A vas a legstabilabb elem, mint közismert, sem nem fuzionál, sem nem osztódik. A világ- vassá alakul... Így iszugyi szerint is méltán különleges. Ettől függetlenül, lehet, hogy voltak olyan körülmények, hogy a mágnesezhetőség bejátszott. De ezt valahol tisztáztuk, hogy nem. És én elhiszem, hogy létezhetnek eltérések az mg, és mi között. Csak másképpen magyarázom.
Első axiomák: 1. A fény az egész világmindenség abszolut koordináta rendszere (ABR). 2. Töltet minden, az ABR-hez képest relatív sebességű rendszer. 3. A töltet sebessége (=fénysebesség=c) az ABR-hez képest eltérő lehet. 4. Az eltérő c sebességű töltetek a világmindenséget zárt rendszerekre (UNIVERZUMOK) osztják. 5. A zárt rendszer fénysebessége (=anyagsebessége) annak átlagos energia (tömeg) sűrűségétől függ. Csak a mienkben ~300000 km/s. Egy fekete lyukban más. 6. A töltetnek többféle megjelenési formája van. - EM-GI sugárzás, ebben töltés,és tömeg áramlik. - EM sugárzás (töltések) - GI sugárzás: gravitáció (tömeg). - Neutrinó' az aposztrof azt jelenti, hogy semennyi töltet, és tömeg nincs benne. Végtelenül egyenes, mindenen áthatol- a világmindenség szintű jelenség.
A töltet nem a legjobb szó, de nem akartam anyagot használni. Mert a mi értelmönkben vett fény is- csupán töltet (EM-GI). Azért lehet lassúbb is a "fénynél",
Habár Iszugyira hivatkozol ő azt irta a táblázatában hogy a legnagyobb eltérést a vasnál tapasztalta .Nem lehetséges-e hogy az eltérések okai az indukcióban keresendőek , hiszen pont az a fránya vas mágnesezhető ?
Először is- nem látom akadályát, hogy a fény a világmindenség minden zugában azonos módon nyugalomba ne lehessen. A fény: maga a nyugalom. Nem mozdul sehová. Vagy mi ennek az akadálya? Egy van. Ha anyaggal találkozik, akkor a fénytörés miatt elmozdul. Ezt úgy észleljük, ha lassabban halad. De ennek más oka is lehet, minthogy elmozdul a fény. - Mer a fény: maga az örök nyugalom. - Az örök nyugalom meg: maga a fény! (Izé de az már egy másik fórum...)
Szerintem az van, hogy vegyük fel ezt munkahipotézisnek, és vizsgáljuk visszafelé a jelenségeket. Hogy a fény áll, és mi mozgunk!
Mi adódna ekkor jól, és mi rosszul. Ezt hívják paradigma váltásnak.
Erre példa a geocentrikus, és a heliocentrikus világkép.
A geocentrikus is érthető, de a múzeumokban szörnyen bonyolult szférák mutatják, hogy milyen nehezen méretezhető.
A heliocentrikus érthetőségével győzedelmeskedett csak.
Mert egyébként különbség nincs közötte, és a geo között.
Az anyagközpontú világ nehezen áttekinthető. Erről szól a fórum. Ha a fényközpontú könnyebben, akkor az a jobb.
Hiszen a relativitás ki kell hogy terjedjen nemcsak az anyagra, de a fényre is...! Egyetlen baj van csak, hogy szédülök arra gondolni, hogy én repülök ilyen sebesen, a fény meg nyugszik.
Mondjuk, mi van, ha azt mondom, hogy: a fény (EM-GI) sugárzás a világmindenség abszolut nyugalomban lévő közege, alkotórésze annak bármely zárt "univerzumában".
Ehhez képest viszont a benne lévő tömeg halad a mindenkori fénysebességgel, amely az adott univerzumra jelemző, pld. annak az átlagsűrűségétől függ.
Egyetlen sugárzás, a neutrinó (vagy ha kell, egy még neutrínóbb) létezik, amely áthaladhat az univerzumokon úgy, hogy iránya kvázi egyenes maradjon. Mert, (vagy ha nincs) tömege és töltete. Az összes többi vagy EM-GI sugárzást, vagy az UN anyagot alkotja.
