Ökrös Úr egy ideje nagyon aktív minden szinten. Remélhető, hogy az itteni tanácsaiért nem kér el fejenként 8.000,-Ft-ot karácsony előtt. Az lenne aztán még a pofátlan lenyúlás. Ha nincs elég pénze más kiegészítő pénzkereseti lehetőséget kellene keresni.
Volt szerencsém hosszútávú galambokat megcsodálni,a nyugalom jellemző az egéssz dúcra,míg a rövid távú galambok mondhatom viselkedésbeli eltérésük más.
Szerintem amik jól repülnek röviden nagyon kis%ban repülnek jól hosszabb távon,semmi képp nem ajánlanám hogy egy rövid távon jó teljesítményt nyújtó galambot hosszútávra küldj.
Csapat verseny miatt sok igen eredményes galambot elrontunk,vagy elveszítünk.
Hosszú távú galambok ,szívosak,ravaszak,inteligensek,mindenféleképp röptetni kell őket,az hogy oda érnek e a listára?Igen,ez sok mindentől függ,elsősorban az ellenfelek felkészülésében, benne van a kérdésben ,hosszabb távokon jobban teljesít.Annyit hozzá 500km feletti utaink hosszútávnak felelnek meg,ezeket a távokat ma már fiatal galambok tapasztalat nélkül meg repülik,Maratonos bajnok galambjait nevezném hosszú távra alkalmasnak.
Tehát azokat a galambokat, melyek rövidtávon jól repülnek semmiképpen ne küldjük hosszútávra, sőt nehéznek ígérkező középtávra sem. A középtáv jól szálló galambokat ne küldjük hosszútávra (700 km) kivéve ha könnyűnek ígérkezik a verseny.
A hosszútávra szánt galambjainkat milyen utakra küldjük? Röptessük-e minden héten őket? Mit várjunk tőlük? Odaérhetnek-e a lista aljára?
Kutatói munkák úgy érzem csak pénz kidobás a postagalambokkal kapcsolatosan. Rövid táv A rövid távú galambok szinte rutinból oldják meg az utakat,rövidebb távokon fel ismerik környezetüket,megjegyzik a tájat és támpontok segítségével is tájékozódnak,ebben az esetben sebesség nagyobb mint hosszú és közép távokon,ezt a rutint a mentor tudja értékesíteni a galamb maximális telsesítését felszinre hozva,motiválja serkenti minél gyorsabb haza térésre,felkészítésen sok múlik,értem ez alatt egészség és kalória bevitel,egy rövid távnak a felkészítése nem ugyan az mint példa egy hosszú távra készített madárnak.Melyik érkezik elsőnek? Olvastam egy kutatói munkát ami azt írja hogy falka vezér,ez marhaság,nyilván szerintem,az a galamb érkezik elsőnek aki igen jól motivált jól felkészített és nem is biztos hogy egy szuper madár ami minden úton elsőnek érkezik,mondjuk ilyen a világon nincs ami mondjuk csak 6kosarazásból 6x I. Ha tévedek kérlek írd meg nekem, ebben az esetben meg is dőlt az elmélet mi szerint falka vezér elméleten lovagoltak. A start pillanatában sokkal több energiát használ,véleményem szerint az első 100-200 km belül szinte a feleenergiáját felhasználja,a tempó és a tressz miatt,a továbbiakban döntésén és energia készletén múlik a teljesítmény,a falka szellemét nagyon nehezen adja fel,erre is tanítani kell! Biztonságosabban érzi magát a falkában a ragadozó támadások miatt,viszont mikor már ismerős tályat fedezfel könnyebben tud egyéni döntést hozni,ezek az él repülő galambok.Minél idősebb egy galamb annál jobban használja a fejét,viszont ebben az esetben a rutin és a gondolkodás azt eredményezi hogy könnyen kummant,az az lassabban repül társainál mert tartalékolja erejét még