http://math.uni.hu/keret.cgi?/magyar/filozofia/vallas/lehetehitnelkulelni.htm
Lehet-e hit nélkül élni?
Hitről szóló vitákban gyakran felmerül egy olyan érv, hogy hit nélkül nem is lehet élni a mindennapi életben sem. Természetesen az állítás jelentése és igazsága attól függ, hogy hogy értik a „hit” szót. E kérdésben most a hit következő definícióját fogom használni:
hit=”egy olyan a valóságról szóló P állítás igaznak állítása, ami nem tudás”,
A tudás fogalmát itt nem vizsgálom, ugyanis a kérdés szempontjából feltételezem, hogy az, hogy mi a „tudás” ebben a vonatkozásban egyértelmű. Ugyanígy azt sem vizsgálom, hogy ez a tudás vajon igaz-e, mennyire megbízható, és hasonlók. A kérdés, amit vizsgálok, csupán annyi, hogy a mindennapi életben lehet-e hit nélkül élni. A válaszom előre bocsátom, hogy az lesz, hogy igen.
Nos nézzük, nyilvánvalóan az életben nem csak tudás van, nem csak tudás kell az élethez. Amikor tehát azt állítom, hogy lehet hit nélkül élni, akkor azt kell, hogy állítsam, hogy mindazt, amit nem tudunk, nem kell, hogy igaznak állítsuk.
Az élethez szükséges érzelem is, és az érzelmeket sem tagadni, sem megszüntetni, sem alacsonyabb rendűnek beállítani nem kell ahhoz, hogy hit nélkül éljünk. Egy dolog szükséges: ne állítsunk valamit érzelmi alapon igaznak. Szükség van az életben ízlésre, értékrendre, és ezek érzelmi alapúak. Ha ezeket a szubjektív értékrendi, ízlésbeli állításokat nem objektív igazságként fogalmazzuk meg, hanem csupán megállapítjuk őket, akkor abban nincs hit.
Nem hit tehát mondjuk az, hogy A=„Jobban szeretem a teát, mint a kávét.” Mert ez egy tény az ízlésemről. Ha viszont azt állítjuk, hogy B=”A tea jobb, mint a kávé.” Az már egy objektív megfogalmazás, ami egészen más, mint a szubjektív A állítás. Az A állítás az érzelmet megállapítja, anélkül, hogy a tartalmát objektív igazság szintre emelné. A B állítás viszont az érzelem tartalmát objektív szintre akarja emelni, ami hiba.
Az előbbi eset lehet egy fogalmazási hiba csupán. Ez gyakran előfordul, ha valaki az A helyett a B megfogalmazást mondja, akkor az feltehetően sokszor csak pontatlan fogalmazás. Akkor hit, ha nem javítja ki magát, ha tényleg komolyan gondolja, hogy B igaz A alapján.
Van egy még nagyobb hiba itt, amire a fenti példa nem jó, így új példát gyártok rá. Lehet A=”Nem szeretnék meghalni”. E helyett valaki mondhatja azt, hogy C=”Van élet a halál után.” Ha valaki C-t mondja A alapján, akkor az hit. Ha valakinek igazolása lenne erről, az más volna persze.
Ezt a részt összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ha valaki az A típusú szubjektív állításokat nem keveri össze a B vagy C típusú állításokkal, akkor tud hit nélkül élni. A hit itt abból a hibából fakadhat, ha valaki azt, hogy mit szeretne az “odakintről” összekeveri azzal, hogy mi van “odakint”.
Az érzelmek nem az odakintről szóló objektív állítások, hanem az odakint lévő dolgokhoz való viszonyulások. Viszonyulni pedig szabadon lehet sokféleképpen. Lehet szeretni és utálni ugyanazt a kávét.
Nos nézzük a kérdést egy kicsit másképpen. Vannak, akik azt mondják, hogy remény nélkül nem lehet, vagy nem érdemes élni. Ha csak nem volna érdemes, akkor az ugyan nem jelentené, hogy nem lehet, de praktikusan elég erős érv volna, amennyiben a remény és a hit ugyanaz volna. De ugyan miért volna az? Lehet valakinek valamilyen reménye, anélkül, hogy állítana valamit a valóságról.
