Lassan, de biztosan... a birodalom határai már majdnem elérik az Atlanti óceánt. Idő kérdése csak, és túlhaldják Amerika partjait.
Mit ne mondjak, azért érdekes dolgokat lehet megtudni a szlovákoktól. Néhányan már ott tartanak, hogy Nagy Károly is szlovák volt, hiszen a szlovákok a nagymorvák egyenesági leszármazottai, Nagy Károly pedig a Meroving házból származott (Merovech, latinul Meroveus) ami ugye echte Morva. Azt persze fel sem tételezik, hogy amennyiben van ennek a Meroving-Morva szóhasonlítgatásnak bármi alapja, az jelentheti ennek a fordítottját is, mégpedig hogy a Morvák nem is voltak mind olyan nagyon szlávok.
Sohasem volt az. "Moravia megale a magyaroktól délre terült el. ------------ DE ADMINISTRANDO IMPERIO The Tourkoi and Megale Moravia
Ch. 13. (64-5) On the peoples that are neighbours to the Tourkoi These peoples are adjacent to the Tourkoi: on their western side Frankia; on their northern side the Pechenegs; and on the south side of great [or former (1.)] Moravia (megale Morabia), the land of Sphendoplokos, which has now been totally devastated by these Tourkoi, and occupied by them. On the side of the mountains, the Croats are adjacent to the Tourkoi.
Való igaz, hogy miként Balaton helységnév is több van, lehetett aképpen NYitra is több. A -va, -ve (Nitrava) utótag tipikus ""szláv"" (???) helységnév utótag. vö. Moszk-va, Kij-ev, Mor(a)-va... Valszeg ezt az a bizonyos birtokos személyrag okozta. Valaki-é, valakivé... á, -va,-ve, -vá,-vé. Vál-vél....
Az én nejemet is hívhatnák akár Morvaiova-nak is, jelölve ugyanazon ősi dologból kifakadva Morvai-(n)é helyett. De nem, mert.... Voltak itt a KM-ben mások is. És sokan voltak. :-))))))))
Története: Az ősidők óta lakott területről az első ismert források a IX. századból valók, amikor Pribina szláv herceg uralma alatt élt a Nyitra folyó vidékének lakossága. 828-ban Adalram salzburgi érsek már templomot szentelt fel a szláv törzsfő részére. A település neve több korabeli forrásban is felbukkant: „Conservio Bagoariorum et Carantanorum: Nitrawa” alakban. 833-ban Mojmir morva fejedelem elűzte Nyitráról Pribinát, aki a szövetségeseihez, a frankokhoz menekült el Pannónia tartományba. Zalaváron építette ki új székhelyét, ahol a 860-as években ősi ellenségei, a morvák megölték. A következő időszakban a hódító morvák igyekeztek D-felé kiterjeszteni a hatalmukat, így a Pannónia tartományt birtokló frankokkal egyre gyakoribb összetűzésbe kerültek. A véres hadjáratok érdekessége, hogy a Kárpátoktól K-re táborozó pogány magyar törzsek – mint zsákmányért harcoló segédcsapatok – egyre gyakrabban jelentek meg a belháborús területen. Míg 892-ben Szvatopluk morva fejedelem a vele szövetségben álló magyar lovasseregekkel végigpusztította a frank uralom alatt álló Pannóniát, két esztendő múltán – Szvatopluk halála után – a magyarság megkezdte a Kárpát medence fokozatos megszállását. A 900-as évben a magyar seregek itáliai hadjáratukból hazatérve elfoglalták az Arnulf római király halálával urát vesztett egykori Pannónia {Dunántúl} tartományát. Rövidesen megütköztek a területet szintén birtokba venni igyekvő morvákkal, majd győzelmük után megszállták azok Nyitra vidéki hódításait is. Az új hódítók alatt továbbra is Nyitra lett a környék legfontosabb települése, ahol a morva erődítmények felhagyásával egy új, fa-föld szerkezetű várat emeltek az addig lakatlan, Nyitra folyó fölé magasodó hegycsúcson. Nyitra vára kezdettől fogva az Árpád vezette törzs szállásterületének