Jelen lévő Weisz György (Piramis KFT ügyvezetője) a mai napon átadok Jankó Ferencnek egy darab Aquabrill típusú, aktív, passzív falszárító készléket bevizsgálásra.(gysz.: 20018)
A telepítés helye, Bp. 1212 (bocs, ez a címem)
A készülékkel kapcsolatos tapasztalatok közzétételét előzetes megbeszélés után engedélyezem.
A kísérletek elvégzése után a készüléket Jankó Ferenc eredeti, megbontatlan állapotában adja vissza.
A mért, észlelt eredményeket rendelkezésre bocsátja.
Az esetleges fejlesztések során adódó lehetőségeket közösen használjuk ki.
Budapest 2004-04-28
Nem igazán komoly, de nem akarok bizalom romboló lenni.
Mielőtt a szerkezet előkerült volna, Weisz úrral végig jártuk a telepítésre általam kiszemelt helyeket. A műhelyemen csak átlibbentünk, oda nem is akartam volna rakni, de Weisz úr azonnal kijelentette (kérdés nélkül), hogy itt akkora az elektroszmog, hogy ide nem tehetjük.(később sem tartózkodott itt szívesen. Néhány hagyományos és kapcsoló üzemű tápegység, a világítás, és a telefonalközpont működött) Szemmel láthatóan idegenkedve(félve?) szemlélte a berendezéseket.
A folyosón áthaladva a hűtőgépekre is kijelentette, hogy azok is szmogolnak.
A raktárhelységben, ahová telepítettem volna, sok szétszerelt, üzemképtelen készülék van felhalmozva. Egyik oldalon 4 méter JF cucc, a másikon 4 méter kaja, befőtt üres üvegek. Ez a hely is hasonlóan hatott Weisz úrra. Itt is sokallta az elektrosmogot, noha megjegyeztem ezek nem működő készülékek. (szemmel láthatólag nem a műszaki megfogalmazásban használta ezt a műszaki kifejezést, Többször is használta a természetes rezgés-pozitív rezgés, illetve a mesterséges rezgés-negatív rezgés szavakat)
Aztán végül a számomra is kellemes terraszon beszélgetni kezdtünk. Ez azért volt fontos mert Weisz úr most jött a Kincsem parkból, ahol is alaposan feltöltődött, és noha a pesti vezetés kimerítette, mégsem akart olyan helyen beszélgetni, ami neki árt és jobban lemerítené)
Alapos adagot kaptam az ezorejtelmekből. Nem mélyültem bele, mert inkább kiváncsi, mint kritikus akartam lenni.
Több módon is elmondtam, miként tudnék elképzelni egy megismételhető, kísérletet. Olyat ami a magamfajta szkeptit is meggyőzhetné. Sajnos ez Weisz úr elvetette, mert szerinte a jelenség noha nagyon megbízható, csakis a vízben álló házakban, azaz természetes környezetben hat. A készülék pozitív rezgéseit az EM rezgések befolyásolják. Ezért sem működne laborban. Példaként elmondta, hogy egy gabonatárolóban telepített készülék azt kiszárította. Mikor a tároló tornyára GSM átjátszót telepítettek, a készülék a szomszéd házat is kiszárította. Igyen. Meg is köszönték.
Weisz úr beszámolt a telepítés körüli procedúráról is. Meg mutatta miként(?) észleli a Hartmann-t az aurát, stb....
A kertemben megmutatta hogy szerinte hol vannak vízerek, Hartmann pontok. Beszámoltam már a régebbi haveromról aki nem hagyta magát belboncolni, ő máshol mutatta ezeket. Mondta is Weisz úrnak én hol tudom a jelenségeket, de nem jött zavarba. Azt mondta, hogy 2,5 méterenként vanak, és kicsit vándorolhatnak is. A felderítéshez Lengyel pálcát használt (L alakúra hajlítot bicikli küllő egy fisher tiplibe dugva.)
