Többször felmerült már kérdésként a javítópapír probléma. A maradék japánpapír készletemet feljuttattam Budapestre.
80x110 cm-es ívek, 12 g/m2 vastagság. Ezek a papírok alkalmasak gerincnél sérült lapok javítására, nagyobb mérvű vastagságnövekedés nélkül. Kisebb szakadások is javíthatók, de már nem olyan vékony, hogy szövegre ragasztva jól olvasható maradjon, azért valamennyit már takar (ki kell próbálni). Hátulról való kasírozásra is jók metszetekhez, gyenge előzékékhez, stb...
Azt hiszem azt itt felmerült problémák nagy része kezelhető ezekkel a papírokkal.
Szia! Megnéztem a vágód, hát nem a legdurvább kiadás az biztos, de szerintem kisebb vastagságot azért át tudsz vele vágni. És azt sem tartom gáznak, hogy 3 oldalon vágsz. A száraz ragasztó az azért nem bántja ám annyira a kést. Jó sokat kell vágnod ahhoz, hogy kimenjen az éle a tőle.
De mi HM (hengermosó) kódnevű lemosót használtunk a nyomdában, de sajna már nem emlékszem ki gyártotta.
Nem tudsz íveket készíteni a lapjaidból és fűzni?
Elkerülhető vele a sok ragasztás.
Persze a sok ragasztással meg erkelülhető a fűzés mizériája. :)
Minden kép félbe van hajtva, befelé a képpel. Mindegyiknek meg van kenve a háta fele, és ennél fogva oda van ragasztva a másik kép kenetlen hátához. Ez így megy a teljes könyvig.
Ekkor kap két előzéket.
Megvan a könyvtest, ezt aztán beakasztják a bígelt fedlapba. A két külső oldalt - ami tulképpen az előzékek háta- megkenik, és ezzel beragasztják a fedlapba.
Én jártam a Cewe-nél, de szerintem ők nem vágták körbe a könyvet. De azt gép állította össze, szerintem az nagyon pontosan ütköztette a lapokat. A lapok meg nyilván egyformák voltak. De régen volt, homályosak az emlékek....
A fotókönyvet 3 oldalon készre kell vágni, igy alul-felül a túlkent ragasztó is a vágókés alá kerül.
Hogyan lehetne elkerülni, hogy a vágókés ne találozzon a ragasztóval ?
Elképzelésem szerint, ha a fotókönyv kinyomtatott ( 350 gr. offszetkarton nyomatok) lapjait kész méretre vágnánk és utánna ragasztanánk be a boritóba... de lehet, hogy van egyszerűbb módja a kötésnek.
Pedig ott van. :) Benne szépen rejtve a befűrészelésben. Nincs sem borda, sem pedig fűzőszalag, csupán maga alá van a fűzőcérna visszahurkolva (jó kis körmondat lett ez).
A jó multkorjában végigfotóztam egy kiadvány elkészültét. A soproni Erdészeti Múzeum részére készült Somlay Károly: Jó szerencsét! című regényének reprint kiadása. Alább következik 11 fotóban egy puhakötéses, de cérnafűzött könyvecske születése. Minden kézimunka kivéve a nyomás, mert az digitális. :) A fotók minőségéért előre is elnézést kérek. Van ami nem megy és azt nem kell erőltetni, na ez nekem a fotózás. Bocs.
1. Nyomtatott ívek:
2. A hajtogatott és összehordott ívek:
3. A felfűzött majd gerincragasztott könyvtestek:
4. Kinyomtatott borítók:
5. A borítók 4 helyen bígelve:
6. Hajtogatott borítók:
7. A könyvtest borítóba akasztása:
8. Beakasztott és rakásolt könyvek (egy adag a kép tetején díszesebb, vászonnal borított keménykötést kapott):
