A tilalom ellenére tengeri herkentyűket, halat és (kissé nehézkesebben) tejet is lehet venni a feketepiacon: van, hogy nyíltan kínálják az árusok, de casák hűtőszekrényeiből is könnyen előkerülhet ez-az. 2011-ben pedig egy nagyobb hajóútra invitált meg minket egy saját zsebre dolgozó idősebb úriember a déli parton, a Rancho Luna fürdőhely melletti öblökben.
Csigaházakat hazahozni sem lehetetlen küldetés, legutóbb kb. egy nagyobb IKEA-s szatyornyi saját gyűjtésű, főleg a déli parton összeszedett gyönyörű kollekciót hoztam haza. Indulás előtt még leszállítottak a repülőről, de mint kiderült, nem a pompás csigaházak, hanem az összetekercselt festmények miatt, amikről ki tudja, mit hittek a bőröndök átvilágításakor. Ezúttal pecséteket sem kértem rájuk, ami egyébként elég drága, de simán átengedték őket.
https://qubit.hu/2025/03/01/kubai-fiatalok-akiknek-a-deszkazas-es-a-szorf-jelenti-a-lazadast Mindenki a feketegazdaságban részt véve próbál életben maradni. A lakosság többségének van külföldi kapcsolata, ahonnan hazaküldenek mindenfélét, és azt próbálják helyben értékesíteni, még akár drágábban is, mint ahogy nálunk kapható. Gyakorlatilag minden eladó, tehát a gyógyszerektől kezdve minden az utcán tobzódik. Mindenki seftel ezerrel. De ez inkább Havannában megvalósítható, mert ott azért több ember van, több helyről tudnak beszerezni dolgokat. Csak az összehasonlítás kedvéért: két ember nyugdíja összesen 3000 peso (nagyjából 10 EUR, az is feketepiaci váltással számolva). Egy tálca tojás 4500 peso. Két ember nyugdíja egy tálca tojásra sem elég. A folyamatos internet-, víz- és villany-, illetve áruhiány amúgy mindig mozgásban tartja az embereket, ugyanis minden nap van mit megoldani, olyan nincs, hogy ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a velük szemben levő házban egy közeli szálloda építése miatt egy teljes hónapja nincs víz. Az emberek megtanulnak ezzel valahogy együtt élni: naponta többször mennek vízért, gyakorlatilag ezzel töltve a napjaik nagy részét. Egy ilyen társadalomban nem lehet nagyon tervezni, megnyugodni sem. Meg lehet tanulni ezzel együtt élni, és elfogadni, hogy Kuba egy ilyen hely.
Sosem értettem, minek Kubába és hasonló helyekre "programszervező" (azontúl, hogy az utóbbinak üzlet). Varaderóra otthonról foglalsz egy szállodai szobát, ha all inclusive ellátásra vágysz. Havannából simán elvisz egy taxis korrekt áron, útközben megálltok sajtot és lekvárt venni, fotózhatsz kedvedre, stb. stb. Bár szerintem az igazi az, ha a félsziget déli felében helyben kopogtatsz be apartmanokba, 5 perc alatt fogtok találni szállást, de akár WhatsAppon is lefoglalhatsz egyet a taxiból útközben. Kb. olyan, mint 30 éve a Balaton vagy a bolgár tengerpart: megalázóan olcsó, és felesleges amiatt aggódni, lesz-e fedél a fejetek felett. Ráadásul autentikus és izgalmasabb, mint a szálloda. Minek ahhoz a világ túlsó felére utazni, hogy valaki egy külföldiektől hemzsegő szállodából járjon le naponta a seggét áztatni? Kipróbáltam ezt is nem egyszer, nem kétszer Kubában, semmi pláne nincs benne.
Ha másként nem megy, leinted az első bicitaxist, és biztosan segít. Csak arra ügyelj, hogy ha a havannai óvárosban teszed meg, előre tisztázzátok a fuvardíjat ;)
Akár Havannában, akár vidéken váltottam, akár az utcán, akár timbirichiben, fodrásznál stb., soha nem vertek át. Bármilyen rosszarcúnak tűnt is, akihez odamentem/odamentünk. Viszont az első casa particularban, amit Habana Viejában foglaltam még neten keresztül itthonról, rögtön az érkezésem éjjelén bepróbálkoztak egy nagyon előnytelen árfolyammal. Ki volt függesztve a szállás egy központi helyén az EUR-USD-CUP árfolyama, és buzgón ajánlgatták a váltást. Tehát mindig csak ésszel!