számított. Későbbi utódai Taksony, Géza végül István fejedelem majd király egyik hatalmi központjának tartották a felvidéki területeken. István királlyá koronázása után, hatalma megszilárdítása érdekében, létrehozta a központosított királyi vármegyéket. Ebből az egyik Nyitra központtal létesült. Az eredetileg határvármegyének számító Nyitráról ismerjük az ispánt {„curális comes”}, a hadnagyot, a várnagyot, várjobbágyokat és várnépeket, tehát a szerkezete megegyezik az országosan ismert adatokkal. A nyitrai vár kápolnáját István már uralkodóként emeltette a regensburgi egyház patrónusának Szent Emeramnak {Imre} szentelve. A földvárban, nagycsaládi szervezetben, mohamedán kálizok éltek, akik vámos és határvédő feladatokat láttak el. Mivel Nyitra határvármegye volt, meg kellett szervezni a környék védelmét is. Így jöttek létre Galgóc, Sasvár, Sempte és Szolgagyőr várispánságai is a Morva és Vág folyók közti termékeny síkságon. Ezek a tatárjárást követően felbomlottak, földjeik a környező nemesi vármegyékbe olvadtak be. Szintén István király uralkodása idején emelték a Nyitra mögött magasodó Zobor hegyre a Szent Ipolynak {Hipolit} felajánlott monostort. Szent Ipoly, éppúgy, mint Szent Emeránus a bajor – tehát Gizella királyné körének – nagyra becsült szentjei közé tartozott. A nyitrai püspökség megalapításáig a zobori bencés apátság volt a keresztény hit egyedüli terjesztője ezen a vidéken. Az apátságot híressé tette András {Zoeard} és Benedek szerzetesek élete. Az előbbi önsanyargatásban, az utóbbi rablók keze által halt meg idő előtt. Mindkettőt László király avatta szentté 1083-ban. Mivel István király a fiát, a harcokban jeleskedő és a testőrség élén álló -- Imre herceget jelölte ki utódjává, nagybátyjának fia Vazul fellázadt ellene, aki magát tartotta az Árpád nemzetség jog szerinti, legidősebb leszármazottjának, vagyis trónörökösének. Az ellenkező Vazult az uralkodó elfogatta, és Nyitra várába záratta. Az 1031. évben, egy vadászbalesetben meghalt Imre herceg, trónörökös. Újabban, a történészek egy részének feltételezése szerint viszont a fogva tartott Vazul apósa, Tonuzobá besenyő vezér merényletben ölette meg Imrét, míg az István király elleni orvtámadás nem járt sikerrel. Az uralkodó kegyetlen bosszút állt egyetlen fia gyilkosán, Tonuzobát, feleségével együtt élve eltemettette, míg vejét, Vazult a nyitrai börtönben megvakította és megsüketítette {a források nem tisztázták, hogy Vazul meghalt-e a kínzásokban, ugyanakkor tény, hogy többé nem szerepelt a történelemben}. Vazul három fia Levente, Endre és Béla külhonba menekültek a bosszúszomjas király haragja elől. Az egyre gyengülő István ezután unokaöccsét, a kereszténységhez hű, velencei Orseoló Pétert jelölte ki utódjává. Az Árpád-házi uralkodók idején a nyitrai ispánsági vár többször is az ellenséges hadak útjában állt, így 1042-ben III. Henrik német-római császár fegyveresei égették fel. Rövidesen újjáépítették a fontos erősséget, ezt erősítette meg a régészeti feltárás során a magasabb sáncból napvilágra került 1044-es ezüstdenar is. Később az uralkodó {rex} által a testvéröccsének, a hercegnek {dux} átadott egyharmad országrész egyik központjaként szerepelt. Így 1048-tól Béla, 1064-től Géza, majd 1074-től László hercegek parancsoltak benne. Ez utóbbi innen támadta meg a Pozsony várába szorult Salamon elűzött magyar királyt. 