Mikor meglátta a csodálkozó arcomat a pálca láttán megnyugtatott, hogy már külfödön is mérték nagyon drága műszerekkel az Aquabrillt, de az Ő agya ezekkel a keegészítő, jelző szerkezetekkel sokkal érzékenyebb, finomabb indikátor.
Mivel végülis a hartmannvadászat közben is folyó kísérleti megbeszélésünk közben sem tudtunk érdemi egyezséget kötni, úgy döntöttem, hogy
A hosszú beszámolóból tehát azt olvasható ki, hogy az ügy sinen van. Hát nem egészen, ugyanis az ÉMI vezérigazgatójának idézett levele szerint ők továbbra sem steril vizsgálatot akarnak végezni, hanem épületellenőrzéseket.
Az ÉMI máig sem érti, hogy például egy permetuum mobile engedélykérelménél nem is szabadna elkezdeni a vizsgálatot annak tudománytalan háttere miatt.
Különben az említett februári ÉMI-megbeszélésen a műegyetemi szakemberek tolmácsolták az épületszerkezeti laborvezető professzor üzenetét, miszerint rendelkezésre áll az egyetmei labor e vizsgálat céljára. Eddig – azt hiszem – nem élt senki ezzel az ajánlattal.
Az ügyben főszerepet játszó építőanyag tanszékvezetőnek is bizonyára lett volna módja laborkisérleteket végezni. Pláne, ha olyan közel van az ÉMI-állomáshoz, hogy az ablakából látja annak vezetőjének jövés-menését, ahogy azt korábban írta.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy szombathelyi cég miért éppen Pécsre ment bevizsgáltatni a készülékét...
A másik szerkezetre forgalombahozatali engedélyt adó KERMI eddig nem is válaszolt a közérdekű bejelentésre.
Nem akarom szentté avatni azt az építészeti folyóiratot, amelyik nem volt hajlandó közölni egy fizetett hirdetést annak bizonytalan eszmei háttere miatt, de azért érdekes lenne még egy kiadványt látni, amelyik ilyen okból tagadja meg egy fizető reklám felvételét.
Persze, mindent mondj el, ez nem csak a te játékod, hanem a miénk is!
A kíváncsiságom arra sarkalt, hogy elfogadjak egy olyan kitételt, hogy a tapasztalatokat, mérési eredményeket előzetes megbeszélés után oszthatom meg a nyilvánossággal, veletek.
Ha kérdeztek és hallgatok az is válasz lesz...
Ez úgy hangzik, mintha valamiféle cenzúrába mentél volna bele. Pontosan mi a megállapodás köztetek?
Köszönjük a bőséges tájékoztatást. Ha jól értem, az ügy sínen van, az ÉMI utóellenőriz, JFEry laborméréseket végez, valami biztos ki fog derülni. Ha lesz új híred, légyszi oszd meg velünk is!
Szia Feri! Nagyon kiváncsi lennék a telepitésre! Milyen müszert használt a Weisz Úr, lengyel pálcát-e vagy valamilyen diszkrét eszközt? Iránytűt? Tudod, én "ezós" vagyok, a pálcát ismerem, de a müködésének a fizikai magyarázatát nem.
Addig, míg nem méricskéltem nem nyilatkozhatok.
Viszont nekem is feltünt a készülésk elhelyezése közbeni műszaki köntösű ezótéria.
Ez kicsit zavart, de a kváncsiságom erősebb.
Azért, mint Wiesz úrral is egyeztettem, a felszerelés körüli történéseket megoszthatom veletek, ha van rá igény.
7. Azt írja a kandidátus, hogy miért csak az ő kedvenc készülékei ellen lázadnak fel egyesek, hiszen van több hasonló falszárító, vízkőtelenítő stb. berendezés. Igaza van, mind ellen fel kell lépni, mert lám ebben az ügyben is van némi előrehaladás, ha a civil kurázsi erőre kap, és ha nem gondolja mindenki, hogy "Miért pont én szóljak, csak bajom lehet belőle?!".