Például megfogalmazhatom az előző példa állítását úgy is, hogy D=”Remélem, hogy van élet a halál után.” Ez az állítás nem hit. Hiszen tény lehet, hogy remélem, ugyanakkor nem állítom, hogy C=”Van élet a halál után.” Ha valaki D alapján C-t állítja, vagy összekeveri a kettőt, az akkor már hit.
Tulajdonképpen a célok, remények is érzelmi alapúak. Az érzéseinket sokféle megfogalmazásban meg tudjuk adni: értékrendként és célként is. A kettő tulajdonképpen ekvivalens. Az értékes dolgok azok, amik céljaink. Természetesen az értékrend is egy bonyolult dolog, és az emberek célrendszere is az. De sem az értékrend, sem az ízlés, sem a célok nem képeznek hitet, amennyiben tartózkodunk attól, hogy B vagy C típusú objektív igazságként fogalmazzuk meg őket.
Egy másik lehetséges érv volna, hogy ha a céljainkban hiszünk is, akkor az hatékonyabb. Ez esetben ugyan lehetne hit nélkül élni, de elég erős praktikus érv volna amellett, hogy nem érdemes. Nos, vizsgáljuk meg! Arról volna itt szó, hogy ha van egy célunk, és hiszünk abban, hogy az a cél igaz is, akkor többet teszünk meg érte. Például, egy sportoló. A=”Szeretnék nyerni.” C=”Nyerni fogok.” Az érv úgy szólna, hogy ha a sportoló A helyett C-t mondja, és hiszi, akkor többet megtesz a cél érdekében. Egyrészt nem vagyok meggyőződve, hogy A helyett C hite nem eredményezi-e azt, hogy az illető kevesebbet tesz a dologért, mert hiszen „úgyis győzni fog”, elbízza magát.
Mindenesetre az A állítás a megfelelő optimizmussal, küzdeni akarással, tökéletesen elégséges ahhoz, hogy az illető sokat megtegyen a győzelemért. Még ha a hitnek volna is átlagban némi pozitív hatása itt, akkor is azt látom, hogy hit nélkül is el lehet ezt érni. Nem éri meg ezért azt az intellektuális zavart, amit a két állítás összecserélése okoz.
Egy másik érv lehet, hogy bizonyos esetekben választanunk kell valamit úgy, hogy nem tudunk a dologról eleget, vagy nem is lehet tudás alapján választani. Az első esetre példa, hogy senki nem lehet szakember mindenben. Az életben felmerülhetnek olyan kérdések, amikről nem tudunk eleget. Mit lehet ilyenkor tenni?
a) Utána lehet nézni a dolognak, és akkor már állíthatjuk, hogy amit választunk az tudás alapján történt.
b) Lehet, hogy az utánajárás eredményeképpen a kérdésre adott válaszról mi nem szereztünk igazolást, de egy megbízható forrásból vettük. Ez esetben a döntésünket arra a tudásra alapozzuk, hogy a forrás megbízható. Ez esetben a döntésünk akkor tudás alapú, ha a forrás megbízhatósága tényleg igazolt.
c) Lehet az, hogy érzelmi (véletlen) alapon döntünk, vagy veszünk egy forrást. Ez esetben belátjuk, hogy a dologról nem tudunk eleget, és nem is pótoljuk ezt. Ettől még dönthetünk így. Ez nem hit, amennyiben nem állítjuk, hogy az érzelmi (véletlen) döntésünk igazság.
Azt, hogy melyik esetet választjuk, esete válogatja, és mérlegelés kérdése. Nyilván érdemes fontos dolgokról az a) esetet választani. Fontos dolgokról érdemes tudással rendelkezni. Egyébként fontos dologról könnyű is általában tudást szerezni, ugyanis minél nagyobb hatással van ránk valami, annál könnyebb róla információt szerezni (magából a hatásból).
Van olyan eset, amikor szinte csak a c) eset lehetséges, például, amikor két dolog közül kell választani, ami között csak érzelmi alapon tudunk különbséget tenni. Ilyenkor nyugodtan lehet a c esetet választani, ha nem állítjuk, hogy az érzelmi választásunk igazság, akkor nem hit.
