A Hit Gyülekezete olyan mint a Menny kapuja, sőt, szeretem a Sándorékat, a Leviéket, meg a többi jó arcot akik segítettek egykor abban, hogy az Úr egy mélyebb ismeretére jussak, katholikusként.
Kár, hogy a válas miatt, vagyis inkább egy "hülye nő miatt" megorroltam egykoron...
HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test feltámadását és az örök életet.
Tegnap egy testvér kőbánya alsónál a kanyarba ugy elém vágott, hogy ha nem figyelek irtuk volna a betétlapot. Nagyon nem keresztényi ez az agresziv felelőtlen stilus.
A szeretet/szerelem csak a szépet látja, és csak a szépre emlékezik utólag.
A hit viszont materializálja a láthatatlan, lehozza nekünk a földre a Mennyországot.
Van aki miután megjár egy egyházat, gyülekezetet, szekták, úgy jön el onnan mint az irgalmasszamaritánus sztoriban a fickó aki a rablók kezébe került...
(vagy mégrosszabbúl mert kifogja a pedofilbuzipapot...
Más viszont, úgy jön el mindenhonnan, mint Jákob Lábántól vagy Mózes Egyiptomból: ésszel (aki visz magával minden mozdíthatót...)
