Berlin, november 12. A német kormány a svájci kormány közvetítésével az Egyesült-Államok kormányához a következő jegyzéket intézte: Mivel most már a fegyverszünet megköttetett, a kormány arra kéri az Egyesült-Államok elnökét, hogy a béketárgyalásokat indítsa meg. A tárgyalások gyorsítása végett a német kormány azt indítványozza, hogy először az ideiglenes béke megkötésére törekedjenek és közöljék vele, hogy milyen helyen és milyen időpontban kezdődjenek a tárgyalások. A fenyegtő élelmiszerínség miatt a német kormány a tárgyalások haladéktalan megkezdésére nagy súlyt fektet.
Solf, külügyi államtitkár.
Wilson Európába jön.
Stockholm, november 12. A „Mercur de France” értesülése szerint Wilson elnök legközelebb Európába jön 14 pontjának keresztülvitelét ellenőrizni és biztosítani. Az amerikai alkotmány – a lap szerint – nem teszi lehetetlenné az Egyesült Államokból való távozását.
Magyar köztársaság. Írta Dutka Ákos.
A világtörténelem óriás orkánja pozdorjává törte Európa két caesári trónját. Az emberiség vérének isten kegyelméből való megcsapolói a Hohenzollerek és a Habsburgok ma hazátlan bolyongva hurcolják sötét lelkiismeretüket. Mennyi vér, mennyi zsarnokság emléke zavarhatja álmukat. Messzi századokból régi […] bűnei sorakoznak elénk: az isten kegyelméből való Habsburg és Hohenzoller császárok bűnei. Máglyákat látunk füstölögni és mártírok akasztófái intenek a múltból, vérpadok kontúrjait fátyolozzák a messzi századok! Mindennek vége! A világtörténelem igazságosztó végzete […]e őket, mehetnek isten hírével az isten kegyelméből való átkai az emberiségnek. Nézzetek utánok szánalmas megvetéssel. Ne bántsa őket senki, de legyenek […]alutók, saját lelkiismeretük elől bujdodó elátkozottak a milliók kiontott véréért. Szétbomló birodalmaik helyén pedig új […] születő fiatal népek köztársaságai születnek ma, holnap és holnapután. Nem marad Európában rab nép és nem marad a földön egyetlen királyi trón. Ez a történelmi kényszerűség, mert a […] seregekből, a milliók véréből sugárzó emmanens erő, mely túl nőtt már a kor politikusain. Ma a végzet, az emberi[...]ike cselekszik. És ebben az egyetemes erőben fanatikus hittel hinnünk kell! Hinnünk kell az emberiség ujjászületésében, mert a trónok ledőlte a népek nagykorúságát, önrendelkezési jogát, szabad cselekvőségét jelenti. A hirtelen ránkszakadt új világrend hajnalán a régi ember még elfogult és szentimentális szorongással néz vissza múltjára. Magyarország népe még könnyes szemmel nézi országát, amelyet a császári bűnök és saját úri vétkei elkeseredett szomszédok prédájává tették. Még könny szökik a szemünkbe, mikor arra gondolunk, hogy elveszíthetjük Erdélyt és Felső-Magyarország annyi sok magyar emlékkel és kinccsel gazdag hegyeit. Pedig higyjétek el magyar testvérek, ez a múlt hazafisága, a hódító császárok világszentimentalizmusa. A magyar köztársaság hazafisága a vér, az élet hazafisága lesz. Soh'se sirassuk a múltat és ne engedjük lelkünkbe a csüggedést. Végre is az emberiség nagy ítélőszéke előtt a dolgozó milliók igazságérzete nem engedheti meg, hogy rajtunk igaztalan gyalázatot kövessenek el szomszédaink. Amihez az emberiség egyetemes ítélőszéke szerint jogunk lesz, ez a mienk marad s abban a kis sorsközösségben, amelyben kilencmillió magyar lelke össze fog forrni, óriási munka és óriási eredmények dicsősége várhat reánk. A jövő magyar köztársaság testvéri vetélkedésre kelve szomszédaival tudományban, kultúrában, műhelyeiben és áldott termékeny göröngyein tehetsége és ereje gazdagságát. Dánia, Svédország kis ország és ezeknek a kis országoknak a kultúr munkája az egész emberiség féltett drág akincse. Hollandia egy maroknyi földön élő népe gazdag és boldog mert szabad és erős lélekkel dolgozik. Hitet verjetek magyar szívetekbe és ne induljatok csüggedt lélekkel a Magyar köztársaság háza felé. Nem lesz ez királyi vár, nem lesz dőszölő urak tivornyás régi háza, a munka és kultúra műhelye lesz, amelyben új ércet és új veretet nyer a magyar szó és kincscsé válik a magyar verejték. Hiába áll körül ma egy ellenséges világ, mi megesküdtünk, hogy a magyarság nagyságát csattogó szerszámokkal és teremtő gondolatokkal szolgáljuk nem véres fegyverekkel. Higyjétek el magyarok, ebben az új küzdelemben győzni fog a Magyar Köztársaság!
Prága, november 12. A „Wenkow” szerint a köszeli napokban 25.000 ántánt katona érkezik Prágába.
Antant csapatok Kelet-galíciában.
Varsó, november 12. Az Ukranski Slovonak jelentik Lembergből, hogy Csernovitz-felől Staniszlau felé angol csapatok közelednek. Krakkóban francia szállásozó tisztek jelentek meg.
Versaillesban lesznek a béketárgyalások.
Genf, november 12. Londoni jelentés szerint, ha lesznek béketárgyalások, úgy azokat Versaillesban fogják megtartani és Lloyd George elnöklése alatt fognak lefolyni.
"Az öt éves háború sok vérvesztesége, pusztítása után Magyarország jövöjének, fennmaradásának sorsdöntö napjai következnek most és érthetö az az izgalom [...] és elszántság amivel a kormány és a képviselök nagy felelösségük tudtában készülnek a küzdelemre, hogy Magyarország integritását, önállóságát és függetlenségét biztosítsák a minden oldalról felénk törö veszedelmekkel szemben."
Igazuk lehetett. Utólag pedig ez a szöveg bizonyítvány Károlyiék tehetlen, naiv, végtére pedig nemzetvesztést okozó politikájáról.
Forradalmi Testvérek! Legyünk józanok és méltók e fölibénk nőtt történelmi napokhoz. Lássuk tisztán azt a végzetesen komoly helyzetünket, amelyet az egész ország bomba robbanáshoz hasonló desorganizálása teremtett. Aki tovább fokozza az izgalmakat, aki egyes pártok, csoportok, vagy társadalmi osztályok érdekében külön célokat szolgál, az a vértelen, dicsőséges forradalom eredményeit veszélyezteti. Olvassátok el munkások, katonák és polgárok Kunfi miniszter történelmi beszédét. A szociáldemokrata miniszter a népnek tett esküje alkalmával az egész magyar nép szívéhez kiáltotta: - Én nem akarok az anarchia rabló hordáinak vezére lenni. Mi nem akarhatjuk ezt a szegény és vérében megrabolt, meggyalázott Magyarországot romhalommá s a földönfutók siralomvölgyévé tenni. Aki egyenetlenséget szít, osztály ellentéteket kiélez, aki akár faji, akár osztályérdeket iparkodik érvényesíteni, akinek külön egyéni vagy területi céljai vannak ma túl a rend helyreállításán, az áruló! Árulója a forradalmi eredményeknek mindenki, aki az egyetértést és azt a szent testvéresülést megbontja, amley október 31-én munkást, polgárt, katonát, egy szent célra összefont. A cél a béke! A cél a független, szabad és boldog Magyarország! De mindebből semmi sem lesz, ha félténykedés, egyéni torzsalkodás, osztály ellentét megmérgezi az egyetértést. Köröskörül az anarchia csíráit vetik el az ellenforradalom alattomos szervezői. Vigyázzunk magunkra és az idegeinkre. Mindenki rágja meg jól, mit mond el a nyilvánosság előtt. Ne adjunk hitelt ostoba, túlzott rémhíreknek, ne adjuk tovább az elégedetlenkedők, a hiúságukban sértettek pletykáit. Összefogózva álljunk olyan tömör egységben, mint október 31-én, mert előttünk lehet az orosz példa. Jaj, ha nem állunk rendületlenül a vértelen forradalom szent ideáljai mellett, ha nem a béke és igazságosság Magyarországát akarjuk megmenteni. Jaj, ha a bosszú és terror anarchiáját szabadítjuk rá testvéreinkre, polgártársainkra! Őrizzük rendületlen kitartással a társadalom egyetértését és érezzük át, hogy ma valamennyiünknek áldozatot kell hoznia. Kinek a vagyonából, kinek a hiúságából és mindenkinek alázatos türelemmel dolgoznia kell a köznyugalom biztosítása érdekében. Legyünk megértők embertestvérek ezekben a tragikusan fenséges napokban; könyörögve kér benneteket
Dutka Ákos.
Károlyi Mihály bejelenti a fegyverletételt. Minden fronton vége a háborúnak. - A magyar hadügyminiszter küzdelme a közös főparancsnoksággal. - A miniszterelnök a belső rend helyreállításáról.
Budapest, nov. 4. Károlyi Mihály miniszterelnök ma délben Lovászy Márton kultuszminiszterrel együtt fogadta a budapesti napilapok szerkesztőit és közölte velük, hogy a volt osztrák-magyar külügyi kormány október 29-én megkezdte a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalásokat, melyek mindezeddig még nincsenek befejezve. Erre a huza-vonára való tekintettel a magyar kormány nem tette magáévá a közös külügyi kormány tárgyalását és
november 1-én elhatározta önállóan az azonnali fegyverletételt,
mert a részekre osztott Ausztriával nem haladhat párhuzamosan és azt is jól tudta, hogy az ausztriai önálló államok szívesen járulnak hozzá a magyar kormány előterjesztéséhez. Figyelembe vette a magyar kormány azt is, hogy az entente által követelt feltételek olyan súlyosak, hogy azok fegyverletételtől csupán formailag különböznek. A magyar kormány eme lépését az Armeeoberkommandó megakadályozni igyekezett, nevezetesen a fegyverletétel perfektuálása elé gördített akadályokat. Hosszú tanácskozások indultak meg az Armeeoberkommandó és a magyar kormány között, amelyek során a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részekre bomlott Ausztriával szemben a magyar kormány önállóan hivatott arra, hogy a béke kérdésében határozzon. A magyar kormánynak további kikötése volt az is, hogy ne csak az olasz fronton levő magyar csapattestek tegyék le a fegyvert, hanem magyar területeken levő idegen osztrák csapattestek is kötelesek a fegyverletételre, tehát a Kövess és Goldbach tábornokok seregeiben levő összes csapatok, tekintet nélkül nemzetiségükre, illetve most már nemzetükre. E lépésnél a kormánynak az volt a célja, hogy a magyar katonákat ne tekintsék ellenséges hadsereg tagjainak. November 1-től Magyarország mint neutrális állam akar szerepelni és szerepel is. A kormány hivatalbalépése óta szakadatlanul foglalkozik ezzel a kérdéssel és tegnapig kellett küzdenie, míg végre a maga álláspontját érvényre tudta juttatni. E tárgyalások igénybe vették a kormány egész munkásságát és ennek kell tulajdonítani, hogy egyes más kérdésekben mulasztás történt. Megemlítette a miniszterelnök, hogy a tárgyalások vezetésében elévülhetetlen érdemei vannak Linder Béla hadügyminiszternek, aki törhetetlen energiával a leghasznosabb munkát végezte a béke kérdésében. Tegnap este 11 óra tájt végre sikerült a magyar álláspontot elfogadtatni és most az a helyzet, hogy az egész haderő belement a fegyverletételbe és a fegyverszünetbe. A történelem bizonyára nem lesz mostoha Linder érdemeinek elismerésében, aki a magyarság számára örökösen becses és hasznos szolgálatot tett. Megjegyezte még a miniszterelnök, hogy a külügyi kérdésekben ma tárgyalt és hogy az Armeeoberkommandó csak úgy egyezett bele a fegyverletételbe, ha a felelősséget mindezekért a magyar kormány vállalja, amit a miniszterelnök a kormány nevében készségesen meg is ígért. Itt Lovászy Márton kultuszminiszter közbevetőleg a következőket jegyezte meg: a kormány világosan látta, hogy az entente a monarchiát harcképtelenné akarta tenni a súlyos feltételekkel. Ezért a kormány helyesebbnek vélte, ha nem végez félmunkát, hanem a fegyverletétel tényével bizonyítja azt, hogy nem akarunk többé harcolni. A magyar kormány tehát kedvező politikai hatást várt a fegyverletétel lépésétől és azt reméli, hogy e lépés Magyarország nemzetközi helyzetét lényegesen megjavítja. A miniszterelnök ezzel befejezte a politikai kérdések ismertetését és
a belső rend és béke helyreállításáról
mondotta el a kormánynak részben szándékolt, részben pedig eddigi tevékenységét. A belső rend helyreállítása érdekében megszervezik községenkint a polgárőrséget, másodszor most folyik a nemzetőrség szervezése, amelyről különben törvényjavaslat is készül, 3-szor pedig a vasutasok szindikátusa nevében megtörtént a vasúti vonalak biztosítása. Bejelentette továbbá a miniszterelnök, hogy a képviselőház a legelső ülésén a következő törvényjavaslatokat terjesztik be: 1. Magyarország teljes függetlenségét kimondó alaptörvény. 2. Az általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő választójogi javaslatot. 3. A sajtószabadságról. 4. Az egyesülési és gyülekezési szabadságról. 5. A nemzetőrség felállításáról szóló javaslatot.
Beszüntettük a harcot. A vezérkar jelentése.
A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hivatalos jelentés. Kiadatott 1918. november hó 3-án délben. Érkezett délután 4 órakor. Az olasz harctéren csapataink a megkötött fegyverszünet alapján beszüntették az ellenségeskedést. A fegyverszünet feltételeinek közzététele külön fog megtörténni.
A vezérkar főnöke.
A fegyverszünet feltételei.
