Ez a dal nem igazán jellemző rájuk, ennek ellenére - vagy talán épp ezért? - igen, egy nagyon ihletett, klasszikus Yeses darab... Maga az album is igen jó, mégha picit talán másabb is, mint az előző három. A gondom esetleg annyi a House of the Minddal, hogy egyszerűen túl rövid.
Igen, a Comedy of Errors zenéje semmiképp nem mondható eredetinek, ám a tipikus neoprogon belül (lásd Fish-érás Marillion, Pendragon, Arena, Collage, Satellite, Magenta, Jadis, régebbi Galahad, Galleon, It Bites, Sylvan, Pallas) szerintem mindenképp dobogósok. Olyannyira, hogy az amúgy a zenéjükben a felsorolt bandák közül leginkább a 2005-ös váltás előtti Pendragonra hajazó Comedy folyamatosan, a legtöbb dalával hozza ennek a Pendragonnak a legjobb pillanatait…
És igen, studióban egyértelműen jobbak. Igaz, ahogyan írtam is, nekem a Loreley-koncerten egyedül a hangosítással-keveréssel volt bajom, azzal viszont eléggé.
After 63 sold out shows in the U.S. and Canada in 2017, we are excited to announce 5 shows in Germany and 1 show in Austria in the early summer of 2018. The 2018 European Us + Them tour will visit Portugal through Russia with shows in 23 countries -- Austria, Belgium, Bulgaria, Croatia, Czech Republic, Denmark, Finland, France, Germany, Holland, Hungary, Ireland, Italy, Latvia, Lithuania, Norway, Poland, Portugal, Russia, Spain, Sweden, Switzerland and the UK. Watch out for full details of cities and dates following soon.
Érdekesek az indítékok. Volt egy nagyon szép lány és neki Relayer volt a kedvence. Én először nem értetem ezt a fajta zenét, de kurvára tetszett a lány és ezért megpróbáltam megérteni a muzsikát.
Ha egy szóval szeretném jellemezni a verunoi fesztivált, akkor az: DISCIPLINE!
Röviden, pozitív meglepetés (a Discipline mellett, ami fantasztikus atmoszférával bírt): Procol Harum
Azt kaptam, amit vártam (tetszési sorrendben): Tangekanic, Sunchild/Karfagen (e két zenekar felcserélhatő sorrendben) Deafening Opera, Mad Fellas, Motorpsycho
Érdektelenség: Ingranaggi della Valle, Sophya Baccini's Aradia
Csalódás (ami elsősorban a kompozícióknak, a setlistnek, nem pedig a zenészek vitathatatlan tehetségének szól): Glass Hammer, Frost
Mindkét zenekar eljátszotta a legutóbbi lemezét teljes egészében, ami nagy hiba volt szerintem. A GH-nál tudtam, hogy reménytelen, de a Frost albumot nem hallottam a koncert előtt, ezért reménykedtem. Az biztos, hogy a Frost ritmusszekciója szenzációs (Nathan King/Craig Blundell), az "ének" viszont kontaktusba került a béka hátsó felével. A régebbi számok mentették a menthetőt mindkét esetben.
A Comedy of Errors pedig kicsit kívül áll ezeken a skatulyákon. Azt a fajta zenét játsszák, amit kimondottan szeretek, de sajnos az eredetiség teljes hiányával. Ezért aztán kissé untam a produkciót. Nem "halas" Marilliont meg Pendragont akartam ismeretlen fazonoktól hallgatni. Stúdióban egyértelműen jobbak.