Sziasztok! Hamarosan első izben megyünk Kubába. Aki az utazást szervezte, a civitatis.com oldalt jelölte meg, hogy onnan tudunk választani és foglalni magunknak Varaderóról programokat. Én a helyi viszonyokat figyelembe véve nagyon soknak találom az árakat. Tud e valaki kedvezőbb lehetőséget? Helyben, mondjuk a hotelekben lehet e programokat foglalni vagy az utcán egyszerűen fogni egy taxit és elvisz minket? Trinidadra akarunk elsősorban elmenni. Az oldalon ez hármunknak 320 dollár lenne. Hallottam kinn élő magyar programszervezőkről is. Ha valaki van itt közülük vagy tud ajánlani azt is szivesen várom.
"az internethasználat Kubában még 2024-ben sem elterjedt"
Butaság. Nem sokkal a cikk főszereplői előtt szeltem át Kubát hosszában (2 hónap + 2 hét), és mindenütt azt láttam, hogy boldog-boldogtalan netezik a mobiljáról.
https://telex.hu/szepkilatas/2025/02/06/kuba-hegyi-tura-sierra-maestra-pico-turquino 2024. február–márciusban jártuk be a szigetet a párommal, és a legismertebb helyeken túl eljutottunk annak turistáktól mentes, elvarázsolt szegletébe is. Többször is túráztunk a szigeten, ezek közül a szó szerinti csúcspont az 1974 méter magas Pico Turquino megmászása volt. A Sierra Maestra hegység és egyben a Kuba legmagasabb pontját érintő túra nemcsak igen látványos, de történelmi emlékeket is rejt. A csúcs közelében maga Fidel Castro bujkált gerilláival és szervezte a kubai forradalmat, aminek hatása a mai napig meghatározó a szigeten. A Sierra Maestra hegység Kuba déli részén, mintegy 240 kilométer hosszan nyúlik el az egykori Oriente tartományban, Santiago de Cuba városától nyugatra. Területén két nemzeti park is osztozik, a Sierra Maestra és a Pico Turquino. Kétnaposra tervezett túránk az utóbbiban szelte át délről észak felé a hegységet. Kubának ezen a részén már igen kevés a turista, ezért már a túra megszervezése és a kiindulópontra való eljutás is kalandos volt. A nemzeti parkok csak vezetővel látogathatók, illetve vannak a túrák lebonyolítására szakosodott vállalatok, amik gondoskodnak vezetőről. Ezekkel viszont nem egyszerű felvenni a kapcsolatot, mivel az internethasználat Kubában még 2024-ben sem elterjedt. Ezért jó pár hónappal a tervezett indulás előtt különböző hazai és külföldi internetes fórumokon kezdtem meg az információgyűjtést, és hamarosan kaptam is egy WhatsApp-kontaktot a túraszervezéshez. Alex nagyon készségesen és mindig szinte azonnal válaszolt a kérdéseimre, ezért eleinte kételkedtem abban, hogy valódi emberrel beszélgetek.
Baromi nagy kakiban van a kubai gazdaság, és ez egyre rosszabbul hat az idegenforgalmi szolgáltatások színvonalára. Rengeteg utazó panaszkodik a szálloda minőségére, az all inclusive ellátás hiányosságaira.
Maguk a kubaiak is panaszkodnak, nincs ennivaló, halódnak a szolgáltatások, üresek a patikák. Sok a turistákat érő inzultus, rablások, lopások.
A másik pedig, hogy romlott az ellátottság, és ezzel együtt a hoteleknek is. Picit szűkebb a választék a korábbiakhoz képest, azért az érezhető. Nincs nagyon ivóvize a helyieknek, a hotelekben persze megoldott, de az ország továbbra is bajban van."
Ezt irják az utikritika.hu-n
Szerintetek fedi a valóságot?
2025 márciusban szeretnék utazni, de ez elvette a kedvem, pedig nagyon régóta bakancslistás.