Hivatalosan jelentik Bécsből: Az olaszok által felállított fegyverszüneti feltételek a következők: 1. Az ellenségeskedések azonnali beszüntetése szárazföldön, vízen és levegőben. 2. Ausztria-Magyarország teljes demobilizálása és valamennyi egység visszavonása, amelyek az Északi-tengertől Svájcig operálnak. Ausztria-Magyarország területén a haderőt maximum 20 hadosztályra kell leszállítani, amelyek békeállományúak legyenek. Az összes hadosztályok, hadtestek tűzérségi anyagának felét a szövetségesek által meghatározott pontokon kell összegyűjteni. 3. Ausztria-Magyarország által a háború kezdete óta megszállott minden terület kiürítése és az osztrák-magyar haderők visszavétele a következő vonalon: A rhaeti Alpok nyergét követően egész az Etsch és Oise forrásáig; ezután a vonal déli irányban fordul, áthalad a toblachi hegyen és a Carni Alpok mostani határáig halad. Ezután követi a határt a Tarvias hegyig majd a Julf Alpok vízválasztó vonalát. Ezután a vonal délkeleti irányban halad a tengerpartig, úgy, hogy Cantum, Mattuglic és Volevka bennfoglaltatnak. A kiürített területen a vonal át fog haladni Dalmácia tartomény mai adminisztratív határán. A kiürítendő terület magába foglalja a Dalmáciától északra és nyugatra fekvő összes szigeteket. A jelenlegi helyen az egész hadianyag kiszolgáltatása. Rekvirálás a kiürítendő területen. 4. A szövetségeseknek teljes joguk van az osztrák-magyar területen levő minden úton, vasúton és víziúton csapataiknak szabad mozdulatára, úgyszintén az osztrák-magyar szállítóeszközök használatára. Ezután Ausztria-Magyarországon mindama stratégiai pont megszállása, melyeket a szövetségesek szükségesnek tartanak arra, hogy ott letelepedjenek vagy a rendet fenntartsák. Végül a szövetségesek javára rekvirálások fizetés ellenében bárhol. 5. A német csapatok 15 nap alatt vonuljanak el nemcsak az olasz és balkáni frontról, hanem a monarchia egész területéről. Azokat a német csapatokat, melyek nem vonulnak el, internálni kell. 6. Ausztria-Magyarország kiürített területeinek ideiglenes közigazgatását a helyi hatóságok látják el a szövetséges megszállócsapatok állomásparancsnokságainak ellenőrzése mellett. 7. A szövetségesek hadifoglyainak, internáltjainak azonnali hazaszállítása hasonló ellenintézkedés nélkül. 8. A kiürített területen maradt és sebesülteket az osztrák-magyar személyzet ápolja.
Feltételek a tengeren.
1. Az ellenségeskedések azonnali beszüntetése a tengeren. A semlegeseknek tudtul adassék, hogy a szövetségesek hadi és kereskedelmi hajóinak számára minden territoriális vízen szabad útjuk van. 2. Tizenöt osztrák-magyar tengeralattjáró, úgyszintén valamennyi magyar-osztrák vízen tartózkodó tengeralattjáró lefegyverzése. 3. Három csatahajó, három könnyű cirkáló, kilenc torpedó zúzó, egy aknavető, hat dunai motor átadása a szövetségeseknek. Az új összes többi hadihajók teljesen leszerelendők. 4. A szövetségesek hadi- és kereskedelmi hajóinak szabadforgalma az Adrián, Dunán és mellékfolyóin. A szövetségeseknek joguk van minden erődöt és védelmi művet megszállni vagy lerombolni. 5. A szövetségesek a blokádot jelenlegi feltételei mellett fenntartják. 6. A tengerészet minden légihaderejének egyesítése a szövetségesek által meghatározandó kikötőben. 7. Magyarország-Ausztria nemzeti területén kívül a megszállott tenger[...]nak és kereskedelmi kikötőknek kiürítése, a hajóanyagok átengedése. 8. Valamennyi szárazföldi és tengeri erődök, továbbá a Póla védelmére berendezett sziget, hajógyár, arzenál megszállása a szövetségesek által. 9. A szövetségeseketől elvett […] kereskedelmi hajók visszaszolgáltatása. 10. Kiürítés, átadás és vissza[...] előtt tilos bármilyen telepek, anyagok elpusztítása. 11. A szövetségesek hadifoglyai ellenintézkedés kötelezettsége nélkül visszaadandók. Megjegyzik, hogy a fenti fegyverszüneti feltételek nem prejudikálnak a későbbi békének. A negyedik pontot nem lehet úgy értelmezni, hogy az ellenséges hadseregek szabad utat kapnak Németország elleni támadásra.
Hadd legyen e történelmi percben enyém a város népéhez kiáltó szó! Enyém, aki a világháború első órájától kezdve csüggedetlen hittel és szent meggyőződéssel hirdettem, hogy az emberiség történetének e példátlan rontása elsodorja az egész korhadt és bűnös régi világot! Bekövetkezett! És áldott legyen e perc, mikor ez a vérében megrabolt, […]zetében meggyalázott nép fel ébredt! A történelem vas kényszerűsége szerint minden úgy történik, ahogy előre látható volt. A magyar nép ma már azzal a felemelő szent tudattal állhat az emberiség színe elé, hogy méltó a születendő világ békéjére, méltó a népek […]éri szövetségére, mert lerázta magáról a középkort, huszonnégy óra alatt elsöpörte a görcsösen haldokló reakciót minden földi hatalmával együtt. Valamennyiünknek éreznie kell, hogy mi ma az ország népkormányának és az öntudatra ébredt népnek a kötelessége. A népkormány kösse meg azonnal a békét és kezdje meg a független magyar köztársaság alkotmányának elkészítését. Új világot akarunk, új rendet, új magyar államot, amelynek alapja a jog és a munka. Az új Magyarországban meg kell építenünk a dolgozó emberek boldog társadalmát. Ezt a gyönyörű […]lomot az áldott magyar földre kell […]nünk s hogy oda építhessük vissza kell adnunk ezt a földet annak a népnek, amely vérzett és éhezett rajta, annak a népnek amely verejtékével és munkájával valamennyiünk javára […]eket fakaszthat ebből a rögből. Hogy visszaadhassuk a nép kormányának békét kell kötnie. Ezért testvéri üdvözlettel fordulunk minden szomszédos nép nemzeti tanácsához, hogy közös megegyezéssel teremtsük meg az azonnali békét. Azt a békét, amelyet nem koronás szószegők és a nép életével kalandor hazárd játékot űző diplomaták kötnek, hanem amelyet becsületes dolgozó népek alkothatnak meg. Mikor megszületik a béke a nagy felszabadulás, el fogjuk kezdeni a szabad és független Magyarország újra építését. Szépnek és boldognak, olyannak akarjuk amilyen a földünktől és népünktől telik. Várjuk tehát szent komolysággal az órákat. Mögöttünk még orvul leselkedik a leterített hatalom és minden zavar, minden határozatlanság, minden gyöngédségünk alkalom lehet arra, hogy megpróbáljon még egyszer a nyakunkra ülni. Polgárok! Munkások! Katonák! Szent esküvel fogadjuk, hogy utolsó leheletünkkel, ha kell vérünk árán is kitartunk a Magyar Nemzeti Tanács mellett. Ehhez az eltökélt és esküvel fogadott határozathoz köt ma mindenkit a józan polgári érdek is, mert az új népkormány csak úgy kezdhet építő munkához, ha maga mellett mint egy és oszthatatlan testet érzi az egész népet. Most a nép sorsa a nép kezében van. Valamennyien egy szabad népkormányzat boldog dolgozó részesei lehetünk egy olyan magyar államban, ahol a jogok és az anyagi javak mértéke a munka és a tehetség. Ezért az új Magyarországért ma Nagyvárad népének méltóságos nyugalommal, de mindenre elszánt bátorsággal készen kell állnia és várnia kell a Nemzeti Tanács parancsait. Teljesíteni forgjuk! Esküszünk!
Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök. A Nemzeti Tanács a néphez.
Budapest, október 31. A Magyar Nemzeti Tanács ma este 8 órakor a következő táviratot intézte az összes városok főtisztviselőihez:
A Nemzeti Tanács közli Magyarország népével, hogy Budapesten átvette a hatalmat. Egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki. Gróf Károlyi Mihály lett Magyarország miniszterelnöke. A Nemzeti Tanácsból kormány alakult. A katonaság, munkásság és polgárság felesküdött a Nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyugalom van. A Nemzeti Tanács felhívja Magyarország népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyugalommal őrizze meg a csendet. A személy és közbiztonság megóvása a legnagyobb érdek. Aki pusztít, rombol a nemzet életét veszélyezteti. A magyar Nemzeti Tanács a haza üdve érdekében parancsolja meg, hogy mindenki, nép és katonaság a legnagyobb rendben, nyugalomban várja be a Tanács utasításait.
A magyar Nemzeti Tanács.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak ez az esti proklamácója érthető meglepetést keltett Nagyváradon, Kolozsvárott, Szegeden, Debrecenben és a többi vidéki városokban, ahova éjjel érkezett tudósítások arról adtak hírt, hogy Budapesten a Nemzeti Tanács helyisége előtt kikiáltotta a nép a köztársaságot. Ezta a szenzációs eseményt legtöbb városban a lap élén közölték az újságok. Reggel aztán megjött a Nemzeti Tanács kiáltványa arról, hogy átvette a kormányhatalmat és felszólítja a vidéki városokat, hogy csatlakozzanak a polgársághoz. Arról a kiáltványban nem volt szó, hogy a király nevezte ki Károlyi kormányát. Ez okozta a félreértést, mely aztán Nagyváradon és több vidéki városban köztársasági érzelmű tüntetésekre adott okot. Délutánra megérkezett a félreértést megmagyarázó következő távirat: Budapest, október 31. Az éjjel és ma délelőtt történt események folytán reggel 6 órakor József főherceg felhívta telefonon Károlyi Mihályt és az éjjeli eseményekről kért információkat. Károlyi megnyugtatta a főherceget, aki ezután kérte Károlyit, hogy délben újra keresse fel őt. Így is történt és ma déli 1 órakor Károlyi Mihályt kinevezték miniszterelnökké. Károlyi rögtön átvette a végrehajtó hatalmat.
A magyar Nemzeti Tanács átvette a kormányhatalmat.
Tegnap reggel Nagyvárad polgárságához, tanácsához és katonai parancsnokságához a következő hivatalos távirati kiadványt intézte a magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága: A magyar Nemzeti Tanács átvette a kormányhatalmat. Az egész budapesti helyőrség és az egész államrendőrség nagy lelkesedéssel mellé állott. Minden vidéki várost felszólítunk, csatlakozzon azonnal az egyedül törvényes kormányhoz, a Nemzeti Tanácshoz.
A magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága.
Biharmegye és Nagyvárad is csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz.
Nagyvárad, október 31. A Nemzeti Tanács táviratának vétele után Malatinszky Lajos főispán azonnal intézkedett, hogy a polgársághoz intézett kiáltvány kiplakátíroztassék. Erről a következő táviratot küldötte: Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága Budapest. A felhívást vétele után kifüggesztettem Biharmegyében és Nagyváradon.
Malatinszky Lajos főispán.
Az új népkormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök: Gróf Károlyi Mihály. Belügyminiszter: Batthyány Tivadar gróf. Kereskedelmi miniszter: Garami Ernő. Kultuszminiszter: Lovászy Márton. Földmívelésügyi miniszter: Buza Barna. Népjóléti miniszter: Kunfi Zsigmond. Közélelmezési miniszter: Nagy Ferenc. Tárcanélküli nemzetiségi miniszter: Jászi Oszkár. Az igazságügyi és pénzügyi tárcáról döntés még nem történt.
A Nemzeti Tanács kiáltványa a katonasághoz.
Budapest, október 31. A Magyar Nemzeti Tanács a késő este kiáltványt bocsátott ki a magyar katonákhoz. A kiáltványt a fővárosban már kifüggesztették és az ország minden részébe repülőgépeken hordják szét.
Katonák! A Magyar Nemzeti Tanács mozgalma fényes diadalt aratott. - Gróf Károlyi Mihály vezetése alatt népkormány alakult. Magyarország népe! Katonák! Polgárok! Munkásság! A népkormány kezébe vette Magyarország hatalmát! Megmozdult a nép és a hatalmas megmozdulásnak eredménye lett. Magyarország hatalmasai egész polgári és katonai hatalmukat átadták a Nemzeti Tanácsnak. Magyarország teljes katonai és polgári hatalma ma a Nemzeti Tanács elnökének, Károlyi Mihálynak a kezében van. Katonák! A katonaság és a polgári közigazgatás szerveivel a magyar népkormány elnöke rendelkezik. A Magyar Nemzeti Tanács e hatalmas nemzeti győzelme munkával üdvözli Magyarország népét, a magyar demokrácia és világbéke szent nevében. Felkéri az ország népét, térjen vissza a munkához. További munka beszüntetésre nincs szükség. Katonák! Térjetek vissza kaszárnyáitokba és ott várjátok be a magyar népkormány utasításait, amelyek meghozzák számotokra a jogot és békét. A Nemzeti Tanács felelős a magyar nemzeti vagyonért. Rendzavarástól mindenki tartózkodjék. A Nemzeti Tanács méltóságos nyugalomra kéri a népet.
Gróf Károlyi Mihály és a Nemzeti Tanács tagjai.
A Nemzeti Tanács kinevezi az új főkapitányt.
A főkapitányságon ma a rendes időben megkezdődött a munka. Az épületben nem látszott meg a rendkívüli események hatása. 9 óra felé megjelentek a Nemzeti Tanács jelenlétében P. Ábrahám Dezső dr. országgyűlési képviselő és Hatvani Lajos báró, felmentek a főkapitány szobájába, ahol összegyűltek az összes rendőrtisztviselők, rendőrök és detektívek, akik a Tanács küldötteit nagy éljenzéssel fogadták. Sándor László főkapitány előlépett és üdvözölte a Nemzeti Tanács kiküldötteit. Kijelentette, hogy mivel a Tanács átvette a tényleges hatalmat, ő is csatlakozik a Tanácshoz és saját személyét is a Tanács rendelkezésére bocsátja. Minden tisztviselő és rendőr kész a tanács szolgálatába állni. Ábrahám Dezső megköszönte a kapitány válaszát és kijelentette, hogy egyelőre nem reflektálnak szolgálatára és felmentik állásából. Helyébe Dietz Kéroly drt, a Közélelmezési Hivatalba beosztott rendőrtisztviselőt nevezték ki rendőrkapitánnyá.
Budapest új főkapitányának kiáltványa a néphez.
A főkapitány a következő kiáltványt bocsátotta ki:
Mindenkihez! A magyar nemzeti tanács átvette a hatalmat. A katonaság, rendőrség és csendőrség a miénk. Csak egyet kérünk: nyugalmat. Tiszteljétek és védjétek meg a magántulajdont. A főváros nyugalma mindenek előtt való. A ki hazáját szereti, az alkalmazkodik a rendhez. Budapest főkapitánya, aki veletek érez, intézkedik mindenről. Engedelmeskedjetek a népszabadság őreinek, […].
Nagyvárad polgársága, munkássága és helyőrsége a Nemzeti Tanács mellett.
Nem ismertük ezt a várost. Amint nyugodtan élte a maga elkényszeredett életét, tűrte, nyögte, sokszor kacagta a rázúduló háborús szenvedéseket, azt hittük, hogy nincs az a hatalom, amely a lelkét ki tudja emelni a bűnös nyugalom, a tnya közöny és könnyű örömök inferioris régióiból. Tegnap ez a város minden rostjában átalakult. Urai és proletárjai, gazdagjai és nincstelenjei villanyütésre megváltoztak. Az eszme varázslatos ereje összeterelte a legkülönfajtább lelkeket, egy csodálatos lelki uniformist öltött fel mindenki, amelyen nem voltak rendi, vagyoni és hierarchikus disztinkciók. Hit elszántság, akarat és felséges erő kormányozta tegnap a tízezreket, akiket többé nem lehet megállítani azon az úton, amelyen elindultak.
