Én nem használtam a néplélek szót, és bár a "népek szellemére" (Volksgeist) utaltam, de arra sem valamiféle misztifikált, pláne nem rasszista értelemben, hanem csak egyfajta pragmatikus-empirikus módon, mondjuk Jakob Grimm nyomán. Szvsz van valami realitása van az efféle megközelítésnek, de nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, és pláne nem szabad általánosítani, és nyilván a legkevésbé előítéletesen gyűlölködni. Néhány éve még az útikönyvek is adtak tanácsokat arra nézve, hogy egyes országokban mire kell odafigyelni, ma már mindez nagyon kényes kérdés. A nyelvek is tükröznek ezekből a realitásokból valamit. Hogy egy kicsit ontopik példát hozzak, a főnevek alacsony aránya egy nyelvben az adott nép alacsonyabb szintű műveltségéről, de konkrétabb szintű, az absztrakcióktól idegenkedő gondolkodásmódjáról is árulkodhatik. A probléma egy szeletének megvitatására most nyitottam egy topikot Keressük a pénzt vagy nyerjük? címmel, amely, meglehet, arra a sorsra fog jutni, mint néhány halvaszületett topik errefelé, de én nem követem a Pokol kapujának feliratán állítólag olvasható intelmet (Lasciate ogne speranza...), hanem bizakodom.
Természetesen nevehetjük kulturális kérdésnek, számomra ez bizonyos értelemben csak terminológiai kérdés. Elég könnyed osztogatod a rasszista jelzőt, Nálad ezek szerint Brüll Mária is rasszista. Nálam az a rasszista, aki faji alapon előítéletes, itt, ha nem vennéd észre, másról volt szó. Majd igyekszem árnyaltabban fogalmazni.
Most már tudjuk, hogy ki hogy nevezi azt, ha pénzt keres. Már csak az a kérdés, milyen következtetést lehet ebből levonni. Én nem abban látom a problémát, hogy a nyelv igazodna a néplélekhez, hanem maga a néplélek okoz gondot.
Az más kérdés, hogy a nyelv szoros összefüggésben áll a kultúrával. Nem vagyok annyira chomskyánus, hogy elhiggyem, hogy a szemantikai mezők örökletesek. Vajon a néplélek része az, hogy asz égre nézve valaki háziszárnyast vagy nimfákat lát.
Viccelődés helyett okod lenne arra, hogy gyarapítsd tudásodat e témában. Én ugyanis már gimnazista fejjel, 1974-ben megjegyeztem a következőket, idézek:
"A pénzsszerzés nyelvi kifejezése szinte tökéletesen tükrözi a kérdéses nemzetek, népek egy-egy jellemvonását. Az óhéber nyelvben »bérért elszegődni« annyit jelentett, mint pénzt keresni. Ugyanezt a régi Athénban úgy mondták: »ezüstöt szerezni«. A rómaiaknál az anyagi javakat »ki kellett érdemelni«. Az angolszászok már lényegesen gyakorlatiasabb emberek, ők a pénzt »csinálják«. A franciák [és az olaszok] »nyerik« a pénzt, tehát az élet vidámabb, játékosabb oldala iránt van nagyobb érzékük. A németek szerint (...) valamilyen szolgálatot kell tenni. Ők ugyanis »megszolgálják«. Hasonló értelmezése van a svéd és a dán megfelelő kifejezésnek is. (...) Az oroszok, csehek, lengyelek »megdolgoznak érte«. A kínaiak »küzdelmet folytatnak« a pénzért. ... Mi magyarok nem »szegődünk bérbe«, nem »szerzünk ezüstöt« és nem is »csináljuk« a pénzt. Mi — »keressük« a pénzt. A mongolok ezzel szemben »találják«. Talán jót tenne egy kis tapasztalatcsere ez ügyben..." Minerva nagy képes enciklopédia, III. köt. Szerk. Valkó I.—Simai M., Bp. 1974. 303.
Az idézett sorok szerzője, Brüll Mária ugyan nem nyelvész, hanem közgazdász, de valahonnan vette az adatait (amelyek persze ohne weiteres lehetnek tévesek). A szöveget karikatúrák is kísérik, amelyek a pénzt gyártó elégedett angol munkást, a ruletten, kártyán pénzt nyerő vidám francia életművészt, az alázatosan hajlongó német pincért, a kardjával hősiesen küzdő kínait, és végül a pénzt az utca kövezetén nagyítóval kereső, reménykedő magyart figurázzák ki.
Mindez ugye ma már nem lenne annyira PC. Pedig a sorozat az MTA, konkrétabban a Köpeczi B., Bognár J., Erdey-Grúz T., Szabó Imre és Szentágothai J. akadémikusok által fémjelzett szerkesztőbizottság égisze alatt jelent meg.