8. Jelen hozzászólás szerzője örül, hogy többen is vannak olyan szkeptikusok, akik érzik az írástudó felelősségét, és tesznek is azért, hogy az embereket ne vezessék félre. Nagyon tiszteletre méltó, hogy némelyek a vizsgálatokra anyagiakat is áldoznának, de erre nincs szükség, csak a szellemi támogatásra (pl. a hatóságoknak, intézeteknek vagy az érintett oktatási intézménynek írt levelekre), mert mindenre megvan az állami intézet, csak segíteni kell nekik az igazság kiderítésében. A fentiekből látható, hogy a tisztázás eddig egyetlen üzleti szereplőnek sem volt érdeke, tehát velük mindenfajta együttműködés kudarcra ítélt naívitás.
5. Az ügynek még sokkal messzebbre vezető tanulsága is van. A vizsgáló intézet(ek) döntése, kvázi engedélye ellen nincs apelláta, ezt a jog nem szabályozza, tehát alkotmánybíróságnál kell kezdeményezni ennek a rendbetételét.
6. E topikban említette a kandidátus, hogy beszélt Beck Mihály professzorral, aki nem hitt ebben az egészben. Róla azt érdemes tudni, hogy évtizedek óta minden eszközzel harcol az áltudományok ellen. Több mint két évtizede azt írta a szintén itt szóba került Pados-féle vízmágnesező készülékről a Budapest című folyóiratban megjelent cikkének címeként, hogy "Vigyázat, kuruzslás!", amire a feltaláló beperelte. A tárgyaláson Marx György tanútól azt kérdezte a bíró, hogy szabad-e egy nem érintettnek beleszólnia egy ilyen ügybe? – Nem szabad, hanem kötelező! Mert ez az írástudó felelőssége! – felelte az akkor élt legnagyobb hazai fizikus.
7. Egy érdekes adalék a készülék egyik gyártójának komolyságára: a miskolci cég forgalmazza a Rayblock nevű sugárvédő eszközt tércsillapító árnyékolás céljára. Ezt – a prospektus szerint – hosszú évek tapasztalatai alapján készítették, és segítségével harmonizálni tudják a környezetet a káros sugárzásoktól. A fényelem, illetve DC tápegységről működő készülékek hatósugara 14-20 m. Lényeges a minimum 1 m-es szerelési magasság, és a fényelemes típusnál a napi 2-3 órás megvilágítás. A készüléket az is felszerelheti a falra 1,5-2 m magassságban, jól megvilágított helyen – de műanyag tipli nélkül, mert így a minimális földelése megoldott –, akinek nincsenek radiesztéziás ismeretei, legfeljebb a hatósugár nem lesz optimálisan kihasználva (7-11 m helyett 4-5 m). A kompenzált terekben a bentlakó közérzete nyugodttá válik, alvási zavarai megszűnnek. A lábadozó betegek felépülése felgyorsul, bántalmai csökkennek.
E készülék szórólapján több hatósági engedély, illetve levél látható fakszimilében...
Itt tart az ügy háttere, ami fontos lehet a téma teljes megértéséhez.
Nem szájba rágásul, de azért összefoglalva a fentieket és ami a topikból kiderül:
1. Két azonos készülékről van szó, amit egy piaci szétválás miatt gyárt és forgalmaz két cég. Mindkettőt ugyanaz a tudományos fokozatú szakértő legitimálta, ő – mint a vitában maga írta – az egyiknél feltalálótárs is.
2. Soha nem is törekedtek laborvizsgálatokra, és nem rendelkeznek semmiféle más tudományos hivatkozással. Külföldivel sem, pedig ez elvárható lenne, ha az egyik készülék nem is hazai szabadalom. E kis országban bizonyára lett volna szakértő, aki segített volna kibogozni az elméleti alapokat.