Délelőtt a városházán. Az utca egyetlen hatalmas hullám, amely a házsorok partjához verődik. A […] úton a hirlapirodák előtt hatalmas […]lésnyi csoportosulás. Nincs hír a Nemzeti Tanács kezében van a telefon, csak egy távirat érkezett, amely a várost a Tanácshoz való csatlakozásra szólítja fel. A városháza tornyán zászló. Kis […] áll az árkádok alatt, a foyerben nagy […]galmasság. Egyszerre csak megjelenik két […] gyalogezredbeli katona. Az egyik hadnagy […] a másik önkéntes. A polgármestert keresik, a 70. gyalogezred megbízásából jöttek. Rimler azonnal fogadja őket. […]novits hadnagy, az egyik kiküldött, hozzákezd: Polgármester úr! A 70. gyalogezred ma délelőtt táviratban üdvözölte a Magyar Nemzeti Tanácsot. Örömmel vesszük tudomásul a magyar nép felszabadulását. Mielőtt hazánkba visszatérnénk, kérjük a polgármester urat, hogy egy magyar zászlót bocsátson rendelkezésünkre […].
Egy csöpp kontextusba helyezés: 1918 október 24-én kezdődött és november 2-ig tartott az harmadik piavei (Vittorio Venetto-i) csata, amelyben olasz oldalon 38.000-en estek el, ám végül a monarchia 300.000 katonája esett hadifogságba.
Ausztria német nemzetgyűlése kikiáltotta a köztársaságot.
Bécs, október 30. A késő délutáni órákban az osztrák-német nemzetgyűlés mai üléséről, amelyet az alsó-ausztriai tartománygyűlés palotájában tartottak meg, Seitz képviselő kijött a palota előtti térre és kihirdette, hogy a nemzetgyűlés elhatározta a köztársaság kikiáltását.
Váradi honvédek és bakák levelei. „Vigyenek haza bennünket!”
Tisztelt szerkesztő úr! A nagyváradi olasz fronton harcoló katonák nevében kérem tegye közzé írásainkat a „Nagyváradi Naplóban”, amely annyi buzdító, vigasztaló cikket írt valaha e címen, „Ha majd hazajönnek!”...
Az olasz határ ismét pokollá vált körülöttünk és mi fogcsikorgatva állunk a helyünkön és annak az Ausztriának a testét védelmezzük, amellyel a háború egyetlen pillanatában sem éreztünk belső közösséget, de tudtuk, hogy szerencsétlen végzetünk közös sorsra kárhoztatott bennünket. Pokoli megpróbáltatásaink közepette mindig a haza […]ainak védelme lebegett előttünk, ezért tűrtünk el tengernyi megaláztatást, elnyomást, lekicsinylést, amellyel az osztrák ármádia a magyar honvédek vitézségét megjutalmazta. Rendíthetetlen elszántsággal küzdöttük végig a harcot, amit megkönnyítettek a hazulról érkező szeretettel és büszkeséggel teli üzenetek. Diadalkapukat ígértetek, ha majd hazamegyünk győzelmi pálmával a kezünkben. Nem hozhatjuk el nektek a pálmát, mert […] halálraszántságunk hiábavaló volt. De el akarunk menni innen, mert ehhez a földhöz, amelynek meddő védelmében százával véreztünk el, semmi közünk sincs […]. Otthon akarunk lenni, ha kell a határainkat elözönlő ellenséggel szembefordítva kipróbált fegyvereinket és harcolni azok ellen, akik útját akarják állni, hogy a magyar nép, amelyet négy éven keresztül hajszoltak a fél világon keresztül idegen célokért, ura legyen saját magának. Az osztrák kezek nem engedték a kezünkbe az igaz magyar igét, amely világossá tette volna előttünk, hogy a magyar népet galádul és lelkiismeretlenül történelmének legnagyobb katasztrófájába sodorták. Most olvassuk, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Tanács és tovább nem akarunk tétovázni. Ha négy éven keresztül Németország és Ausztria céljaiért tudtunk halálmegvetéssel cselekedni, százszor nagyobb elszántsággal akarunk tenni a magyar porták nyugalmáért és a drága magyar jövőért. Éljen a Magyar Nemzeti Tanács! - kiáltják velem együtt testvéreim az olasz pokolban és harsogva követelik: Haza akarunk menni, kivívni az önálló, független, demokratikus Magyarországot. Kérem a Szerkesztő urat, adjon helyet levelemnek becses lapjában, mint a nagyváradi honvédek kívánságát, amely immár több ennék: halasztást nem tűrő követelést.
Szalai Fülöp tart. főhadnagy.
Íme a másik levél, ugyancsak egy nagyváradi honvédtiszt írta:
A nagyváradi honvédek nevében, akik most idegen területeken harcolnak és égnek a vágytól, hogy visszasiessenek hazánk megvédésére, kérem a Nagyváradi Naplót e riadó közzétételére: - Mire vársz magyar? Körülötted ég minden és ha gyorsan nem cselekszel, ha haza nem szólítod seregeid, megannyi esztendei vérzés után is minden erejével csak hívó szavadra vár, hogy megkezdje azt a szent magasztos küzdelmet, mely megmentheti ezeréves hazánkat. Hát addig vársz míg a lángok felperzselnek? Mit vársz magyar? Cselekedj, hogy a sok idegen országokban feszült idegzettel remegő fiaid idejében hazaérkezzenek. Cselekedj, ne csüggedj! A magyar szuronyok milliói, melyek annyi véres csatát megnyertek, meg fogják nyerni még az utolsó nagy küzdelmet is. Cselekedj, mert minden perc drága! Álljon ki Kossuth utóda, szólítson maga mellé minket, mely most fenyegeti imádott hazánkat minden oldalról. Cselekedj, mert mindennapi késedelem után nehezebb lesz a sorsod. Miért nézitek, ti hazánk vezérfiai, hogy a magyar sereg szétszórva védje az ellenség érdekeit? Miért? A magyar hadseregnek ma egy kötelessége van: Rohanni haza! Ebben segítsetek bennünket és mi szárnyas sasokként repülünk haza, hogy új, szent lelkesedéssel, kötelességtudással védjük meg a magyr föld fenyegetett határait, amelyeken nem engedjük át az ellenséget. Cselekedj hát gyorsan, magyar nemzet, még nem késő! Bízzál vitéz honvédeid hazaszeretetében, akik készek megvédeni földedet, jogodat, szabadságodat, csak egyszer hazajöhesenek mindnyájan.
Opré János tartalékos hadnagy.
Drága magyar honvédbaka, elrongyolva, kifacsartan és sápadtan, de még mindig a gáton és még mindig tragikus rendeltetéssel másért vérezve, ő is elküldte goromba betűit, a magyar milliókat szólaltatva meg, akik ma az egyedüli reménység. Íme, ezt írja:
- Tisztelt Szerkesztő úr, itt megint offenzíva van, az olasznak még mindig nem volt neki elég. Olvassuk a Nagyváradi Naplóban, hogy Csehország külön vált tőlünk, a horvátok is elszakadtak, csak mink állunk még itt az első léniában, pedig de messze is van ide a magyar határ. Ott szívesen nénénk szemközt a halállal, mert a magyar földre ne tegye lábát idegen hatalom. De hiszen elég volt már a sok vérből és mi azt olvassuk, hogy megalakult a Nemzeti Tanács, gróf Károlyi Mihály apánk vezetésével, aki megtudná csinálni a békét, ez pedig a legsürgősebb. Nem haragszunk mink sem a csehekre, sem a horvátokra, csak az osztrákokra haragszunk, akik veszedelembe döntöttek minket és most is úgy tapodnak még rajtunk, mint a pióca. Tudjuk mink azt már régen, hogy ezek mindig a nagy urakkal, meg a papokkal cimboráltak és tönkretették a népet. Ezekért haltak meg annyian ezekben a töméntelen magas hegyekben, de már elég volt. Haza akarunk menni, védje meg Ausztria maga magát, mink már elegen hullottunk érte. Mi bihari meg hajdúsági honvédok, otthon akarunk lenni a mi hazánkban, mikor bajban van. Isten legyen velünk!
Seregély András honvédtizedes.
És jönnek a levelek, öntudatra ébredt magyar lelkek bátor elszántságát hírül adva, melyeken ma már nem fog az elmúlt rend szuggesztiója, akiknek egy életük egy haláluk van, de az a hazáé. A plajbásszal írt, kuszabetűs tábori levelezőlapok a kor leghűségesebb történelmi okmányai, ezek mutatják, hogy mit akar a magyar katona, akinek az akarata a legelsősorban számít ma a hazában. Hallják már meg egyszer azok akik még mindig várnak, tárgyalnak taktikáznak és elfelejtik, hogy minden elfecsérelt pillanat a Piavét duzzasztja jogtalanul elprédált magyar vérrel.
Nem a radikális haladás igazságát ma megvalósító események, hanem a régi reakciós terror idején szervezkedett a nagyváradi radikális párt. Nem állott mögötte az a hatalom és anyagi erő, amellyel a reakció dolgozott és sajnos tért is hódított Nagyváradon. De azért dolgoztak csöndben és hatalmas sereget toboroztak eszméik igazságával és az új Magyarország eljövetelében bízó erős hitükkel. Most, hogy ez a bizakodásuk valóra vált, következő kiáltványt intézik Nagyvárad polgáraihoz:
Polgártársak! Magyarországot eddig uralkodó politikai pártjainak és pártvezéreinek gonosz önzése, tudatlansága és lelkiismeretlensége a teljes, katasztrofális összeomlás szélére sodorta. A háború, amelyet az ő régi, korhadt, a német junkerekkel szövetkezett reakciós politikájuk idézett fel, kifelé gyűlöletet szítva és hódítást akarva, befelé pedig a legsötétebb és legkegyetlenebb elnyomást és társadalami, gazdasági, nemzetiségi zsarnokságot teremtve, - az ő háborújok Magyarország népének nagy részét legyilkolta és nagy részét koldusbotra juttatta. És még mindig nem akarnak a helyükről pusztulni! Ma sem, amikor már napnál fényesebben látszik az a szégyen, gyász és kárhozat, az az irtózatos pusztulás, amely az ő nevükhöz és politikájukhoz fűződik. Megmozdult az ország népe az elhatározás és akarat mindent feldöntő erejével, hogy elseperje e gaz, régi rendszert és Magyarország sorsának intézését letegye azon férfiak kezébe, akik megalakították a magyar Nemzeti Tanácsot és hívó szóval fordultak hozzánk, hogy támogassuk őket abban a nagy, történelmi munkában, amely teljesen független Magyarországot, radikális társadalmi, gazdasági, politikai ujjászületést és legelsősorban, sürgős különbékét akar. E végzetes órában Nagyvárad sokat szenvedett népéhez fordulunk azzal a kéréssel, hogy jelenjen meg vasárnap délután 3 órakor a városháza nagytermében tartandó népgyűlésünkön, amelyen Magyarország ujjáteremtését akaró eszméink mellett szavunkat felemeljük. Nagygyűlésünkön Budapestről Supka Géza és Soltész Adolf, az Országos Iparegyesület igazgatója szólalnak fel. Polgártársak! Legyetek ott mindannyian!
Budapest, október 21. Vasárnap éjjel hozta meg a washingtoni távíró a napok óta feszült izgatottsággal várt hivatalos hiradást arról, hogy Wilson elnök válaszolt Burián külügyminiszter október 4-iki jegyzékére és válaszát a washingtoni svéd követ és svéd külügyminiszter útján küldötte el Bécsbe. A válasz, melynek szó szerinti szövegét alább adjuk, arra az álláspontra helyezkedik, hogy a cseh-szlovákok és a monarchia között háborús állapot áll fenn, tehát nem Amerika, hanem a cseh-szlovák nemzeti tanács állapíthatja meg a béke feltételeit. Ugyanily módon a délszlávok is maguk állapíthatják meg, hogy a monarchia milyen intézkedéseit fogják kielégítőnek tartani. A monarchia többi nemzetiségeiről, tehát sem a lengyelekről, ruthénekről, sem a románokról nem szól, ami Magyarország szempontjából mindenesetre megnyugtató, mert a románok és ruthének Wilson válasza értelmében igényt tarthatnak ugyan autonómiájuk fejlődésének legszabadabb lehetőségére, de külön államiságra – amint ezt Vajda képviselő deklarációjában hangoztatta – nem számíthatnak. Washington, október 19. (Reuter.) Az Egyesült-Államok válaszának, amelyet az október 4-iki osztrák magyar jegyzékre adtak és amely Amsterdamban és másutt 5-én és 6-án tétetett közzé, a következő a szövege, amint azt a külügyminisztérium a washingtoni svéd követ útján a svéd külügyminiszterhez intézte: Külügyminisztérium, október 18. Uram! Van szerencsém igazolni e hó 7-én kelt jegyzékének kézhezvételéről, amellyel Ausztria-Magyarország császáari és királyi kormányának egy közlését az elnökhöz juttatta. Megbízásom van most az elnöktől, kérjem meg önt arra, legyen oly barátságos és juttassa el kormánya útján a cs. és kir. kormányhoz a következő választ: Az elnök kötelességének tartja közölni az osztrák-magyar kormánnyal, hogy nem foglalkozhatik e kormánynak ezzel a javaslatával, mert január 8-iki üzenete óta bizonyos nagy jelentőségű események állottak be, a melyek sükségszerűen megváltoztatták az Egyesült-Államok kormányának illetékességét és felelősségét. Ama 14 feltétel között, amelyeket az elnök akkor formulázott meg, szerepelt a következő: „Ausztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyzetét a nemzetek között megvédetnek és biztosítottnak kívánjuk látni, meg kell adni az autonom fejlődés legszabadabb lehetőségét.” Mióta ez a mondat leiratott és az Egyesült-Államok kongresszusa előtt elhangzott, elismerte az Egyesült-Államok kormánya, hogy a cseh-szlovákok és a német, valamint az osztrák-magyar birodalom között háborús állapot áll fönn és a cseh-szlovák nemzeti tanács de facto hadviselő kormány, amely fel van ruházva a megfelelő autoritással arra, hogy a cseh-szlovákok katonai és politikai ügyeit vezesse. Elismerte továbbá a legmesszebbmenő módon a jugoszlávok nemzeti szabadságra való törekvéseinek jogosságát is. Az elnök ennélfogva nincs már abban a helyzetben, hogy a népek puszta autonómiáját ismerje el a béke alapjának, hanem kénytelen ragaszkodni ahhoz, hogy ők és nem ő bíráskodjanak afelett, vajon az osztrák-magyar kormány részéről minő akció fogja kielégíteni a népek aspirációit és felfogását jogaikról és mint a nemzetek családjának tagjait megillető rendeltetésükről. Fogadja Uram legnagyobb nagyrabecsülésem megújított kifejezését.
Bécs, október 21. A cseh nemzeti bizottság ma katonai kordon mellett ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy tiltakoznak a tótok és csehek különválasztása ellen, mert ez a két nemzet közös államban akar egyesülni.
Koronatanács Bécsben.
Bécs, október 21. Ma koronatanács lesz Bécsben, amelyen a király elnöklete alatt az összes miniszterek részt vesznek. A koronatanácson a Wilson-nak adandó válasszal fognak foglalkozni.
Bécset éhinség fenyegeti.
