Ezen a fórumon nem a galambszart, nem a Demszkit, nem a politikusokat és nem az autókat tárgyaljuk, hanem a KUTYASZART és a kutyák nyomorult gazdáit. Vannak népek, akikről azt tartják, joggal, hogy koszosak. Meg kell nézni egy-két magyar háztartást, az utcákat és a kutyásokat, máris listásnak lehet lenni. Az egészre egyetlen megoldás van. A mami, aki nem bírja tisztaságra nevelni a gyerekét (akinek később majd kutyája lesz), mert maga is egy koszfészek, legalább annyit tegyen meg, hogy amikor külföldön járnak, hívja fel a gyerek figyelmét arra, hogy máshol bizony nincs kosz és nincs kutyaszar. Nem kell magát égetnie a gyerek előtt, mondhatja azt is, hogy ő azért koszos, mert fáj a lába, vagy a keze. Hátha ezt beveszi a gyerek és később nem fogja a kutyáját az utcán szaratni. Ha mégis, akkor az ötlet nem vált be. A szart felajánljuk a kutyások anyucijának haj- és arcpakolásra, vagy ételízesítőként.
Ennél jobbat nem tudok, de ez tényleg CSAK NEVELÉS DOLGA ! ! !
Azért írtam le, hogy össze kell szedni, felelős kutyatartó ezt teszi, azért, hogy a többi ember ne gyűlölje meg a kutyusokat és gazdáikat.
Utaltam rá, hogy 10 másodperc összeszedni.
A galambok más összefüggésben voltak.
Mondjuk érdekes kérdés, ki mit választana, a szart a fejről levakarni, vagy csak belelépni :).
Az emberiség kóros szokásait megváltoztatni nehéz. Nem csak a kutyaszar a legnagyobb probléma. A neylonzacskó, amit kidobnak, évekig nem bomlik el, égetése során rákkeltő anyagok szabadulnak fel. A kaki pár hét alatt eltűnik.
En a kutyaszart nagyon utalom ugyan, de sokkal jobban elviselem, mint politikai elitunk teljesitmenyet, az sokkal nagyobb szegyen, es sokkal kartekonyabb.
Az ember legjobb barátja, négylábú társa hovatovább közellenséggé válik biológiai szükségletei miatt.
Nem a biológiai szükségletei miatt, hanem a bunkó gazdája miatt.
A legtöbb "jogsértő" kutyás ügyel rá, hogy a jószág széklete ne járdára, játszótérre, úttestre, parkba kerüljön, hanem valamely félreeső, füvesített területre, bokorba, ahol a legkevesebb problémát okozza.
Na igen, a kedves levélírónak nincsen kisgyereke, aki szeretne a fűben szaladgálni, vagy totyogós, aki méterenként pofára esik. Mi egy nagyon szép zöld lakótelepen lakunk, ahol csak úgy sétálhatok a gyerekkel, hogy mint az őrmester utasítgatom: járdán mész, ne menj a fűbe, nem, nem szagolhatod meg azt a pici virágot...
A székletet egy kézzel kellene eltüntetni, ti. a másikkal az ebet kell tartani.
Nos: a gyermek pelenkázása közben fogni kell a gyerek lábát, eltávolítani a kakis pelenkát, letörölni a seggecskét, közben figyelni, hogy a gyerek ne nyúljon oda kézzel, ne ugorjon le a pelenkázóról, stb.....Közben változatos mondókákkal kell szórakoztatni a kis tökmagot. Minden anya akinek csak két keze van, testi fogyatékosnak számít. De megoldjuk. Állítom, hogy egy jólnvelt kutya mellett a kaka felszedése nem annyira problémás, mint egy örökmozgó, ficánkoló 9 hónapos tisztába tevése.
Ha valaki netán törvényesen akarja futtatni kedvenc ebét, kilométereket gyalogolhat.
Nem mindenhol. A házunktól 50-100 méterre van egy árnyékos, nagy kutyafuttató. Mégis minden tele van kutyaszarral. És még a zárt játszótérre is beviszik az állatokat. A külső homokozóban meg rendszeresen meghempergettetik a kutyákat.
Ha már nem akarják megvárni, amíg lebomlik, nem lenne értelmesebb, ha a közpénzt inkább egy takarító cégnek vagy közmunkaszervezőnek adnák a beszolgáltatott ürülékért, amit aztán virágföldhöz trágyaként hasznosíthatnának?
Én sem fizettetem ki mással a gyerekem pelenkáját! Fizessék a kutyások.
