Kicsit elcsépelt fogalom, de mégis mindenki törekszik rá. Egyfolytában sohasem érezzük boldognak magunkat, mindig csak egy időre. "Boldognak lenni" mégis sokak számára cél, elérendő állapot, mintha ez véglegesen megvalósítható lenne. A leendő feleség "boldog szeretne lenni" a házasságban, amúgy mindenki az egész életében.
Ezen a világon azonban úgy látszik, nem lehetünk felhőtlenül boldogok, ezzel ellentétes erők hatnak, amik vagy leuralnak minket vagy sikerül legyőzni őket. Amíg sikerül, addig lehetőségünk van boldognak lenni. Ha már nincs elég erőnk, akkor véglegesen lecsúszunk oda, ahová sohasem akartunk kerülni.
De mi a boldogság és hogyan lehet minél többször megélni? Egy érzés, egy állapot? Mennyiben segíthetnek ebben spirituális erők vagy minden a körülményektől függ? A neveltetésünk mennyire játszik ebbe bele, esetleg lehet szerencsésnek lenni, akinek minden sikerül? Talán előző életeink is megszabják, hogyan érezzük magunkat jelenlegi bőrünkben? Kinek mi a véleménye?
többé-kevésbé azzal egyet lehet érteni, hogy valamely megfogalmazott vágy beteljesülése okozza a boldogságot ha valakinek az a vágya, hogy operáció útján legyen boldog, az először megkapja a művi úton nyerhető boldogságot, utána, mivel teljesült a vágya, a következő boldogság már természetes lesz
ugye a karácsony az az, ami mást jelent a férfinak, a nőnek, és egész mást a gyereknek a boldogság is mást és mást jelent mindenkinek végső soron az is okozhat boldogságot, hogy művi úton szereztem magamnak boldogságot
Rosszindulatú. Aha. Szerintem nem is értelmezted miről írtam. Semmi rosszindulat nem volt benne. Csak fogalmad nincs róla, mi a problémád, de láthatóan van. Ha nem tudod elfogadni azt, hogy más hogyan látja azt, amit Te leírsz, akkor minek fórumozol? Szerinted az volt a cél, hogy bántsalak? Gondolkozz már jó? Valamit nem értettél, vagy félre és durcás lettél tőle. Kérdezni gondolom luxus. Nincs gond az ignorálással. Ha azt sem tudod értelmezni, amit válaszként kapsz és még rosszindulatot is feltételezel sok értelme nincs a fecserészésnek.:)
Keress olyan beszélgető partnert, aki rábólint a megnemértettségedre. Vagy írd le előre, hogy milyen válaszokat szeretnél látni. Az is egy megoldás.
"Mármost, a boldogság abból fakad, hogy érzed magadban a benned lévő csodát és örömet, és egyetlen világban sincs más mód a boldogság megtapasztalására. Sem szerelmedtől, sem egy gyermektől, sem eseményektől nem várhatod, hogy megadják neked. Jogos tulajdonod, ha igényt formálsz rá, és ha nem formálsz rá igényt, vagy ha hátat fordítasz neki, akkor úgy tűnik számodra, hogy másokban kell keresned, vagy hogy mások mindig boldogabbak nálad.
[…] De a pénz nem tesz boldoggá, és önmagában az sem, ha más szeret. Önmagad szeretete azonban igen, és ez nemcsak önmagad, hanem mások számára is boldogsághoz vezet."
(forrás seth.hu) (ezt azért kell ideírnom, mert magyarul nem megjelent fordításról van szó)
Pillanatonként hozunk valamilyen döntést, elég hosszú mozi lehet az összes lehetséges elágazáson végigmenni. :) Nem tudom, mennyire tudnám a magaménak érezni azokat az életeket, amik a másmilyen döntéseim alapján jöttek volna létre, hiszen ez az, ami van, amit a döntéseimmel alakítok.
Igen, ez így igaz, és jó, hogy ha hitelesen önreflektáltunk, akkor talán nem érhetnek nagy meglepetések.:)
A Seth-világkép azt mondja, hogy azzal is szembesülsz, hogy miről maradtál le, tehát hogy minden döntés összes következménye számba vevődik, az is, amit nem tettél meg a döntés következtében.
Igen, abban teljesen egyetértünk, hogy az így kialakított boldogságérzet csak a hús-vér élet végéig áll fenn, én is így képzeltem el. :)
Szerinted mi van a halál után, milyen szembesülések történnek? Szerintem egész életünkben szembesülünk azzal, amit tettünk. És ha, ahogy mondod, tényleg hiteles az önreflexiónk, akkor olyan nagy meglepetések nem érhetnek. :)
Ha egy ilyen műtétet követő élet után szembesül azzal, hogy miért történtek vele azok a dolgok, amik történtek, miért tapasztalta azokat, amiket, akkor megtudja, hogy volt egy ilyen műtét, amiről ő döntött, és arra is emlékezni fog, hogy miért döntött úgy. Gondolom, a hitének megfelelően számít erre, amikor a döntést meghozza.
Azt akkor sem fogja megtudni, hogy milyen tapasztalatai lettek volna a "másik" (műtét nélküli) életében, mert nem azt élte, nem azt tapasztalta.