1083-ban fölemelték, és a nyitrai Szent Emerám templomban új sírba helyezték el az István-kori két szent életű remete András és Benedek földi maradványait. Ekkor történt, hogy László király magához vette Benedek aszkéta vezeklőláncának a felét. Amikor 1095-ben Kálmánt királlyá koronázták, ő a testvéröccsét, Álmost állította a hercegség élére, aki azonban német segítséggel a trónra tört. Az uralkodó végül, megelégelve a többszöri lázadását, az éppen szentföldi zarándokútról visszatért Álmos hercegnek nem adta vissza a hercegséget, mire az újra külföldön keresett ellene katonai szövetségest. 1108-ban Szvatopluk cseh herceg – Álmos kérésére – a betörve az országba, a Vág és Nyitra folyók vidékén pusztított. A nyitrai ispánsági vár őrsége azonban visszaverte a csehek rohamát, a magyar király pedig katonaságával visszavágott. Kálmán király idejében alakították meg az ország 12. püspökségét, Nyitrán, az uralkodó feljogosította az egyházat tüzesvas-próbák tartására is. A régészek mai álláspontja szerint ekkoriban kezdték meg átépíteni a nyitrai várat fa-föld erősségből tartósabb kőfalakkal kerített erődítménnyé. Megépült az első püspöki székesegyház is, a napjainkban is látható XIII. századi egyházi épület elődje. Az esztergomi érsek tartományába sorolt nyitrai püspökség első főpapja Gyárfás lett. Korabeli oklevelekben „Gervasius” néven szerepelt püspök 1125 / 28 körüli időszakig viselte a méltóságát"
Amennyiben megerősítést nyer az a hipotézis, hogy Nitrawa megegyezik Nyitrával,
semmi akadálya a történteknek.
De sajnos Nitrawa a Szávától délre volt, és csak egy kis időre vált püspöki székhellyé. (Wiching)
Ha elballagsz e topic elejére, ott láthatod, hogy kizárólag a soknevű időgenerátornak volt gondja a címerrel. Nem ért semmihez, emiatt bátran beleszól mindenbe. :)
Ősi település, már a római korban ismert volt, majd a szlávoké lett. 880-ban már püspökség székhelye, majd megépülnek a zoborhegyi bencés apátság és a remeteségek. A Nagymorva Birodalom keleti fővárosa. A Nyitra folyó félkörívben öleli körül a 60 m magas Várhegyet, amelyen a kis alapterületű, de jelentős vár áll. A 11. században épült vár Nyitra vármegye névadója és székhelye. Itt őrizték és vakították meg Vazult. A nyitrai hercegi udvar mellett építtetett kápolnát Gizella királyné és a regensburgi főegyház patrónusáról, Szent Emmerámról nevezte el. 1074-ben Henrik császár és Salamon sikertelenül ostromolta. 1113 körül Könyves Kálmán király alapította a nyitrai püspökséget. Azóta püspöki székhely és birtok. 1241-ben kiállta a tatár ostromot. 1248-ban szabad királyi város lett. 1271-ben II.Ottokár cseh királyé, majd 1317-ben Csák Máté foglalta el, 1440-ben a husziták szállták meg, tőlük Hunyadi Mátyás foglalta vissza. 1471-ben Nagy Kázmér lengyel király foglalta el, de 1472-ben Mátyás visszavette. A törökök nem ostromolták meg, de 1605-ben Bocskai vezére, Rhédey török segítséggel vette be. 1620-ban Bethlen Gábor is elfoglalta, majd 1663-ban rövid időre török kézre került. A kurucok 1704–1708-ig tartották megszállva. Püspöki várként megmenekült a lerombolástól, épületei barokkizálva ma is állnak, a város külső erődítményei azonban elpusztultak. 1910-ben 16 419 lakosából 9754 magyar, 4929 szlovák és 1636 német volt. 2001-ben a városnak 87 285 lakosából 83 285 szlovák (95,4%), 1489 magyar (1,7%), 807 cseh (0.9%), 323 cigány (0,4%), 55 ukrán, 47 német és 18 ruszin volt.
A kiemelt részek alapján....nem értem mi a probléma a címerrel.
"Elképesztő! Ide jutottunk, hogy senki nem érti meg, hogy a koronás fő Szvatopluk magyar koronával, kettős kereszttel, és akire rálép a betolakodó ázsiai magyar..."