rövidebb távokon is. Ha egy rövidebb távú jó teljesítő galambot be pakolunk hosszabb távokra szinte biztosan azt érjük el hogy a galamb tapasztalatából ki indulva el kezd tartalékolni,gondolkodik,hol lehet és hogyan érjen haza biztonságosan energia készletét beosztva,ebben az esetben is a felkészítésen múlik a lehetőség hisz ő nem tudja mennyi km van elötte. Mikor a felkészítés nem megfelelő, vagy az időjárási körülmények késztetik a megülésre pihenésre vagy víz felvételre,az történik hogy a kimerültség stressz helyzet kialakulása is egyben,energia készlete kimerült,izomláz,stessz,nyitott az immunredszer a betegségekre,megüléskor a pihenés ujabb problémákat okoz,gondolkodásra készteti,a ragadozó félelmei szinte megszünnek és egyetlen kiutat keres önfentartás,víz felvétel vagy élelem szerzés,ha szerencsés megtudja oldani hogy nem pusztul el és élete árán is küzd hogy haza térjen,vagy egyszerűen feladja és hazatérési vágyát ki elégíti önfentartási körülmények megfelelő környezet számára és soha többet nem tér haza,csak akkor ha ez a körülmény ismét életét kockáztatja,más a kérdés egy befogott galambal,mivel ellátotság meg történik a galamb életfeltételei gyorsan helyre állnak és honvágya készteti az othonába,gondolkodik,és az első lehetőséget kihasználva haza tér dúcába ismét,ha viszont ujra versenyeztetjük és ugyan csak kialakulnak olyan feltételek ami számára életét megnehezítik képes gondolkodni és visszatér arra a helyre ahol őt befogták és jobb kürülménynek gondolja. A hosszú távú galambok megtett útvonalain el lehet gondolkodni mi is történik.Galambász ezt meg is teszi,kiséri gondolatban hol járhatnak,katasztrófa utakon szinte együtt érezve galambjaival. Hogy meg tudjuk érteni a versenyzést valahol gondolatokban át is kell élni.
Ha takarmányra kevered, akkor tökéletes , úgyis nedvesítesz...:)
Ha pilulát/tablettát akarsz akkor jobb bele a citromsav por (C vitamin), mert ezzel elkeverve, meg kicsi glicerin és tökéletes állagú golyócskákat készíthetsz. Könnyebb a textúrát eltalálni, így könnyebb vele dolgozni. Ez mint írtam az egyedi kezelésekhez kell. (ha biztosra akarok menni)
Köszönöm a magam nevében az ajánlatot, de nekem már megvan a könyv, még az olimpián megvettem! Ha,te vagy a szerkesztője nagyon köszönöm neked a sok olvasmányos általam még nem ismert írást!
Gyűjtök minden galambászati témájú könyvet, kiadványt, ha neked van esetleg valamilyen felesleges kuriózum számba menő kiadványod az érdekelne azt is szívesen venném!
Sajnos én már hatvan éves vagyok,de fiatal barátom megemlékezése nekem azt súgja,hogy érettebb gondolkodású mint kortársai.Nagyon örülök ha ilyen kedves szavakat olvasok arról az emberről akire mindég felnéztem.S annak is örülök ,hogy köztünk vagy fiatal barátom!
MA LENNE 90 ÉVES ANKER ALFONZ... Én 15 éves vagyok, ezért nem ismerhettem, de írásainak köszönhetően sokat tanulhattam tőle.
Diákkorban az ember naponta rácsodálkozik a világra. Elődeink bölcsessége, munkája sok esetben nyújt megoldást napjainkban is. Cselekedeteik példát mutathatnak számunkra, akár megoldást jelenthetnek mai problémáinkra. A tapasztalat, a tudás, a hagyományok megismerése, megértése nekünk fiataloknak is érdekünk.