Ez egy ellentmondás nélküli modell, mert senki se szól majd hozzá.
Nah, mégis csak van valami a fényről az említett linken, igaz csak a
sebességéről:
"Einstein szerint semmilyen információ nem terjedhet gyorsabban a fénynél. Ez annak ellenére, hogy ismert és elfogadott, logikailag semmilyen módon nem igazolható. Lehetetlen olyan érvet találni, aminek az alapján indokolható lenne ez. Valóban, hogyan rendelkezhet a fény olyan “hatalommal”, hogy determinálja az információ, a tömeg stb. maximális haladási, vagy terjedési sebességét? Világos, hogy itt valami nem egészen “korrekt”.
Mindjárt megváltozik minden, ha az Einsteini kijelentést megfordítjuk. Tehát nem az információ nem terjedhet gyorsabban a fénynél, hanem a fény sem terjedhet gyorsabban az információnál. Belátható, a kijelentés ebben a formában már teljes mértékben logikus. Ha az információ terjedési sebessége determinált, világos, hogy annál gyorsabban semmi sem terjedhet, hiszen még a jelenlét is szükségképpen tartalmaz információt. A leírtak viszont egy “eretnek” gondolatot sugallnak. Ha az információ terjedési sebessége determinált, mivel minden észlelés, mérés csak valamilyen információ alapján lehetséges, törvényszerű, hogy az információ terjedési sebességénél nagyobb sebességet lehetetlen mérni. Még akkor sem, ha valami történetesen annál nagyobb sebességgel haladna. Ez a “gondolat” választ adhat a fény “furcsa” tulajdonságaira.
Ténylegesen és valójában nem egészen ilyen egyszerű a dolog. Evvel viszont itt és most ne foglalkozzunk, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Az viszont feltétlen tény, hogy a fénynek akár véges, akár végtelen a sebessége, azt az információ determinált sebessége folytán mindenkor végesnek, és az információ terjedési sebességével azonosnak mérhetjük csak! (Amennyiben akár azonos, akár nagyobb a fénysebesség.)"
Nem. Szerintem egyszerűen a hullám, mint jelenség, valójában nem igényel közeget, de elképzelni nem tudjuk nélküle. Mert a hullámzás, valaminek, (aminek többféle állapota lehetséges, például a helyzeti és mozgási energia), a periódikus állapotváltozása. Példaként írtam- fogalmi hullámzás : kérdés -válasz-kérdés -válasz.... EM-GI-EM-GI....
A fény, azt is írtam, tán nevezhető korpuszkulának, de amelyen belűl önmagában van ilyen EM-GI állapotváltozás. Most újabban úgy képzelem, hogy minden fény, áll, egy abszolut nyugvó rendszer részeként. Viszont rajta 300000 km/s sebességgel rohan egy göbb, amiben az EM-GI csapkod, jobbra balra, vagyis hullámzik, és ami ezért részecskének gondolja magát. És azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, mert ő áll, a fény meg oda visza rohangál.
Részecskecentrikus világképe van, fénycentrikus helyett...!
Mindenesetre nekem egy képletről, ami mellett más elmegy, nagyon sok minden más is eszembe jut. Amit eddig leírtam, semmit nem tudva szinte róla, csak a töredéke annak, ami bennem maradt.
Bár az S, a vezető elektromos vezetőképessége talán lehet veszteségtényező? Akkor a korábbi eltevésem versenyben lehet még? És a mágneses permeabilitás? Izgalmas átalakítások várnak, ha sikerül az ÁRAPÁLY-hoz kapcsolnom? Ugyan m köze? Formálisan eleme lehet...
Nekem nagyon hasznos minden, amit írsz, köszi. Ez egy olyan képlet, amelyen még egyszerűsíteni se szégyen.
De kell legyen valami kiinduló cél ahhoz, hogy valakinek a gyönyörű képlet -építményét tönkretegyem? Legalább valamilyen vásott- kölyök munkahipotézis. Van is. Azt kellene megmutatni, hogy a fény kibocsát, és befogad valamely saját, nemcsak elektromágneses, hanem gravitációs hatást is. Vagyis hogy időszakosan és helyenként lehet a fénynek tömege is, (ahogyan nekem lelkem, minden látszat ellenére.)
