P = {1-2[(1+(i04*m/64Pi3*c2*r2*S4*f3*s)*sin4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g
Ez a képlet azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:
P - a vezeték súlya (kg)
i0 - az elektromos áram amplitúdója (A)
m = m0 * mr - a vezető mágneses permeabilitása
c - a fény sebessége (m/s)
r - a vezető sűrűsége (kg/m3)
S - a vezető keresztmetszete (m2)
s - a vezető elektromos vezetőképessége (S/m)
mi - a vezető inercia tömege (kg)
g - gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2)
f - az elektromos áram frekvenciája (Hz)
Az S4 és az f3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken.
Az előbb hibáztam. Ugyanis a tér elnyelőképessége a távolságtól függ, és csak a végtelenben éri el az egységet.
Ezt a folyamatot érdemes megvizsgálni az un. EM sugárzás analógiájára. Hátha adódik valami érdekes?
Fogadjuk el axiómaként, hogy a térben lévő "tömeg" pont olyan mértékben abszorbeálja (a) a gravitációt, mint ahogy kibocsátja (e). De ha nem fogadjuk el axiómaként, akkor is úgy vélném, hogy ugyanúgy bizonyítható, ahogyan a feketesugárzóban az, hogy a=e.
Ez azt jelenti, hogy ha a térrész nem 100%-ban abszorbeál, akkor kell, hogy még részben áteresztő, vagy tükröző tulajdonságai is legynek a tömegvonzással szemben. Így a" tömeg" csupán azon részhányada (tulajdonsága) az adott térrésznek, amely abszorbeálja, és kibocsátja a gravitációt.
Másfelől tulajdonképpen ez a részhányad nem más, mint a sűrűség, vagy inkább tömegsűrűség. Egy akármekkora tömegű testnek egy akármekkora térre vonatkoztatott "vonatkoztatási tömegsűrűsége ró(tg)"
Vagyis a ró(tg) nem más, mint egy adott térrész gravitációs abszorbeálló képessége. Amilyen arányban kibocsát, és elnyel gravitációs sugárzást. De ugyanazon térrésznek lehetnek gravitációt tükröző, és átbocsátó tulajdonságai is. Az optikában abszorpció+reflexió +transzmisszió=1 És mi ebből csak a gravabszorpciót ismerjűk, nekünk az a tömegsűrűség. Akkor a másik kettő, amiről nem hallunk, sose látunk, micsoda?
Az átbocsátás is még valahogyan érthető. Hogyan? Van két pontszerű test, és velük egy vonalban a harmadik. Csak az első gravitációját vizsgálva, annak egy része hozzákötödik a másodikhoz. Ez az abszorbció. De más része továbbhaladhat, eljutva a harmadikig? Most ezt inkább kérdem. Vagy ha azt elnyeli, de ugyanúgy ki is bocsátja, akkor lényegében csak áteresztette az egészet a hamadikhoz? És ha az áteresztés is ilyen bonyolult, a tükrözés még inkább.
Akár az optikai tükrözés, a második gravitációs tükrözése visszahat az első kibocsátására? És egyáltalán....mi az hogy gravitációs tükrözés? Nem lehet, hogy az az... inercia? Érdekes ez az analógia, kiváncsi lennék a véleményetekre..
A tér: háromszorosan határozatlan. Legalább három olyan tényezője van, ami benne határozatlan. Mi történik, ha egy ilyen térben történik valami, egy pontszerű forrásból kindulva? És ha megjelenik valami ebben a térben, ami határozatlanságokat megszüntethet, Pld. egy újabb pont? Mert az legalább egyetlen határozatlanságot megszüntet, de még kettő akkor is marad. Az újabb pont egyébként nem lehet elnyelő. legalább is nem lehet elnyelőbb, mint a tér maga... Ő vagy kibocsát, vagy átereszt, vagy reflektál? Visszafelé, a másik hatását. Pld, a gravitációt. Most akkor milyen a tömeg a gravitáció szempontjából? Áteresztő, vagy reflektáló? Mintha áteresztő lenne.... De milyen lehet, ha esetleg reflektál is? Olyan kérdések ezek, amelyeket kevesen tesznek fel vacsora előtt, még akkor is, ha értelmesek....