"Odafelé megállt 2 óra utazás után egy út menti kávézónál egy rövid pihenőre, de visszafelé egyhuzamban tette meg a 3 órás utat"
Hosszabb útvonalakra nem ajánlom a távolsági buszokat, pláne ha valaki képtelen elaludni ezeken a járműveken, illetve hasmenéses problémákkal küzd, mely utóbbi dolog egyébként Kubában nem ritka. Egy-egy hosszabb szakaszon meg szoktak állni 10 percekre a sofőrök a mellékhelyiségek használata céljából (azok gyakran olyan siralmas állapotban vannak, hogy még elhanyagolt vidéki vasútállomásaink fiúvécéit is visszasírhatjuk), azonkívül egy hosszabb, háromnegyed órás szünetet is beiktatnak út menti éttermeknél, ilyenkor kényelmesen meg lehet ebédelni- vacsorázni. Camagüeyből Santiagóba menet egy fiatal kubai lány ült előttem, és végig panaszkodott: Havannából, tehát végállomástól végállomásig utazott, és már teljesen ki volt készülve a maratoni távolság miatt. Egy ilyen távon megfontolandó a belföldi repülőjáratok igénybevétele -- én is éltem ezzel a lehetőséggel. Viszont időben érdemes foglalni, és ez a repülőtől a vonatozásig mindenféle tömegközlekedési eszközre érvényes Kubában.
Jó kis szállásunk volt, közel a központhoz, tágas szoba, jó fürdőszoba, saját terasz. A házinénit megleptünk, hogy a beharangozottnál hamarabb érkeztünk, de igazi kubai szívélyességgel, öleléssel fogadott. Mindjárt be is ballagtunk a főtérre. Van ott egy templom és kolostor. Csekély belépőért nézhettünk körül odabent. A templom tornyának legtetejéig fel lehet lépcsőzni. Fantasztikus a kilátás a város minden oldalára, a hegyekre, a harangok mellett kikukkantva. A kolostor tetejéről is lehet szemlélni a panorámát. Az épület földszintje kiállitásnak ad helyet, a másik felében, egy nagy teremben valami gyerekműsor volt. Láttunk kisdobosokat és úttörőket. Trinidadban minden lépésnél el akartak adni nekünk valamit, elég sok volt a kéregető is, akiktől kissé zavaró volt sétálni a kissé bokatörő, ám hangulatos, gömbölyű kövekkel kirakott utcákon.
Éltünk a házinéni fia által felajánlott transzferrel egy nemzeti parkba. Egy öreg Moszkviccsal vitt a Javira vízeséshez kettőnket oda-vissza 20$-ért. Ezt még az AirBNB-n leveleztük le, az automatikusan fordít. Egyébként nem tudtunk vele kommunikálni egyáltalán, képtelen volt rámondani a Google fordítóra. Így nem tudtuk, mire számítsunk, mennyire kell túraruciba vágni magunkat, mit vigyünk magunkkal. A parkba belépőt szedtek, turistáknak 10€/$ fejenként, és mindössze egy elnagyolt rajz volt a túraútvonalról, semmi több tájékoztatás. A pénzbeszedő bácsi a mutatóujjával egy függőhíd felé bökött, na arra kellett elindulnunk. A park és a túraút mintaszerűen és biztonságosan volt megépítve/karbantartva. A függőhídon átkelni élmény, a trópusi erdő gyönyörű. A túraösvény egy patak mentén halad végig. Kétszer a sekély patakon is át kell lépdelni köveken, drótkötélbe kapaszkodva. A kövek fixen állnak az ember lába alatt és nem csúszósak. Kár, hogy út közben nem raktak ki egyetlen tájékoztató táblát sem, milyen növények mellett megyünk el, milyen madarakat vehetünk észre. Az ösvény egy óra gyaloglás után a vízesésnél ér véget, ahol a friss vizben fürödni is lehet - annak, aki ezt előre tudja és visz magával fürdőruhát. A visszaút ugyanaz az ösvény.
