Én ugy emlögetöm 1994 San Marino-Nagydij pokoli hétvége:(
Retro – A Formula-1 legsötétebb napja
Az 1994-es San Marinó-i Nagydíj az F1 történetének legtragikusabb hétvégéjeként vonult be a történelembe: Ratzenberger szombati halála után a sportág egyik legnagyobbja is távozott az élők sorából.
Már pénteken gyülekezni kezdtek a baljós fellegek a Formula-1 felett az 1994-es San Marinó-i Nagydíj hétvégéjén. Rubens Barrichello súlyos balesetet szenvedett a pénteki edzésen, s bár a későbbi többszörös futamgyőztes brazil azonnal elvesztette az eszméletét az óriási lassulástól, végül egy orrtöréssel megúszta a félelmetes bukást. A másnapi időmérőn az osztrák Roland Ratzenbergernek már nem volt ilyen szerencséje: a Simtek újonc pilótája a letört első szárny miatt 300 km/h feletti tempónál csapódott a betonfalba, s az ekkor elszenvedett koponyaalapi törésbe azonnal belehalt.
Ratzenberger 1982 óta az első versenyző volt, aki Formula-1-es nagydíjhétvégén vesztette életét, ám mindezt elhomályosította az, ami egy nappal később történt Imolában.
A mezőny érthető módon komor hangulatban készülődött a szezon harmadik versenyére. A pole-pozícióból „szokás szerint” Ayrton Senna várhatta a piros lámpák kialvását: nagy kérdés volt, hogy az előző két forduló balszerencséje után vajon vissza tud-e vágni az erre a szezonra a McLarentől az előző években verhetetlennek bizonyuló Williamshez szerződő brazil az idényt két győzelemmel kezdő Michael Schumachernek.
A háromszoros világbajnokot mindenkinél jobban megviselte honfitársa pénteki balesete és Ratzenberger szombati halála: Dr. Sid Watkins későbbi visszaemlékezéséből kiderül, hogy megpróbálta lebeszélni az indulásról Sennát, aki azonban végül a versenyzés mellett döntött.
A start aztán szintén majdnem tragédiába torkollott. Pedro Lamy szaladt bele hátulról JJ Lehto lefulladó Benettonjába, a hatalmas ütközéstől szétrepülő roncsok pedig több nézőt is megsebesítettek. A biztonsági autót természetesen azonnal pályára küldték – egyes elméletek szerint ez is közrejátszhatott a néhány körrel később bekövetkező tragédiában.
A safety car három kör elteltével kijött a bokszba, így folytatódhatott a verseny. Ekkor továbbra is Senna vezetett, nyomában pedig Schumacher loholt: ők ketten pillanatok alatt leszakították magukról az üldözőket. A hatodik kör elején aztán Senna váratlanul kiegyenesítette a Tamburello-kanyart, és egyenesen a betonfalnak ütközött. A becsapódás nem tűnt akkorának, mint Ratzenberger előző napi balesete, ráadásul a felvételeken látni lehetett, ahogy a brazil legendás sárga sisakja megmozdul, ez alapján sokan optimistábbak voltak, mint a szombati incidenst követően.
A versenyt természetesen leállították, Sennához pedig azonnal megérkezett az orvosi segítség. Nem sokkal később mentőhelikopterrel egy bolognai kórházba szállították: ekkor már sejteni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint elsőre hinni lehetett. A háromszoros világbajnok halálhírét azonban csak órákkal később, egészen pontosan 18 óra 40 perckor jelentették be.
A tragikus baleset körülményeit a mai napig nem sikerült teljes mértékben megfejteni. Egyes vélekedések szerint a Williams abroncsai túlságosan visszahűltek a biztonsági autó mögött autózva, ezért csúszott ki a pilóta a Tamburellóban. Mások úgy vélik, az autó kormányoszlopa nem a becsapódás következtében tört el, hanem voltaképpen az váltotta ki az incidenst: emiatt később egyébként a Williamsnek bíróságra is járnia kellett. Az általánosan elfogadott vélemények szerint a kormányoszlop csak az ütközés után tört el, Senna halálát pedig a leszakadó felfüggesztés-rúd okozta, amely épp megtalálta a sisak és a rostély közötti néhány milliméteres rést, és a legenda arcába fúródott.
