Kedves fórumozók, ez egy provokatív topic lesz szándékom szerint.
Tekintve a válások mags számát, és azt, hogy - nemcsak itt, de egész Európában, sőt a keresztény kulturájú országokban is - egyre több a szingli és egyre kevesebben képesek egy házastárs mellett több évtizedet leélni, biztos, hogy annyira ragaszkodni kellene a hagyományos egy férfi efy nő, gyerekek családmodellhez?
Én még nem nagyon találtam rá jó megoldást, de akit érdekel ez a kérdés, és tud valami okosat, ne fogja vissza magát!
Házassági jog családjog: Érzelmi életközösség állásfoglalás. Kizárólag a házasságban élő párok érzelmi életközösségét taglalja.
Egy házasság kezdeti alapja: Az érzelmi kapcsolat (szerelem) ami összeköti a Férfit és Nőt. Kialakulása közös vonzalom alapján kezdődik amely szorosabbra fűzve párkapcsolattá majd házassággá alakul!
Házassági jog : Családi életközösség: érzelmi ,vagyoni, nemi életközösség összessége!
Házassági érzelmi életközösség: Férj és feleség között folyamatosan fennálló szerelmi kapcsolat ami teljes elfogadásról odaadásról és gondoskodásról szól. A házaspárok rajongással tekintenek egymásra és fizikailag és mentálisan élik életüket a házasság teljes ideje alatt. a házastársak egyenlők, nem lehet felé és alá rendelt szerep egy házassági,érzelmi életközösségnek. Hűséggel tartoznak egymásnak. Házasság jogilag elismert és kifejezetten védett!
Házasság érzelmi , családi életközösség működése: Házaspárok legfontosabb feladata az érzelmi gyöngédség egymás iránt. Továbbá egymást kell hogy tekintsék legfontosabbnak hisz együtt alkotnak családi életközösséget! Családi életközösség nem alakul ki: ha nincs érzelmi életközösség. A házastársak napi életben egymással osztják meg a problémákat , sérelmeket, és közösen oldják meg. Ezekben az esetekben megnyugvást kell hogy nyújtsanak egymásnak. Család életközösséget érintő ügyekben egymás közt beszélik, oldják meg nem vonhatnak be harmadik félt a döntésükbe!
A házastársak személyüket érintő ügyekben önállóan de a család érdekeit szem előtt tartva döntenek - a családi fontossági sorrend a következő : házastárs és a gyermekek. Minden más rokoni kapcsolat másodlagos mivel nem tartozik a családi életközösségbe! Házastársak folyamatos érzelmi vágyat kell hogy tápláljanak egymás iránt és ez nemi kapcsolatban (szexuális vágyban és beteljesülésben) kell hogy csúcsosodjon ki . - illetve folyamatos egymás iránti vagyoni gondoskodást nyújtsanak egymásnak önzetlenül. Ha a házastársak bármelyike lelki válságba kerül, (családi, rokoni , munkahelyi stb. okból) a másik házastárs teljes érzelmi gyöngédségét latba vetve - önzetlenül felvállalva hogy ez az ő válsága is- kell hogy segítse párját ezt közösen feldolgozni. Hogy újra helyre álljon a családi lelki egyensúly.
Családi életközösség és rokoni kapcsolatok szabályzása: Házasság megkötésével megváltoznak a családi kapcsolat idáig megszokott rendszere, és új lép a helyébe a házassági életközösség. Minden más rokoni kapcsolattá válik. A rokonoknak semmilyen beleszólási joguk nincs ebbe a új család rendszerbe. Rokonok segítséget nyújthatnak ha ezt a család kéri. A rokonok nem becsmérelhetik a család tagjait ha ez mégis megteszik, eljárás alá vonhatok mivel ez akár családi feszültséget okozhat és család felbomlását kockáztatja. Ugyan ez vonatkozik a nem rokoni kapcsolatokra is (baráti , ismerősi, stb.)
Családi életközösség, érzelmi életközösség, szülök és gyermek kapcsolata: Eljön az idő egy család életében mikor válaszút elé lép hogy gyermeket vállaljon. Ha úgy dönt a család hogy gyermeket vállal nagy horderejű döntést hoz mivel a gyermekszületésekor új családtaggal bővül az életközösségük.
Viszont ez nem boríthatja fel a családi életközösséget, az érzelmi,vagyoni,nemi, egyenlőséget a házasok között, mivel ez elhidegülést okozhat és ez akár a házasság felbomlásával járhat, ami család tagjaira negatív hatással van különösen a gyermek részére, bizonyított tény.
