Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

AnnKa 2010. szept. 14. Creative Commons License 395

Kaiser László

   Harmatkezed


Kezed könnyű, mint a harmat,
harmatkezed ideadjad,
gyermekkezed nagy kezembe
végtelenből végtelenbe...



AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 394
Kaiser László

Gyerekszoba
            

          Leányomnak, kis Helgának

A szobád nekem Galaktika,
csillagok a játékszerek,
és nem árvák a felnőttek itt,
míg nem nőnek fel a kisdedek.

Adoptálj engem, megteheted,
tegyél gyerekké, gyermekem,
játsszunk együtt csillaghullásig -
hullásomig legyél velem!


AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 393
Holecz Ervin


   Húsz év múltán


(születésnapi köszöntő Kristófnak)


Drága fiam! Kristóf fiam!
Pereg a perc, múlik gyorsan,
de mielőtt a szemed előtt
játszódna le minden felnőtt

virtuális kis történet,
valósággá lesz az élet,
a amit találsz benne szépet:
egy virágzó tarka rétet,

szívednek kedves zenédet,
jó illatot, jó ebédet,
a megismert hajnal pírját
nagyapáid szilárd sírját,

édesanyád gyógyír kezét,
mindannyiunk szeretetét,
gyűjtsd össze, adja majd erőd,
mely védi, segíti jövőd!

Legyél boldog, találj szépet,
Igazságot! Egészséget!
Kapjál mindig szeretetet,
kérdésedre feleletet!

Melyen indultál – jó irány,
legyen társad egy szép leány,
akit szeretsz, s szeret téged
érted ha kell, mindent éget.

Ha magad is teszel érte,
nő a sikernek az esélye,
vagy segít az Őrangyalod
aki mindig hitet adott.

Húsz éved már történelem,
s ha fojtogat a félelem,
gyűjts erőt a sikerekből,
felnőtt lett már a gyerekből!

(2005. szeptember 6.)
AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 392
FECSKE CSABA


   Altató


Aludj kicsikém, aludj,
a ráncos anyóka-éj
a holdból aranyfonalat
gömbölyít neked,
abból szövi a köpenyed,
hogy majd a bálba menj,
tündér-bálba menj.
Aludj kicsikém!

Aludj kicsikém, aludj,
már alszik a réten
összebújva a nyáj,
alszik minden csendesen,
csak egy kis patak sirdogál:
anyja, a tenger, messze van,
de én itt vagyok, ne félj.
Aludj kicsikém!


AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 391
Dénes József

   Csak mosolyogj!



Csak mosolyogj!
Neked még szép a világ.
Bimbó életed kinyílt:
Lett belőle virág.

Csak mosolyogj!
Életed csodás varázs.
Téged mindenki szeret:
Isten vigyáz reád.

Csak mosolyogj!
Óvnak szülői karok,
Földi kis angyal lettél,
Szép, mint égi angyalok.

Csak mosolyogj!
Lelked ne töltse bánat,
Sírásod szép muzsika:
Betölti a házat.

Csak mosolyogj.
Mi imádkozunk érted.
Örömünk sugárzik rád,
Legyen boldog élted!

AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 390
Dénes József


   Gyermekeimnek



Ti egymást szeressétek!
Röviden ennyit kérek:
Mert rövid ez az élet,
Mert rövid ez az élet.

Minden vitaszó, lárma
Köztünk ki legyen zárva:
Még szebb jövőre várva,
Még szebb jövőre várva.

Egyszer széthord az élet,
Üres marad a fészek,
Kísérnek az emlékek,
Kísérnek az emlékek

Ti egymást szeressétek,
Mert elrohan az élet,
És minden semmivé lesz,
És minden semmivé lesz!


AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 389

Szalai Kincses Ibolya

(Lillának - Kismanónak)


   Altató


álmod őrzi kis szoba
égbolt fényes csillaga
apád óvó két keze
vigyázó tekintete
anyád szelíd-szép szava
ringató-lágy mosolya

- aludj, aludj, kisbaba...




forrás:poet.hu
AnnKa 2010. szept. 9. Creative Commons License 388

Szabó László Dénes


Altatódal

(Vers a proletár korszakból)


Tente, baba, tente!
Bár nincs itt az este,
Aludj, aludj szép csendesen,
Szálljon álmod messze.

Legyen benne édes,
Finom mákos rétes,
Édes álmod ne zavarja,
Hogy apád is éhes.