Volt még egy napunk, azt strandolásra szántuk. 15 $-ért vitt-hozott minket Alberto a Moszkviccsal Playa Ancónra. Valahol olvastam, hogy a Cubatur elől jár busz a beach-re. Nos valóban. Naponta 3 busz megy kifelé és 3 vissza.10€/$ /fő oda-vissza, és csak kártyával lehet fizetni ott az irodában. Mi inkább a saját időbeosztásunk szerint mentünk. A strand jó hosszú, homokos. Napágyat 200-250 peso között lehet bérelni. A helyi büfések ajánlanak kedvezményt, ha náluk bérel valaki napágyat. Turistakopasztó áraik vannak egyébként. Van a parton vagy 2 szálloda, úgy láttam, hogy zömmel kanadai vendégkörrel. Kint van a kanadai zászló is. Láttam pár embert búvárruhában, de szabad szemmel csak köveket és tengeri sást láttam a kristálytiszta vízben, korallt és színes halakat nem. Biztos van korall, mert láttam a parton - igaz, nem sokat.
A trinidadi pár napunk alatt elég gyér turistaforgalommal találkoztunk. A legtöbb étterem és terasz majdnem üres volt. Egyik este is tettünk sétát, hátha találunk valami bulis helyet, de semmi. Ez így elég lehangoló, pedig egyébként hangulatos városka.
A Viazul 7 óra alatt vitt vissza minket Trinidadból Havannába.
Ez volt a mi kubai utunk. Remélem, valakinek tudtam segíteni valami infóval.
Úgy olvastuk, hogy gyönyörű ez a francia stílusban épült város, úgyhogy szántunk rá egy napot. A Viazul este vitt át Playa Girónból kb. 1 óra alatt. A buszpályaudvar eléggé központi helyen van, a szállásunk sem volt messze tőle. Cienfuegosban egy picikét jobb volt a nethez a térerő, mint Playa Girónon, ahol leginkább a ház tetőteraszán pislákolt csak 3G. Előre befoglaltunk itt is ingyenes városvezetős túrát. A Sandemans szerintem a legjobb, itt csak Guru Walk-ot találtam. Először fordult elő sok utazásunk során, hogy a srác elkésett és rajtunk kívül nem volt más vendég a túrán. Amit mutatott, érdekes volt, a főtér és környéke, bementünk pár szép palotába, egy hotel tetejéről megcsodálhattuk a panorámát, az öblöt, pár magas panellházat kicsit távolabb, amit a szovjetek építettek. Ő volt az első, aki beszélt angolul, közben nem vette körbe egy csapat ember a kérdéseivel, mint a havannai túravezetőt, és nem Google fordítóval volt muszáj kommunikálnunk. Kikérdeztük az életről és politikáról. Leintett egy 3 kerekű motoros taxit, amivel kiment velünk a városszéli jacht klubhoz. Ott is van pár gyönyörű épület. Bementünk két hotelbe, megcsodálni az építészetet, koloniális bútorokat. Kora délután búcsúztunk el tőle, és úgy találtuk, hogy nem szeretnénk Cienfuegosban dekkolni tovább, a Viazul késő esti indulásáig. Nekünk annyira nem jött be ez a város, zömmel romos, koszos, lepusztult. Megalkudtunk hát egy taxival, aki 20$-ért átvitt minket Trinidadba.
7 órás volt az út Viñalesből. "Multiple stops" módon foglaltam a Viazulra: Viñales - Havanna és 15 perc átszállási idővel Havanna - Playa Girón. Reménykedtem, hogy nem kési le az első busz egy hosszabb kávészünet miatt a csatlakozást, de látszólag figyelt erre a sofőr, tepert végig. Sötét volt már, amikor megérkeztünk. Kubában januárban 18 óra körül megy le a nap. A szállásadónk kijött elénk egy 3 kerekű kínai elektromos járgánnyal. Külön élmény volt abban utazni. 1 egész napot töltöttünk ott, pont elég volt. Megnéztünk a Disznó-öböl-beli invázió emlékére létesült Forradalmi Múzeumot, utána elsétáltunk strandolni. Az egész Playa Girón gyalog bejárható. Nagy, műveletlen földterületek és egy lepusztult baseball pálya van a strandra vezető főút mellett. A vízparton egy szocreál stílusú hotel. Előtte hullámvedőkkel le van kerítve egy tágas tenger rész a vendégeknek. Nekünk annyira nem tetszett ez a lepusztult beton konstrukció, így tovább sétáltunk a parton bal felé, és nem bántuk meg. 10 percre arrébb, van egy szuper, festői homokos öböl, pálmafákkal. 500 peso/fő a napágy és vannak büfék, ahol nagy kulináris igényeket ne támasszunk, de étlen - szomjan nem maradunk.
