyen utazás, mint "skalp bemutogatós, ez is megvolt" blogokon is szoktak lenni hasznos információk, az övé meg a jobbak közül való.
Nyugodtan megírhattad volna, nem spórolás, hanem fogához veri a garast, (van rá egy még jobb szó, de azt már moderálnák) és még dicsekszik vele, hogy mennyire nem jó fej aki, miután kifizeti a helyét, szeretne ott is ülni.
Teljes mértékben egyet értek Specialist érvelésével.
Annyit hozzáfűznék, hogy én sem adom át a fizetett helyemet olyanoknak, akik érzelmi zsarolással próbálnak kényelmetlen helyzetbe hozni, miközben saját családjukon "spórolnak".
Tudod a "nyugger" nem véletlenül ül a szélén.
8-10 évvel ezelőtt Madeira egy kiemelkedően kellemes hely volt. Nem húztak le az étteremben, nem a spórolásról szólt ott a nyaralás. Mindenki végtelenül kedves volt mindenhol, még a közlekedésben is. Ma már nem teljesen így vannak ott a dolgok. A maderians pénzéhes lett, átvette a hihetetlen számban odaözönlő nációk mentalitását és ezt látni is a mindennapi életükben. Madeirát tapossa szét a tömegturizmus. Seixal élhetetlen, Fanal halálra van ítélve. A jó kis túrákon azt sem tudja a túrázó kitől esik teherbe, mert annyian vannak mindenhol.
Ez nem változtat azon, hogy Madeira roppant jó hely.
2,5 éves gyerekkel sehova nem érdemes menni, ahol mások nyugalmát, pihenését, utazását zavarhatod. Kb. 5 órás repülőúton, a strandon a szállodában, az étteremben igazi felüdülés egy ordító gyerek (ami NEM a gyerek hibája) annak a 200 másik utasnak, vagy azoknak akik épp a körülöttetek kénytelenek tartózkodni. Ilyenkor gyakorlatilag semmit más nem csináltok, mint a mindennapos rutinotokat átteszitek pár ezer kilométerrel, többszázezer forintért, mivel
A remekül sikerült szicíliai nyaralásunk után úgy éreztem, hogy a nyári dög melegből egy időre elegem van. Egy hét bőven elég volt a pancsolásból és a 40 fokból, ezért valamilyen másféle úti célban kezdtem el gondolkodni. Végül viszont, amikor rákerestem a nyáron olcsón elérhető repülőjegyekre, akkor nem sok úti célom maradt. Ezek közül pedig csak egyetlen egy hely volt, ahol még nem jártam és érdekelt is. Ez pedig nem más, mint Madeira. Tartottunk a feleségemmel egy gyors kupaktanácsot arról, hogy egy 2,5 éves gyerekkel egyáltalán érdemes-e nekivágni Madeirának. Miután átrágtuk az egészet, arra jutottunk hogy szeretjük a kihívásokat, szóval vágjunk bele. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyi minden történik majd velünk egy hét alatt. Gondolhatjátok, hogy Madeira nem egy kimondott bababarát úti cél. Sőt még gyerek nélkül is sok esetben kihívás elé állítja az utazókat. A posztban minden kalandunkat elmesélem majd. Külön kitérek arra, hogy milyenek a látnivalók Madeira szigetén, mennyire nehéz a sziget szerpentines útjain vezetni és azt sem hagyom ki, hogy milyenek a helyi lakosok Christiano Ronaldo szülőhelyén. Öveket bekapcsolni, Madeirán landolunk!
Megváltozott körlöttünk a világ, és nem tudom / nem akarom felvenni vele a lépést. Nem lehet versenyezni egy video bloggerrel, vagy a mocsárszagú facebookon felvillanó információ morzsákkal.
Nem sokan kedvelik a hosszabb lélegzetű agyaskodást, plána ha a lehetőségeik karcsúbbak mint a mesélőnek.
A másik dolog ami miatt abbahagytam az az, hogy a "bezzeg az én időmben", a "bezzeg pár évvel ezelőtt" dolgokkal nem lehet nagy sikereket elérni. Mit érdekel egy mai elsőzőt, hogy pár évvel ezelött simán parkoltam az Areeiron vagy a Parque Florestal das Queimadas-nál. Ezek nekik megszűntek, nekik a default negyedórás tolatás van lefelé a hegyről mert nincs hol megfordulni. Alig tudok olyan dolgot leírni, ami ne bezzegezéssel végződne. Nos úgy érzem ezt olvasni senkinek nem okozna örömet.
Egyébként Madeirára megérkezni még mindig nagyon jóleső érzés. Kivánom mindenkinek, hogy legyen része benne!
Én is nagyon sajnálom hogy abbahagyod, élvezet volt olvasni az írásaidat az irónikus hangvétellel. Rengeteg olyan dolgot is megtudott az ember amire nem is gondolt volna, én sok ismerősömnek ajánlottam az írásaidat akár ide akár a másik szigetre utazott és mindenki csak pozitívummal beszélt rólad. Jó utazásokat kívánok a következő sok-sok évre is.