Nehézzé vált sorsa,
Bajszán nincs már morzsa,
Zablát vetett álmainkra
Milliárdos horda.

Tente, baba, tente!
Eljön majd az este,
És talán a hajnal sincs már
Olyan nagyon messze.

És majd akkor, reggel,
Mikor a nap felkel,
Lábra kap majd jó apád is
Konok, harcos kedvvel.

Mert nehéz a sorsa,
Bajszán nincsen morzsa -
De majd akkor reszkessen a
Milliárdos horda!

Akkor váll a vállnak,
Csatasorba állnak,
Kisemmizett kisemberek
Harcosokká válnak!

Hogy a mákos rétes,
A finom, az édes,
Minden gyermek asztalára
Jusson majd bőséges!




forrás:poet.hu
AnnKa 2010. szept. 7. Creative Commons License 387

Wass Albert:

"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye?
Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát.
Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül."



forrás:Wass Albert: Tavak és Erdők könyve


AnnKa 2010. szept. 7. Creative Commons License 386
Szécsi Margit

   Vers Derkovits Proletáranya c. képéhez


Fog-sejtjeimből a meszet
elszívtad. Hajam kevesebb,
mint aranyfüst, kis koponyádra
leszállt, mert készülsz a világra.

Ha jobb ételre tellene,
az is csak néked kellene,
s fém-rácsos rend előtt papucsban
- miattad állok rongy mamuszban.

Hallgass, piciny szilaj parancs!
A bévül-bolyhos vérnarancs
nem nékünk gördül - még haját se
kapjuk, nemhogy ízét - szagát se.

Csitulj, testemben csöpp alak!
Mikor én téged kaptalak,
ne gondoltam volna a kéjre -
fáradtan inkább csöndes éjre!

De bár a sors mind ostobább,
ne félj, nem leszek mostohád.
Étel- s csókkövetelő szádat -
szeretlek, akár az apádat.

Kicsinykém, csöpp sírás-falat
s esendő férfi, áldalak.
Tőletek vagyok oly hatalmas,
minden szegényért anyafarkas.



Derkovits Gyula: Proletáranya

kép forrás
AnnKa 2010. szept. 7. Creative Commons License 385

Ágh István

Jóslatok az újszülöttnek

(részlet)

   Először a kéz


Az éjszakából kihajlik
öt szirom
a sorsvonal lehullik
homlokodra
akár az első hajszál
virágot
szaglászol számtalan
kézfogásodat számolod
kisujjad ingajárását szívórád
alatt hüvelyked
holdacskát tart hegyén
....





forrás
AnnKa 2010. aug. 30. Creative Commons License 384
Utassy József


   Utad végén




Édesem, én egyetlenem,

drágám, de messzire mentél!

Utad végén az ég alja

már örökre naplementéll.


Nincs könnyem, nem zokoghatok.

El a Hold sápad helyettem,

a Hold, ez a vén, izgatott

szatírfej a fellegekben.


Buzdítanak a csillagok:

ha már ilyen árván hagytak,

rengesd fiad emlékét úgy,

miként bölcsőjét ringattad!



AnnKa 2010. aug. 30. Creative Commons License 383
Utassy József


   Nem tudom kimondani



Harminc esztendeje írok,

hullasárgák a papírok,

és nem tudom kimondani

halálodat, Jóskám!


Mert sem igém, se metaforám,

se ferde percem, se vak órám,

hát nem tudom kimondani

halálodat, Jóskám!


Most tél van, mocskos, vírusos.

Holló kiált rám ezernyi.

És halálodat belengi

a semmi, a semmi.


***


   Istenért kiált


Amit sohasem tenne:

most Istenért kiált.

Miként ha felleg volna,

s a Nap felé robogva

vinné halott fiát.


És Istenért kiáltoz,

és Istenért kiált.


AnnKa 2010. aug. 30. Creative Commons License 382
Utassy József


   A magány markában



Jaj, valami nagy-nagy,

halhatatlan bánat

markolja szívemet:

ringat, renget, rángat.


Kihallgatom néha,

ámulom szobádat:

magukban beszélnek,

motyognak a tárgyak.


Csöndek csöndje ágyad,

csöndé már a széked,

asztalod is csöndé,

csöndé a fényképed.


Jaj, valami nagy-nagy,

halhatatlan bánat

sötétíti elmém,

hogy halnék utánad.


*






Nyugodjon békében!
Előzmény: AnnKa (381)
AnnKa 2010. aug. 30. Creative Commons License 381
Utassy József


   Én édes derengőm



Mit tehetnék érted

sebtiben, rögtön,

mit tehetnék érted,

hogy élj örökkön?