Azt tartanám életképes megoldásnak, ha lennének védett övezetek, játszóterek, aszfaltozott utak, parkok, sétányok, ahova nem pottyanthatnának a kutyák. Máshová igen. Vannak, és szó szerint SZARNAK rá. A házunk melletti ZÁRT játszótéren állandóan beviszik a kutyákat (hajnalban, késő este), a KUTYAFUTTATÓTÓL 50 MÉTERRE!!!!!!!!
A szerző ember- és állatbarát
Én is az vagyok, ezért nem tartok arra alkalmatlan helyen állatot. Mint ahogy a második gyerekemet is akkor szültem, amikor 4 ember számára megfelelő lakásban laktunk. Amikor régen a VII kerületben laktunk, a hirtelen megnőtt, nagytestű kutyánkat vidékre ajándékoztuk, mert nem tudtuk garantálni a megfelelő mozgást neki.
a galambszart se szeretjük.De a budapesti 400 ezer kutya napi 40 ezer kilót szarik minimum.egy galamb szara kb a TIZEDE egy kutya szarának.tehát az összes galambszar az töredéke az összes kutyaszarénak.ugye egyetértessz ?
Én is összeszedem, mert ég a pofám a többi járókelő előtt, amikor a kutyám erőlködik. Neylonzacskó, tejfölös doboz és egy vastag kartonpapír tenyérnyi nagyságban kanálnak. 10 másodpercet vesz igénybe a felszedés. Ennyit megér, hogy ne gyűlöljék a kutyatartókat és az állatokat.
De az emberi gondolkodást nem csak ilyen téren kellene megváltoztatni.Kis kutyám van állandóan hemperegni szeret séta közben , tehát fokozottan figyelem a talajt, ha nem akarom minden este síkálni tetőtől-talpig. Van olyan emeletes ház, ami előtt a fűben több ezer cigaretta csikk van. Számomra pedig ez undorító.Kicsit gondolkozzunk el rajta, hogy milyen környezetszennyező lehet az ilyen viselkedés.
Más. A városlakók nem tudják, de vidéken sok egyéb állatprobléma van. Elég csak elgondolkodni azon, hogy milyen "ájer" van egy disznótartó közelében, nem szólva a legyekről. Már nekem is volt a szomszédságomban galambász. 100 galamb. Naponta röptette. Guánó-hegyek voltak az udvaromban. Szép volt. Az is betegséget terjeszt.A lehulló galambtollak igen hosszú ideig megmaradnak, nem bomlanak el.
Az utcán sétálva pedig ételmaradékok, neylonzacskók, emberi ürülék fogad.
Nem csak a kutyakaki a probléma.
A fejekben kell világosságot teremteni. Na ez a nehéz.
Most döbben meg Demszky, hogy sok a kutyaszar és a kutya? Eddig nem tudott róla, vagy nem akart tudni róla? Azt sem tudja, hogy mennyi kutya van Budapesten, mivel egyszer 200.000 -ről beszél, máskor meg 400.000 -ról.
És ez a kutyás-tudat-megnevelő program sem igazából a kutyaszarról szól, hanem a jövő évi választásokról. Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon azon a 200-300 millió forintból, amit a Főváros az idén a kutyaszarra költ, mennyi kutyaszar-plakát és mennyi választási plakát fog készülni. Ugyanis most jó drágán megcsinálja a nyomda a kutyaszar plakátokat, majd jövöre jó olcsón a választási plakátokat.
kutyapest
www.kutyapest.hu www.magyarorszag.hu kapcsolódó fórumai: A hatalom szégyene az ebtartás, Négylábú társaink, stb.
Még a végén kderíti ez a barom, hogy direkt jó, ha tele van szarral a város. A középkorban az utcán folyt a szennyvíz, benne a szar. Az is bio-szar volt, az emberek meg döglöttek a kolerától, a tífusztól meg a többi járványtól.
Budapest utcáin hajdan lovak jártak, nem autók. Milyen érdekes! Lószarral mégsem volt tele az egész város. Hogy hogyan csinálták, elképzelni sem tudja demszky Gábor. Nem volt kitől megtanulnia a polgármesterséget.
Egyszerű: nem kell ebet tartani a VI. kerületben. A kutyák is hálásak, ha nem lesznek a második emeleten bezárva egész nap, leszámítva napi 2x10 percet.
