Jó kis mintának tűnik ez! Az első vonalzós képen a jobb alsó sarokban lévő váz az egész jól néz ki, még nem láttam ilyet.
Majd adok tragantmézgát, régen azzal ragasztották fel hordozóra ezeket az apró vackokat, az nem szutyorog be a mintába úgy, mint egy folyékony ragasztó.
Remélem úgy is jó, ha ide rakom a képeket, hátha mást is érdekel - nem jó a minőségük, most alakítom ki a makrofotós munkaállomásomat (azaz pár éve rakom össze és pár hónap múlva lesz kész). Meg még élnek is a bogarak és mozognak stackelés közben.
Farakodás közben találtam ezeket, oda bújtak el. Hosszuk 5mm. Előre is köszönöm!
Nem én, a feleségem kutató 10000 ilyen fiola társaságában, úgyhogy a technológia történelmileg adott. Én csak az itthoni mikroszkópokat szerelgetem, főleg a fotózás érdekel és ezen keresztül a kreatív amatőr megoldások főleg. Nem vagyok valami szorgalmas, sok év eltelt mire most megint elővettem az NfPk-t. Egy taxonómus tekergeti az élességet és a fejében áll össze milyen az az állat, neki másodlagos ha görbe a képsík, ill. a Standard WL-en van rajzoló feltét, az meg kézimunka. Meg persze a munkahelyén Nikon, Leica mikroszkópok vannak. A Természettudományi Múzeumban segítenek bogarat felismerni, ilyenkor a kutatók tudják ki a terület szakértője, eljuttatják hozzá. Küldheted nekem email-ben a fotóját, továbbítom.
Kaptam pár gramnyi homokot az ománi tengerpartról ,Salalah város mellől. Eléggé finomszemcsés, szerves eredetű és teli van viszonylag ép mészvázakkal is. Jó sok foraminifera (lyikacsosházú), ép és törött apró kagylók , csigaházak, koralltöredékek jellemzik, de sok más számomra ismeretlen de jellegzetes kinézetű apróság is van benne. Jó pár órát eltöltöttem azzal, hogy kiválogattam az érdekesebb darabokat és vizesbázisú iskolai ragasztóval rögzítettem azokat egy tárgylemezre. A legtöbb 1mm-nél is kisebb. Van közöttük néhány 0.2-0.3-0.5 mm -es szép csigaház is. 3 féle mikroszkóppal próbáltam fényképezni, mérsékelt eredménnyel. A Wild M400 makroszkóppal készült képek lettek talán a legelfogadhatóbbak számomra, mert annál sokféle módon lehet beállítani a megvilágítást. A Reichert MeF-nél nem lehet szép szórt fényeket elérni, ahogy a Reichert diapannál sem. Ez utóbbinál külső ledlámpákkal oldalról próbáltam beállítani a fényeket 5x és 10x -es objektíveknél (biológiai mikr. lévén), csekély mértékben alulról is megvilágítottam a mikr. saját lámpájával. Rengeteg fókuszsorozatot kellett készítenem (5-32 a témától függően)kb 1-2 mikronos lépésekben (kézzel). A Picolay programmal raktam a képeket össze.
Végeredményként viszonylag életlen és/vagy zajos képeket kaptam. Ezeknek az apró 0.2-1 mm közötti méretű tárgyak fotózása, amikor azokat nem áteső fényben akarom fotózni már korábban is megízzasztott párszor. A neten látott fotók alapján arra gondolok, hogy ezeket talán eredményesebben lehetne fényképezni közvetlenül a fényképezőgépre szerelt mikroszkóp objektíven keresztül. A Picolay programmal való feldolgozás során is sokat zajosodik a kép. Csak a sima összeillesztést használom . Lehet, hogy ott is kellene valamivel trükközni a jobb eredmény eléréséhez ?
0,3 mm-es csigaház
Egy műanyagvonalzót raktam a méretek érzékeltetése miatt a tárgylemez alá. 1mm-es beosztások láthatóak.
Én tartós preparátumokhoz csinálok olyat, hogy szétberhelt trafóból származó rézdrótból apró darabot UV ragasztóval a fedőlemez 3 pontjára ragasztok. De ezt lehet csinálni alufóliadarabbal is vagy "homokszóráshoz" való üveggolyócskával is, ha nagyon fancy akarsz lenni.
Rovarokkal dolgozol? Pont lenne egy bogaram, amit örülnék, ha felismerne valaki.
Én a hanyatt mikroszkópokon lévő valami/1,2-es objektívekre gondolnék. Azok tárgylemezen keresztül, alulról történő vizsgálatra vannak tervezve. Vagy valami fedőlemez nélküli, lehetőleg LWD (long working distance) objektív, amit a felső megvilágítású, pl metallurgiai mikroszkópokon használnak.
Van valaki aki már használt atkákhoz vagy hasonló méretű állatokhoz (600 um) mást, mint vájt tárgylemezt? Érdekelnek a gyakorlati tapasztalatok. Most a technológi az, hogy kivesszük a fiolából az atkát, bekerül a fedőlemez alá, aztán vissza a fiolába, mert lehet, hogy típuspéldány lesz belőle.
Ha jó állapotú, akkor szerintem megéri. Az immerzió miatt macerásabb használni, mint a száraz nagy apertúrájú apochromatokat (40x/0.95, 60x/0.95, 63x/0.95), viszont sokkal kontrasztosabb képet ad. Továbbá nem kell(*) a fedőlemezkorrekcióval bajlódni.
A másik nagyon jó rövid apochomat a 20x/0.65. Sokkal jobb, mint az új sorozatban levő hosszú tubusos 16x/0.4
(*) Nem is lehet, szóval homogén beágyazás (kanada balzsam, EUKITT stb.) esetén ad ideális képet.
Ne használj vájt tárgylemezt. Különösen sötét látótérre. Optikailag egy katasztrófa és ugyanazt a hatást máshogyan is elérheted (lábacskás fedőlemez, vékony tömítőgyűrű a tárgylemezen, stb.). Olvass vissza a fórumon.
Bármi, legalább 10x és aminek a numerikus apertúrája 1 alatt van. Vagyis bármilyen száraz objektív, és azok az immerziósak, amiken van rekesz. A régi Zeissek között ezek a rekeszes immerziósak vannak:
A 16-osnál nagyobb, mert annak nem fogja kivilágítani az egész látómezejét a kardioid kondenzor. Egészen 1,00 numerikus apertúráig bármelyik nagyobb nagyítású.
Az objektívet mindig úgy használod, amire tervezve van (szárazat szárazon, immerziós immerzióval).
Köszönöm, így már sokkal jobb, de felül a 16x objektív persze száraz. Elég nagy aperturát kellett beállítani a kondenzoron. Milyen az ideális objektív ehhez a technikához?
A NfPk sötét látóteres kondenzorát beforgatva csak egész halványan látom a tárgyat (600 um körüli atka). A sötét szűrőt persze levettem a talpról. Az izzó eredeti, de 4.8 V-ról jár. 16x/0.32 objektívvel próbáltam. Lehet, hogy ívfény kell neki?
Én még külön köszönöm Neked a fenőszíjat, rendben megérkezett. Kipróbáltam és remekül kifentem a borotvát, nagyon szépen lehet vele metszeni. Majd ha lesz kissé több időm, mutatok képeket a metszetekről.