Ennek az érvnek egy példája lehet az is, hogy a tudósok maguk is van, amikor nem igazolt módon választanak. És pedig az, amikor egy bizonyos kutatási programról, vagy hipotézisről választanak, még mielőtt az tudás volna. Értelemszerűen a kutatás megkezdése előtt a hipotézis nem lehet tudás, mert a kutatás kezdető szakaszának az a szerepe, hogy igazolja a hipotézist.
Ezt szakszóval úgy hívják, hogy a felfedezés kontextusa. Amiről azt mondhatjuk, hogy természetesen nem tudás alapú az, hogy hipotéziseket honnan veszünk. Ezek érzelmi alapú választások lehetnek, vagy véletlen ötletek. Például megálmodhat egy tudós egy hipotézist. Ezek után választhatja azt, hogy ezt kutatja, „csak” mert ezt álmodta. Ez nem hit, ha ekkor nem állítja igaznak a hipotézisét, hanem csak ötletnek. Ha azt mondja a labortársának, hogy „Álmodtam valamit, vizsgáljuk már meg’” az nem hit, hisz nem mondja, hogy igaz.
A hit az volna, ha a professzor álmodja, és parancsba adja, hogy „ennek keressék meg az igazolását, mert ez igaz!”
Összefoglalva: Hit nélkül lehet élni. Tulajdonképpen nagyjából ugyanúgy lehet viselkedni, a hit nélküliség először csupán azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat, amik nem igazoltak, úgy használunk, hogy nem mondjuk igaznak őket, sőt lehet, hogy ezek igazságáról nem is lehet értelmesen beszélni, mint az érzelmek.
Ez így elsőre csupán azt jelentené, hogy ügyelnünk kell a megfogalmazásra. De valójában ennek sok következménye van a viselkedésünkre nézve is: toleránsabbak leszünk olyan helyzetekben, amikor ez így helyes, mert nem gondoljuk igazságnak azt, ami csak a szubjektív érzelmünk.
No, a végén még az is kiderül, hogy amit Istennek nevezünk (Isten lényege) nagyon is valóságos, érzékelhető. De az egyetemes szeretet vajon lehet-e megszemélyesíteni, tőlünk függetleníteni, vagy az valójában bennünk van? És akkor az már nem is hit, nem is tudás, hanem valami olyan erő (?), amely egyszerűen csak VAN.
Ahogy itt forgatjátok a szavakat, érdekes dolgok sültek ki belőlük.
Tényleg van olyan, hogy ok nélkül csinál valamit az ember. Az ok nélküliséget (nincs oka rá) viszont kár keverni a nincs jó oka rájával:)
Legyen inkább ebihal.
Nagyon izgalmasnak tartom, amikor értelmi viszonyok (okozatiság) és érzelmi viszonyok (jóság) keverednek. Az ember már csak ilyen, érzelmi-értelmi.
Ezért aztán könnyen előfordulhat, hogy nincs okunk csinálni, de van jó okunk csinálni valamit. (lefordítva: nem értelmi, hanem értelmi-érzelmi egységben -emberben és nem gépben- gondolkodva máshova lyukadunk.
Szeretni jó okunk van, de szeretni csak ok nélkül lehet.
Ok nélkül hit sincs, hisz a szerelemhez is kell valamiféle kapcsolódási pont, erős érzelmi vonzalom kiváltója sok minden lehet... Istenbe viszont egyáltalán nem spontán hisz az ember, mert tudnia kell egyet és mást...
Annak a bizonyos "HIT"-nek nem kellene a valláshoz kötődnie minden áron, de az egyházak ezt pszihológizálják, avagy szugerálják az emberekben, mintha a HIT annyire fontos és nélkülözhetetlen hétköznapi érzelemindilálója lenne tevékenységeinknek!
A HIT kérdése nem vallás kérdése igazából, de azzá vált , hisz ez a teológiák által szoftverált lekigépezetnek a rendszermotórja!
Ha bízik valaki valakiben...., akkor az nem azt jelenti, hogy hisz valakiben, bár beidegződötten rábólintani ilyen egyszerűen lehet.... A bizalom az bizalom, nem HIT! Ne keverjük, avagy asszociáljuk szinonimáljuk a fogalmat olyanra, aminek külön jelentése van!
Megmondom mi a HIT! A HIT egyféle megmagyarázhatatlan érzelmi kötelék...