Hat ez nem semmi. Felszedni ne szedje az ember a kutyagumit, de sprezze be vmi fertotlenitovel :)
Amiben nemi igaza van, hogy jobb infrastruktura kene a kutyasok szamara. Nem draga futtatok meg ilyesmi, hanem csak kukak a kutyakakinak. Ugy tenyleg maceras, hogy ha odacsinal vhova a kutya es a kornyeken kukat se latsz.
Amugy meg a kozteruletfentartoknak is lehetne erosebb jogositvanya. Nem parezer, hanem adott esetben par tizezres bunti kene. Itt nem lehet szepszoval problemat megoldani.
Na itt van valaki akit nem zavar. Elore leszogeznem, hogy a cikknek gyakorlatilag egy szavaval sem ertek egyet (kicsit a pofatlansag csimborasszojanak tartom, amikor azt javasolja valaki, hogy azokat a helyeket jeloljuk ki ahova NE szarjanak a kutyak; azert nehogy mar a nyul vigye a vadaszpuskat....). A "kedvenc" reszem a 2. bekezdes ahol a holgy azt bizonygatja, hogy valojaban lehetetlen a kutyaszart felszedni az utrol. Nyilvan szamara hihetetlen, de pl. az USA-ban ez senkinek nem jelent gondot: visz egy nejlonzacsit es felmarkolja a "termest" vele, bekoti es a kukaba dobja. Arcrezzenes nelkul....
Kutyagumi
Népszabadság • olvasói levelek • 2004. október 13.
Az ember legjobb barátja, négylábú társa hovatovább közellenséggé válik biológiai szükségletei miatt. Mi tagadás, a kutyatartók túlnyomó része nem takarítja el kedvencének ürülékét. Ott marad, ahová az eb kirakta. Ezt a jog tiltja, de e szabálytalanság eredményes üldözése reménytelen. Szülővárosom, Győr területén tizennyolcezer kutya él, évente ötvenet kapnak rajta szabálysértő nagydolgozás közben. Holott naponta több százszor ennyien tehetik ezt. Sokaknak nyilván felháborító lesz, amit mondok: abba kell hagyni a reménytelen üldözést.
A legtöbb "jogsértő" kutyás ügyel rá, hogy a jószág széklete ne járdára, játszótérre, úttestre, parkba kerüljön, hanem valamely félreeső, füvesített területre, bokorba, ahol a legkevesebb problémát okozza. De miért nem takarítják el? Ezt általában azok kérdezik, akiknek soha nem volt kutyájuk. A székletet egy kézzel kellene eltüntetni, ti. a másikkal az ebet kell tartani. Ha ugyanis egy pillanatra elengedjük, azért ugyanúgy megbüntethetnek: csak a kijelölt "türelmi zónában" lehet lánc nélkül hagyni a négylábúakat. Ezek a város legszélén vannak. Ha valaki netán törvényesen akarja futtatni kedvenc ebét, kilométereket gyalogolhat. Fél kézzel kell tehát beleügyeskedni a lapáttal az anyagot a nejlontasakba. Ha ez sikerült, elindulhatunk egy kuka felé. Ami gyakran több száz méterre van. De miért is jó, ha oda kerül az ürülék? Ha a kutyus a földre piszkít, széklete lebomlik, eggyé válik az anyafölddel. Az ürülék a csikkel, gyufával, mobilakkumulátorral szemben abszolút bio, egy gramm vegyszert, mérget sem tartalmaz. A talaj, amin járunk, elhullott madarak, bogarak, rágcsálók szétrohadt és felbomlott teteméből termeli újra magát. A műanyag vagy fémtartályban azonban nem tud lebomlani a kutyaszar. Hiába van bekötött szájú zacskóban, azt a kukába dobált üvegszilánkok, fémdarabok, egyebek úgyis felszakítják. A mi környékünkön kétnaponta ürítik a kukákat. Képzeljük el, hogy mindennap tíz kutyás beledobja a fél kiló napi termést. Az két napra tíz kiló. Képzeljük ehhez hozzá a nyári hőséget: legyek, iszonyú szag, pár méterre a nyitott konyhaablaktól...
A házak előtt álló szeméttárolók a lakóközösséget szolgálják, kommunális díjat fizetnek értük. Joggal fölháborodnak, ha az arra járó kutyás beleszemetel. Ha a sajátjánál marad, akkor a lakótársai küldik el melegebb éghajlatra. A közhasználatú szeméttartályok bűze pedig a sétáló vagy egy étterem teraszán vacsorázó polgár orrát facsarja.