De a kérdés szüli a választ (a válasz meg a kérdést -ez is hullám). Mert a legtökéletesebb veszteségtényező: maga a TÉR, ami tökéletes abroszber. A tér elnyelőképességét bármi csak ronthatja. Ahogy az akusztikában is: a nyitott ablak tökéltes abszorber, persze nem mindig.
Jól értem most, hogy Te egy gravitációs sugárzásról (GI) beszélsz, az EM analógiájára? Ne felejtkezz el soha az inerciáról, mert az ugyanolyan párja a gravitációnak, mint a mágneses indukció az elektromos térerőségnek. Mindkét pár (EM, és GI ) szorzata egy -egy teljesíménysűrűség (POYTING ) vektort alkot, ezáltalk válik teljessé az analógia. De csak az inerciával együtt.
Nos, eddig úgy gonsdoltam, hogy a fény e két tényező (EM, és GI ) kombinációja egyetlen hullámban, amit EM-GI nek hívok. Mindkét egyetlen "részecskében" koncentrálódik, ami maga az összecsavarodó sugár. Ebben a részecskében hol az EM, hol a GI tulajdonság dominál. Időben váltakozva. Így a fénynek köze van a térhez, az időhöz, a töltéshez és a tömeghez is. Valójában világunk univerzális alkotó eleme, számtaln variációban, amelyek közül sok részcske, vagyis tömeg, sok pedig töltés, energia alakú.
Az, amit a frekvencia állandóságáról írsz, tényleg nagyon érdekes. És még nincs megoldásom reá. Úgy tűnik, mintha a frekvencia állandósága nem okozna többlet energiaigényt. Vagyis, hogy tök mindegy, hogy mekkora tér rezeg, mint a kocsonya? (a sertéseknek persze nem mindegy :-)) Abba bízom, hogy egyszer valahogy majd beugrik a megoldás... Egyébként, pld. minden a veszteségtől is függhet. Ha a rezgő tér veszteségmentes, akkor miért ne rezegne? De ha bárhol vanak benne veszteséges pontok, pld. ahol ütközik, az az egész térre visszahat, és a fény amplitudója (nem a frekvenciája) csökken mindenüt- mondanám. Azonban, láthatólag nincs így.
Úgyhogy a logika győzelme nem mindig igaz a valósággal szemben.
A jelenségnek azt a részét, amit a nagyszámú kvantum eloszlása okoz, nemcsak én, de bárki valószínűségnek nevezné. Illetve ha a folyamatot meghatározott léptékben vizsgáljuk, ami elkerülhetetlen, akkor találhatunk olyan léptéket, ahol ez kvázi folytonosnak tekinhető.
Ha jól tudom, Heisenberg írta a "Rész-és egész" könyvecskét, valahol megvan nekem. Csak az én értelmezésemben így szól:
"Diszkrét, és folytonos." És amit "vonakoztatási térnek nevezek, az tulajdonképpen egy pontszerű részecskének az egész világegyetemre gyakorolt hatása. A pont megszemélyesíti a világmindenség egy, abból a pontból szétterjedő tulajdonságát. A tér, a sugárzások, az energia, a töltés a tömeg közötti összefüggések megismerés a cél.
Egyébként eddig is a fényt egyfajta korpuszkulának tekintettem, amelyben magában játszódnak le a hullámjelenségek. Most ez úgy modosul, hogy ezek a hullámjelenségek a korpuszkulában csavarodás jellegűek, ahogyan az órarugó ide oda csavarodik. (Az is hullámjelenség). És még egy érdekes dolog. Mégpedig az, hogy miért változik azonos fázisban (nő, csökken) az elektromos térerő és a mágneses indukció (és ahogy sejtem, a gravitáció és az inercia is). Mert Benkő úr feltételezése szerint ha jól emlékszem, a kétirányú forgás tömegváltozással jár. Az EM jelenség pedig lényegében ilyen, kétirányú forgás, ami töltést okoz. A GI jelenség is ilyen, de ő tömeget okoz.