3. Az, hogy az elmúlt másfél évtizedben senki nem bolygatta az ügyet, még nem bizonyíték a korrektségre. (Túl triviális lenne hivatkozni arra az ország- és pártvezetőre, aki nem akarta elhinni, hogy baj van a rendszerrel, hiszen addig senki sem reklamált...)
4. Az ÉMI (és a KERMI) felelőssége óriási, hiszen az ő papírjaikat lobogtatva vezetik félre az e készülékre százezreket költő fogyasztókat. (Az e vitában egy hozzászóló által említett ár ma már valószínűleg sokkal több, talán a félmilliót is meghaladja.)
Az ÉMI semmiféle laborkísérletről nem tett említést, sőt a tanszékvezető előadó sem mondta, hogy ilyen szándékuk az elmúlt évek során lett volna. Ezt csak a jelen lévő két fizikus és a kémikus hiányolta, és tett ilyenre javaslatot. Ezért meglepő a feltaláló-szakértő-kandidátus-tanszékvezető főiskolai tanár oly nagy nyitottsága az e topikban javasolt hasonló vizsgálatokra.
Különben e megbeszélésen derült ki, hogy a szombathelyi cég nem adott be keresetet az építészeti folyóirat ellen a követelt helyreigazítás és kártérítés elmaradása miatt. (A főszerkesztő ezt nagyon sajnálta, és a helyszínen felajánlotta a cég tulajdonosának, a készülék fő feltalálójának, hogy szívesen kölcsönad nekik a per indítására...)
Az ÉMI új vezérigazgatójának 2004. március 1-i levele szerint a tavaly életbe lépett rendelet alapján már nincs is szükség az általuk korábban kiadott engedélyre. (Erről a fogyasztóvédelmi hatóságnak más a véleménye...). "Tekintettel arra, hogy az eljárás egyik elemeként szolgáló berendezés működésének elméleti meglapozottságával hazai fizikus és kémikus szaktekintélyek részéről fenntartások merültek fel, ezért azonnal megkezdtünk egy utóellenőrzés sorozatot. Ezenközben ellenőrizni fogunk számos referenciahelyet, és a helyszíni vizsgálatok eredményeit értékelve döntünk az ÉME további sorsáról (módosításáról, felfüggesztéséről, visszavonásáról stb.). Ez a döntés előre láthatólag májusban fog megtörténni."
A két készülék egyforma, bár a miskolci Aquapol készülék külföldi licenc, a szombathelyi Aquabrill pedig hazai szabadalom, amiben – mint e topikból most megtudtuk – egy kandidátus is részes.
A szombathelyi készülék rendelkezik a fent említett ÉMI Kht. ÉME papírjával, a miskolci pedig KERMI-engedéllyel.
A kandidátus húsz percig tartott egy vetített képes előadást. Igaz, hogy ez a konnektorba dugható készülék jótékony hatásáról szólt, miközben nem is ez volt a megbeszélés tárgya. A tudós résztvevők rámutattak, hogy az ismertetés több fizikai alaptörvényt sért, sőt a vetítésen látható egyik mértékegység elegendő volna egy középiskolás megbuktatására...
A megbeszélést levezető ÉMI tudományos igazgató többszöri kérésre sem vette elő vagy hozatta be az ügy dossziéját, hogy kiderüljön, mire is vonatkozott az engedélyük. Később elismerte, hogy abban az energiaforrás nélküli készülékről van szó. És elszólta magát, hogy ők az ügy mellé állt személy tudományos címére alapozták a bizalmukat...
Az ÉMI közölte, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvet azért nem adhatja ki, mert az az ezért fizető gyártó-forgalmazó tulajdonát képezi.
Az akkori ÉMI vezérigazgató azt írta 2003. június 20-án, hogy:
"...munkatársaim kellő gondossággal jártak el. Az ÉMI az eljárásban álláspontját nem a jelenségnek tudományosan még kellően fel nem tárt magyarázatára alapozta, hanem a kérelmező által bemutatott nagy számú referenciahely részletes, méréses vizsgálatára.