A kora reggeli Viazul busszal indultunk Havannából Viñalesbe, amire még otthonról vettem meg a jegyeket online a busztársaság oldalán. A terminálban egy pultnál bemutattam az előre kinyomtatott foglalást, cserébe megkaptam a jegyeket. Nincs kiosztott ülőhely, mindenki oda ül, ahová szeretne vagy tud. Klíma van a buszon, de WC nincs. Odafelé megállt 2 óra utazás után egy út menti kávézónál egy rövid pihenőre, de visszafelé egyhuzamban tette meg a 3 órás utat.
A szállást ide is az AirBNB-n foglaltam előre egy casa particularban. A szállásadónk kijött elénk a buszhoz. Közel laktunk a buszhoz és a város(?)-központhoz is.
A háziaknál rendeltünk egy veterán autós túrát a fontosabb látnivalókhoz. 25 $-ért 3 órán át mentünk. Első megálló az indián barlang volt. Ha jól emlékszem, 300 peso/fő a belépő. Gyönyörű szép cseppkőbarlang, benne folyik egy folyó. Egy rövid csónaktúra is van a barlangban. Második megállónk egy másik barlangnál volt, ahol 150 pesos belépőért a kubai rabszolgák életéről láthattunk kiállitást, szobrokat, installációkat, festményeket. Innen ahhoz a kilátóhoz vitt az utunk, ahol hotel is van medencével. Jó panoráma nyílik innen Viñales nemzeti parkjára. Végezetül megnéztük az óriási sziklafestményt. A tájékoztató tábla szerint a festmény az élet fejlődését ábrázolja Kuba szigetén. Anak apropójából készült, hogy dinoszaurusz csontokat és ősember nyomait találták a környéken. A helyi bárban ittam az egyik legjobb piña coladát 400 pesóért.
Másnap Cayo Jútiasra mentünk strandolni egy veterán collectivóval. 10$/ fő oda-vissza. Megkérdeztem még 2 helyen, mindenütt ennyi az út ára. Velünk együtt 7 turistát gyűjtött össze az autó. Pocsék utakon zötykölődött végig, és egész nap ott parkolt, amíg várt ránk. A strand homokos, a víz lassan mélyül. A napágyért 500 pesót kértek. Van felette napernyő is. Nem voltak sokan.
Viñalesben még egy 3 órás lovastúrán vettünk részt, amit az AirBNB-n foglaltam előre otthonról. A lovak jól tápláltak és nyugodtak voltak, gyakorlatlan lovasoknak sem kihívás. Sétatempóban mentünk egész úton. A vezetőnk elvitt egy dohámy és kávéfarmra, ahol a farmer részletesen megismertett az arabica kávé és a szivar kézműves előállításával. A termés 90%-át be kell szolgáltatniuk az államnak, a maradékkal gazdálkodhatnak szabadon.
Viñalesben drágábbnak találtuk az éttermeket, mint Havannában. A szállasunkon kértünk hát a reggelin kívül vacsorát is, és nem bántuk meg.
Egy tipikus kubai reggeli a casákban 5$/fő, és a következőket tálalják fel: tojás általában rántottaként, paradicsommal és uborka karikákkal, szendvics, toast vagy amerikai palacsinta, ahhoz margarin és mangólekvár, méz, egy nagy tányér gyümölcs felszeletelve: banán, sárgadinnye, görögdinnye, guava, passiógyümölcs, stb. Italnak termoszban kávét, tejet és sűrű gyümölcslét vagy gyümölcsturmixot. Ezeket mind egyszerre, egy étkezésre!
Az előbb lemaradt az eleje. (Napok óta esetleges a netem, ha van is, csigalassú, szóval copy-paste-tel teszem be ide a megírt memoáromat, mielőtt hiába dolgoznék vele.)
Szóval egy időgép komphajóval mentünk át az erődhöz, amire 200 peso/fő a jegy, a matróznál helyben fizetendő. A hajó kb. fél óránként jár. Át lehet menni buszal is. Az alagút környékén valahol van a megállója, de azt nem próbáltuk.
Egy Rövid sétával értünk a nagy Krisztus szoborhoz, ahonnan csodálatos a kilátás a városra. Azon az úton gyönyörű trópusi növényeket láttunk és még egy kolibrit is sikerült megpillantanunk.