Ennek megakadályozása a házastársak közös feladata, érzelmi, vagyoni, nemi, harmóniájának fent tartásával. A családi élet minden napjaiban továbbra is a házastársak egymásnak ez elsők de érzelmi kapcsolatokban osztoznak a gyermekkel,és a gyermek szükségletei mindennél előrébb valók.
Gyermek helyes fejlődése szempontjából fontos a szülői egyenlőségben és harmóniában nőjön fel, mert ez kihathat az egész életére. Szülők nem becsmérelhetik, egymást nem versenghetnek egymás ellen a gyermek kegyeiért. Nem ecsetelhetik a gyermeknek a másik szülő vélt vagy valós hibáit mert ez később visszaüthet,és a nevelés ellehetetlenül a későbbiekben Pl.: tinédzserkor.Ezeket az egyik szülő által felvázolt hibákat a gyermek a másik szülő szemére vetve nevelhetetlenné és arrogánssá válik.
A házastársak a kettőjüket érintő ügyeket a gyermek érdekében az ö kizárásával kell hogy megoldják és a gyermeket nem vonhatják be nem használhatják fel a vitás kérdésekben másik szülő ellen. A házastársak szexuális életüket nem beszélhetik meg a gyermek előtt nem vonhatják be semmilyen formában még szexuális felvilágosítás ürügyén sem. Ez súlyos esetben akár büntető jogi és gyermekvédelmi útra is terelheti az ügyet.
A Gyermeket a minden napokban teljes egyetértésben családi harmóniában kell nevelniük a szülőknek egymást segítve hogy mikor gyermek felnő helyes döntéseket önállóan hozzon és sikeres legyen az életben( karrier, párválasztás,stb.) Ez a szülők legnagyobb felelőssége!
Hogy hogyan lenne jó arról mondjuk nekem is vannak elképzeléseim, de itt csak annyit akartam megjegyezni, hogy egy korszerű házasság épp annyit ér mint egy korszerű ember említett tulajdonságai.
Szerintem sokan túl hamar szereznek párt aztán jönnek a gondok... Nem tudnak feladatot adni a nőnek. Istenítik, de a nők ezt egy idő után megunják. Egy fiatal srácnak még tanulnia kéne, ezt a csajszi hátráltathatja, a tipikus női feladatokat meg ellátja a srác anyja. A csaj csak örömszerzésre kell, aztán nem tudnak mit kezdeni vele. Ez rövöd ideig elég, amig kitart a kémia. Érdekes amikor azt látom, hogy nagy szerelem volt, aztán összeházasodnak utánna tipikusan a férfi a feleségét kerüli legjobban. Még hétvégén sincs sohase otthon. Durva de egy fiatal srácnak igazából a csajsziból csak annyi kéne, hogy puccsítson be előtte, utánna menne tovább élni az életét. Tanulna, vagy menne vissza videojátékozni, vagy extrémsportolni. Van egy kis romantikus igény, de aztán a csajszi inkább teher. Felnőttként már lehet normális feladatokat is adni a nőknek és közdeni egy közös célért. Addigra viszont a sok korábbi kapcsolat miatt kiábrándul az ember. Mert tizen-huszon egynéhány évesen a fiúk sem igazi férfiak és a nők sem igazi nők még.
Az intézmény is, és sokszor a házasságok bevett eseti gyakorlata is híven követi az emberek felelősségteljességét, önzetlenségét, empátiáját, erkölcseit és nagyvonalúságát.
Ha egy hülyeséget elég sokáig csinálnak, egy idő után magára ölti a Tradíció ünnepélyes megkérdőjelezhetetlenségét. Ezért van az, hogy a politikusaink akkora magától értetődőséggel ütik bele az orrukat az alattvalók magánéletébe, otthoni szokásaiba, szexuális[...] Bővebben!Tovább »
Hm, szerintem a házasság egy örök harc két ember közt akik az esetek nagytöbbségében nem passzolnak eleve egymáshoz és csak pénz, gyerek, kényelmesség köti össze öket ...
Annyira tudom, hogy miről beszélsz, mert én is ugyanebben a cipőben járok. Én szüleim is olyan jól éldegélnek békességben, boldogan. Igaz, hogy sokszor zsörtölődnek, de úgy gondolom ez benne van a pakliban. Így nekem igenis jó véleményem van a házasságról, szeretnék esküvőt jeggyűrűt. Míg barátomnak ez nem fontos, elváltak a szülei és elég durván , mai napig nem beszlnek egymással és fúrják a másikat ahol csak lehet. Persze ezta gyerekek szívják meg. Nem tudom neki megmagyarázni hogy a házasság igenis szép dolog és nem csak egy papír. Reménykedem, hogy majd idővel meggondolja magát. Mást nagyon nem tudok tenni. Ismerem magam és tudom, hogy én akkor élnék teljes életet ha lesz egy szerető férjem, gyerekeim, nem csak élettársam. Úgyhogy idővel ha nem gondolja meg magát nagy a valószínűsége, hogy nem maradunk együtt. De remélem benő a feje lágya :D
Nem is ez a legjobb kifejezés szerintem, hogy elavult. Inkább az, hogy elveszítette jelentőségét és ez nagyon sok mindennek köszönhető.