És hogy íly módon kapcsolatba léphet külső gravitációs forrásokkal. Amelyeket pld. anyagnak gondolunk.
A képlet tehát nem vektoriális? De ettől még érdekesebb, mert úgy kell bevezessünk hozzá pld. helyvektorokat, hogy a végeredmény mégis skalár legyen, és hogy a nevezőben ne legyen vektor, egy se! És erre legalkasabb a TÉR megfogalmazása, hogy:
V=(R2xR3)*R1
Ezzel egyuttal három, kezdetben még meghatározatlan, egymásra merőleges irányt jelölünk.
Az, hogy a súlyos tömeg, és a tehetetlen nem azonosak, -iszugyi után- én is elfogadom, a magam módján. Csakhogy én valamely "belső" veszteségre, melegedésre, gyanakodtam. Pont az áramlási példám analógiáján. (Az analmérleg mérésekre gondolok, amelyek persze még csak könnyen mérhető, külső áramlási okok voltak). 87-88 ban végezhetem őket egy azóta megszünt tudományos intézményben. Szünnek, szünögetnek, elég lassan, s így még nem sikerült teljesen kiírtani a gondolkodást, ebben a régióban. Ez a képlet is egy ilyen jelenséget ír le, habár nem tudtam még kimutatni, hogy veszteség-tényezőn keresztül? Nem tűnik olyannak...hanem inkább steril hullámjelenségnek. Mindenesetre iszugyit kellene, hogy érdekelje szintén... Van e róla tudomása?
Visszatérve: valami olyasmit próbálnék kimutatni, hogy ez a jelenség vagy a tömeget, (melyiket), vagy a saját, vagy a kűlső lehetséges gyorsulást, vagy mindegyiket, virtuálisan, vagy valósan befolyásolja.
Fogalmam sincs, hogy gerenda, vagy gyufa lesz belőle.
Már most úgy tünik, hogy lesz szerepe minden feltételezett irány gyorsulásvektorainak (a1; a2; a3) is. Azok vektor-skalár szorzatai szintén lehetnek skalárok, mint a tér.
Mert a képlet : fekete doboz, és nem biztos, hogy az van benne, ami a címkéjén.
Az eredeti képletet persze meg fogom keresni, mert abban remélhetőleg biztosan eldönthető, hogy mi szorzó, és mi a osztó.
"m/(64*PI^3)?" Nincs itt zárójel az eredetiben sem.
A "t" -t megnéztem az eredeti anyagban és valóban idő.
Viszont én is találtam valamit:
Az eredeti anyagban nincs benne a képlet utolsó "g" -je, mert nem P-t, hanem
mg-t fejezi ki.
P= Az a súlyos tömeg, amit egy mérleggel megmérsz. (Tehát a grav. gyors is ott van)
Úgy nézem, hogy azt mondja, hogy a gravitációs tömeg egyenlő az
inerciális tömeg, szorozva "valamivel".
A Kamuságról:
Fogalmam sincs, hogy kamu-e.
Nagy visszhangja nincs, de csak 2005-ben fejezte be az ürge.
Állítólag Jean Louis Naudin megismételte Aquino kísérletét, de nem talált
szignifikáns eltérést.
"Aquino elmélete szerint egy atom gravitáló tömege valójában egy függvénye az inerciális tömeg által elnyelt elektromágneses sugárzásnak. Eszerint az anyag gravitációját csökkenti az általa elnyelt sugárzás. Kísérleteiben ezért alacsony frekvenciájú sugárzást nyelet el, nagyobb tömegû testekben."
Ez a System-G elnevezésű szerkezet volt, azóta van neki egy System-H is.
Ahogy nézek utána, egyre jobban az a meggyőződésem, hogy hülyeség.
De még nem adom fel. :-)
Ui: Az eredeti iromány 33 oldalas, de fent van a weblapján egy újabb 59 oldalas.