E vizsgálatok – miként az ÉME jogosultjától bekért további ellenőrző mérések is – az eljárás eredményességét igazolták.
Nem hiszem, hogy ennél többet tudnánk mondani egy több ember idejét igénybe vevő megbeszélésen is. Ezért szíves megértésedet kérem, ha egy ilyennek a kezdeményezését nem tartom indokoltnak."
Sokszori zaklatásra végül az ÉMI tudományos igazgatója 2004. február 18-ára összehívott egy megbeszélést, ahová a fizikust/vegyészt a folyóiratnak lehetett meghívnia.
E találkozón részt vett az ÉMI tudományos igazgatója, a pécsi ÉMI-állomás vezetője, egy osztályvezető és még néhány ÉMI-s, valamint a főszerkesztő és az általa meghívott műegyetemi és ELTE-s fizikus és vegyész oktatók. Ja, és a két készüléket gyártó cég vezetői.
A szinte államtitokként kezelt dosszié ugyan a szombathelyi Aquabrillről készült, de ebben a szakértői vélemény már az Aquapolt is egyenrangúan említi. Mint e topikból most kiderült, ezt az "objektív" tanulmányt a készülék egyik feltalálója írta. Ebben az anyagban szó sincs konnektorba dugható változatról, annál inkább olyan komoly szakértői megállapításokról, mint például: A falszárítás e módját a tudomány jelenleg még nem tudja megmagyarázni, de működik...
Az ÉMI által kiadott ÉME elnevezésben szerepel ugyan az engedély szó, de az illetékes főhatóság (a BM) egyik levelében azt írja, hogy "az ÉME – nevében ellentétben – nem hatósági engedély, hanem a jogszabályban előírt megfelelőség igazolási eljárását képező – a termékre vonatkozó magyar nemzeti szabvány hiányában kidolgozott – jóváhagyott műszaki specifikáció."
A főszerkesztő kérte az ÉMI-t, hogy vizsgálja felül az általa kiadott engedélyt, nehogy egy kártérítési per során derüljön ki, hogy egy blöffön alapuló készüléket legitimált ez az állami tulajdonú és kvázi hatósági jogosultságokkal felruházott kht.
Mivel e javaslatra válasz nem érkezett az ÉMI-től, azt kérte a szkeptikus mérnök, hogy legyen egy tisztázó megbeszélés, amire hívjanak meg bárkit az ELTE fizikusai és/vagy kémikusai közül.
A megjelenés után érkezett meg a lap szerkesztőségébe egy levél egy szombathelyi ügyvédtől a Piramis Kft. megbízásából, aki olyan helyreigazítást kért közölni, amelynek első mondata: " A Piramis Kft. által alkalmazott technológiát az ÉMI A-200/1996. sz. Építőipari Műszaki Engedélye építési célú felhasználásra engedélyezte."
A helyreigazításon túlmenően üzleti hitelrontás miatt 5 millió Ft-os kártérítés megfizetésére is igényt tartott.
Ezután a főszerkesztő felhívta az ÉMI-t, ahonnan a pécsi állomásra irányították, ahol az állomásvezető teljesen felháborodott a téma iránti érdeklődésre, és azt mondta, hogy tessék bebizonyítani, hogy nem működik.
E telefonbeszélgetés után percekkel (!) jelentkezett a hasonló készüléket gyártó és forgalmazó miskolci cég vezetője, hogy mi a problémája a főszerkesztőnek a készülékkel.
Az ÉMI-ben a teljes anyagot zártnak tekintették, ezért levélben kellett a megnézésre lehetőséget kérni a minőségügyi igazgatótól. A válasz részlete: "...jelen engedélyemre biztosítják a megtekinthetőséget. Kivételesen hozzájárulok az Alkalmassági Vizsgálati Jegyzőkönyvbe történő betekintéshez. Ezen iratokról azonban másolat nem készíthető, az AVJ-ről adatjegyzetelés sem készülhet a megtekintés alkalmával."
