? miért tűnne? Nézd csak meg ezt a témát: ahol egy Apa és Anya két kis ember-t veszített el, s évek óta vannak, akik követik, s együtt örültek, amikor egy új életről tudósítottak... nem csak nekik esett jól, de azoknak is, akik követték az eseméyneket... nekem is...
Tiéd volt az 537. hozzászólás ebben a topicban, ami az emberségről szólt a politikai fórum közepén. 537 emberi hozzászólás. Ha csak ennyit ért, már nem lehetett hiábavaló.
Nagyon nehezen születik ez a hozzászólás. Számtalanszor nekikezdtem, majd kitöröltem. Nem csak itt jártam így. Akadozva írok, mert csak így megy.
Sirfélix rávilágított valamire, amit csak nagyon nehezen tudtam továbbgondolni, mert nem voltam képes tiszta fejjel átérezni: irigyellek, mert hiszem, hogy bevégezted a rád bízott feladatot Most sem vagyok képes Zsoltikára, mint katalizátorra gondolni, de megértem az önmegnyugtatás szándékát. S hiszem, hogy ez a kisfiú sokat tett társaiért. Életével hívta fel a figyelmet emberségünkre, pillantásával kért minket a bennünk lakó jó segítésére. Sikerült Neki.
Ebben az évben - felfogva a világhálós közösség erejét - szerveztünk jótékonysági-vásárt, szerveztünk örömkoncertet, szerveztünk temető-takarítást, s szervezünk sokmindent. Persze régebben is történtek ilyenek, de március közepe óta valahogy másképp érzem mindezt. Már nincsenek rossz előérzeteim, ha valamit tenni szeretnék, és ehhez a fórumok tagságának segítségét kérem. Lehet, valóban ez volt Zsoltika feladata. Képtelen vagyok elfogadni azt, hogy Ő most jó helyre került, hiszen apaként egy gyermeket csak szülei között látok jó helyen. Nem tudom kik várták odaát, mert nem ismerem családját. De ott is ugyanolyan szeretet veszi körül, mint körünkben. (Remélem találkozott édesapámmal, /mennyire önző is az ember!/ aki most helyettem öleli magához ezt a kisembert.) Hiszem, egy ember lelke a felé áradó szeretet erejével növekszik, gazdagodik. Kocsis Zsolti gazdagon, lelkileg erősen távozott.
OFF, nagyon off, de ha már továb vitted: az olyan isten nem lehet(ne) jó, aki egy ilyen csöpp embert ilyen rettenetes fájdalommal elemészt(ene)... ezért is fogják a rosszat mindig másra, nem az istenekre... önvédelem a hittel élők elméjében... ha hinnék istenben, az ilyen esetek mind távolítanának...
...de hát az istenek ellen a legnagyobb érv nem is ez, hanem hogy ha lenne, a világot teremtette volna, nem olyanná tette volna, hogy az élőlények megegyék egymást... de azok megeszik...
...a sír csak egy hely, az emlékekkel viszont addig élnek a valamikori elők, amíg van, aki emlékszik rájuk... ez, és a többi téma 'élve' tartja ezt a kislegényt is...
Nem tudok értelmes dolgot írni, így csak nagyon-nagyon szépen köszönöm Nektek mindezt a jót! Barátokká lettünk, ismeretlenül. Tettünk valakiért, ismeretlenül. Másképp lett, mint ahogyan szerettük volna.
Most másoktól teszek be hozzászólásokat, mert ismét sírok, s nehéz írni.
#2609 Sirfélix elôzmény: #2602 2004-12-14 14:05
A kicsiny is lehet teljes....
Három - négy év... egy gimnáziumnyi idő, egy rövid házasság, vagy hosszú betegség. Töredék, mely a végső órán mondattá sűrűsödik. Neked ennyi jutott összesen; ennyi, nem több, mégis irigyellek; irigyellek, mert hiszem, hogy bevégezted a rád bízott feladatot. Hiszem, hogy szenvedésed sokunkban váltotta meg az elfeledett szeretet, megmutattad, hogy az ember és ember közti határvonal nem ott van, ahol a magunk nyomorult árkait ássuk.
A Szűzanya majd ölébe ültet. Simogatására meggyógyulnak a késként beléd metsző injekciós tűk hasította sebek, felejtődik az önemésztő kór, már csak fényesség marad és biztonságos, jó meleg.
Mutass majd ránk, és könyörögj a Mindenhatónál, hogy az egymás felé kinyújtott kezeink összeérjenek.
Isten veled! Sirfélix
barika barika adatai • 2004. dec. 14., kedd, 17.05.18 CET • 845. vélemény
Kedves Tibor,
Nehéz szavakat találni. Karácsony közeledik és eszembe jutnak gyerekeim annak idején amikor tágranyilt szemmel ámultak az eléjük táruló csodákon. Zsoltika minden jószándék és osszefogás ellenére idén nem lesz ott a Karácsonynak örvendő kisgyerekek között. Ebbe még belegondolni is borzasztó. A legnagyobb csapás ami embert érhet és szeretném együttérzően megölelni azokat akiket ez a gyász legmélyebben érint. Mégis el kell mondanom, hogy rövid kis élete ellenére Zsoltika gazdag emberkeként távozott közülünl. Olyan összefogásra késztette a jószándékú embereket határokon, pártálláson, ellentéteken átivelve amiért érdemes élni. Olyan tettekre amelyeket érdemes megtenni. Pici, rövid életével egy jobb világ, egy élhetőbb világ létrejöttét szolgálta. Akik ennek az összefogásnak részesei voltak bizton állithatom, hogy azt tanulták meg, hogy érdemes volt. Nem az eredmény miatt, mert arra nem voltak garanciák.
Borzalom. Annyit gondoltam rá mostanában... Együttérzek a szüleivel. És köszönöm neki, hogy összehozott ennyi jóemberrel.
Szepi02
adatok | üzenet válasz | 2004.12.14. 14:13
Zsoltikának....
Még alig éltél, drága kislegény, a sóhajodat , elfújta a szél. Elragadott, a kegyetlen halál, lelked nyugtot a mennyben talál. Két szép szemed, lehunytad csendesen, s befogadott a vég, s a végtelen...............
Add meg Urunk a Te világod fényességét ártatlan lelkének, és a Te erődet, irgalmadat szeretteinek, hogy fájdalmukat elviselhessék. A. B. F. R. A. Amen.
Vata Törzstag Azonosító szám # 209 Elküldve December 14, 2004 17:00
Mi Atyánk! Vedd magad mellé! Legyen Angyalod mégegy! Nekünk meg eggyel kevesebb reményünk...
9 hónapnyi reményben együtt élt a világháló egy kicsiny közönsége. Fórumok mosódtak össze, egy kisfiúért.
Nem sikerült. Tegnap estétől oly sokszor kérdeztem az égre nézve: Miért? S választ(?) csak egy-egy új hozzászólásban találhattam, valamely fórumon. De elfogadni nem tudom. Zsoltikának köszönhetően március óta sokkal többet teszek az "ilyen" ügyekben. Pillanatnyilag csak remélhetem, hogy egyszer elégedetten nézhetek valaki szemébe. Bárki is lesz az, Zsoltika fog visszapillantani.