Érted, kinek a föld

cella már, börtön,

mit tehetnék, mondd, mit,

hogy élj örökkön?


Én nem élek ostyán,

keneten, misén:

de föltámasztalak!

Hogyan? Tudomisén.


Élj örökké, fiam,

én édes derengőm,

kit a fekete csönd

fényre nem ereszt föl!


Mit tehetnék érted,

hisz a harsonahang

se távol, se közel,

csak harang bong, harang!


Mennyit, mennyit, mennyit,

mennyit tűnődtem én,

amíg rádöbbentem,

hogy Isten költemény!


Ő a legelső vers,

ő az első dallam:

félelmek fókusza

a növekvő agyban.


Mit tehetnék érted,

mit is tehetek én?

Vacogtat a bánat,

remegtet a remény.


Hiányod fagyától

a bazalt reped meg!

Végzem fényes munkám:

betűkbe temetlek.


Bűvössárkány 2010. aug. 17. Creative Commons License 380
Ariadne:
Fiam

Mióta vártalak, kisfiam.
Szívem alatt, mint nyíló hófehér virág
Bontogatta szirmait a szerelem.
Első, tétova mozdulatod,
Akár a szívdobbanásom.
Tudjuk, éreztük annyian,
Milyen érzés az első,
Sejtelmes rebbenés,
Szinte semmi ez,
De nem kevés.
Minden. Átminősülés.
Egyek voltunk akkor.
Kisfiam.
Hallgattalak. És te hallgattál engem.
Sok hosszú éjszakán, mint lüktetést a csendben.
Éreztem halk fejlődésedet.
Arcod nem volt több, mint egy gondolat.
De szebb vagy, mint amit álmodni tudtam.
Több vagy annál, mint ember kíván.
Kisfiam.
Aztán rám talált az ismeretlen és hosszú fájdalom.
Vajúdva kúsztam az égig lelkedért.
Születés-himnusz e perc, az emberért.
Az élet-stafétát neked most átadom.
De élek mégis, maradt egy másik lét,
Talán új és szentebb.
De ez is a tiéd.
Talán belehaltam egy kicsit.
Azért a napért.
A holnapért.
Aztán sírva láttad meg, milyen a világ.
Nem ismerted, csak láttad, akkor csendben.
Vérben és vágyban, káoszban, rendben.
Szép.
Mint az ibolyák a parkban.
Aznap kinyíltak, szerényen,
Az első napsütésben.
Nekem. Mint te.
Ha lehunytam a szemem,
Furcsa eufória,
Arcodat láttam mindenütt.
Ez több, mint a szerelem,
Amit valaha megéltem.
Egyszeri csoda.
Amiért megszülettem.
Amikor karomba foglak.
A boldogság az enyém.
Az első szó, az első nevetés.
Szép mosolyodban apád mosolyát is szeretem, fiam.

Lutra 2010. aug. 13. Creative Commons License 379
Richard Beer-Hoffmann

Altatódal Mirjamnak


Aludj el, gyermekem, későre jár.
Nézd, a nap is hogy nyugszik le már,
ott a hegyen túl halni leszáll!
Te nem tudod, mi a nap s a halál,
szemed a fényre veted szivesen.
Aludj — még sok-sok nap tiéd leszen —
aludj, aludj el, gyermekem.

Gyermekem, aludj, fú az esti szél;
honnan jön erre, s ugyan merre tér?
Titkon, sötétben a földi uton
járunk te, én s mindnyájan bizony,
árván, vakon, mert e táj idegen,
s társára senki se lel idelenn —
aludj, aludj el, gyermekem.

Gyermekem, aludj, ne lesd szavamat,
nékem való az, neked csupa hang.
Hang, mint szél- s víz-suhogás, neve nincs,
szók — tán egy élet gyűjtötte kincs!
Hasznát a sírba teszik le velem,
senki se hagy s kap jusst idelenn —
aludj, aludj el, gyermekem.

Alszol, Mirjam? Gyermekem, mi vagyunk
partja a vérnek, mely bent forrva zúg,
s hajdaniaktól jövendőkig ér
atyáink vére, a vad, büszke vér!
Bennünk a múlt! Maga nincs senki sem!
Létük te vagy, tied létük, igen.
Gyermekem, Mirjam, aludj, életem.