Nagyvárosokban autók tízezrei okádják a kipufogógázt, ami csöppet sem bio, tele van egészségkárosító anyagokkal. Mégse követelhetjük mi, gyalogosok, hogy ne tartsanak a városban autót, mert nem akarjuk a bűzüket szagolni. Ha a lakótelepen élő autósoknak ingyen jár - közpénzből épített - nyilvános parkoló, akkor a kutyásoknak is járjon eb-WC. Most a közpénzből a "szürke varjúkat" tartjuk el, akik jó, ha hetente egy szabálytalankodót elkapnak. Ha már nem akarják megvárni, amíg lebomlik, nem lenne értelmesebb, ha a közpénzt inkább egy takarító cégnek vagy közmunkaszervezőnek adnák a beszolgáltatott ürülékért, amit aztán virágföldhöz trágyaként hasznosíthatnának? Ugyanannyiba kerülne, mint az impotens közterület-felügyelet, csak sokkal hasznosabb lenne. Egy innovatív elme már porszívószerű kutyagumi-szippantó gépet is konstruált. Inkább erre költsenek a helyhatóságok, mint a céltalan kutyagumi-razziákra.
Van igazság abban, hogy a kutyák székletében nyüzsögnek a betegséget terjesztő paraziták. De ezektől "takarítás" nélkül is megszabadulhatunk. Vannak olyan - nagyrészt természetes alapú - szerek, melyek megölik az élősködőket. Szórópisztolyból néhányszor ráspriccelünk az ürülékre, s ez a gond is megoldódott.
Az önkormányzati tisztviselők hangsúlyozzák: nincs mód a belső zöldterületek megnyitására a kutyák előtt. De hiszen már rég ott vannak! Szülővárosomban is vannak hivatalosan kijelölt futtatók, de ezeket alig látogatják. És van a szokásjog: a gazdik lassan birtokukba vesznek egy alkalmas füves térséget, aztán lassan megszokottá válik, hogy a négylábúak ott játszanak egymással békésen. Ha megjelenik - bár kutyaemlékezet óta nem jelenik meg - két, messziről észrevehető szürkekabátos, ahány kutyás, annyi felé szalad. Ha valakit elkapnak, azzal se mennek sokra. Néhány ezer forintra büntetik. Mi az egy kutyáját szerető gazdinak? Ha valakit egy évben kétszer kapnak el - amire gyakorlatilag nincs esély -, akkor elvileg kötelezhetik a gazdit, hogy elpusztítsa vagy elajándékozza az állatot. Nem gond: a tulaj átíratja kutyáját a vele egy háztartásban lakó férjére, testvérére, anyósára, kertszomszédjára.
Jogos igény, hogy a kutyatartó vállaljon részt a köztisztasági költségekből. Be lehetne vezetni az ebadót, de nehéz lenne igazságosan. Rengeteg szegény nyugdíjas egyetlen öröme egy tacskó vagy spániel, de még a számlák kifizetése is gondot okoz neki. Őket nyilván mentesíteni kellene. De akkor az történne, mint a könyvtárakkal. Azt is mindenki a kedvezményezett nagyszülő nevén használja.
Azt tartanám életképes megoldásnak, ha lennének védett övezetek, játszóterek, aszfaltozott utak, parkok, sétányok, ahova nem pottyanthatnának a kutyák. Máshová igen.
Győrött van tizennyolcezer kutya, ahhoz kötődik sok tízezer ember. Ez politikai erő! Mi, kutyások hamarosan egyesületbe tömörülünk, honlapot indítunk, és hírlevelet adunk ki. Nálunk a keverék és a fajkutya tulajdonosa között nincs különbség, a korcs szó használata pedig "politikailag inkorrekt". Osztályozni fogjuk a helyi képviselőket ebbaráti szempontból, s értékelésünket minden választás előtt a kutyások figyelmébe ajánljuk. Ahogy a melegek, a testi fogyatékosok, a nők, a kisebbségek nyomást gyakorolnak a politikára, úgy mi is. Valószínűleg a kutyaürülék miatt szentségelők is jobban örülnének, ha a helyhatóság a gazdák értelmetlen, eredménytelen, de költséges üldözése helyett inkább takaríttatna. Lehet nyugati példákra hivatkozni, hogy ott sok helyütt tényleg a gazda takarít. Csakhogy ott sokszorta több futtatóhely áll a gazdik rendelkezésére. És olyan kutyaillemhelyek, ahová a talajba locsolt hormonnal vonzzák az ebeket. Külön parkokat tartanának fenn a belvárosban is, a kutyatartók számára ürülékgyűjtő konténerekkel. Majd akkor tessék példálózni, ha nálunk is lesz ilyen.