Jó oka nincs rá. Racionális oka nincs rá. Csak azért hisz, mert:
- vagy majmolja a többi buta embert
- vagy így nevelték belé a butaságot
- vagy tényleg van rá racionális oka (ez elenyésző)
- vagy a vallás kecsegteti valamivel
- vagy mert fél a nemhit következményeitől.
Mindannyian hiszünk valamiben, mert nem szeretjük a bizonytalanságot. Ha valamit nem tudunk, de mégiscsak van véleményünk, elkezdünk hinni benne. Ha ez nagyon erős, elkezdünk ragaszkodni hozzá, és dogmatikusakká válunk. Ha rájövünk (hangsúlyozom), hogy hülyeséget gondoltunk, egy életre elég lesz ez a tapasztalat, hogy többet ne essünk ebbe a hibába. Persze vannak, akik ezt ezután túlzásba viszik.
A tudomány nem mindenható, de hinnünk kell abban, hogy valóban ez a legjobb, amit mai keretek között tenni tudunk.
Nézzük mi is az, hogy HINNI....? Jelentése lenne, hogy LEHETSÉGES? Na neeeee..... Ezt nyelvészeti szakemberek hagyták jóvá?
Igazad van. A wikipéda elég felületes magyarázatot ad (ez volt „kéznél”), a fenti jelentéstársítást én is csak később vettem észre, nem tartom helyesnek.
Na, ha már mindenáron a vallás oldaláról akarod megközelíteni a hitet, hát tedd. Annyit tennék hozzá, hogy számomra a vallás nem kizárólag az Isten-hitben és a Bibliában merül ki. Értékrendet ad, morált, egyfajta életszemléletet, életfilozófiát. (Persze ezek nem csupán a vallási tanításokból meríthetők). Én nem divatból foglalkozom vele.
A bizalom és hit kapcsolatáról éppen tegnap gondolkoztam el, mielőtt a wiki-t fellapoztam volna. Bízni vmiben, valakiben, erős hitet feltételez, de nem bizonyosság. Bizonyosságom olyasmiben lehet, aminek 100%-osan kiszámítható következménye van.
Igen a HIT mindenhol ott van, mint a reklámok....., hisz ez maga a nagy, sőt az első igazi reklám.... Mindenki hisz valamiben, miért? Ez trendi, divat, avagy lelki élményeket ad, eufórikussá tesz, felsőbb érzetet ad a TUDATNAK a HIT? Hiogyjel a zőld színben? ettől szebb, élénkebb és jól mutat rajtam? Higyjem azt, hogy szép és kívánatos vagyok a nőknek?..., de ettől sajnos még nem rajongnak körül....! Higyjem el, hogy én is megtehetem...., és megtettem, nekem is sikerült, ujjjjjé ez a HIT varázsa, mankója, avagy a csodaszere? A HIT segített, avagy az, hogy legyőztem a félelmeimet, gátlásaimat? Mi a HIT tulajdonképpen?...., akkor tisztázzuk! Érzet, filozófiai meghatározás egy érzelmi aktusra?
Nem az a baj, hogy a HIT szót alkalmazza az ember a megmagyarázhatatlanra, avagy a körülményessen körülírtakra, mert ez így egyszerűbb kimondani és már mindenkiben tudatosodott annyira, hogy értik, hanem amit tettek e szó mitoszával....a vallások, ahogy társatják és szimbiótizálják!
Most az következik, hogy az ősember is hitből élt, csak nem tudta, főleg filozófikussan megmagyarázni, hogy az az érzet benne tulajdonképpen a késői vallások hivatkozó magyarázataiban rejlő HIT tulajdonképpen....?????
Amit ír a wikipédia, nem más, mint hgyományozó vallásideológiai szólakotásra találó definis.....
Nézzük mi is az, hogy HINNI....? Jelentése lenne, hogy LEHETSÉGES? Na neeeee..... Ezt nyelvészeti szakemberek hagyták jóvá?
Vallásos hit nem más, mint elfogadni egy istenségfélét? Nos ehhez kellene lenni 1 Istennek, mert ennélkül már ibnkább elhittetésről van szÓ!