Budapest, október 21. A Pesti Napló tudósítója jelenti Bécsből: Ma ült össze Bécsben az osztrák-német nemzeti tanács. Az ülésen a legpesszimisztikusabb kijelentések hangzottak el Bécs közellátását illetőleg. Leszögezték, mint tényt, hogy Bécs éhínség előtt áll, mert a bizonytalan kül- és belpolitikai helyzet következtében a galíciai morva-cseh és magyarországi termelők már egy hete semmiféle élelmiszert sem szállítanak Ausztriába. Elhatározták, hogy felirattal fordulnak az osztrák kormányhoz, hogy kezdje meg a tárgyalást a magyar kormánnyal az élelmiszerszállítások mielőbbi újrafelvétele tárgyában.
Csehországba megy a király.
Budapest, október 21. A Pesti Napló bécsi tudósítója jelenti: Bécsben az a hír terjedt el, hogy a király holnap Csehországba utazik, hogy magától a cseh néptől tudja meg, mik is tulajdonképen a kívánságaik.
A francia szociálisták Magyarország integritásáért.
Genf, október 21. A francia szociálisták tegnap tartott ülésükön kimondották, hogy Magyarország területi épségét okvetlenül fenn kell tartani, annál is inkább, mert a többi kis államok nem nyujtanak elegendő garanciát a németek ellen.
Angol hivatalos jelentés.
London, október 21. (Reuter.) Északi Oroszországban legutóbbi 2-3000 főnyi bolseviki haderő kísérletet tett arra, hogy elűzze állásaiból a Dvina partján levő csapatainkat, amelyek Szeleckót tartották megszállva. A kísérlet teljesen meghiusult. A Murman-vidéken a szövetséges csapatok Szovokáig nyomultak előre azzal a szándékkal, hogy biztosítsák e ponton a vasutat. A csehek helyzetéről jelentik, hogy jobbszárnyuk Jekaterinburg környékén kelet-szibériai cseh haderővel erősödött meg és némi haladást ért el. Más pontokon a csehek kénytelenek voltak visszavonulni. A Káspi-tengeren túl a csapatok most kelet felé nyomulnak előre, maguk előtt űzve a bolsevikieket. Megszállották Dusák helységet, mintegy 110 mérföldnyire Askabadtól keletre. Mezopotámiában meghosszabbítottuk vasút útvonalunkat Tekrigtől északra a Tigris folyóig. […]
A félreértések elkerülése végett, (ha jól sejtem) a szövegben szereplő Kun Béla nem tévesztendő össze "azzal" a Kun Bélával. A Magyar Életrajzi Lexikon alapján szerintem róla lehet szó:
Kun Béla (Nagyvárad, 1878. nov. 3. – Hódmezővásárhely, 1949): lapszerkesztő, országgyűlési képviselő. Debrecenben jogot végzett, ahol a Debreceni Főiskolai Lapok felelős szerk.-je volt (1897–98), s mint az ifjúsági egyesület elnöke részt vett az I. Országos Diákkongresszus előkészítésében, amely elnökévé választotta (1900). Hódmezővásárhelyen telepedett le, a helyi gazdasági egyesületi lap, a Hódmezővásárhely belső munkatársa, utóbb felelős szerk.-je (1903. okt.–1905. aug.). Ezt követően a Vásárhelyi Reggeli Újság (1905–44) c. napilap tulajdonosa és felelős szerk.-je. A Függetlenségi és 48-as Párt programjával az ogy.-i választásokon kisebbségben maradt (1906), majd Justh-párti programmal Hódmezővásárhely ogy.-i képvselője (1910–18). A Károlyi-kormány idején Hódmezővásárhely főispánja, utóbb kormánybiztos főispánja (1918. nov. –1919. márc.). Hódmezővásárhely párton kívüli ngy.-i képviselője (1922–27), a polgári ellenzék tagjaként a gazdatársadalom érdekében tevékenykedett; kerületét a 48-as Kossuth Párt programjával képviselte ismét (1927–31). Alapításakor csatlakozott a FKgP-hoz (1930), melynek programjával ogy.-i képviselő (1931–35), majd választójogi tervezete miatt kilépett a pártból. Ismét pártonkívüliként lett az ogy. tagja (1939–4
Hága, október 17. A Newyork Herald közli, hogy az amerikai magyarok, akik Wilson felhívására a legnagyobb áldozatkészséggel támogatták az Egyesült-Államok hadsegélyező intézményeit, mióta Amerika is beavatkozott a háborúba és legpéldásabb hűséget tanusították új hazájuk iránt, Burián fegyverszünetet és békét kérő javaslata után küldöttségileg tisztelegtek Wilsonnál. Arra kérték, hogy ne a gyűlölet, hanem az igazság és méltányosság szemüvegén át nézze a szabadságért mindig lelkesedő Magyarország helyzetét, melynek demokrácia után áhítozó vágyát Kossuth Lajos és az ujabban Amerikában járt Károlyi Mihály gróf és a többi függetlenségi képviselők beszédeiből ismer az elnök. Wilson kijelentette a magyar küldöttségnek, hogy ismeri Magyarország történelmi múltját, függetlenségéért és szabadságáért évszézadokon ét vívott harcait és ezért nem e háború kényszerű eseményei alapján ítéli meg Magyarország szerepét. Kijelentette továbbá, hogy a fegyverszünetről és békéről külön kíván szövetségeseivel együtt tárgyalni Magyarországgal. E tárgyalások során reméli, hogy amennyiben a magyarok a nemzetiségek szabadságát és autonómiáját garantálják, biztosítani tudja Magyarország függetlenségét és területi integritását.
A képviselőház tegnapi ülésének kétségkívül gróf Tisza István nagy beszéde volt a szenzációja. Tisza olyan kijelentéseket tett a békéről és az azzal kapcsolatos kérdésekről, amelyek sok tekintetben egybehangzóak a [...]sőséges pártok elveivel. A magyar nemzetnek külön külképviselethez való jogát hangoztatja és a béketárgyalásokra is magyar ember küldését akarja, aki ki[...]m a magyar nemzet nevében beszél. Tisza beszédében elismeri, hogy elvesztettük a háborút, oly értelemben, hogy a végleges győzelem reménye már nem él meg bennünk. Simontsits alelnök délelött féltizenegy órakor nyitotta fel a Ház ülését. Az elnöki előterjesztések után
gróf Tisza István
állt fel szólásra. Mindenekelőtt a miniszterelnök tegnapi, nagy jelentőségű nyilatkozatára reflektál. Több mint egy éve észrevette már, hogy Ausztriában olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek arra engednek következtetni, hogy nem fogjuk magunkat [...] találni azzal az Ausztriával mellyel a dualizmus kapcsolatában állunk. Idén a jelenségek még inkább erősödtek. Magyar és magyar ember között nem lehet kérdés abban, hogy ennek a helyzetnek a követkemzénye egyedül a perszonális unió lehet. Kun Béla: Teljes függetlenség!
A perszonális unióról Gróf Tisza István: Nagyon természetes, hogy a perszonális unió jelszavával játszadozni nem lehet. Fényes László: Csalni nem lehet! Meskó Zoltán: Ezért küzdöttünk?! Kun Béla: Közös külügyminiszterrel! Felkiáltások a baloldalon: Konjunkturapolitika! Ezek a közbeszólások az elnök folytonos csengetése közben történnek és nagy zajjal járnak. Gróf Tisza István: Az bizonyos, hogy az 1723. évi törvénycikk nem akadálya a perszonális uniónak. Ez a törvénycikk a kölcsönös védelmen alapul... Közbeszólások: Nem kell a közös védelem! Gróf Tisza István: Nem közös, hanem kölcsönös. Kun Béla: Teljes különválás kell! Sztankovánszky Imre: Pénzért! Az elnök folyton csenget, de a közbeszólások nem szünnek meg. Gróf Tisza István: A kölcsönös védelmet úgy gondolom, hogy a hadsereget különválasztjuk. (Taps a munkapárton.) Kun Béla: Nem is lesz hadsereg! (Nagy zaj, az elnök folyton csenget.) Gróf Tisza István: A mai komoly pillanatban semmiféle közbeszólástól nem engedem magam mellékvágányra téríteni. (Állandó nagy zaj a Károlyi-párton. Az elnök ismételten csenget.) Szilágyi Lajos (a Károlyi-párt felé): A szólásszabadsaág lovagjai nem engednek beszélni. Fényes László közbeszól valamit, amire Kállay Tamás rákiált: - Fogd be a szádat. Fényes László: Gyere a nép elé Szabolcsba! Kállay Tamás: Én voltam ott. Te hazudozol a nép előtt. Fényes László (Kállay felé): Ügynök, ügynök! Az elnök (csenget): Kérem Fényes László képviselő urat, nyugodjék meg. (Általános nagy derültség.) Gróf Tisza István: Foglalkozni kell a magyar nemzet külön külképviseletével való jogával. A küszöbön álló béketárgyalásoknál gondoskodni kell arról, hogy a nemzetet külön meghatalmazással bíró, amagyar nemzet érdekeinek megfelelő magyar ember képviselje. (Taps a munkapárton és középen.) A háború befejezésének kérdése megkívánja a lelki nyugalmunkat, higgadtságunkat és az erők egyesítését. Nem akarok játékot űzni a szavakkal, elismerem azt amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott, elismerem, hogy elvesztettük a háborút. (Óriási zaj a Károlyi-párton, az elnök csenget.) Az elnök: Nem méltó ehhez a komoly tárgyhoz, hogy a képviselő urak a szónokot közbeszólásaikkal folyton megzavarják.
“Elvesztettük a háborút” Gróf Tisza István: Elvesztettük a háborút, de nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még továbbra is szívósan és hősiesen védekezni, nem abban az értelemben, hogy a végleges győzelmet ne tudnánk drágábbá tenni az ellenségnek, hanem igenis abban az értelemben, hogy az erőviszonyok terén olyan eltolódás állott be, amely megfoszt bennünket attól a reménytől, hogy a végleges győzelem a mienk lesz. Ezért kell a békét megkötni olyan feltéteek mellett, amelyeket ilyen viszonyok mellett az ellenség elfogad. Ezért tehát csak helyeselem, hogy a német szövetségesünkkel együtt Wilson tizennégy pontja és az ehhez fűződő pótpontok alapján az ellenségnek felajánlottuk a békét. Meskó Zoltán: Különbékét kellett volna kérni!
Elfogadjuk Wilson pontjait. Gróf Tisza István: Magával azzal a ténnyel, hogy Wilson tizennégy pontja alapjára helyezkedtünk, adva van az egész külpolitikánk orientálódása olyan módon, amelyet gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében kifejezésre juttatott. A feladat az, hogy a békét, amelyet a Wilson tizennégy pontja alapján akarunk megkötni, lehetőleg előnyösen kössük meg. Magyarországnak becsületesen ki kell tartania. Pártkülönbség nélkül minden lehetőt el kell követni a legelőnyösebb béke kivívása érekében. Biztosítani kell Magyarország területi integritását, amelyet Wilson maga sem akar érinteni.
A cseh-tót kérdés Sohasem voltunk a nemzetiségiek elnyomói. Le kell számolnunk az úgynevezett cseh-tót kérdéssel. Vakmerőbb hamisítást a történelem nem tud fölmutatni, mint a cseh-tót aspirációt. Meg kell érteni, hogy cseh-tót kérdés nincs és, hogy az nem más mint a csehek rablási vágya. (Zajos helyeselés és taps a munkapárton.) Nekünk mindannyiunknak kötelességünk a felvilágosítás fegyverével élni. A nemzetiségeknek csak elenyésző kisebbsége az, amely szembe helyezkedik a nemzeti kerettel. Pop Cs. István: Az egész nép szembehelyezkedik. (Nagy zaj a munkapárton.) Kállay Tamás: Akkor kizárjuk!
A nemzetiségiek Gróf Tisza István (Pop Cs. Istvánhoz): A képviselő úrnak nincs joga az egész nép nevében beszélni. (Helyeselés a munkapárton és középen.) Hosszú ideig voltam az ugrai kerület képviselője... Kun Béla: Erőszakkal buktatta meg Halász Lajost! Pop Cs. István közbeszól valamit, mire Tisza így folytatja: - Biztosíthatom a képviselő urat, hogy ha együtt mennénk oda le, a románság tulnyomó része az én szavam után indulna és nem az öné után. A képviselő urak közbeszólásukkal akaratlanul az ellenség malmára hajtják a vizet. Pop Cs. István: Ezt már hallottuk! Fényes László közbeszól valamit, mire az elnök kéri, hogy ne tartson külön szónoklatot. Gróf Tisza István: E tekintetben pártkülönbség nélkül szükséges a felvilágosítás munkája. Fel kell világosítani Wilson elnököt és az ellenséges hatalmak közvéleményét, hogy a nemzetiségi kérdés másképp áll nálunk, mint ahogy vele elhitették. (Nagy zaj.) Felkiáltások a Károlyi-pártban: Rég kellett volna! Leitatták a nemzetiségieket, hogy munkapárti mandátumokat szerezzenek! Gróf Tisza István: Meg kell győzni az ellenséges közvéleményt, hogy az itteni viszonyok sokkal közelebb állnak a Wilson féle pontozatokhoz, mint sokan képzelték. Pop Cs. István: Valószínűleg a nemzetiségieket is meg fogják kérdezni. (Nagy zaj a munkapárton.) Juriga Nándor: Nem úgy lesz, ahogy volt. Élünk és élni fogunk. Tisza István gróf: Másik kérdés az úgynevezett demokratizálódás kérdése. Ez alapjában véve nem szükséges. (Óriási zaj a Károlyi-párton, egyes képviselők kezeiket összecsapják: Hallatlan!) Tisza István gróf: Kérem a képviselő urakat, várják meg a mondat végét. A demokratizálás nem szükséges, mert ilyen alapon vagyunk úgy is. Megalkottak egy törvényt - Bródy Ernő: Amely gyalázatos! Kun Béla: Népcsalás! Vajda Sándor: Amely a nemzetiségieket kizárja! Tisza István gróf: Ez a választójogi törvény a lakosság kétharmadának ad választójogot. Olyan ez a magyar választói jog, amely körülbelül azt az arányt mutatja, amely Angliában volt egészen a legutolsó évekig. Igyekezzünk felvilágosítani azokat, akikkel szemben állunk, hogy a külerőszak nyomásait elkerülhessük. Ne tegyük meg azt. Felkiáltások: “Ez a nemzeti öntudat”? Gróf Tisza István: Amikor a háború megindult, természetes, hogy a nemzet megtett mindet, hogy sikeresen küzdje végig ezt a háborút és megbecsülést szerzett magának azzal, hogy a kardot becsületesen forgatta. Védelmi háborút folytatott hódításvágy nélkül és elmondhatjuk, hogy minden előfeltétele meg van annak, hogy a magyar nép sikeresen szolgálja azokat a nagy ideálokat, amelyeket a nyugati nemzetek is zászlójukra írtak. A munkapárt nagy ovációban részesítette Tiszát. Az elnök ezután szünetet rendelt el.
A béke ügye a képviselöházban Deklaráció Magyarország függetlenségéröl.
