voálá
Budapestnek van mit tanulnia
Demján Sándor lemaradástól tart a régiós versenyben
NSZ • 2004. április 26. • Szerző: Kálmán Attila
Budapest nem feltétlenül szereti a gazdaságot, és emiatt máris lemaradásban van a régió fővárosainak versenyében – mondta lapunknak adott interjújában Demján Sándor, a Trigránit Rt. elnöke, aki a Volkswagen-csoport első emberével együtt pénteken vette át a pozsonyi főpolgármestertől a Vállalkozói Tettért elnevezésű kitüntetést.
– Azt hiszem, az elmúlt kilencéves együttműködésünknek, a korrekt kapcsolatnak szól a díj, ami elsősorban természetesen a Trigránité – nyilatkozta Pozsonyban munkatársunknak a vállalkozi díj átadása után Demján Sándor. – A pozsonyi Pólus Center mellett két toronyházat is avattunk, és most újabb 125 ezer négyzetméternyi irodafejlesztést hajtunk végre, több százmillió euróért. Emellett karitatív segítséget is nyújtunk a szlovák fővárosnak. Egymilliárd eurós fejlesztést valósítunk meg Varsóban, de Prága mellett Krakkó, Bukarest és Szófia is a közeli terveink között szerepel.
Miközben Pozsonyban kitüntetést vehetett át, Budapestről mintha száműznék a Trigránit-ötleteket. Elakadt a WestEnd mögötti területfejlesztés, „megfúrták” a Pólus Center autóbuszos megközelítését, mostanában nem hallani a Ferihegyi gyorsvasútról.
– Ezt egyáltalán nem így látom. Budapesten elsőként kaptam a gazdasági szereplők közül díszpolgári kitüntetést, de több kerület is megtisztelt hasonló címmel. Minden elismerést megkaptam a magyar fővárostól, tehát szó nincs Trigránit-üldözésről. Kritikám jó szándékú, mert aggódom, hogy Budapest lemarad a régiós városok versenyében. Örülök Pozsony vagy Prága fejlődésének, de ezt szeretném látni Budapesten is. A magyar főváros lemaradásának oka, hogy nincs kellő kormányzati támogatás az infrastruktúra fejlesztésére. Másrészt Budapesten van egy fonnyadt, előkelő értelmiségi kör, amelyik nem szereti, inkább elüldözi a gazdaságot. Budapest az a város, amelyiknek nincs ipari parkja, ahol úgy gondolják, hogy mindent a kormánynak kell tennie, ahol mindenki valamilyen csodára vár. A magyar főváros lemaradt a kongresszusi turizmusban, és elmaradtak az úthálózat-fejlesztések is. Miközben Budapest azt hirdeti magáról, hogy fürdőváros, nem épült fürdő a z előző századforduló óta, csak uszoda. Budapesten a kritika többnyire elnyomja a cselekvést. Ez évszázados dzsentritradíció. Széchenyinek is éveket kellett küzdenie azért, hogy híd épüljön a Dunán. Ezzel a hagyománnyal ideje volna szakítani. Varsóban, Prágában, Pozsonyban érzik, hogy az Európai Unió kihívást jelent, a felzárkózáshoz változtatni kell.
Pozsony dinamikusabb Budapestnél?
– A szlovák főváros, amelynek lakossága várhatóan megkétszereződik, komoly fejlődésnek indult, és sok tekintetben megelőzi Budapestet. A szlovák adórendszer korszerűsítésének óriási a tőkevonzó képessége, és látványosak azok az intézkedések is, amelyek a turisztikai célzatú beruházásokat, az idegenforgalmat erősítik. Budapestnek van mit tanulnia. A magyar fővárosban, hogy úgy mondjam, büdös a gazdaság, a bürokrácia nem kedvez a fejlődésének, miközben Pozsonyon érződik: él és lüktet. Budapest közintézményei, épületméretei alapján persze nagyobb város, fejlettebb infrastruktúrával, de Pozsonyban megbecsülik a gazdaságot. Számomra érthetetlen, miért nem lehet a magyar fővárosban is kiaknázni a lehetőségeket. Miért nem lehet teraszokat, kávézókat létesíteni a budai Várban, miért kell egy külföldi csoportnak katakombában borozgatnia a Gellért-hegyen, amikor eközben csodálatos panorámát szemlélhetne?
Ön szerint a hatóságok dilettantizmusa miatt kellett lebontani a Citadella-teraszt?
– Én inkább csak példaként említettem a Gellért-hegyet, hiszen – mint sok más helyütt a városban – elfogadhatatlan, hogy egy külföldi ne tudjon egy hangulatos teraszról, kávét vagy sört iszogatva, gyönyörködni ebben a csodaszép városban. Ha Budapest nem szereti a gazdaságot, és a kísérleteket is diadalittasan megakadályozza, akkor bizony nem számíthat fejlődésre és jövedelemre. Nem emlékszem egyetlen újságcikkre sem, amelyik felvetette volna: igenis jó lenne lehetőséget biztosítani arra, hogy a Gellért-hegyről kényelmesen lehessen nézni a várost. Pozsony történelmi belvárosával szemben Budapest nevezetes helyein nem alakulhat ki közösségi élet, mert nincsenek meg a közösségi terek, a megkötések miatt lehetetlen vendéglátóhelyeket nyitni. Ha tehát Európa idegenforgalmilag vonzó városa akarunk lenni, azért tenni kell.
Térjünk vissza a konkrét budapesti fejlesztésekhez.ér
– A Nyugati pályaudvar mögötti terület továbbépítése per alatt van. Pozsonyban itt az ellenpélda: a leendő irodafejlesztésünkhöz a város úgy adta nekünk a területet, hogy azért jóval kevesebbet ajánlottunk, mint mások. A városnak a megbízhatóság, a referencia volt az elsődleges. Pozsony képviselőinek döntő többsége támogatta újabb befektetési törekvéseinket. A Trigránit továbbra is vállalná a Ferihegyi gyorsvasút fejlesztését, de az állam tétova. Az előző kormány idején is meg lehetett volna építeni, és most is meg lehetne, nagyon rövid idő alatt. Ám mi nem tudunk az állam helyett cselekedni, nem tudunk vasúti nyomvonalat kijelölni, engedélyeket kiadni.
A Nemzeti Hangversenyterem ünnepélyes átadását jövő év március 15-re tervezik, miközben a Fesztiválzenekar már a 2005. január 6-i koncertjére árulja a jegyeket. Előbbre hozták az átadást?
– Biztosan meg lehet tartani a januári koncertet, március 15-én a hivatalos megnyitó lesz. Addig „bepróbálják” a létesítményt. Komoly technikáról van szó, amit az a szakember épít, aki a világ öt legjobb koncertterméből hármat csinált.
Szerdán a labdarúgó-válogatott a brazilokkal játszik. Nem tartja kellemetlennek, mint a profiliga volt elnöke, hogy nincs európai színvonalú stadion a magyar fővárosban?
– Ez valóban nem szerencsés. A sportinfrastruktúra fejlesztése is jelentősen lemaradt. Persze mindennek az alapja, hogy egy kicsivel jobb legyen a magyar labdarúgás.