/Garai Gábor ford./
AnnKa 2010. aug. 11. Creative Commons License 378
Lénárd József


   Csak itt lenne


Amikor te megszülettél

Ő adott szívet neked.

És gyógyított, ő volt

Orvosod. Az otthon vágyát

magyarázta neked. Vart

rád kisruhát. Ő volt bírád

ha nagy volt a szád,

de mindig megbocsátott.

Ha fájt valamid kérdezett.

Ő tette először össze

Kis kezed. Imára tanított,

s a szeretet áthatotta lelkedet.

Ugye simogatod képzeletedben

remegő keze ráncait, csak itt lenne.



2007. április 30.
Előzmény: danczer (47)
AnnKa 2010. aug. 9. Creative Commons License 377
Gyulai Pál


FIAM FÁJA.


Őszi nap szelid sugára
Mosolyog az almafára,
S játszi fénnyel enyeleg.
Nézi, bár a lombok hullnak,
Almák mily szépen pirulnak,
S őket csókkal áldja meg.

Nézem én is e fát gyakran,
De nem vidám hangulatban,
Mert fiam ültette azt,
És gyümölcsét meg nem érte,
Hajh korán szakadt meg élte,
Nem lát többé őszt, tavaszt.

Oh fiamnak kedves fája,
Fájó emlék vagy te rája,
Minél dúsabb koronád!
De ha nézek is rád búsan,
Csak virúlj sokáig dúsan,
Szálljon ég áldása rád.

Nékem ültetett ő téged',
Majd mikor a hő nap éget,
Lennél árnyas nyughelyem,
És a holdas szép estéken,
Itt alattad karos-széken
Álmodozzam csöndesen.

Hűs árnyadba hadd üljek hát!
Tán a szellő fiam hangját
Suttogja lombod között,
S fel-feltünik vidám képe,
Amint olykor jó kedvébe',
Hogy virúlj, megöntözött.

1899








AnnKa 2010. aug. 9. Creative Commons License 376
Gyulai Pál


EGY IFJÚ EMLÉKKÖNYVÉBE.


Szólj, tégy, törekedj', hass,
Világra ne hallgass,
Ha dicsér, ha gyaláz;
Mit tartasz igaznak,
Szolgálj híven annak,
S csak erre vigyázz.

Bús harc ez az élet,
De vídoran éled,
Ha győzzük a bajt;
Állj bátran a gátra
Mert gyáva, ki hátra
Fordulva sohajt.

S mégis ha csalódva,
Szerencse se' volna
Sokára hived:
Új kedvvel, erénnyel,
Hű régi reménnyel,
Tápláld a hited'.

Az elvhez a hűség
Örök kötelesség,
S ha messze a cél,
Enyhítsen önérzet:
Bár kebeled vérzett,
Az eszme - az él.

1893
AnnKa 2010. aug. 9. Creative Commons License 375
Gyulai Pál

MARGIT EMLÉKE.

      I.

Nyílik a rózsa virága,
S lyányom hervadozol;
Vidoran zeng a madárka,
S némán könnyed omol.

Hajnali fény mosolyog rád
És szined oly halovány;
Fa neked lengeti lombját
S fekszel a bús nyoszolyán.

Lelke tavasznak erősítsd
Hervadozó betegem'!
Fény lehe, illata gyógyítsd,
Oh add vissza nekem!

Vagy ha nem, éjbe borúljon
Kék egű hajnali fény,
Északi vész keze dúljon
Viruló völgyek ölén.

És a madárka ne zengjen,
Asszanak el fa, virág;
Legyen oly puszta, kietlen,
Mint szivem, ez a világ!

      II.

Terhed gőz könnyü szárnya hordja,
Ragadj kocsi, gyorsan, hamar!
És tűnj fel immár Kassa tornya,
Kit éj és messzeség takar!

Az ódon egyház árnyékában
Egy régi ház vár ott reám,
Világ dereng még ablakában,
S beteg sohajtja: jőj atyám!

Oh gyermekem, kedves leányom,
Szenvedsz élet, halál között!
Oh hervadó fehér virágom,
Könnyem hiába öntözött.

Bár messze vagy, de lelkem álmi
Lefesti kínos nyoszolyád,
Úgy fekszel ott halálra válva,
Mint egykoron szegény anyád.

Képmása vagy, vigasztalásul
Adott az ég téged nekem;
S a régi seb most ím felújul
S egy újabb vérzik szivemen.

      III.