A magyar történelem egyik legnevezetesebb ülésének színhelye volt ma a képviselöház. Az öt éves háború sok vérvesztesége, pusztítása után Magyarország jövöjének, fennmaradásának sorsdöntö napjai következnek most és érthetö az az izgalom [...] és elszántság amivel a kormány és a képviselök nagy felelösségük tudtában készülnek a küzdelemre, hogy Magyarország integritását, önállóságát és függetlenségét biztosítsák a minden oldalról felénk törö veszedelmekkel szemben. Lélegzet visszafojtva, éberen figyeli a magyar nép, hogy lesz-e ereje a kormánynak és a képviselöháznak e rettentö idökben megvédeni az országot. Lázasan keresi és várja annak a mai nagy idökhöz méltó nagy vezérférfiúnak megjelenését, aki hivatott volna a Magyarországra most várakozó nehéz napokban jövöjét megmenteni. Lázasan várja, keresi a mai idök új magyar Messiását, Kossuth Lajosát, Deák Ferencét, akinek messzevilágító nagy egyénisége csak nem akar feltünni a beborult magyar láthatáron. A kháoszból kivezetö utat megtaláló magyar államférfiúi zseni és bölcsesség helyét a pártok tülekedö és elkeseredett harca váltja fel a képviselöház mai históriai ülésén. Az ülés megnyitása elött végigszáguld a hír, hogy Törökország különbékét kötött. Palesztinát és Szíriát átengedte az antantnak és kilépett a központi hatalmak szövetségéböl. A képviselök szenvedélyesen tárgyalják a most várható fejleményeket. A Károlyi párt szomorú elégtétellel állapítja meg, hogy mindez a katasztrófa nem következett volna be, ha akkor fogadtuk volna el Wilson feltételeit, mikor hadihelyzetünk erösebb volt. Lázas izgatottságban kezdödik fél 12-kor a Ház ülése, melyen a horvátok kivételével az összes pártok nagy számban jelentek meg. Az elnök bejelentései után szólásra emelkedett Wekerle Sándor miniszterelnök. A kínos figyelem közt jelentette ki, hogy [...] király nem fogadta el a kormány lemondását. Kun Béla: Régen el kellett volna fogadnia! Fényes László: Rövidesen el fogja fogadni. Kun Béla: Jön a szerb invázió és ezek komédiáznak! Fényes László: Békét kössenek, a nép békét fog kötni! Wekerle Sándor: A helyzet úgy alakult, hogy a külügyekre kell koncentrálnunk figyelmünket. Elsö kérdés a békeakció és az átalakulás, mely Ausztrióban végbe megy. Egyértelmüségre van szükség. A Ház tagjai tudják, hogy Wilson 14 pontja alapján békeajánlatot tettünk. Balla Aladár:Károlyi rég követelte, akkor hazaárulónak tartották! Wekerle Sándor: Ha Wilson válasza megérkezik, tájékoztatni fogom a Házat. Ausztria föderalisztikus alapon rendezkedik be, mi a perszonál unió alapjára helyezkedtünk és ezen az alapon a politikai, gazdasági és szociális kiépítkezés nagy munkája vár reánk. A personál uniót többé nem hírdetni, hanem megvalósítani kell. (Közbeszólások a Károlyi-pártról.) Polónyi Géza: Ötven esztendeje hirdetjük a perszonál uniót és most legyalázzák azzal, hogy mint a múltban annyiszor tették megvalósítását megakadályozzák. (Tetszés a munkapárton és az alkotmánypárton.) Wekerle Sándor: Miután a közös ügyek megszüntek, meg kell változtatni a hatvanhetes kiegyezési törvényt. Meg fog szünni a kiegyezés, megmarad azonban a pragmatica sanctió szellemében megállapított kölcsönös védelem. (Általános helyeselés.) A nemzetiségi kérdésben nyugodtan fogadjuk Wilson álláspontját, mert ez megfelel a magyar nemzet hagyományának, amelyek a nemzetiségekkel szemben mindig az egyenlöséget tartották szem elött. Horvátország törvényes jogait respektáljuk az állami közösség megóvása mellett. Hozzájárulunk, hogy a hatvannyolcadiki 30. törvénycikk az ott leírt módon revízió alá vetessék. (Általános helyeselés.) Wekerle Sándor: Történelmi, nagy idöket élünk. Mindnyájunknak kötelessége a mostani nagy átalakulásoknak pillanataiban erönket egyesíteni, hogy megvalósíthassuk a personal uniót, Magyarország önállóságát, ami többé nem jelszó, valóság. A kormány e pillanatban egyetlen kéréssel fordul a pártok felé: a múltat feledjék el és minden eröt öszpontosítsanak a nagy feladatok teljesítésére. Károlyi Mihály gróf örömmel fogadja a miniszterelnök azon bejelentését, hogy a perszonál unió alapjára helyezkedünk, de nem nagyon bízik Wekerle ígéreteiben, mert tapasztalásból tudja, hogy nem szokta azokat megtartani. Nekünk már ma kell a perszonál unió és nem holnap. Fontos, hogy teljesen külön külügyminiszter képviseljen bennünket a béketárgyalásokon, mert megtörténhet, hogy egy közös külügyminiszter azért, hogy megmentse Triesztet, odaadja Erdélyt. A háborút elvesztettük, vigyázzunk, hogy a békét is el ne veszítsük. Az antanttól úgy érhetünk el jó békét, ha úgy a bel- mint a külpolitikában a nemzetiségi kérdésben új irány következik. A régi politika, a német szövetség elmélyítése teljes egészében megbukott. Ha a német barátságot tovább folytatjuk, az országot romlásba visszük. Én már régebben hirdettem a néepek szövetségének eszméjét. Lovászy Márton: Vegyék tudomásul, hogy ántánt barátok vagyunk! Vass János: Igenis, azok vagyunk!
Vihar a Károlyi-párt ellen. E közbeszólásra a jobboldalon és középen óriási izgalom keletkezik. Felkiáltások: Hazaárulók!, Ki velök! Antant bérencek! Lovászy sápadtan áll a helyén. Polónyi Dezsö, Ábrahám Dezsö és Beck Lajos csillapítani próbálják a felháborodás egyre megújuló kitöréseit. Windisgraetz herceg magából kikelve kiáltja oda Lovászynak: - Ezt már nem lehet türni! Valóban gyalázat, hogy magyar ember ilyet mer mondani. Mentelmi bizottság elé! Tisza István gróf: Háborúban vagyunk. Az ellenségröl így nyilatkozni a legnagyobb bün. Polónyi Géza: Notórius hazaárulás! Simontics Elemér elnök egy negyedóráig tartó vihar után felfüggeszti az ülést és Wekerlével, a kormány tagjaival Apponyival és Tiszával értekezletre vonul vissza. Félkettökor újra megnyitják az ülést. Elnök: Sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a mai komoly idökhöz nem méltó kifejezések hangozttak el a Házban. Megállapítja a gyorsírói feljegyzésekböl, hogy Lovászy az kiáltotta: “Vegyék tudomásul, hogy ántánt barátok vagyunk!”. Vass János pedig megjegyezte: Valóban azok vagyunk. A Ház nem tehet mást, minthogy Lovászyt a mentelmi bizottsághoz utasítja. Kérdi a házat, hogy elfogadja-e az indítványt. A Károlyi-párt és az Apponyi-párt egy rlsze ülve marad. A többiek megszavazták az elnök javaslatát. Károlyi Mihály gróf ezután befejezi beszédét. Foglalkozik a nemzetiségi problémával. Kijelenti, hogy a párt álláspontját a királyhoz intézett következö feliratban fejtette ki, melyet Vass János olvasott fel.
A Károlyi-párt javaslata Magyarország függetlenségéröl. Az országgyülés kijelenti és elhatározza az alábbiakat és hódoló tisztelettel kéri felségedet, hogy bocsássa el a jelenlegi kormányt, nevezzen ki a helyére olyan kormányt amely a következö programot állítja fel és ennek gyors és becsületes megvalósítását személyi összetételében is biztosítja:
Megvalósítja felséged jogara alatt a politikailag, katonailag és gazdaságilag teljesen önálló és minden más államtól független Magyarországot.
A béketárgyalásokat minden eddigi érdekeltségre való tekintet nélkül haladéktalanul megindítja. A tárgyalásokon Magyarországot külön megbízott és teljes hatáskörrel felruházott államférfi képviseli.
Törvénnyel biztosítja azt, hogy a béke és a háború sorsa felett ezután egyedül a népképviselet lesz jogosítva dönteni.
Az ország területi integritását a béketárgyalásokon minden erejével biztosítja.
Megvalósítja az ország gyors és becsületes demokratizálását és legelsö kötelességének tartja a valóban általános, egyenlö, titkos, nökre is kiterjedö választójog törvénybe iktatását, biztosítja a választójog tisztaságát és egyenlöen osztja be a választókerületeket.
A jogegyenlöség és emberi méltóság alapján, Wilson javaslatai szellemében rendezi a nemzetiségi kérdést. Ekként biztosítja az ország nem magyarajkú honpolgárai részére a kulturális és gazdasági fejldödés szabadságát, valamint anyanyelvüknek a közigazgatásban, a közoktatásban, az önkormányzati szervezetekben és a törvénykezésben való szabad érvényesülését.
Helyreállítja a sajtószabadságot, megszünteti az önkényes lapbetiltásokat, a cenzúrát a háború alatt az elkerülhetetlen mértékre csökkenti, a béke megkötésekor pedig azonnal megszünteti és azonnal megvalósítja a gyülekezés és egyesülés szabadságát. Az országban a rendet, a nyugalmat és közbiztonságot törvényes eszközökkel tartja fenn.
Mélyreható szociális politikát kezdeményez és gondoskodik a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak kielégítö ellátásáról is.
Gyökeres földbirtok-politika keretében földhöz juttatja a birtoktalan nép tömegeit.
Véget vet a politikai üldözésnek, az internáltakat családi tüzhelyeikhez bocsátja, a politikai pöröket megszünteti és a politikai okokból elítélteknek a kegyelmet kieszközöli.
Gondoskodik az ország népe közszükségleteinek ellátásáról, élelmezéséröl és megakadályozza, hogy az erre szükséges élelmiszerkészleteket az országból bármily ürügy alatt kivigyék.
Az országot fenyegetö invázió veszedelmére való tekintettel intézkedik, hogy a külföldön levö magyar katonaság a haza védelmére azonnal hazahozassék és ne legyen felhasználható a szabadságszeretö nép nemzeti vágyainak letörésére, az idegen katonaság pedig távolíttassék el az országból.
Ezután felolvasták Ráth Endre indítványát az önálló Magyarországról. Matta Árpád kéri a Bizony-párt nevében, hogy az indítvány indoklását mielöbb tüzzék napirendre. Elnök indítványozza, hogy a legközelebbi ülést holnap tartsák. Juriga Nádor kéri, hogy az üléseket pontosabban kezdjék. Meskó Zoltán indítványozza, hogy a holnapi ülésre tüzzék ki tárgyalásra Ráth Endre indítványát. Fényes László azt kérdi, hogy nem éreznek-e lelkiismeretfurdalást azért, hogy a német szövetség révén romlásba vitték az országot. Bármilyen program jön, csak akkor lehet kormányozni, ha rend és nyugalom lesz. Ezt csak úgy érhetik el, ha a népnek kenyeret adnak. Az ellenség a Duna felé közeledik, a katonaság nem akar harcolni. Fényesnek e szavaira Windischgraetz herceg felugrik a helyéröl, feléje rohan és úgy kiállt: Hazaáruló! Hazug! Szterényi utánasiet és visszahúzza. Óriási zaj és kavarodás eközben az elnök Fényes Lászlót rendre utasítja. Fényes László figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a gazdák nem kapták meg a vetömagot. Jövöre nem tudnak aratni. Szurnay Sándor báró honvédelmi miniszter a leghatározottabban visszautasítja Fényesnek a katonaságra vonatkozó állításait. Háromnegyed 3 órakor az ülés véget ér.
Az uralkodó proklamációja Ausztria föderalizálásáról.
Bécs, október 16. Huszarek miniszterelnök ma magához hívatta a pártvezéreket és felolvasta elöttük az uralkodó proklamációját, amelyben az ország föderalizálását jóváhagyja. A proklamációt holnap hozzák nyilvánosságra.
A problema, hogy a varadi konyvtarban elsosorban fenymasolni lehet es a fenymasolt eleg szar minosegu (pl OCR progik, rendre behalnak), mert az ujsagok mar sargulnak kemenyen. De koszi a segitokeszseget. :-)
bennem is felmerult mar, hogyha esetleg van szkennered, es el tudod kuldeni, vagy ki tudod rakni a netre a cikkeket jpg formatumba, akkor segithetnek begepelni a cikkeket.
bar mostanaban eleg problemas az ekezetes billentyuzet, de megoldhato.
Dír kartacs, ne dicserj igy szembe, mert igy kopni-nyelni nem tudok ;-
)). Mit mondhatok erre? ;-)))
Egyelore csak a '18-as evfolyam kivonata van nalam, de mar felmerult az igeny a haboru elotti szamok hasonlo atnyalazasara. Hamarosan szabira megyek (ezuton is jeleznem, hogy szeptemberig nem lesz idom apolgatni a topicot ;-))) es azalatt megprobalok meg atnezni nehany evfolyamot.
Fegyverszünetet és békét javasolnak a központi hatalmak.
Burián távirata Wilson elnökhöz.
Bécs, október 5. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarország, Ausztria, Németország és Törökország elhatározta, hogy általános fegyverszünet megkötése és béketárgyalások megkezdése céljából az Amerikai Egyesült-Államokban érdekképviseletükkel megbízott kormányok útján egyidejüleg az Egyesült-Államok elnökéhez fordulnak. Ezen elhatározás végrehajtásaképpen a külügyminiszter tegnap táviratilag megbízta a stockholmi magyar és osztrák követet, kérje fel a svéd királyi kormányt, hogy e hó során a következö táviratot juttassa Wilson elnök úrhoz:
A magyar és osztrák monarchia, amely a háborút mindig csak mint önvédelmi harcot folytatta, ismételten kifejezte készségét arra, hogy a vérontásnak véget vessen és igazságos és becsületes békéhez jusson, ezennel azzal az indítvánnyal fordul az amerikai Egyesült-Államok elnökéhez, hogy vele és szövetségeseivel azonnal szövetséget kössön szárazföldön, tengeren és levegöben és közvetlenül csatlakozóan békekötésröl tárgyalásokba bocsátkozzék, amelyekre nézve Wilson amerikai elnök úr január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetének tizennégy pontja és a Wilson elnök úr 1918 február 2-iki beszédében foglalt négy pont szolgálnának alapul, figyelembe vétetvén Wilson elnök úrnak február 27-iki fejtegetései is.
-----------------------------------
Mi lesz Magyarországgal a békekötés után.
Bármilyen kísértetisek is a mostani sorok a hindenburgi elméleten múlik a béke megcsinálásnak müve is. A tömegeknek most egy kötelességük van: fegyelmezni az eszüket. Csak hallucinálni nem, csak fekete árnyakat nem festeni a rózsaszínesedö látóhatárra és nem jöhet olyan rázkódtatás, amelyet fölényes misszivitással ki nem állna az ötéves himbálódzásban megedzödött nép.