Megváltozott a világ és kiírtottam magamból a blogos közlésvágyat.
Makaronézia :)
Sao Miguelt eltettem nagyon öreg korra, ugyanis ott a bérbeadóknak elgurult az összes gyógyszerük, mert egy éjszakányi szállást fél véka aranyért mérnek. Gondolom azért, mert az Azorin lassabban múlik az idő. Sao Miguel sokadjára mérhetetlenül unalmas, hiába gyönyörű. A harmadik héten már az ott élő mérhetetlen számú szarvasmarhára hasonlít az ember ábrázata.
Az Azori csodálatos hely az első két alkalommal vagy amikor végleg odaköltözik az ember.
Madeira lesz jövőre is, mert találtam egy kellemes házat egy hegyoldalra felragasztva és ott bizony nincs szomszéd. Bérlek egy kényelmes autót és cél nélkül járom a szigetet. Idén tizenegyezerre nőtt a megtett kilométerek száma. Bejártam olyan helyeket, ahová ma már nem nagyon mennék be. Bemásztam bezárt gyártelepekre, öreg elhagyott házakba, építés alatt levő alagutakba.
Azért nem írok már Madeiráról, mert szerettem a szigetet és kedveltem az ott élő összes embert. Nem szeretnék velük kapcsolatban a fikázás szintjéig lesüllyedni.
Most már vannak Madeirának olyan részei amit nem szeretek. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a westend nagyságú belvárosukban a járdák ragadnak a mocsoktól és kőkemény húgyszag járja át az utcákat. Vidéken szinte teljesen megszünt az útszélek karbantartása, és már nem bűn európai módon a lomot kidobni egy olyan helyen ahol, akkor azt éppen senki sem látja. Tíz éve ezért karóval agyonverték volna az illetőt.
Régen örültek, ha betértem egy kisvendéglőbe, ma már azt látom sok vendéglátóban, hogy "pénz, pénz, pénzecske..." Kapom a sablon grillezett húst, amihez nem kell sok tudomány. A séf betanítása negyed óra, amiből tíz perc a tűzgyújtás. Az abrosz eltűnt, kapom az A4-es - ki tudja miből újrahasznosított - papirt.
Sajna a közlekedésben is tűnik el a konfrontációk elkerülése, egyre több helyen tapasztalható a helyiek tőlünk felvett európai stílusa. 90-es táblánál 110-zel hajtva úgy tol maga előtt, hogy a menetszele bent szeretne fordulni a csomagtartómban. Pedig nem hiszem hogy tudja hogy turista vagyok, ugyanis az az első, hogy lehúzom a matricát a kocsiról.
A fentiektől függetlenül Madeira gyönyörű hely és zömében kedves emberek lakják.
Voltak/vannak írásaid között sok emlékezetes szöveg, mondat, kifejezés, vagy éppen beszólás, amire mindig könnyesre röhögtem magamat, de szerintem mások is... 😉
Gondolom, azért az utazások meglesznek továbbra is Makaronézia szigeteire...
Idén egy hosszabb kocsit kaptam a Sixt-től. Ez volt az első automata kocsim Madeirán. Kényelmesebb vele menni, de szerintem a kézi váltós csak jobb. Jövőre kipróbálom az elektromost, ha végre válaszol a Sixt a kérdéseimre. A háromszáz eurós benya számla egy kicsit megviselt.
Az utánam érkező fiatal spanyol párnak viszont nem jött össze az első kiállás a pipicike parkolóból. Úgy kellett kicsörlőzni az első napos bérleményt. Ha nem kötött teljes biztosítást, akkor szépen behorpasztották a hitelkártyáját...
Nem valószínű. Idősek vagyunk, az utakkal nehezebben bírtam, és a férjem nem vezet Azért gyönyörű dolgokat láttunk. . Fenruárban azért nincsenek olyan szép dolgok, mint áprilistól kezdődően, de mi nem tehetünk arról, hogy februárban van a házassági évfordulónk, és ezt mentünk ünnepelni. Kereket:)) Fél évszázad hosszú idő:))
Azért ez a Madeira megizzasztott minket. Az utak. Hol fel, hol le. A szállásunk is egy olyan helyen volt, hogyha gyalog közelítettük meg, olyan érzésem volt, mintha falat másznánk. De persze azért nagyon érdekes és szép! Túléltük. A bérautónak csak a jobb hátsó sárhányóját nyomtam, meg. Most várom a számlát:))
A szombat esti WIZZ is első körben divertált Tenerifére. (Rokonaim utaztak vele) Mivel a meteor javuló tendenciát mutatott tankolás és némi várakozás után újra indult, és sikeresen leszállt hajnali 2-kor Funchalban. A rokonok szerint a várakozás ideje alatt a személyzet maximálisan igyekezett az utasokat információkkal és étellel-itallal ellátni.