Minden újul, minden éled,
Mindenütt mosolyg az élet,
Minden örvend: kicsi nagy!
Ki-kihajt korhadt fakéreg,
Vidul a legkisebb féreg,
Halva, halva, csak te vagy!

Ébredj, ébredj édes lyányom!...
Arcod hát utolszor látom,
S nem mosolygasz rám soha?
Isten, Isten mit vétettem,
Hogy így itélsz énfelettem
S csak hozzám vagy mostoha?

      IV.

Szomorú a halottas ház,
Szenvedő arc, mély csend,
Csak egy kedves kis leányka
Mosolyog és örvend.

Mosolyog a hajnalfénynek,
Örvendez bábjának,
Se nem érzi, se nem érti
Halálát anyjának.

Kis unokám, majd megérzed
Jobban nagyatyádnál,
Addig sírjak én helyetted...
Csak mosolyogj, játsszál!

      V.

A kertben űlök nyári alkonyon,
És széttekintve elgondolkozom.

Jó pihenő hely s meg se változott,
A vén diófák épen állnak ott.

Lehajlik hozzám jázmin s rózsa ága,
Tarkán virít a kis kert száz virága.

Szőlő s gyümölcsfa lombnyilásin át,
Csillanni látom az ezüst Dunát.

Amott hegyeknek erdőfedte orma,
Túl a vizen falucska karcsu tornya.

Mind, mind a régi s még sem az nekem,
Mert nem vagy itt, szerette gyermekem!

S nem léssz soha, hiába vár reád
Kedvenc virágod s búsongó atyád.

A pázsit, ösvény puszta, nesztelen,
Nem jösz felém, vidáman, könnyeden.

Csengő szavad a zöld lombok között
Nem kelt szívembe' többé örömöt,

Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor -
Szépséged, bájad egy maréknyi por.

Csak árny vagy immár, aki ott lebegsz még,
Évek során majd eltünő bús emlék.

De én soh' sem felejtem képedet,
Megőrizem, mig sír el nem temet.

Nincs messze az, feltünni látom ott,
A sors nekem mi szépet, jót adott.

Mind visszavészi s itt hagy kifosztottan,
Bár élve még, de félig már halottan!

1885

AnnKa 2010. aug. 9. Creative Commons License 374
Gyulai Pál

   BÖLCSŐDALOK.

      I.

Csitt kicsi kedves, csitt, csitt, csitt!
Jó fiu légy, oh hallga kicsit;
Hunyd be szemed' és hunyd be szád',
Föl ne riaszd jó édes anyád'.

Alszik anyád, hát te is alugy',
Ugy kicsi kedves, ugy, ugy, ugy!
Hunyj a szemét már, jó a gyerek,
Én is elalszom majd veletek.

      II.

Egyszer egy időben,
Bakonyi erdőben
Gilice nem alszik,
Sirása elhallszik.
Oda megy a szúnyog
Haja, haja! - dunnyog,
A tücsök is fujja:
Haja, haja, hujja!
Gilice megunja,
A szemét behunyja,
Sirása nem hallszik,
Csendesen elalszik.
A gyerek is csendes,
Haja, haja, kedves!

      III.

Csendesen, csendesen,
Haja, haja, kedvesem!
Aki nem sír, nem kiáltoz,
Annak angyal kis kertet hoz,
Lesz benne egy szép, de szép fa,
Minden ágon arany alma.
Hát még mi lesz? Megmondom!
De ne sirj hát, galambom.
Kis fészek meg kis madárka,
Kék a lába, zöld a szárnya,
S azt énekli csengő hangon
Alugy', alugy' már galambom!
S a gyermek, ki hallja épen,
A szemét behunyja szépen,
Elalszik az énekszóra
S álmodik majd szépet róla.
Úgy lesz, úgy lesz, ha mondom
Haja, haja, galambom!

1863


Előzmény: AnnKa (96)
AnnKa 2010. aug. 8. Creative Commons License 373
Harcos Katalin

   Altató



A fáradt Nap lassan aludni tér.

Fejét felhőpárnára fekteti,

fülébe altatót dúdol a szél

s a Hold esti mesét suttog neki.



Hunyd hát le te is két álmos szemed!

Vállam legyen altató vánkosod,

hallgasd csak amit dúdolok neked!

Meglátod: a legszebbet álmodod.


Gyönyörű tájon két madárka száll…

Látod? Őket is várja a fészek.

Madár mamájuk csak azt lesi már,

hogy pihenjenek a kis csibészek.

Lent, a fák között kiscica oson.

Anyja aggódva már haza várja.