“Mi lesz Magyarországgal?” - növekedik meg egyszerre a kávéházi és kirakati kommentárok gondja. És újból kiteregetett térképeken perverz gyönyörüséggel szaladgálnak a honfelosztó ceruzák. Az olcsó honfibú megint kellendö lett Magyarországon. A kiderülö arcokra, felragyogó tekintetekre ráteregetik a rémlátomások sötét fátylát és akik a háborúban sosem álltak szóba a lelkiismeretükkel, most a történelmi lelkiismeret furdalásait érzik. Ezek azok a sötét ünneprontók, akik minden [...]hoz csóválták a fejüket, akik minden veszteséget Waterlooként hirdettek, akiknek elég volt felfedezni a veszteségi lajstromokban egy ismerösük nevét. A béke rémhírterjesztöit még eröteljesebben kell elcsitítani, mint a háború szadista kéjelgöit, a háború süllyedö hajójáról nem szabad átengedni a patkányokat a béke fehér yachtjára.
Hogy mi lesz Magyarországgal, ez a kérdés józanul és az igazi hazafiasság hangján valóban foglalkoztat ma mindenkit. Erre a kérdésre természetesen konkrét feleletet adni ma még nem lehet. Holnap talán már igen. De egyet leszögezhetünk: a háborúban egymást érték a logikátlanságok, az összes elméletek, amelyek idötartamára, az emberi teherviselés határára, történelmi és morális következményekre vonatkoztak, sorban döltek romba. A béke azonban a detronizált értelmet visszaülteti a trónusára és ennek az örök hatalomnak a rehabitálása biztat bennünket arra, hogy a logika törvényei szerint kíséreljünk meg feleletet adni a kérdésre: Mi lesz Magyarországgal?
Wilson felé tekint ma minden arc, mert ö találta meg azt a formulát, amely a világot a végzetes szirtek közül kivezeti. Az amerikai demokrácia öszintesége többé-kevésbé biztosíték arra, hogy a tizennégy megváltó pont nem fog eltorzulni a diplomácia zöldasztalai mellett. Mert helytállhat az a felfogás, hogy európai gyarmatból Európa végzetének intézöjévé hatalmasodott Amerika szinte retorzióképpen vesz ma elégtételt a megrokkant Európán, az amerikai nagytöke gazdasági szupremáciára való törekvése szintén felfedezhetö tendencia, de a tizennégy békepont becsületes elgondolásának biztosítéka az a demokrácia, amely legélesebb ellentétjének, a kapitalizmusnak rostjaiba is beszívódott. Hinni kell Wilsonnak és hinni kell az annexió és kárpótlásnélküli béke szószerinti keresztülvitelének akaratában.
Itt kapcsolódik be gondolatmenetünkbe az aggodalmasan feltett kérdésre adandó optimista felelet: Magyarország ezek szerint biztonságban van. 896 óta, mióta ezt az országot a magyar elödök ilyen kompletten, szinte egy tetszetös geometriai ábrához megalapozták, Magyarország nem rabolt el idegen országokból egy talpalatnyit sem. Egy nagyszerü kohézió folyamata tapasztotta össze az itt élö különféle népeket egységessé mindaddig, míg Mária Terézia nem telepítette le a magyarság ellensúlyozására a Bácskában a harmincezer szerb családot és amíg a szomszédos Románia mienknél is bünösebb és elnyomóbb feudalizmusa át nem szorította az erélyi havasok völgyein a boldogabb és könnyebb exisztenciát keresö románok millióit. Az északi szláv népek mai látszólagos nemzeti különállása a rosszul informált külföld optikai csalódása, amelyet alattomos izgatók igyekszenek igazolni anélkül, hogy a tömegek helyeselése mögöttük állna. Nagy mértékben segített ezeknek az uszítóknak a bünös magyar felfogás, amely a kultúrpolitikát mindenkor másodrangú fontosságúnak tekintette és csak most eszmélne rá, hogy az okos kultúrpolitika milyen hatalmas centripetális erö.
Végeredményben mégis csak az a fontos: Magyarország soha nem annektált és a dezannexió nem vehet töle vissza semmit. Ha Wilson pontjai érvényesülnek a béketárgyalásokon, akkor Magyarország integritásának elve is érvényesül.
Mert még ennek az eldübörgött öt esztendönek a szörnyüsége sem törte meg annyira a magyar eröt, hogy gyönyörüen megformált határairól elhurcolkodjék. Anakronizmus most erröl beszélni, de a “tigrisek” elszántsága ezerszeres erövel lebben abban a pillanatban, amikor akár a Kárpátok felöl, akár a Duna felöl, akár a Lajta felöl nyúlnak felénk a telhetetlen imperialisták rablókarjai.
Magyarország megvédi határait és egész, független, boldog és gazdag akar lenni. A wilsoni pontok biztosítani fogják határait, függetlenségét, boldogságát és gazdagságát pedig ki fogja vívni az a régóta élö és most friss eröre kapott akarat, amely Ausztriával való viszonyunkat a legigazibb és legönzöbben szent magyar érdekeknek megfelelöen kívánja szabályozni.
---------------------------------
Nagyvárad Magyarország önállóságáért.
Nagyvárad törvényhatósági bizottsági tagjai és polgárai következö indítványt terjesztették be tegnap a törvényhatósági bizottságokhoz:
Egy rettentö világégés, egy tragikus világösszeomlás katasztrofális tanulságai arra intenek bennünket, hogy tépelödö aggódással, de mindamellett a fejlödés új történelmi tényeinek higgadt megfontolásával és világos felismerésével gondoljunk Magyarország agyongyötört, sokat szenvedett és elvérzett népének jövö sorsára és azokra a nagy társadalmi, gazdasági, politikai gyökeres reformokat kivánó történelmi elöfeltételekre, amelyek mellett Magyarország önállóan és szabadon az európai népek új kultúraszövetségében helyet foglalhat.
Az eröszak és elnyomás ama politikája felett, amely hosszú idö óta szüntelenül és esztelenül fegyverkezve, a népek minden anyagi erejét, a technika minden haladását, az ipari termelés egész gazdaságát a militáris világrend szörnyü és gonosz rögeszméjének feláldozva, e gyászos világháborút felidézte és végigvitte az emberiség egész történelmében példa nélkül álló ostobasággal és elvakultsággal a szenvedö emberek millióit semmibevevö cinizmussal és kegyetlenséggel; e csödbe jutott és diszkreditált politika felett egy hatalmas világtörténelmi eszme gyözedelmeskedett: a népek önrendelkezési eszméje.
Ez a gondolat azt jelenti, hogy minden nép intézhesse a saját sorsát önállóan, saját életérdekei szerint és függetlenül minden idegen katonai és gazdasági szövetségtöl és e szövetség kényszerítö erejétöl. Azt jelenti a gondolat, hogy ne legyünk mi oda kényszerítve idegen világuralomra törö szövetségek titkos diplomáciájának rettentö sodó erejéhez és ne vérezzünk, ne pusztuljunk mi el idegen célokért, idegen érdekekért, hanem a magunk erejével, a magunk tudásával, szorgalmával és teremtö munkájával építsük ki és kapcsoljuk be a népek szövetségébe békés, a militarista átoktól megszabadult, radikális reformokban, demokratikus intézményekben ujjászületö önálló állami életünket.
Ezen gondolatok vezetnek bennünket, amidön bízva abban, hogy Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága megérti az idök nagy igazságait, a következö indítvány elötrejesztését kérjük a város legközelebbi közgyülésén elfogadás végett:
“Mondja ki Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága, hogy haladéktalanul felír a képviselöházhoz oly értelemben, hogy utasítsa a Ház a kormányt, hogy sürgösen terjesszen a képviselöház elé Magyarország állami önállóságának és függetlenségének – a népek önrendelkezési elve alapján álló – megteremtésére és megvalósítására vonatkozó törvényjavaslatot. Mondja ki továbbá a törvényhatósági bizottság, hogy hasonló szellemben való felírás végett megkeresi átirattal az összes törvényhatósági bizottságokat.” Tisztelettel:
Dr Grósz Menyhért, dr Perczel Adolf, dr Nagy Mihály, Tabéry Ármin, dr Rigó Lóránd, dr Bleyer Endre, Bíró Márk, Antal Sándor, Pásztor Ede, dr Stern László, Vaiszlovich Emil és Vaiszlovich Gyula.
-----------------------------------
Cipöjegyeket csak ócska cipö ellenében lehet kapni.
Új rend a cipöosztásnál.
A remélhetöleg már nem sokáig tartó háborús kínszenvedések egyik legszomorúbb fejezete a cipöhiány. A tél a hideg, az esös napok már itt vannak a nyakunkon és az emberek, gyermekek százai járkálnak cipö nélkül. A közélelmezési ügyosztály cipöhivatala hiába végzi a legmegfeszítettebb munkát, ha az ezrével jelentkezö igényeknek még egy kis hányadát sem képes kielégíteni.
Lukács Ödön polgármesterhelyettes, aki olyan lelkesedéssel és fáradtságot nem ismerö munkával intézi a háborús Nagyvárad közellátását, most az egyre fokozódó cipöhiányon olyképpen kíván segíteni, hogy cipöjegyeket csakis az ócska cipö beszolgáltatása ellenében hajlandó kiadni.
Ez a terv, amelyet Budapest városa már megvalósított ugyan, de minden praktikus eredmény nélkül, Nagyváradon a következö formában történne:
Mindenelött fel fogják kérni a cipésziparosokat, hogy közülük kik vállalkoznának a hivatal által megállapítandó irányárak mellett ócska cipök vásárlására, illetöleg azok kijavítására és a megállapított árak mellett való forgalombahozatalára. A cipészek természetesen jegyek ellenében vásárolnák a cipöt és ugyancsak jegyek ellenében bocsátanák áruba is. Az eladók ezután írást kapnának az átvevö cipésztöl, amely írás jogosítaná fel öket új cipöjegyek kiváltására. Ez a rendszer bizonyára nagyon megkönnyítené a cipöellátás mai nehézkességét, mert a viselt úri cipök kijavítva sokkal inkább viselhetök, mint a hadipótanyagokból készült fatalpú bakancsok. A rendszernek ez a formája kizárná a visszaéléseket, mint aminök Budapesten voltak, ahol az ószeresek végezték a beváltás munkáját úgy, hogy új cipöre szóló utalványokat csak az kaphatott, aki minden ellenérték nélkül, csupán magáért az utalványért engedte át [...] cipöjét.
Munkatársunk felkereste Lukács Ödön polgármesterhelyettest aki a cipöjegyek új módjára vonatkozólag a következöket mondotta:
Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy mind jobban enyhítsük az ínséget. A kiutalt cipömennyiség pedig olyan kevés, hogy abból az igénylöket kielégíteni egyáltalán nem lehet. Már most, hogy elejét vegyük az esetleges igazságtalan cipöosztásnak, úgy tervezzük, hogy új cipöt csak az kap, aki régi cipöjét valamely cipésznek átadta, aki viszont a kijavított ócska cipöket olyanoknak adja tovább, akik jobb hiányában azt is örömmel fogadják. Ebben az ügyben hétfön értekezni fogok a cipöhivatallal, kedden pedig az [...] iparossággal.
Lukács Ödön gyakorlati érzékének újabb megnyilvánulása ez az akció, amely remélhetöleg szintén eredménnyel fog járni.
--------------------------------------
A békejegyzék már Wilsonnál van.
Bécs, október 5. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Wilsonnak már minden bizonnyal kezében van a békejegyzék.
Most már közölni lehet, hogy az új békelépésnek kezdeményezése a német birodalmi kormány részéröl indult és monarchiánk, úgyszintén Törökország ahhoz természetesen készségesen hozzájárult.
Nagy figyelmet érdemel az a körülmény, hogy Wilson pontozatai közül a nyolcadik visszaköveteli Elzász-Lotharingiát Franciaország számára, a 13. pont pedig független, szabad lengyel államot köt ki feltételként, amely államtest a lengyelek lakta területeket mind magába foglalja és szabad kijárást biztosít az új lengyel államnak a tengerre, ami alatt csak a danzigi kikötö átengedése érthetö. Ha tehát Németország elfogadja Wilson régebbi feltételeit, azzal lemond Elzász-Lotharingiáról és Poroszország lengyel területeiröl.
---------------------------------------
A franciák Versaillesban akarják a béketárgyalásokat megtartani.
Berlin, október 5. A Matin nem fogadja el Buriánnak azt a gondolatmenetét, hogy a tárgyalások egy semleges államban vezettessenek le, és azt írja, hogy Versailles volt az a hely, ahol a német császárságot megalapították, így ennek kell lennie annak a helynek is, ahol a mostani béketárgyalásoknak le kell folyniok.
XXI. évfolyam 193. szám - Csütörtök, augusztus 29.
Török filoszemiták és magyar antiszemiták.
Budapest, augusztus 28. A budapesti tudósító jelenti: Tudvalevö, hogy a középeurópai zsidó szervezetek és a török kormány közt tárgyalások folytak, amelyek kedvezö eredménnyel végzödtek. Konstantinápolyi értesülés szerint Taalat pasa nagyvezír a zsidó misszió alapvetö munkájáról a következö közlést tette:
- Örömömre szolgál, hogy a megbeszélések, amelyeket a különbözö zsidó szervezetekkel folytattam, szinte kézzelfogható eredménnyel jártak. Megállapodtunk abban, hogy minden korlátozó intézkedést megszüntetünk és a zsidóknak Palesztínába való bevándorlására és letelepedésére vonatkozó eddigi elöfeltételeket végérvényesen hatályon kívül helyezzük. A legszigorúbb parancsokban utasítottuk a hatóságokat, hogy a zsidó népnek Palesztínában, a török tradícióknak megfelelöen, a többi elemekkel való teljes egyenlöség alapján jóindulatú elbánást biztosítsanak. Ami a zsidó delegációba való meghívásomat illeti, töretlen szimpátiámról biztosítom azokat a törekvéseket, amelyek zsidó vallási központot akarnak Palesztínában létesíteni jól szervezett bevándorlás és kolonizálás révén, annál is inkább, mert legteljesebb meggyözödésem az, hogy a zsidóknak Palesztínában való letelepedése csak hasznára válhat a török birodalomnak. Kész vagyok ezt az akciót a török kormány teljes védelme alá helyezni és elösegíteni mindazokkal az eszközökkel, amelyek összhangba hozhatók a török birodalom szuverén jogaival, a [....] zsidó lakosság jogainak érintése nélkül. Bizton remélem, hogy a delegáció által kidolgozandó részletes tervet hamarosan hozzámjuttatják és örömömre fog szolgálni, hogy a delegáció tagjait a megbeszélések folytatásakor újból itt üdvözölhetem.
*
Eddig tart a tudósítás. Lehetetlen egyszerüen tudomásul venni és elsiklani felette, anélkül, hogy az elö[...]gált és eröszakolt háborús magyar problémák egyike a zsidókérdés eszünkbe ne jusson. A pogromra kongató harangok, amelyek minden kínálkozó alkalommal sátorosünnepi zengéssel jelzik a zsidó-veszedelmet, talán szemérmetesebben fognak nyelvelni, ha rángatóik a török nagyvezír nyilatkozatát elolvassák.