A BIZALOM-nak semmi köze a HITHEZ! Az értékrend sem hit, sem nem cél, bár vannak akiknek ez az a valami, amit ő hitnek hívhat, mint Cucu a kutyáját Bubu-nak! Életünk számos vonatkozását sokan tévesen HIT-nek éli meg, avagy annak nevezi! Pedig egyáltalán nem az, aminek beállítják már jó régóta a keresztény egyházak is! A HIT tulajdonképpen költői hasonlat, ami fő elemmé léptetett elő! Attól, hogy valaki hisz abibliai Jézusban, még nem bizonyatotta, hogy létezik is, avagy volt e valaha, netán igazak e az evangélium írói által közölt leírások! ! A hit megteremti, avagy megtermelteti tárgyát, főleg ha erre van kiélezve müködése, amit a vallások és teológiái befolyásolnak! Trendi ma hívőnek lenni, avagy divatos, netán hasznos? Felvesszük a hit arcát és már kész istenemberek vagyunk, csupán annyi a hit, hogy hiszünk az élet minden dolgaiban, erősen hittel vesszük az akadályokat és máris minden rendven van?
Ha lennél szíves és őszintén leírnád azt, hogy te miként éled meg azt a bizonyos HITET, elmagyaráznád nekünk állandó jelenlétének okait, milyenségét, mennyiségét, változatoss intenzitását! Szeretném hallanai, avagy látni a beírásodban, hogy miért hitként éled meg azokat a fogalmakat, amik egyáltalán nem sorolhatóak oda! Mitől HIT a Hit? Ki, mi teszi azzá ami? Pál féle definícióra gondolsz, ami önmagának ellentmondó, sőt inkább HOAX állítás?
elolvastam a teljes topicindító szöveget, és az jutott róla eszembe, hogy minden embernek elsődlegesen is van egy hite abban: hogy ő megéri az öregkort, és ennek megfelelelően rendezi be az életét. Fogalma sincs, hogy így lesz-e, de ő ebben hisz.
30 évig értelmes voltam, amíg tök ugyan azt a hitet vallottam, mint a többi keresztény pünkösdi...., de sajna éppen az ilyen keresztények vágják az ember fejéhez, hogy egy nagy buta bunkó paraszt, nem? Azért mert nem vagyok hajlandó aszisztálni a kegyes emberkéknek, akik ámítják a hiszékeny lelkeket?
Tévedsz, márpedig igen sokat, hisz nem ismered, avagy nem veszel tudomást arról lényeges tapasztalásról, hogy sok esetben a HIT hiába él, avagy garázdálkodik, ha meghalnak, nyomorékká válnak....reményeik ellenére a hívők sokasága! A " minden" hitét? ez egyféle gyűjtőfogalom? Milyen minden hitét, amiről az egyházak prédikálnak? Csak nem a keresztényi hitről van szó, avagy az emberben lévő természetes reményről, ami nem HIT????
Nos az ember bonyolult és mégbonyolultab folgokra vehető rá...., amit egyszerűnek állítanak be a befolyásolók!
Tévedsz, mert nem mindenki hisz, sőt nem is ez a cél, még a biblia szerint sem!!! DE a vallások ennélkül meg sem élnének, vagyis a tulajdonosaik, vezető lelkifürkészei, no meg a kúfárai sem!
Az evolúció nem hit kérdése, hanem az eredményeké részben! A vallások nagyon mély gondolatokat, fogalmznának meg? Mitről, a mesékről, a csodás tüdérekről, a hitről, hogy az embernek mit kelljen tennie, hogy a titkon a belészugerált vágyait teljessthesse valaki, aki meg is adja majd személyválogatás nélkül, kink, mint akarja? Tapasztalati út? Ugyanmár, miről a hitből való képzett élményekről?
Még annyit tennék hozzá, hogy az embert az viszi mindig tovább az életben, hogy hisz vmiben. Ha az ember elveszíti mindenben a hitét, az eléggé megnehezíti az életét.
(az evolúcióban való hit sem tudás, mert nincs teljes képed róla)
HIT, mint Isten hit: nem csak babonásan lehet hinni. A vallás számomra összetett dolog (vallásba beleértem a buddhizmust is természetesen). A vallások nagyon mély gondolatokat fogalmaznak meg. Vannak olyan összetevői, amelyeket nem tudok valóságként kezelni, de vannak tapasztalati úton belátható igazságai.