Sokat változott a világ, s ezzel az emberek felfogása is.
Az én szüleim például lassan 30 éve élnek nagyon jó házasságban. Ez alatt azt értem, hogy persze, közöttük is vannak nézeteltérések, de mindig meg tudják beszélni, oldani. Előttem tehát jó példa van, s nekem a házassággal együtt család a család. Magyarán, férj, feleség és a gyerek/ek.
A párom szülei elváltak sajnos, így ő teljesen máshogy látja ezt, más a jelentősége, neki szinte csak a papírt jelenti.
Nem ettől lesz persze boldog valaki, nem ez jelenti a harmóniát és nem ettől lesz jó egy kapcsolat, de nekem igenis hozzátartozik.
Sokat jelent, mindazzal együtt, hogy nem vagyok konzervatív, de számomra ezzel teljes a család.
A másik véglet, amikor elkapkodják a házasságot az emberek. Nem azt mondom, hogy éljenek együtt 10 évet előtte, de azért, amikor valakik 6 hónap ismeretség után összeházasodnak, vagy amikor valaki nagyon fiatalon házasodik. Egyik sem egészséges, olyan értelemben, hogy nincs meg maga a folyamat.
Ez egy nagyon jó és kreatív megoldás, főleg, ha tényleg együtt viszitek a kutyust. A mindennapi életben is nagyon fontosnak tartom a kikapcsolódást, és ez erre is jó alkalom. ;)
Azt gondolom, hogy nem az általad vázolt családmodell éli válságát, hanem az olyan házasságtól független értékek, mint a tolerencia, az empátia, a bizalom, a felelősség, a döntések terheinek, következményeinek vállalása, a becsület, a részvét és a kitartás.
Véleményem szerint sem az egyházi, sem a polgári élet törvényei nem tudják az embert morális tökéletességre kényszeríteni...
Mit mondjak, én is most élem meg a házasságom válságát, visszatekintve igencsak magamat okolhatom, hogy ez így alakult. De nincs még semmisem veszve, úgy érzem, teljesen meg tudok újulni, de ehhez szükségem lesz a nejemre is. Holnap indulunk nyaralni, biztosan kellően feltöltődve érkezünk haza, és a kapcsolatunk is újra egyenesbe kerül.
Én nem voltam soha egy kimutatós tipus, ez most visszaütött, de igazán keményen, velejéig belémhatolt. A lelki válságom tetőfokára kezd érni, de erős leszek, megpróbálom megoldani.
Azt hiszem, hogy ez e nyaralás ideális lesz a nagy beszélgetésekre, a lelki-szellemi-testi feltöltődésre. Ha ketten akarjuk a megújulást, biztosan sikerülni fog.
Igen, ez az a melo, amire gondolok, es amit senki nem uszik meg. Jobb ezen folyamatosan, mint kampanyszeruen, periodikusan dolgozni, de ugy is jo, ha mukodik.
Beszelgetes, bizony. Nalunk egy kutya, akit el kell vinni mindennap egy orat setalni, es az az egy ora lett a kibeszeles, de gondolom lehet maskepp is. A kutyat azert ajanlom, mert azt nem lehet elnapolni.
Igen, a házasság első éveiben remek minden (vagy kitudja). Súrlódásoktól egyik sem mentes, aki mást mond, az vagy vak, vagy hazudik. Az egész olyan, mint egy hullámvasút, jó és rossz periódusokkal. Ezt mindenki megtapasztalta, hogy a kapcsolatok nem mindig heppik. Idővel monotonná válik, nem mindig sikerül ebből kitörni.
Mindkét félen múlik, hogy meddig is tart a kapcsolat, az együtt töltött idő alatt, hogyan töltik meg tartalommal. Én is voltam hullámvölgyben, aztán kicsit át kellett értékelni az addig általam jónak gondolt dolgokat. Sok-sok beszélgetés, ami aztán ezeket megoldja, megoldhatja (fogadókészség mindkét fél részéről).
Majd 2 évtizednyi házasság után is lehet új színt vinni egy kapcsolatba, de ehhez mindkét fél kell, ez van most nálunk is. Be kell ismerni, ha az ember tévedett az idők folyamán,de azt gondolom, jobb későn, mint soha.