Azt hiszem, sok érdekes lesz olvasható az alábbi – bár sajnos kissé hosszúra sikeredett – hozzászólásban a témával kapcsolatban. (Azért csak most, mert jelen hozzászóló az imént szerzett tudomást e topikról.) A sok okos fizikai és kémiai vélemény után álljon itt az ügynek egy másik aspektusa, de talán az sem lesz kevésbé érdektelen.
Először is le a kalappal az egyetlen, saját névvel szereplő vitázó, úgyis mint a téma főszereplője előtt. Meglepő, hogy nem álnéven lépett be és rengeteg időt ráfordítva próbált válaszolni, vitázni. Ez azt bizonyítja, hogy amit elkövetett, nem szándékosan tette, ugyanis egy általa nem ismert tudományterületre tévedt. Fő bűne az, hogy eddig nem ismerte fel hályogkovács szerepét, és sok évig nem is próbált segítséget kérni más szakembertől.
A legolvasottabb építészeti folyóiratban öt éve fel szerettek volna adni egy hirdetést Miskolcról. Az építész és statikus végzettségű főszerkesztő a hirdetést csak az Aquapol készülék említése nélkül vette fel, mert kétségei voltak a kapott prospektus alapján annak működését illetően. (E prospektusban már akkor is megtalálható volt az ábrákkal bőven teletűzdelt tanulmány egy tudományos címét is feltüntető szerzőtől.) E hirdetésfelvételi incidens után Miskolcról egy ügyvéd szigorú hangon felhívta a lapot, hogy jó lesz, ha abbahagyják a készülék utáni kutakodást...
Az említett folyóirat 2003. 1-es számában egy talajvíz és talajnedvesség elleni védelemről szóló cikkben a következő szakasz jelent meg zárójelben:
"A szerk. megjegyzése: Van még egy módszer, amely egyértelműen csalásnak minősíthető. E szerint a vizes falú helyiség mennyezetéről csak le kell lógatni egy prizmát, amely a forgalmazó szerint – minden energiaforrás nélkül – kiszorítja falban lévő nedvességet. Ezt hatóságilag kellene betiltani, és a hiszékenységgel, bizalommal visszaélőkre példás büntetést kiszabni."
bibibí!
Nekem van egy aquabrillem!
Nektek meg nincs!
Ma itt volt Weisz úr, és letellepítet egy szerkentyűt!
Szét ugyan nem szedhetem, de méregthetek rajta.
VAn egy olyan elképzeleés a helyszíni megbeszélések alapján, hogy a nedvességtartalom és annak menyniségi külömbségei, illetve áramlásai által adott elektroozmotikus máéréseket kellene végezni.
Ezzel együtt én a tégláimat is kipróbálom.
A kíváncsiságom arra sarkalt, hogy elfogadjak egy olyan kitételt, hogy a tapasztalatokat, mérési eredményeket előzetes megbeszélés után oszthatom meg a nyilvánossággal, veletek.
Ha kérdeztek és hallgatok az is válasz lesz...
Bocsi.
Ehen...
Ha valaki, valakiben vakon megbízik, az el kell hogy viselje annak minden tévedését, hibáját...(valamilyen szinten feltétlenül)
Csodálom, hogy nem nézte meg a megrendelő, miből is vesz százezreket, milliókért.
Nekem ez magas.
Nem hinném, hogy az amúgy sem túl jól álló bizalmat ez tovább rombolná. (O.J. Simson):-)
Legalábbis nálam nem.
Nem a kád volt pucér, hanem a nő, aki benne volt.: )))
Nem is ez volt a baj, hanem hogy a szaniteres cég, akinek az ismertetőjéhez betette ezt a képet, nem adta meg "Józsi"-nak ezt képet, már csak azért sem, mert a konkurencia kádja-csaptelepe-csempéje volt rajta látható. A milkós károkozás pedig abból eredt, hogy ez az egész akkor derült ki, amikor a terjesztő kiküldte a kötelespéldányt a megrendelőnek, aki persze felháborodottan tiltakozott, és ezért újra kellett nyomatni nemtomhányezer CD-t. De azért Orbán doktor (miután eladta az értékesítés kizárólagos jogát a terjesztőnek) megpróbált saját zsebre értékesíteni pucérnős példányokat... :))
Jó estét!