Lehet, hogy bizonyos tényeket egy irányba rendezek, de igazából nem rossz, hogy vannak ilyenek.
"Így igaz" vagyis hasonlóan gondoljuk, de csak remélhetjük, hogy jól :-).
Álláspontunk azt jelentené, hogy nincs szüksége elvileg hullámhordozóra.
Valójában azonban igen, mert tapasztalatiunk szerint az energiának mindig van hordozója. De igaz z vajon? Tudunk e példát mondani az ellenkezőjére? Hirtelen nem jut eszembe semmi.
Talán csak a neutrinó? hogy annak se tömege, se töltete, látszólag? Hogy ő lenne az ideális hullám? A "nyílegyenes"? Az EM-GI modellből az kövekezik, hogy a stabil, nem korlátozott hullám, aminek nincs instabilitása, annak nincsen se töltete, se tömege!
A neutrinó úgy megy át pld. az FL-nek az EH-ján, (fekete lyuk eseményhorizontja) mint vaj a késen.
Így ha univerzumunk EM-GI sugárzás zárt lenne is, a neutrinók békésen közlekedhetnek rajta keresztül a zárt párhuzamos világegyetemek között. Vagy átszelhetik a Tejút fekete lukát. (Jaj, ha ezt kicserélhetném, ezt a hüje kifejezést például EM-GI zártra, igaz az se szebb..). Mert ők az igazán egyenesek. Ők az egyenes "mérőpálcái", a von-allonzói. De lehet, hogy tévedek. Ez egyébként könnyen ellenőrizhető. Mert ha valahonnan egy szuppernova csóva érkezik, ugyanabból az irányból erős neutrinó csomag is kellene jöjjön. És fordítva, külön neutrínó csóva nem értelmezhető. De ha a neutrinó egyenesen megy, az EM-GI meg görbén, akkor különvállnak. Én azt saccolom, hogy ez történik. A csillagázok biztoan tudják. Milliomod szögmásodpercre pontosan? De itt nincs csillagász. Nincs segítég...
Na már most: Az összes többi sugárzásban valamilyen arányban benne van az EM; vagy a GI felcsavarodása, valamely, az EM-GI sugárzás eredendő instabilitálása miatt, amit csak a neutrinó kerülhet el. Így azután mindenféle sugárzás, töltet és tömegáranyú részecske létezése megmagyarázható velük.
Ezt az álláspontot kellően kereknek tartom ahhoz, hogy haladó hagyományinknak megfelelően a többség átsikoljon felette. Kivéve a tisztelt kivétel.
Érdekes a felvetésed. Hullám, hullámzó nélkül.. Energia hordozó nélkül...
A lényegét nem értetted annak, amit leírtam..
Az em. ill. grav mezőt nem valamiféle rejtelmes energiamező hullámzása okozza.
Az energia kvantumos terjedésére adott válaszaikkal Plank és Einstein szépen
megkeverte a világot. Pedig a lényeg benne volt: piciny kvantumos, amik
számunkra nem rendelkeznek vastagsággal, és a belső idejük zérus.
Akkor hogy jön létre a Maxwell majd Lorentz által lefestett mező?? Vagy
mi okozza a hullám jellegű hatásokat?
Az összes sugárzással terjedő energia, így az em. és a grav. esetén is, sőt
az elektromos törltés statikusnak látszó sugárzásában is, kvantumok gigászi hada áramlik. Ha forrás környezetében az ekvipotenciális felszíneket felmérjük,
akkor a Maxwell féle erővonal sorozatokat tapasztaljuk. Így felületes szemlélő
levonja a következtetést: mező... az összes jellemzőjével..
Neked még nem tűnt fel, hogy a mező úgy képes fénysebességgel szétterjedni a végtelen felé, hogy hullámhossza, frekvenciája nem változik meg, csupán
az energia sűrűsége???
Hiszen ha szétoszlana az energia, a hullám egyenletesen a térben, akkor az
energiasűrűség csökkenéssel erősen csökkennie kellene frekvenciájának is!