:-)
Nem véletlen! A mai magyarok inkább hasonlítanak az európai népességhez és ezért inkább azonosulnak a szőke vitézzel, mint a szerinted magyarral. :-) (igazából kun harcossal)
Ez a címer szép példája lehet a összeolvadás-elméletnek (ez is mítosz, de nekem szimpatikus) Szvatopluk népének maradványa és a honfoglaló magyarok összeolvadtak* a keresztény magyar államban és együtt lettek a keresztény Nyugat védelmezői.
Nem rossz a címer. Egy szőke (európai, talán szláv) vitéz legyőz egy ázsiai rasszjegyekkel rendelkezőt, nekem akár tetszhetne is.
De címerként nem szeretem az ilyen képregényszerűségeket. A nyitraiak helyében a keresztény örökségükre lennék inkább büszke.
A szőke (európai, talán szláv) vitéz már akkor keresztény volt, amikor a coffos lovat áldozott a forrásnál. De a kereszténység nyitott a coffosnak is, erről szól a történelmünk.
Tényleg, ez a Pribinuska, Nagyherceg volt, vagy csak herceg?
Mit ír a szakirodalom?
"2. PRIBINA ORSZÁGA:
A források alapos tanulmányozása és megidézése kapcsán elfelejthetjük a trianoni utódállamok / sajnos a magyar is / történeti műveiből beszivárgó minősítő jelzőket / „Karoling főúr, bajor nemes feleséggel” „nyitrai herceg”, „Malamir barátja”, „Német Lajos kedvence”, „önálló fejedelem”, „különleges megbízást teljesítő ügynök”, „utazó diplomata”. / Inkább maradjunk meg a legfontosabb forrás által reálisabb "bizonyos Pribina" megnevezésnél, aki a klagenfurti-medencében a környező erdőkből, mocsarakból előmerészkedő szlávokat maga köré gyűjtötte, és serény templomépítésekbe kezdtek még mielőtt a salzburgiak, odamerészkedtek. A bajorok vazallusa volt, akik a szláv népesség engedelmességre bírására használták. Egyszerű földbirtokos, akinek nevét Német Lajos király nem is ismerte. Miután templomai közül egyet a salzburgi érsekségnek felajánlott és a püspökök a „kiküldetésben” jól érezték magukat –és már biztonságban is – a lényegesen jobb klímájú Karantániában a neve is megörökítésre került az évkönyvekben. Semmiféle néven nevezendő országgal nem rendelkezett, illetve annak tisztázását, hogy milyen kapcsolata volt a bajor őrgrófokkal, hercegekkel, bízzuk az osztrák/karintiai történészekre. Mivel alig ismerem e témával foglalkozó osztrák történelmet, azt tudom megállapítani, hogy a „hivatalos vonal” szintén letudta a kérdést Wattenbach-al. Természetesen nem annyira, hogy Arnulf tevékenységét, hagyományát Zalavárra testálnák. Esetükben fordítva működik a régészet; a IX. századi leleteket minősíti a hivatalos vonal XII. századinak, pedig Arnulf hagyományát ők sem merik megkerülni."
Hálám örökké üldözni fog...
De milyen jó kis pajesza van. Zalavári divat lehet...Olyan keleti frankós!
Majd jól figyelj a nyáron az ásatásoknál, hiszen ez a fiú csalogatta elő a környező mocsarakból [Balaton!] a szlávokat...
Ahogy elnézem, ez a kép teljesen eukonform.
Kék háttér, zöld fű..
Arról szól, hogy a páncélos fehér vitéz megakadályozta az éppen lóról (aki már a címeren kívül van baloldalon) lepottyant lófarkas (nem lófarkú!), jégeralsóban tartózkodó másik vitéz pattogását a földön.
Mire az mosolyogva, tiszta barátságból a pacifista vitéznek felajánlja a nyilát, és vesszejét. Erre a páncélos vitéz is felajánlja a baltáját, és a pajzsát, az íjért és nyílért cserébe (mindezt valószínúleg nagy kínok közepette, mert a kardja átszúrta a bal lábát).
Azt hogy a lófarkat és a kereszttel ellátott sísapkát elcserélik-e a lófarokra, már a jövő generációja dönti el.
A pajzs sorsa továbbra is ismeretlen.
Úgyhogy nincs az eukonformmal semmi baj. Segítségnyújtás és kereskedelem. Ezek a szavak fémjelzik ezt a nemes címert. Gratulálok a lakosainak..