Ismerve Téged egy kicsit, nem csodálom, hogy tagadsz minden összefüggést, bár az indirekt összefüggéseket mintha megengednéd. Bocs az alábbi banális példákért, de ugye nem teljesen véletlen, hogy a Weltanschauung angol szóként is funkcionál faut de mieux; és köztudomásúlag az egyes népek szellemével kvadrálnak a pénzkeresésre használt igék: make money <--> verdienen <--> guadagnare. A német népszellemre jellemző, lefordíthatatlan nyelvi formák: Gehminuten, Spielplatzanlage. Bizony van összefüggés bőven, még ha indirekt módon is.
Például, bevezette az oroszban az aposztrófot ( ' ' ) a jelentés jelölésére. Még jó időben (1934) meghalt, 70 éves korában. 1950 és 56 között nem hivatkoztak rá. Egyébként zömében keleti nyelvész és etnográfus volt.
Annak idején ezzel már Marr elvtárs is megszívta. Igaz, volt a dolognak egy poitív hozadéka: lehetőséget adott Pais tanár úrnak, hogy megdícsérje Sztálin urat.
Korábbi (provokatív) hsz.-omat egyébként nemcsak rumci hsz.-a, hanem maga a topikcím, ill. az általa jelzett elgondolás is provokálta (amelyet rumci felkarolt), amelynek én csak egy logikus folytatását kívántam prezentálni, hsz.-om ilyen értelemben szkeptikus, de abszolúte ontopik megnyilvánulás volt.
Köszönöm a magas labdát: ez már a dekadens, a kereszténység által megbetegített magyar szellem korszaka (1200 körül), amely nem sokkal később oly gyengének bizonyult a tatárokkal szemben, vagyis ez már nem nem a szittya erkölcsű ősmagyarságé, ráadásul a HB. latinból lett ómagyarra fordítva, ha jól tudom :-). Olvasd el Nietzsche: Adalék a morál genealógiájához (Holnap Kiadó, 1996), jobban fogod érteni a kontextust.
Komolyra fordítva a szót, a nietzschei dedukciót esszenciálisan és főként kauzálisan elmebetegnek, különféle következményeit tekintve pedig tragikusnak tartom, de az az érzésem, hogy Nietzsche, habár sokkoló (habár rumci nézetrendszerénél számomra nem sokkolóbb), amit e témában ír, valamit meglátott.
Kedves rumci, ez a hsz.-od a következő gondolatkísérletet generálta bennem, amelyet provokatív célból közlök: az egészséges lelkületű, uralkodásra termett népek ősi nyelvében kevés volt a főnév, ehhez képest a deverbatívumok felszaporodása egy-egy nyelvben (pl. a későantik latin nyelvben) a megfelelő nép degenerációjával, dekadenciájával függ össze. Kérdésem: van-e ebben a valójában pl. Nietzsche (és sajnálatos módon a nemzetiszocialista ideológusok) nézeteire hajazó gondolatban valami igazság, vagy úgy elmebeteg gondolat, ahogy van?
Egyébként meg az lenne a precíz megfogalmazás, hogy 'fontosabb-e az állítmány az alanynál?' -- legalábbis erre a kérdésre határozottabb választ adhatunk: igen, hajlunk arra, hogy a egyenrangúság korábbi koncepcióján túllépjünk, és az alanyt az állítmány alá rendeljük.
Egy kései reflexió (kár, hogy az utóbbi időben oly ritkán látogatsz meg minket, kedves LvT!!). A primitív szóhoz kapcsolódó negatív konnotáció ha nem is magyar sajátosság, de éppenséggel nem feltétlenül jellemző a nyugati nyelvekre (pl. a francia ekvivalens, amennyire tudom, alapvetően azt jelenti, amit LvT szaknyelvi jelentésként hoz).
A névszói állítmányból valóban nem hiányzik az ige, ezt te kombináltad bele. Viszont funkcionálisan jelen van, csak nem kell kitenni, miként a jelen idő e.sz. harmadik személyben is érelmez a nyelv morfémát, melyet 0 morfémának neveznek. Az oroszban a gondolatjel nem kötelező, viszont a magyarban is alkalmazható, amit orosz hatásnak vélhetünk.
"A névszói állítmányos mondatokban ugyan nincs kitett ige, de lényegében mégis ott van, tedd csak múlt időbe."
Egyáltalán nincs ott az ige, és a magyarban nem "hiányzik" ekkor az ige. Ne akard a német nyelv szabályai alapján megítélni azt, hogy hiányzik-e a magyarból valami vagy nem. Az oroszból viszont ténylegesen hiányzik a létige, és ezt egy gondolatjellel érzékelteti az orosz.