De az a fránya freki követi az egy-egy kvantumhoz rendelt E=hf értéket.
Esze ágában sincs "szétosztódni"..
A múltkori hasonlatom a sörétszóró, homokfúvó berendezéssel nem volt érthető..
Remélem a fenti soraim jobban érthetőbbek...
Kiváncsi vagyok, hogy még mindig valószínűségnek nevezed-e ??
Gézoo Persze, hogy olvastam, ha a 873-ra gondolsz, még válaszoltam is, hogy az szerintem csupán valószínűség, amiről írsz, de nem hullám. A korpuszkulák eloszlása, talán egy Gauss görbe?
A hullámhoz az én szememben nem kell közvetlenül létezzen valamely vivő közeg. Ha létezhet elektromos erőtér és a gravitáció vivő közeg nélkül, már akkor is kreállhatnának valamit, ami hullámzásnak nevezhető. Mert a vízhullámban is az ENERGIA HULLÁMZIK- egyik formája csökken, a másik nő.
Más kérdés viszont, hogy valójában sem a gravitációt, sem az elektromos erőteret nem tudom, nem tudjuk elképzelni valamiféle közeg nélkül. De mi van, ha kiderül- hogy az a közeg - anyag- tömeg- töltés-...sem más, NEM MÁS, MINT EGY - ÖRVÉNYLŐ ENERGIA?
Már sokszor gondoltam, és írtam, hogy szükség lenne FORGÁSTÖRVÉNYEK-re. A forgás, mint olyan- geometriai jelenség megértésére. Írtam azt is, hogy a forgás ELVÁLASZT, külön egységelemet teremt.
Ami forog, az különválik a többitől. Egy fénysugár megtekeredhet maga körül, ha nem fér el, vagyis a tér korlátozza, illetve ha valamely benne rejlő INSTABILITÁS azt előidézi. Mi lehet ilyen instabilitás? Az tudná megmondani, aki először figyelmesen megvizsgálná az EM-GI sugárzás matematikai alapképletét, ami igazán jól meg sem született még.
Mert egy EM sugárzásban nincs alternativa. Így instabilitás sincs.
Az EM sugárzással a természet sem tud mihez kezdeni. Hogy tudna az bármi újat, szépet, magasabb szintű tudatot teremteni? Az igazi tudat- a JRT (Jó és Rossz Tudása) a válaszúton teremtődik meg. Hogy valaki képes észlelni a választási lehetőséget. És a végén-helyesen választ.
Erre az EM sugárzás nem predesztinál. Csak az EM-GI. Abban benne rejlik a válaszút. És az instabil helyzet kialakulási lehetősége is. Ami talán nem más, mint az anyag. Vagy amit annak gondolunk.
Átgondoltad azt amit írtam a fényről, a fotonokról? Még ezek után is ragaszkodsz a hullámokhoz, vivő közeg nélkül?? Vagy esetleg vivő közeggel képzeled el???
Érdekes probléma... Ha pl. 60e9 év frekijű fotonsorozatot detektálnánk, akkor a rezgés (lengés) ami létrehozta feltételezhetően természetes úton jött létre...
Ekkor viszont minimum 60e9 évvel korábbi eredetű...mivel ennyi év kell a lengés
Nos, hogy áthatolható-e két fény egymás számára! Igen! Ugyanis, ha két "lassúneutron" száguld egymással szemben, nem ütköznek, mert ha ütköznének, akkor tudnánk róla, akkor aenergiamennyiség lenne! Elég, ha a neutronok a fénysebesség felével mozognak esetenként! Ha nem ütköznek, valószínű egymáshoz képest nem léteznek, vagyis a kiterjedésük pontszerű! Ennélfogva másik dimenzóban tartózkodnak egymáshozképest a számunkra valós anyagi részük?!
gyorsneutronok ütközéséről inkább ne beszéljünk... 2c^2*1/2m...=4cm
Ha a másik végét vizsgálom, a fekete lyukban akkor a fény akarná felfalni a fényt? És lehet e, hgy a BIG BANG egy nagyon nagy energiájú fényrészecske ütközése volt? Ha vplt, ahogyan állítom, hogy nem.