Van szerencsém szólni arról, hogy dr. Orbánhoz hasonló gengszter kevés működik kicsiny szakmai társadalmunkban. Ismerem őt régen, öt forintért eladta a tanítványai szellemi tulajdonát képező munkákat is, saját zsebre. Tudom, mert a Pollackon még voltam oly naív és dolgoztam neki. Hogy milyen nívón oktatott, arról pedig talán szót se ejtsünk!
Mindamellett dr. Orbán infantilis személyiség. Valamikor még a 90-es években komoly milliókra rúgó kárt okozott egyik üzleti partnerének azzal, hogy az Építőanyagipari CD egyik kiadásába, az egyik szanitercég anyagába egy kádban anyaszülten fürdöző nő képét csempészte. Naná, hogy a cég tudta és beleegyezése nélkül. :-) Amikor kiderült, és két oldalról támadták volna kártérítésért, akkor ez a szakmai minioroszlán hónapokra tűnt el, redőnyt lehúzva, telefonzsinórt meg ki.
Szóval nem kellene hitelt adni semminek, amit állít, örüljön, hogy nincs börtönben. (Ez persze az Aquapollal gengszterkedőkre is vonatkozik.)
Mondjuk az ország egyik szégyene, hogy egy ilyen fószer kandidátusnak nevezheti magát. Szégyen. Ha nem lenne ennyire siralmas, amit művel, körbe kellene röhögni.
Csatlakozva azokhoz akik elfogadhatatlannak tartják Dr. Orbán hozzáállását a tudományokhoz, visszaélve a Dr., a kandidátus, a tanszékvezető és leginkább a tanár titulussal, célomul tűzöm ki azt, hogy nyilvánossan leplezzük le a szélhámolást!
Van egy mérési javaslatom, hogyan döntsük el mérőeszköz nélkül, hatásosság ellenőrzésével, az eszközről állítottakat.
Dr. Orbán, Ön elfogadhatónak tartja-e azt a mérést, amelyben mondjuk 20db megszámozott falszárítót átadnak egy társaságnak akik kisorsolnak ebből 10 darabot, – a felét ezeket "kiherélik". Majd mind a húsz darabot leplombálják. Ezután Önök telepítik, vagy bemérik mindegyiket. Nemtudva, hogy melyikben van és melyikben nincs működést biztositó beltartalom. Tudtommal (egy önök által végzett telepítésről szóló beszámoló alapján) az eszköz telepítésekor nem kell kinyitni a dobozt, csak a megfelelő égtájba kell állítani. Azt is elmondták, hogy semmiféle műszer nem áll a telepítő rendelkezésére, hogy a falszárítást, annak hatékonyságát a beállítást követően ellenőrizni tudják.
Olvastam, és a telepítő is mondta, hogy a telepítés nagyon fontos ezért ezt Önöknek kell el végezni. A "műszer" kell hogy a vakolat bontása és a helyiség levegőjének jelentős megbolygatása (páratartalom és hőmérséklet) nélkül is szárítson, így csak a "műszer" tudását tesztelnénk, mivel a vakolat és egyebek hatásossága nem téma itt. Továbbá, Önök és az ellenérdekeltek is megneveznek 10-10 nedves pincét, vagy egyéb helységet és ezeket is kisorsolnánk. E sorsolás döntené el azt, hogy hányas számú eszköz kerülne telepítésre. Önök meghatarozzák, hogy mennyi idő szükséges a szárítás detektálásához, ellenőrzéséhez. Akár úgy is, hogy az adott pince állagához igazítanák Önök a szükséges időt.