A kilátónál nem időztünk sokat, mert megszállták a nagyhangú orosz turisták. Az erőd felé vettük az irányt. Út közben kiállított harcászati eszközöket vehettünk szemügyre: légvédelmi ágyúk, Luna harcászati rakétaindító állvány, MIG21 vadászrepülőgép, és egy interkontinentális ballisztikus rakéta makett. Olyat ajándékozott a testvéri orosz nép a hős kubai bajtársaknak, ami miatt majdnem kitört a III. Világháború 1961-ben.
Az erődbe 200 peso/fő áron mehettünk be. Körbe lehet sétálni, de a termek mind üresek és be vannak zárva, kivéve 1-2, ahol szuvenirbolt üzemel.
Egy másik turistától kaptuk a fülest, hogy a Central Parktól fél óránként induló T3 busszal lehet kijutni a beachre. Kalauztól lehet jegyet venni, csakis €/$-ban lehet fizetni, oda vissza 10-et/fő. Fél órás út Matanzas irányába.
A strand egy hotel mögött van, aminek a bejáratánál tett le a busz. Finom homokos, lassan mélyül. Napágyat lehet bérelni, de öltöző kabint nem láttam.
Visszafelé lemaradtunk a buszról, mert rossz helyen vártuk. Mi ott számítottunk rá, ahol letett minket, kérdeztem is a kalauztól kézzel-lábbal, amikor leszálltunk, ő meg bőszen bólogatott, de ezek szerint nem értette. Egy másik úton robogott el a retúr járat nélkülünk.
Mások is jártak így. Összeszövetkeztünk hát, hogy közösen bérelünk taxit vissza Havannába. Ők kubaiak voltak, ügyesen meg is alkudtak egy 55 éves veterán autóra, ami nekünk óriási élmény volt, ráadásul így nagyon olcsón megúsztuk.
A szállásunk egy valaha jobb napokat látott gyönyörű épületben volt, 5 perc sétára a Floriditától (Hemingway egyik törzshelye). A házinénitől egy fél szappant kaptunk, de az üdvözlő rumot nem sajnálta. 😀 Kértünk reggelit, amiért 5 $-t fizettünk. Bőséges és különleges volt. A tojásrántotta tele dinsztelt zöldségekkel, sűrű gyümölcsturmix, friss gyümölcsök, finom kávé és valami érdekes tea, amibe sok hagymát, fokhagymát és valami sásnak kinéző zöldet főzött, amonek nagyon egzotikus illata volt.
Segítségünkre volt a pénzváltásnál is. Mutattam neki az aktuális Eltoque árfolyamot. Arra kész válasza volt, hogy honnan tudjuk, ki rakta azt fel és honnan vette az adatot. Végül is, az ott feltüntetett 275 helyett 260 helyi fabatkát ajánlott az általa ismert nepper egy dollárért, azt elfogadtuk - nem olyan nagy különbség.
Kiderült, hogy a férje zenél, ő pedig kubai salsát tanít. Kaptam én is tőlük egy kis hangulatos ízelítőt.
Még otthonról befoglaltam ingyenes városnéző túrára, de foglalás nélkül is lehet csatlakozni. Naponta 16:00- kor indulnak a spanyol és angol nyelvű túrák a Central Parktól választhatóan a Capitolium környékére és az óvárosba. Fehér esernyőt tart a túravezető, onnan lehet megismerni.
3 órás volt, rengeteg helyi és paktikus információval és történelmi adatokkal gazdagodtunk. Elmondta pl., hogy néhány éve feküdt rá a kormányuk a turizmus felturbózására. Ezért van zárva pl. sok múzeum, mert épp felújítják őket. Amelyik látogatható, oda viszont olcsó a belépő, - a kubaiaknak még olcsóbb, mert a kultúrához mindenkinek joga van. Nagyon büszke a kubai nép a tenger alatti alagút megépítésére az öböl alatt. Kesőbb volt szerencsénk ez alagúthoz: majd'megfulladtunk. A szellőzést nem sikerült valami brilliánsan megoldaniuk.
Felültünk a Hop on-hop off buszra. €/$- ban kellett fizetni a kalauznál: 10 $/ fő. 2 órás egy kör. Szerintem megérte, óriási területet járt be. A Forradalom terét pont elég volt a buszról látni. Elég messze van, nekünk pedig csupán 2,5 napunk volt Havannára.