A török kancellária örömmel látja a bevándorlást a birodalomba. A chaotikus török politikai és kultúrviszonyok, amelyek a nagyszerü középkori tradíciók romjain most keresik az európai fejlödés irányvonalát, a háború hatása alatt engedtek fatalisztikus mozdulatlanságukból és azok az europérek, akik a megújhodó Ozmánország élén állnak, siettetni akarják az evolúció ütemét. A török nyugalomba, gazdasági és szellemi dermedtségbe be akarják oltani a kutató, erjesztö európai nyugtalanságot, amelynek szinte elhivatott közvetítöje volt az utóbbi évszázadban a zsidóság. Ezért látják szívesen Törökországban a zsidókat, ezért szüntetik meg azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyekkel az uralkodó faj hegemóniáját vélték megvédelmezhetni.
A magyar antiszemitizmus apostolai, akik parlamenti szónoklatoktól kezdve a templomgyalázásig minden eszközt felhasználtak a zsidóság inzultálására, valószínüleg azért küzdenek, hogy a liberalizmusáról híres Magyarországon akkor létesítsenek a zsidókra érvényes korlátozó intézkedéseket, amikor azokat a konzervatizmusból és az ázsiai kulturálatlanságból ébredezö Törökországban eltörölték. Amikor minden államban ellenállhatatlanul jelentkezik a tendencia, hogy a rendi, nemzetiségi és faji distinkciókat a sárga folt, a jobbágyság és az úrbér mellé helyezzék a történelem lomtárába, akkor Magyarországon püspökök verik félre a harangot a zsidóveszedelem felett és csendörök gyalázzák meg az ájtatoskodó hívök templomát.
És mintha végképp elfelejtették volna a magyar zsidóság háborús teljesítményei közül azokat, amelyek böven kiegyensúlyozzák a megtévedtek büneit. Nem akarjuk részletezni a háborús gazdasági élet és hadijótékonyság terén szerzett zsidó érdemeket. Nem akarunk József föherceg levelére hivatkozni a zsidó katona hösi magatartásáról emlékezve. Plaidoyer nem kell a magyar zsidóságnak és nekünk távolról sem szándékunk, hogy a borközi csaholók minden komolyságot nélkülözö szólamait a statisztika és a történelmi érvek erejével némítsuk el. A kulturálatlanság beidegzett rögeszméi ellen hiába harcolnánk ésszerü eszközökkel.
A józan és érett magyar közvélemény pedig tisztán látja a zsidóság jelentöségét és szerepét. Jelentöségét az állam intellektuális és gazdasági szervezetében és szerepét a jelen nagy réseinek okos és humanisztikus betömése és a jövö kiépítése terén. A zsidóság teljesen belesimult a magyar életbe, viseli és vállalja a súlyos magyar kötelezettségeket, de nem tehet róla, hogy faji diszpozíciója egyes energiafajták kifejtésére alkalmasabbá tette. Ez csak akkor lenne bünös, ha az állam, a közösség rovására történnék. De a rosszindulatú elfogultság leszerelése után bárki felismerheti azokat az értékeket, amelyekkel a zsidóság a magyar szellemi és gazdasági életet tartalmasabbá és lüktetöbbé tette.
A harangrázókat és a templomgyalázókat nem a zsidóság, hanem annak a rájuk kényszerített belátása fogja elhallgattatni, hogy a magyar zsidóság törvényes jogaihoz anélkül hozzányúlni nem lehet, hogy az állam nyugodt életfunkcióját és liberalizmusának presztízsét ne veszélyeztetnék. Mert talán még ök sem tartanák kívánatosnak, hogy az államok kultúrgeográfiájában Törökország mögé, Ázsiába, a dicsö Turánba tolódjunk vissza?
-----------
Elsüllyesztett hajó.
Berlin, augusztus 28. A tengerészeti vezérkar fönöke jelenti: Angliától nyugatra 18000 bruttó tonna hajóteret süllyesztettek el tengeralattjáróink.
Bécs, július 30. A német visszavonulással kapcsolatban illetékes katonai helyen a következöket mondják:
A tegnapi német hivatalos jelentés közölte, hogy a német csapatok elhagyták a Marnet és a Marne folyótól mintegy tíz kilométer távolságra északra új állásokat foglaltak el. Nem kételkedünk abban, hogy az entente lapok nagy üdvrivalgásban fognak kitörni efelett és hogy ez a tény az ellenséges országok népeit is fel fogja villanyozni. Tehát annyival is inkább kötelességünk a dolgokat úgy tekinteni amint tényleg állnak.
Ami a Marnénál történt azt a német hadvezetöség már napok óta tervezte és beavatott helyen nem is volt titok. Az ellenség – és ezt folyamatosan hangoztatni kell – nem érte el a célját, mert célja az volt, hogy a Soisson és Reims között levö csapatainkat lekapcsolja és ez egyáltalában nem sikerült. Az ellenség operációs terve eddig hajótörést szenvedett és biztosak vagyunk abban, hogy ugyanez a sors vár reá tovább is.
Hogy még az entente táborában is helyesen értékelik a helyzetet, legfényesebb bizonyítéka az angol és francia katonai kritikusok kommentárjai amelyek egyáltalán enm festik a helyzetet nagyon rózsásnak. Fejtegetéseikben világosan megnyilatkozik az aggodalom a jövöt illetöen. Hangsúlyozni kell, hogy a harc még nem ért véget. Kemény küzdelmek jönnek még, de nem csökkent bizalommal nézhetünk a döntés elé.
Genf, július 30. A Daily News Lanslowae lord nyilatkozatát közli, aki kijelentette, hogy Foch tábornok sikerei ez alkalommal sem voltak döntöek. Ezért figyelmezteti az angol parlament alsó- és felsöházát arra a parlamentáris kötelességére, hogy maga ragadja meg az iniciativát a népek gyilkolásának megegyezéses alapon való véget vetésére.
Genf, július 30. A Temps jelenti a frontról: Elöörs felállításunkat Reimsnél a németek erös tüz alatt tartják. Verdunt is lövi az ellenség. Határozott jelek arra mutatnak, hogy nem vagyunk messze a németek ellenoffenzívájától.
A franciák az orosz intervenció ellen.
Bern, július 30. Kerenszki párisi látogatásának elsö napjaiban mindenki meg volt róla gyözödve, hogy az oroszországi intervenció Franciaország részéröl elhatározott dolog. Azóta teljesen megváltozott a hangulat, aminek pikánsan érdekes okai vannak. A francia kormány, melyet külpolitikusai Londonból irányítanak, híve volt a beavatkozásnak. Azért látta szívesen Kerenszkit, mert azt remélte, hogy ez a nagy szónoki erejü ember egyesíteni fogja az akció érdekében a Franciaországban élö oroszokat, szocialistákat, forradalmárokat és a cárizmus barátait, ezekböl a maga elnöklésével kormányt alakít, melynek Izvolszky is tagja lesz. Kerenszkinek ez a missziója azonban meghiusult. Megtört az orosz szocialisták idegenkedésén, akik nem voltak hajlandók a cárizmus kedvéért a bolseviki kormány ellen harcolni; - a francia szocialisták ellenzésén, akik az emberiség nagyobb érdekének tartják az orosz forradalom eredményeinek megóvását, mint azt a bizonytalan értékü segítséget, amit egy – demokratizált orosz – koalíciós hadsereg keleti frontja hozhat. Kerenszki pedig nem akarta a jövöjét kompromittálni a monarchistákkal. Minthogy a szölö így megsavanyodott, most rájön a francia közvélemény, hogy az intervenvció hiábavaló. Rysen tanár a Pays-ben így fejti ki ezt a véleményt:
Az oroszországi intervenció veszélyes és bizonytalan. Kétséges, hogy ötvenezer entente katona képes lesz-e újra háborúra tüzelni az orosz népet. Az ellenben bizonyos, hogy a németek könnyen küldhetnek ellenünk százezer katonát.
A japán intervenció rengeteg nehézségbe ütközik. A szibériai vasutak rosszak. Már a cárizmus idején is ezer üggyel-bajjal közlekedtek rajta. Az állapotok azóta csak romlottak. Lehet-e ilyen bizonytalaln útra elbocsátani száz meg százezer embert, akit egy helyi fölkelés vagy véletlen vereség a legnagyobb katasztrófába dönthet_
Ezért húzódik ilyen sok ideig az oroszországi beavatkozás dolga, mely elöreláthatólag a murman-akció határai között fog maradni.
Károlyi Mihály a békéröl, a szövetségi hüségröl és a lefegyverzésröl.
A radikális párt naggyülése.
Nagyváradról megint beszélni fognak. Ez a nagyszerü, örökké fiatal, lelkes és forrongó város megint beszéltet magáról. Itt hangzott el Károlyi Mihály nagyjelentöségü beszéde, amely messze mögötte hagyja a napi politikát, messzire kiemelkedik a napi politika szintjéröl, világosan és tisztán láttatja azokat a célokat, amelyeknek megvalósításáért küzd, amelyeknek megvalósítását életcélul tüzte ki. Amiket mondott és amiknek elmondását szükségesnek tartotta, emelik éppen a vasárnapi gyülést országos jelentöségüvé. Az a tény, hogy itt kovácsolódott össze és kapcsolódott egybe a radikális párt annyira és oly sokszor hangoztatott “nemzetközisége” Károlyi színtiszta, demokratikusan magyar függetlenségi politikájával, igazolója a nap fontosságának.
És éppen azért mert hisszük, hogy ezt a vasárnapot még sokat és sokszor fogják emlegetni a magyar politika e sorsdöntö óráiban, igyekeztünk Károlyi Mihály gróf beszédét, különösen a szövetségi hüségre vonatkozólag, lehetöleg teljes egészében közölni.
A naggyülés lefolyásáról egyébként a következö tudósításunk számol be:
A Pannónia szálló nagytermében vasárnap délelött 11 órakor nyitotta meg a radikális párt naggyülését dr. Grósz Menyhért. Beszédében a következöket mondotta:
- A mai politikánk tanítómestere az élet, célja: az élet. Világosabban: látni az emberi egyenlötlenségek, testi szenvedések, kulturálatlanságok vigasztalan képét, célkitüzésünk az, hogy elömozdítsuk ezt a törekvést, hogy minél több ember éljen e hazában relatíve legboldogabb életet.
- Ez a mi politikánk: az élet realitásának megfigyelése s egy jobb és igazságosabb élet minél több ember számára a célkitüzés.
Üdvözölte ezután gróf Károlyi Mihályt és a radikális párt vendégeit. Elsönek Méhes Lajos bihari függetlenségi kisgazda képviselö szólalt fel, majd
gróf Károlyi Mihály
állott fel, általános figyelem között szólásra.
- Örömmel jöttem ide, kezdte beszédét – bár nem vagyok a radikális párt tagja és nem is vallom magaménak a radikális párt minden programpontját. Mégis szükségét láttam annak, hogy dokumentáljam fegyverbarátságunkat azokban a kérdésekben, amelyekben egyet értünk, s amelyekért a legnagyobb erövel és elánnal kell és akarnunk is együtt küzdeni.
A függetlenségi törekvések. A függetlenségi és a 48-as párt egész létének kardinális pontja a demokrácia. Az én nézetem az, hogy a függetlenségi eszmét elválasztani a haladástól és a demokráciától egyszerüen lehetetlenség . A magyar politikai életnek sajátságos viszonylataiban elöfordulhatott, hogy a függetlenségi politika és a radikális, demokratikus politika gyakran nem egymás mellett és egymást kiegészítve haladt elöre, hanem sajnos, voltak idök amikor a két eszme harcosai két ellentétes politika hirdetöi voltak. Sajnos, ma is vannak, elismerem, függetlenségi politikusok, akik irtóznak minden igazi radikális haladástól, akik ellenségei a valóban demokratikus reformoknak, valamint – fájdalom – vannak olyan radikális politikusok is, akik ma úgy, mint a múltban nem bírnak elég érzékkel a nagy nemzeti, függetlenségi, önállósági eszmék iránt.
Öszintén és nyíltan akarok beszélni. Elismerem, hogy a függetlenségi párt sem találta el mindig helyesen azt az utat, amelyet követni kellett volna. Elismerem, hogy voltak közöttünk is, akik nemcsak konzervatívek, de egyenesen reakciósak. Ez az egyik hiba. A függetlenségi párt egy másik nagy hibája volt a múltban, hogy politikája sokszor nem volt elégé gyakorlati és sokszor önmaga nem fogta fel elég reálisan a maga politikáját, sokszor megelégedett azzal, hogy csupán hirdette az eszméket, igyekezett fenntartani az elveket a jövöre és nem törekedett azoknak megvalósítására minden idöben. A függetlenségi párt gyakran önmaga hirdette utópiának programját, úgy állítva oda elveit, hogy a magyarság lelkében csak ébren akarja tartani a függetlenségi gondolatot, el nem ejti ugyan, de a messzi jövö egy szép álmává degradálta, ábrándképpé, amelynek a közel jövöben való megvalósításáról nincs szó. A 48-as eszmék hirdetése így merült ki a puszta pietásban és azt hitték, hogy ezzel eleget is tettek annak, amit a függetlenségi és 48-as programért mint reálpolitikusok tehettek.
A radikális párt hibái. - Amikor íly élesen állítom Önök elé annak a pártnak a hibáját, amelynek én is hirdetem elveit, ne vegyék rossz néven, ha bizonyos szempontból öszinte kritika tárgyává teszem a radikális párt programját és politikáját. Azt tartom, hogy a radikális pártnak meg volt és meg van ma is, ha nem is olyan mértékben mint a múltban, az a principális hibája, hogy a radikális párt Magyarországon nem bírt érzékkel a függetlenségi és önállósági eszmék iránt. Ez a párt azt hitte, hogy elegendö a radikalizmus a részletkérdésekben, elegendö ha szociális téren megvalósíthatják a radikálisan demokratikus politikát, de a nemzet függetlenségéért és önállóságáért való küzdelem nem képezte programjukat. Én azt tartom, hogy nem lehet igazán radikális az aki radikális a részletekben, de nem radikális a kiinduló pontban, a dolgok gyökerében. Én azt tartom, hogy az, aki radikális, nem lehet más mint függetlenségi. Azt tartom, hogy a radikalizmusból természetszerüleg folyik, attól elválaszthatatlan a függetlenség és önállóság gondolata. Különösen nagy hiba volna a radikális párttól, ha a nemzeti függetlenség és önállóság gondolatát a jövöben is negligálná, amikor látjuk, hogy Európaszerte hirdetik a nemzetek függetlenségének, önállóságának, a népek önrendelkezési jogának eszméjét, amelyekböl kiindul az új szociális radikalizmus irányzata.
A függetlenség és az önállóság az a bázis, amely egyedül lehet garancia a radikális politika kiépítésére. Látjuk ennek igazságát a feltámadó Lengyelországban is. Amíg nincs igazán szabad, önálló és független Lengyelország, addig nem lehet beszélni radikális lengyel politikáról sem. Amíg nincs önálló és független Magyarország, addig nincs radikális magyar politika, mert a magyar eröt nem lehet kifejteni úgy, ahogy azt a mi magunk országa és magunk érdekei szempontjából akarjuk. Tudom, mily baj az, hogy a függetlenségi párt bizonyos árnyalatában egyesek nemcsak konzervatívek, hanem reakciósok, mégis, nézetem szerint, ez a hiba csak taktikai. Az a hiba azonban már alapvetö, principális és gyökeres hiba, hogy a radikális párt nem igen volt az önállóság és függetlenségért harcolók táborában, mert azt hitte, hogy elöbb kell a magyar politikában érvényesíteni a radikális programot és csak azután jöhet az önállóság. A függetlenségi gondolat megvalósítását és a radikális politikát azonban egyszerre lehet és kell megvalósítani. Vagy együtt gyöz a függetlenség, az önállóság és a radikalizmus politikája, vagy egyszerre ássák meg e politika sírját. Vagy van bennünk hit, akarat elszántság, meggyözödés, vagy van ennek a nemzetnek ereje és esze kivívni függetlenségét és függetlenségével együtt a népakaratnak gyökeres megvalósítását, vagy ki tudja használni a nemzet ezt a soha vissza nem térö percet, vagy el van vesztve a csata hosszú idöre az egész vonalon.