Öt testvére szunnyad a vánkoson

a pihe-puha kiscica ágyba’.



A ház mellett jókora kutyaól:

lakója Artúr, a hatalmas eb.

Most, este ő is csendesen durmol

és álmában nincs nála csendesebb.



Bent a szobában, a szürkületben

anyuka kislányát altatgatja:

ölben ringatva, bársonyos csendben

fülébe ezt az altatót mondja:



A fáradt Nap lassan aludni tér.

Fejét felhőpárnára fekteti,

fülébe altatót dúdol a szél

s a Hold esti mesét suttog neki…



AnnKa 2010. aug. 3. Creative Commons License 372
Dsida Jenő

   Elalszom, mint az őzek


Félálomban
ibolya-sugarak közt
édesen gyönge vagy, fiacskám.

Már gyermekkorodban
mérföldekről
meghallottál egy fecskesóhajt

s ha tüske döfött ujjadba,
patakkal eredt meg
a véred...-

...A mindennel kibékülés
illata
álomba kísér,

mosolyodtól
harmatkönnyekre fakad
a korhadó, zűrzavaros ég.

Elalszol,
mint a meghajszolt őzek
a bozótban, napkeltekor:

utolsó
szerelmes gondolatod
piros vadszőlő-levelek közé akad.


AnnKa 2010. aug. 3. Creative Commons License 371
Gősi Vali

   Csillaggá csókoltalak



    (Csillag-fiamnak, égi születésnapjára)


Voltál
az áhított,
édes teher,
gyönyörű kínban szült varázs…
Öleltem pöttöm testedet,
míg csitult
a lármás sírás.
*

Hozzám
hajolsz ma
a végtelen,
hűvös-kék felhőkön át:
csillaggá csókoltam lényedet:
fényem vagy,
vigasztalás.

*

forrás
AnnKa 2010. aug. 3. Creative Commons License 370
Gősi Vali

   Változatok egy álomra



1./ Haiku-álom

Nézek az égre.
Végtelen éjben a nap
már álomba dőlt.

Gyertyaláng lobban,
elsimul hosszan a fény,
lelkünk összeér.

Fény-nyoszolyáján
csillagok álmát őrzi
a magányos Hold.

Lobbanó gyerty
emléked hozza,
ölel álmomban a múlt.


2./ Álom

Nézek az égre, végtelen éjben
a nap már álomba tért.
Gyertyaláng lobban, elsimul hosszan,
lelkünk a lángban összeér.

Fény-nyoszolyáját, csillagok álmát
őrzi a magányos Hold,
lobbanó gyertya emléked hozza,
lángjával ölel a múlt.


AnnKa 2010. aug. 3. Creative Commons License 369
Gősi Vali

   Végtelen remény



     (Zoli fiam emlékére)

Kékezüst nyárban,
tengerhullámban vágyad
végtelen álom.

Bronzarany őszben
üzensz szálló levéllel
végtelen létet.

Hótiszta télben
vacogsz fagyos reménnyel
végtelen lélek!

Zsongó tavaszban
éledsz duzzadó magban,
végtelen remény!


AnnKa 2010. aug. 3. Creative Commons License 368
Gősi Vali

   Májusi ragyogás



Drága kicsi lányom,
Te is Anya vagy,
szíved alatt örzöd
csöpp magzatodat.

Tündérálmodból már
ébresztget a Nap,
arany fénnyel hívogatja
édes titkodat.

Amikor elöször
látod gyermeked,
szeme ragyogása
tavaszt hoz neked.

Mosolyával elűzi
gondod, bánatod,
édes valóság lesz
vágyad, holnapod.

Ha majd Anyák Napján
gyöngyvirágot ad,
szeme tükrén látod
magad, s magamat

Szíved mellé addig
tedd ajándékomat,
fogadd mindig nyíló
fényvirágomat.


AnnKa 2010. júl. 31. Creative Commons License 367

Gősi Vali


Álmomban Fiamnak dúdolok



Bár a sors fukarul
kurtára szabta az életed,
és a sírodba magaddal vittél
lelkemből minden éneket,
álmomban néha mégis
örömtől dúdolok,
ha szárnyukon
magukkal hoznak
éjjel az angyalok.




forrás
AnnKa 2010. júl. 31. Creative Commons License 366

Gősi Vali

   Hang vagy...


Csendemen néha
Átszalad egy kósza hang
És a pillanat
Egy emléket hátrahagy
Hang vagy, illat, mozdulat...