Állítólag a fény egy másik fény számára áthatolható. De mi van, ha GI állapotban nem?
Mekkora hullámhossza lehet egy E+~55 kg tömegegyenértékű fénynek? Az energiája könnyen számítható E=m*c^2 = E+72 Joule Dehát olyan rövid hullámhosz állítólag nincs. Akkor nem volt BG-BANG sem? Az EM sugárzás energiájának mekkora a felső határa? Egyáltalán, van neki? Nem baj, ha nem válaszoltok, megpróbálhatom magam is a választ.
A Planck egyenlet inkább áramlási képlet. Nem hullámgyenlet, nem lehet belőle hullámot kifacsarni.
Azt tartom, hogy a fény energiacsomag, amelyben magában történik az oszcilláció a töltés, és a tömegsűrűségek között. Tehát korpuszkula is, és hullám is. De mert gyors, a tömeg rész csak ütközéskor látható. Ha viszont körbe forog, akkor mindig, akkor Ő a rózsaszirom, meg a tüske is. Az EM-GI (elektromágnses-gravinerciális) sugárzás.
Con Form. Éppen nemrég hasadt bennem tudattá, hogy nem értem, mi a hullám? Definiáld már Te valahogyan. Mert szerintem a hullámhoz nem kell "közeg". Hacsak nem valami "hordozó", ami az energiaja különféle formáit hordozza. Éppen az előbb arról írtam, hogy a hordozó- maga is hullám?
Szerintem jelenleg két jelenséget kevernek: a hullámot, és az áramlást, amelyek különböző dolgok.
Az EM sugárzással sikerült megrendíthetetlen homályt kelteni, iletőleg világosságot oszlatni.
Az EM egy sem nem hullám, sem nem korpuszkula valami, amit az idők végtelenjéig lehet boncolgatnotok. Végül is, nem rossz szórakozás.
A probléma csak az, hogy az általam feltételezett esetben (korlátozott extra alacsony frekvenciás sugárzás) a keletkező részecske nyugalmi energiája sokkal sokkal nagyobb, mint a hullámé. Egyáltalán, kérdéses, hogy létezhet e ilyen kis energiájú fény? Másfelől, miért ne lehetne a fénynek "becsavarodott állapota", kisebb hullámhosszon is? Illetve, hogy a becsavarodáskor nem növekedhet e az energiája? Vagy hogy nem egy, hanem milliárd ilyen nagyhullámhosszú sugár alkot egy részecskét?
Vajon nem lehet e a fénynek olyan instabil állapota, amelyben "összeomlik", és egyenes helyett-körpályán kering magában? Mint "anyag"?
Ha EM-GI sugár- akkor szerintem lehet ilyen. Einsteinnek segítettek matematikusok. Ha lenne itt egy matematikus, megkérném: ellenőrizze, vajon az EM-GI sugárzásnak lehet ilyen, becsavaradó hajlama- instabilitása, ami a tömegsűrűséget adó pergést eredményezheti. Mert egy EM sugárzásnak el tudom képzelni, hogy nem. De az EM sugárzásban fázisonként a tömeg és a töltet hajlm "oszcillál". Dehát itt nincsen ilyen baráti és tehetséges matematikus. Ha meg lenne, először azt kérdezné meg: mi az, hogy EM-GI?
Who lehet hogy csak filozófiai alapon tudok válazsolni arra, hogy szerinted minden hullámból áll, és nincs olyan hogy részecske! Nos... a hullámok, attól hullámok, hogy valamiylek közvettiőanyag alkotórészei, egymással kölcsönhatásba lépnek és átadják egymásnak az energát, mint az óceán hullámai! Ott sem a vízmolekulák sietnek a vízfelszínen, azok maradnak egyhelyben, max csak egy kört írnak le, az adott helyükön... itt megint beugrik a perdületfizika....
Ha nincs közvetítő anyag (éter), az energia mégis terjed, akkor hordozónak kell lennie, és akkor már nem hullámokról beszélünk....