Egyek vagyunk... - Soha függetlenségi politikusok nagyobb hibát nem követhettek el e nemzettel és saját eszméikkel, saját programjukkal szemben, mint mikor a háború elején letettek arról, hogy azonnal követeljék programjuk megvalósítását. Soha szebb és magasztosabb hivatás pártra nem várt, mint az, amely a függetlenségi pártra várt amikor a háború kitört. De nem értették meg az idö szavát, nem látták a helyzetet és feladatukat világosan és nem tették meg, amit meg kellett volna tenniük, hogy oda álltak volna és azt mondták volna: Aminek meg kell lenni, legyen, megadjuk amit megadhatunk, áldozunk amit áldozhatunk, jutalmat nem kérünk, de azt követeljük, hogy a magunk jogait ismerjék el, hogy a nemzet függetlenségének és önállóságának minden attribútumát adják meg. És most, amikor a háború a végéhez közeledik, úgy érzem, amint egyek vagyunk szociális programunk annyi sok pontjában, a széles néprétegek bajai orvoslásának követelésében, úgy kell a jövöben a radikális pártnak felvennie a harcot a nemzet igazán alapvetö radikális kérdéseiben, az önállóságért, a függetlenségért.
A népek békéje. - Mindennek feltétele azonban a háború minél elöbb való beszüntetése. A békét óhajtásokkal megkötni nem lehet. Hadat kell üzenni a háborúnak, ha békét akarunk. És mi nemcsak a háborút akarjuk befejezni, mi a háborúnak mint intézménynek a megszüntetését akarjuk. Békét akarunk és nemcsak közeli békét, hanem intézményes békét. Nekünk egész békeprogramunk van, melynek alapja az, hogy mi a népek békéjét akarjuk. Ezt akarjuk nemzeti alapon, ezt akarjuk demokratikus alapon, akarjuk azért, mert nemzeti életünk, mert demokráciánk, mert függetlenségünk, kultúránk, emberi mivoltunk mind ettöl a békétöl és ennek intézményes megalapozásától függ.
Aki ezt a békét akarja, az nem lehet más, mint demokrata és radikális minden irányban, mert gyökeresen akarja megváltoztatni azt a világot, mely lehetövé tette, hogy ez a szörnyü háború bekövetkezzék. Aki ezt a békét akarja és ezt a politikát hirdeti, az örökre meg akarja szüntetni azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével nemcsak kultúrát lehet tönkre tenni, hanem pusztulásba, nyomorba lehet kergetni az emberek millióit. Nem kell más ehhez, mint amit a militarista rendszer követel katonáitól. Bátorságra és fegyelmezettségre, kitartásra és öntudatos hitre van csak szükség. Mi a béke katonáitól olyan bátorságot kérünk, amely minden kényszer nélkül való, kizárólag meggyözödésen, a maga akaratán nyugszik. Kockára kell tenni bátran nemcsak az életünket, hanem ami talán a nehezebb, a világnak gúnyját, megvetését, üldözését is.
Kik a defaitisták? - Rám azt mondják defaitista vagyok, a békét a vereség árán óhajtom, a békét mindenáron, még akkor is követelem, ha az csak az ellenségnek elönyös. Elöször is ez nem igaz, ez hazugság. Másodszor merem állítani, hogy nem én vagyok a defaitista, hanem ök a defaitisták, akik a háborút a véksökig akarják folytatni, ök a defaitisták, akik a romlásba akarják vinni örült hódító politikájukkal ezt az országot és a végnélküli háborúval elöidézik a magyarság vereségét. Mert vereséget nemcsak a vesztes csatában lehet elöidézni. Nagyobb vereség lehet az országra, ha magában az országban idézik elö a háborút azzal, hogy a végtelenségig olyan célokért folytatják a háborút, amelyek idegenek a mi népünktöl. A legnagyobb defait, a legnagyobb vereség akkor következnék be, ha itt felborulna a társadalmi rend, ha meginogna az államrend alapja. A legnagyobb defait, az igazi vereség akkor következnék be, ha a háborút addig folytatnák, amíg megszünnék az ország generáló képessége. 80 millió némettel, ötven millió angollal, negyven millió franciával csinálhatnak háborút. De magyar az egész világon csak tízmillió lélek van. Tízmillió magyar ennek is a fele ötmillió nö, marad ötmillió férfi. A fele ennek is két és félmillió csecsemö, gyermek és agg. Két és félmillió magyar férfi van. Ennyi embert ilyen borzalmas eszközökkel, ha még úgy gyözünk is, úgy ki lehet löni az évek alatt, hogy a regenerálódás képességének megszünése nagyon, nagyon elképzelhetö. Azok, akik az emberanyaggal, hogy ezt a rettenetes kifejezést használjam, úgy bánnak tényleg mint anyaggal és nem mint élö, küzködö, szenvedö emberek tömegével, akinek mindnek joga van az élethez, a boldogsághoz, azok az igazán veszedelmes politikusok és azok, ha jóhiszemüek, ha rosszhiszemüek , azok a defaitisták.
Az annexiós szövetségi hüség. - Uraim, iam ardet Ucalegon! Idö már nincs sok. Ne sírjunk a múlton, nézzük, mit tegyünk. Azt akarjuk tudni, mi legyen most már, mi lesz velünk, mit tegyünk, mert mit ér a legszebb gyözelem, mit érnek a legtisztább politikai presztízsek, ha közben a magyarság elpusztul. A népek békéje, a népek szövetsége kell nekünk és nem a meglevö szövetségek mélyítése. A szövetségi hüséget meg kell tartani, az adott szót respektálni kell. Azonban a szövetségi hüségnek is meg vannak a maga határai és lehetöségei. Ha olyasmit követelnek tölem, ami saját érdekeim ellen való, akkor, ahogy Bismarck megmondotta, nincs az a szövetség a világon, amelyik megállhat. Meg kell értetnünk a szövetségesünkkel, hogy a háborús célok nem mehetnek túl a védelmen és a szövetségi hüség nem mehet túl a magyar érdekek határán. Az annexió és a hadikárpótlás az a határ, ahol meg kell állanunk.
Ékes szavakban, de gyenge tettekben fejtette már ezt ki a lelépett külügyminiszter, Czernin gróf és tette ezt hivatalos külpolitikai programjává- Biztosítékot kell tehát kapnunk szövetségesünktöl, hogy a nyugati háborút nem folytatja más célokért, hogy az annexió és a hadikárpótlás nélküli béke nem marad puszta szó, hanem a szavakat tettek is követik. Nem az ellenség feje fáj nekünk, nem az ellenség miatt tesszük ezt, hanem magunkért, a magunk népe miatt, mert tudjuk, hogy enélkül az ellenséges népek sohasem fognak békére hajlani. Ha megegyezést és megértést akarunk a népekkel, akkor ez az alap melyen állanunk kell.
Az intézményes béke akadálya. Katonai konvenciókkal nem lehet lefegyverzést csinálni és ha a háború alatt más államokkal szemben ilyen katonai konvenciókat kötnek, ez nem lesz arra jó, hogy az intézményes békét megalapozzák. Ezért a leghatározottabban ellensége vagyok a német szövetség mélyítésének. Azt tartom, hogy a fennálló szövetség teljesen elegendö arra, hogy egymást megvédjük, az ezen túlmenö mélyítés ártalmára van az önállóságunknak, függetlenségünknek, demokráciánknak. Veszélyezteti a mélyítés új közös ügyek teremtésével önállóságunkat, mert katonai, gazdasági és politikai lekötöttségünket fogja eredményezni. Ez ellen, amíg egy csepp vér van ereimben, küzdeni fogok és küzdeni akarok. Én Magyarország teljes állami függetlenségének és önállóságának alapján állok, a szövetség mélyítése pedig Magyarország függöségét, mely eddig az Ausztriával való közösség miatt állott fenn, még fokozottabbá fogja tenni. És ezért soha sem fogom tudni megérteni, hogy vannak 48-asok, akik magukat a függetlenségért harcolónak tartják, de ugyanekkor helyeselik ezt a mélyítési programot.
A magyar demokrácia sorsa. - Nincs állam, mely függetlenségét és önállóságát biztosítani vagy megszerezni képes lenne, ha katonai és gazdasági erejét kiszolgáltatja, leköti egy idegen államnak. Ha a védvámrendszer híve is vagyok elvileg, amíg erre az egész világ át nem tér, addig nekem, mint egy kis állam polgárának, nem lehet olyan esztelen politikám, hogy éppen én adjam fel ezt a védekezö eszközt. Azért követelem az önálló vámterületet és tiltakozom a mélyítés ellen, mely nemcsak Ausztriával, hanem Németországgal is vámközösséget fog jelenteni. És ha híve vagyok is a lefegyverzésnek és milíciának, azt hirdetem, amíg erre az egész világ át nem tér, addig mi is kell, hogy hadsereget tartsunk fenn és ez nem lehet más, mint önálló és nemzeti magyar hadsereg. És nemcsak mint békepolitikus és függetlenségpárti képviselö vagyok ellensége a szövetség mélyítésének, hanem mint demokrata is. Mert ez a nagy közösség a mi demokráciánkat Németországtól teheti függövé. Azt pedig láthatjuk, hogy akik odaát a Középeurópát s az annexiós, hadisarcos békét propagálják, azok mind junkerek és reakciósok, akiknek kezére sohasem akarom adni a magyar népnek, a magyar demokráciának sorsát.
- Boldog volnék, ha szavaimnak meg lenne az az eredménye, hogy közelebb hozná a radikálisokat a függetlenségiekhez. Nem ezen pártok fúziójára gondolok, mert magam sem szeretném, ha a sok kérdésben ellentétes felfogásúak egy pártban lennének, csak azt szeretném, ha közös céljainkért hosszú idöre egymás mellett barátságban küzdhetnénk!
A nök választójogának és az eröteljes pacifista propagandának hangoztatásával fejezte be Károlyi lelkes tapsokkal és éljenzésekkel sürün megszakított beszédét.
Jászi Oszkár
állott fel ezek után szólásra. A választójog szükségességével kezdte beszédét, erélyesen kelt ki azok ellen, akik megakadályozzák a demokrata szellem érvényesülését. Foglalkozott Károlyi beszédjével, akit biztosított a radikális párt legteljesebb fegyverbarátságáról.
- Károlyi – mondotta Jászi – utat mutatott nekünk arra, hogy merre haladjunk. Az ö függetlenségi politikája összeegyeztethetö a mi radikális politikánkkal, mi hasonlóan kívánjuk az önálló, független Magyarországot, mert hiszen minden nemzetnek megvan a joga arra, hogy egyéniségét kiélhesse. Mi minden nép boldogulását, minden nép függetlenségét egyformán kívánjuk, amaz egyetlen feltétel alatt, hogy ez a törekvés a magyar állam integritását, területi épségét ne érintse.
Nagy tetszéssel fogadta Jászi eme szavait a gyülés, amelynek kétségtelenül súlyos politikai jelentöségét aligha lehetne elvitatni.
A kiküldöttek. Tarnóczy Lajos bihari református lelkész megrázó hatású beszédben szállott síkra az eljövendö új Magyarország demokráciája mellett.
- Több jóért, több kenyérét, több szabadságért küzdünk – mondotta és mindennek legelsö és alapfeltétele az egyháznak az államtól való széjjelválasztása.
- Ne történhessék meg, hogy a külföld úgy karakterizálja Magyarországot, hogy lerajzol egy mázsás kanonokot és melléje egy görnyedö, szenvedö napszámost. Földhöz kell juttatni a földnélkülieket, mert ez az alapja az államnak, ez a biztosítéka a kultúrának.
Dr. Edelmann Menyhértné a nök választójogáról beszélt, üdvözölve Károlyit és a radikális párt tagjait. Bolgár Lajos az aradi radikálisok nevében köszöntötte a gyülést. Horváth Gusztáv a kisiparosság, Szikra Sándor a magántisztviselök és Karácsonyi Géza szobrászmüvész a közalkalmazottak nevében csatlakozott Károlyiék politikájához.
Közel két óra volt, amikor a naggyülés véget ért.
Népgyülés Biharon. Délután három órakor Károlyi Mihályt és Jászi Oszkárt egy bihari küldöttség kereste fel, akinek kérésére Károlyi és Jászi, dr. Nagy Mihály ügyvéd és Jancsó Károly kíséretében ment ki Biharra. Megérkezésük után az olvasókörbe mentek, ahol akkorára már összegyült a község apraja, nagyja. Tarnóczy lelkész üdvözlö beszéde után elsönek Károlyi beszélt, szükségét hirdetve a politizálásnak.
- Eddig nem igen törödtek az emberek politikával – mondotta – holott a politizálásnak ma mát jelentösége van. A politika ma egyszersmind kenyérkérdés.
Jászi Oszkár a függetlenségi és radikális párt törekvéseiröl állapította meg, hogy azok a mai naptól fogva egy és ugyanazt jelentik.
Dr. Nagy Mihály azoknak az üldöztetéséröl beszélt, akik ma az igazi, demokratikus függetlenségi politikát képviselik. Boldogok lehetünk – úgymond -, hogy mi segítöi és hüséges katonái lehetünk ennek a most megpecsételt történelmi eseménynek.
A gyülés a himnusz eléneklésével ért véget, amely után a gyülés közönsége a község határáig kísérte ki a vendégeket.
A társasvacsora. Este nyolc órakör a Fekete Sas éttermében több száz terítékü társasvacsora volt. A bankettre Károlyi gróf megkésve érkezett, mert Biharról visszajövet, a nagyváradi függetlenségi párt vezetöi keresték fel, amelyröl lapunk más helyén számolunk be. Megérkezése után dr. Grósz Menyhért meleg és forró szavakban ünnepelte az illusztris vendégeket. Gróf Károlyi Mihály a radikális párttal való együttmüködés politikai vonatkozásairól mondott nagyhatású beszédet, míg Jászi Oszkár Károlyi nagy szerepét és történelmi hivatását vázolta. Dutka Ákos hatalmas zengésü és erövel, költöi szépségekkel teljes költeményét olvasta fel. Supka Géza többek között a szocialisták választójogi elvfeladásáról beszélt. Eladták magukat a hatalomért és a mandátumokért – mondotta – beültek zsíros állásokba. Dr Fried János a radikális eszmék térhódításáról mondott lelkes és zajos tapsokkal honorált felköszöntöt. Dr. Benedek Marcel a vendéglátó nagyváradi radikálisoknak köszönte meg a szíves fogadtatást.
A vacsora tizenegy óra után ért véget és a vendégek az éjszakai vonattal elutaztak Nagyváradról.