Én megmaradnék egy konzervatív állásponton, a házassággal kapcsolatban. Semmi keresnivalója egy kapcsolatban jogi szakembernek. Akik igazán szeretik egymást, azok ezt mellőzik, hogy aztán a kapcsolat a későbbiekben milyen irányt vesz, (válás esetleg, az más kérdés). A mai ember nehezebben köt házasságot, mert a tapasztalatai ezzel kapcsolatban, kissé negatívak. Akik a környezetemben kötöttek,senkinek sem jutott eszébe jogi védettség.
Neked van jelentosege, mert te azt hiszed (semmi baj nincs ezzel) hogy ezaltal valami kulonlegesen klassz dolog tortenik veled, veletek. En ebben ugyanugy nem tudok hinni, mint beszelo kigyoban vagy 6000 eves Foldben.
En ugy gondolom, meg kell dolgozni azert mindenkinek, keerszteny hazassagnak, ateistanak, papirtalan egyutteloknek ugyanugy, hogy mukodjon a kapcsolat, es a templombajarasnak edeskeves koze van a lenyeghez, es akkor ugyanaz a kulonleges dolog tortenik veluk, mint veled a kereszteny hazassagban.
"A baj szerintem az, amikor tartalom nélküli formákkal dobálózunk (elmegyünk a templomba magunk se tudjuk, hogy miért, mert így szokás), és azt hisszük, hogy ez pótolja a tartalmat
Szinte teljesen egyetértünk. Annyiban más az én álláspontom,hogy azért a máznak is van jelentősége. A hasonlatom nyilván sántít, de érteni fogod:
Van egy szép nő, aki ráaadásul kedves és okos is. Nyilván a külsőség, a ruha rajta messze nem olyan fontos, mint ami alatta van (értve ez alatt a testét is, lelkét is). De azért nem teljesen lényegtelen. A külsőségekkel is lehet rontani vagy javítani a belső tartalmon. Ráadásul a külsőség azért jó esetben kifejez a tartalombból is valamit.
Tehát akinek fontos a hite, és fontos a párkapcsolata, az a templomi esküvővel is kifejezi ezt. A baj szerintem az, amikor tartalom nélküli formákkal dobálózunk (elmegyünk a templomba magunk se tudjuk, hogy miért, mert így szokás), és azt hisszük, hogy ez pótolja a tartalmat.
A társadalom alapja pedig szerintem is a család, ebben 100%-ig egyetértünk. Ideértve minden formábantársadalmi felelősséggel és elismertséggel köttetett és fenntartott párkapscolatot.
Egyetertek, mert mintha azt mondanad, a tarsadalom alapja a csalad, es mindaz, ami ott tortenik. De az, hogy papir, pap, vagy anelkul, edeskeveset szamit. Csak kulonbozo maz a tortan. a lenyeg, hogy - hogyan is folytassam a hasonlatot - hogy finom legyen, hogy a retegek belul kiegyensulyozottan legyenek, hogy jo legyen eszegetni. Tok mindegy, mi a maz, ha belseje oke, a maz miatt senki nem hagyja ott a tortat, csak ha belul rosszizu, akkor.
Van mindenféle elvetemült marhaság az életben sajnos, kersztényekél, ateistáknál, mindenféle valás, nézet és filozófia követőinél.. Mindamellett azt se könnyű megmondani,hogy - a nálunk többé-kevésbé gaykori - keresztény házasságoknak mi az aránya. (Mint ti is írtátok, a legtöbb templomi esküvő nem keresztény házasság, csak a család vagy a szép szertartás kedvéért végrehajtott rítus.)
Én csak azt akartam jelezni, hogy az én felfogásom szerint a házasság egy olyan párkapcsolat, ami társadalmi elismertetést kapott, tipikusan valami jogit. Ez lehet anyakönyvezető, lehet +pap, de lehet valamilyen élettársi kapcsolat bejegyzése a közjegyzőnél mittudoménhol, lehet ügyvédnél házassági szerződés. Ez - mint társadalmi intézmény - szerintem stabil és fontos. Amennyire meggyengült, kimondottan társadalmi zavarokat okozott és okoz.
A válás egy külön történet, a válás szerintem nem feltétlenül kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a házasság - társadalmilag - stabil intézmény: nagyon sok elvált is újraházasodik (vagy rögzített élettársi kapcsolatba megy). Aki végleg kihullik a házasságból (ideértve a regisztrált élettársi kapcsolatot), nagy többségében szerintem előbb-utóbb rossz helyzetbe kerül. (Egyedül marad, elmagányosodik.)