KI VOLT ANKER ALFONZ? A kíváncsi utókorban felmerül a kérdés, hogy vajon ki volt az a genetikus, akinek bár szakirányú végzettsége nem volt, mégis különösen sokat tett az állattenyésztés minőségi fejlesztéséért. Aki nem volt tanár, mégis sokan, még ma is professzornak nevezik. Gyulai József 1988-ban a szaklap novemberi számában így emlékezett: „Otthona, dúca a postagalambsport Mekkája volt. Minden évben százával jöttek látogatók, hazaiak és külföldiek, kezdők és haladók egyaránt. Mindig szakított arra időt, hogy megválaszolja a levelekben feltett kérdéseket, hogy megmutasson mindent a dúcában. Mindig mindenkinek igyekezett segíteni. E segíteni akarás csúcsa - galambász vonatkozásban- a REPÜLŐ KERESZTREJTVÉNY című könyve volt, mely nagyon sok huzavona után végül is megjelent. Teljes bevételével anyagilag, a benne foglaltakkal pedig szellemileg segítve a galambász társadalmunkat.” Nem csak származása miatt, hanem újszerű elgondolásai miatt is sok harcot kellett megvívnia életében. Biztosak lehetünk abban, hogy tárt karokkal várták volna nyugaton. Az állhatatos, a gondokat áthidaló mentalitása, a rendíthetetlen elszántsága miatt a nehézségek ellenére is kitartott, nem ment el, hanem megpróbált felépíteni valamit, amiben őszintén hitt, ami után vágyott, s mind ezt itthon. Hazaszeretete példaként szolgálhat a mai fiatalok számára. Tapasztalatot szerezni, tanulni, pénzt keresni – elismerésre méltó. Hazajönni, átadni a megszerzett tudást, értéket teremteni – dicsőség. Ő nem ment el, hanem hazahozta a „kincseket”. A "Repülő keresztrejtvény" című könyvében, egyszerűen, érthetően és szórakoztató írta le tenyésztési tapasztalatait. Könyve még ma is keresett szakmai olvasmány. A postagalamb tenyésztőkkel széleskörű levelezéseket folytatott, tanácsaival segítette őket. Aki hozzáfordult annak szívesen átadta ismereteit. Rendszeresen publikált, mégpedig igen aktívan, több nyelven is. Számtalan írása jelent meg a sertés, a ló, a juh, a baromfi, és természetesen a postagalamb tenyésztéséről. Neki nem volt diplomája, ennek ellenére korszerű genetikai képzettséggel bírt. Az őt érdeklő tudományos területeken igen tájékozott volt. Rendkívüli szakmai tudása és nagyszerű emberi jellemvonásai képessé tették arra, hogy fiatalokat oktasson, tanítson. Élete utolsó napját is a főiskolán töltötte. 1979. november 1-jén, Kaposvárott elhunyt. Anker Alfonz élt 54 évet.
MIT TENNE MOST ANKER ALFONZ HA ÉLNE? Valószínűleg rágyújtana a pipájára, és meglepetten tapasztalná, hogy mennyire felgyorsult a világ. Ha közöttünk lehetne, egészen biztosan törekedne arra, hogy csapatot, közösséget építsen akár fiatal galambászok közreműködésével. Képezné őket, tapasztalatait megosztaná velük. Aktívan bekapcsolódna sportunk fejlesztésébe. Tudományos képzéseket szervezne, ahová hazai és nemzetközi szakemberek érkeznének. Új módszerek és technikák alkalmazását ösztönözné.
ZÁRSZÓ Ha meghalnak az emberek, feledésbe megy tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy mi, galambászok életben tartsuk azt. Anker Alfonz méltán érdemli meg a hozzáillő tiszteletet. Én nem ismerhettem, de azt tapasztaltam, hogy sok-sok ember nézett fel rá, tisztelte, becsülte és még ma is tekintély övezi nevét.
Veréb Sándor Andor 2015. november 26.
Forrás: Facebook Veréb Sándor Andor oldala a képet azt az eredetihez képest megváltoztattam!
Nincs cikizés! Már akkor is nyomják Gabi bácsinak a negatívokat, amikor nem ír semmit. Erre most reagáltam. Nekem egyébként az jött le, hogy megy a froclizás olyan fiatal galambászok között, akik nem csak a fórumról ismerik egymást.