A mezőny többi tagját csak később, az eredményhirdetés után értesítették a brazil pilóta állapotának súlyosságáról. A versenyt egyébként lefutották: Schumacher magabiztosan zsebelte be harmadik sikerét, megelőzve Nicola Larini Ferrariját és Mika Hakkinen McLarenjét. A futam hátralévő része sem volt egyébként balesetmentes: a Minardit vezető Michele Alboreto autójáról a finishez közeledve a bokszban lerepült az egyik rosszul rögzített kerék, amely három szerelőt megsebesített. Egyes elméletekkel ellentétben természetesen nem volt pezsgőzés a dobogón Ratzenberger halála miatt: mint később kiderült, Senna egy osztrák zászlót lengetve akart megemlékezni szombaton elhunyt társáról.
A mindössze 34 évesen, 41 futamgyőzelmet, 65 rajtelsőséget és három világbajnoki címet szerző pilóta halála alapjaiban változtatta meg a Formula-1-et. A brazil ikon tragikus elvesztése felhívta a sportág vezetőinek figyelmét arra, hogy a biztonságért folytatott küzdelem sosem ér véget, így több komoly intézkedést bevezettek a következő időszakban, amelynek eredményeképp bő húsz évig elkerülte a halál a száguldó cirkuszt…
Bruno Senna, a néhai háromszoros F1-es világbajnok, Ayrton Senna unokaöccse, sokkal nagyobbat bukott, mint a tragikus körülmények közt meghalt rokon 12 évvel ezelőtt.
Bruno Senna a brit F3 szériában állt rajthoz a hétvégén, a start után azonban óriásit bukott, és csak a szerencsének köszönheti, hogy nem lett komoly baja. Egy előzésnél összeakadt autójának kereke egy másik gép kerekével, a brazil Dallara-Mercedese a levegőbe repült, majd a magasban egy híd aljának csapódott, végül a pálya mellett ért földet, és ripityára tört.
- Kétszáznegyvenes tempónál próbáltam előzni, de a másik autó az utolsó pillanatban bevágott elém – elevenítette fel a történteket Senna. – Összeértek a kerekeink, majd óriásit repültem, az autóm fejjel lefelé volt a levegőben, eltaláltam a híd alját, majd a pálya mellett landoltam. Mikor megláttam az eget fölöttem, becsuktam a szemem, és felkészültem a végre. Nem is tudom, hogy úszhattam meg ezt a balesetet, az első dolgom az volt, hogy felhívtam Dallara urat, és megköszöntem, hogy ilyen biztonságos autót épített.
Már 12 éve, hogy nincs közöttünk. Szomorú belegondolni. Olyan furcsa videófelvételeken látni. Sajna én nem igazán láttam őt versenyzés közben, mert akkor még kicsi voltam és bár már akkor is néztem a versenyeket, nem sokra emlékszem abból az időből. Így nekem marad az unokaöccse, aki szinten nagyon tehetséges és nagyon hasonlít Ayrtonra.
valóban az lenne a jó ha élne, de ez nem történhet meg már sajna:( ezért nem mondunk ilyet, családon belül se, és soha senkitől még nem hallottam olyat h egy elhunytra ilyet mondott volna; sztem morbid nagyon
(off: "odaát" a lehető legrosszabbnak szóltál be, az illető Wingz fan, ez annyira nem is lenne érdekes, de amúgy egy 2 lábon járó NHL lexikon a gyerek, keni vágja a témát elég magasan kilóg közülünk,pedig majd mindannyian fanatikusok vagyunk; sz'al nem kéne, de télleg, a magad érdekében hagyd abba)
Nekem is ő volt a kedvencem. Halála után évekig egyáltalán nem is néztem egyetlen versenyt (előtte mindet megnéztem), sőt, a VB-t sem követtem nyomon. Egy-két éve kezdtem el újra érdeklődni, és megint egy dél-amerikai a favoritom... De Sennát soha, senki sem fogja tudni megközelíteni. Egy zseni volt.
