Nem, Tőled kérdeztem, mert nem értem, hogy jönnek az indiai írásrendszerek az arab betűs magyar szövegemlékekhez... Az arab betűkkel leírt ízes magyar káromkodás és annak közlése viszont tényleg érdekes.
de maradtak fenn hosszabb magyar nyelvű arab betűs szövegek is? Levelek, versek, ilyesmi? bibliográfiának is örülnék, biztos volt már olyan unatkozó kutató, aki írt ezekről.
helo. azt szeretném tudni hogy hogy irlyák kinaiul azt hogy Mariann ha létezik a kinai nyelvben ez a szo ill. név. köszi a segitséget.
Eddig könnyen megálltam, hogy belejavítsak az elgépelésekbe, de ez azért magasra tette a lécet :)) Különösen az "irlyák" tetszett... Vagy ez valamiféle népi ellenállás miatt ilyen?
Bocsi, látom, hogy már kicsit régen írtatok ide, de azért ne maradjunk meg félinformációknál :))
Japánban hivatalosan a Joyoo Kanji hyoo van érvényben, mint a közoktatásban kötelezően oktatandó kanjik (+x a nevekre), és belőlül 1945 van (igaz, ezek egy részét csak a felsőoktatás során tanítják, de egy újságban ez az 1945 szerepelhet csak úgy)
cgt; Japánban főképp a Toyo Kanji használatos az ő 1850 jelével
Ahol az olvasóval szembeni elvárás több, mint a 8 elemi, a tójón kívüli jeleket is használják. (Sőt, ez egyfajta intelligenciateszt is: ha tudsz olyan jelet, amit a másik nem tud, akkor te demonstráltad, hogy műveltebb vagy.) A tójó inkább csak egy szellemi akadálymentesítés...
Dönts el magad: az itteni listán az utolsó oszlopban a "Trad." felirat után található a régi, bonyolultabb variáns, az első oszlopban pedig a kínai egyszerűsített.
"Tulajdonképpen mondhatjuk; ez eléggé jó példa, hiszen mindkét ábécében vannak olyan betűk, amelyek a másikban nem léteznek, de olyanok is, amelyek szinte megegyeznek."
Az a fantasztikus, hogy ezeket a jeleket meg is értik, tehát értelmes szövegrészeket tudnak kibányászni egy vadidegen nyelvű írásból. Egyszer megkérdeztem egy japánt, hogy mennyire értik egymás írását a kínaiakkal. Azt mondta, hogy ő egy kínai újságot kb. 2/3 részben ért meg, a kínai a japánnak az 1/3-át.
Tulajdonképpen mondhatjuk; ez eléggé jó példa, hiszen mindkét ábécében vannak olyan betűk, amelyek a másikban nem léteznek, de olyanok is, amelyek szinte megegyeznek.
Természetesen a szótárban benne vannak a régi alakok is (NB. több is lehet belőlük, és egy fogalomnak is lehetnek némiképp eltérő jelei); mindazonáltal én úgy tanultam Hegyi Földtől, hogy Japánban főképp a Toyo Kanji használatos az ő 1850 jelével; ehhez jön még nehány, a családnevekben használható (~100).
A tajvaniak, azok valóban tesznek a népi kínai egyszerűsítésekre.
Hirtelenjében az "ország" jele jut az eszembe, ez a japánban már régen egyszerűsítve volt; a kínaiak a közelmúltban kezdték el használni.
a thai es a lao ugyanazt a kodot hasznalja.
mindket orszagban jartam, lattam, viszont a burmaiaknak vannak egymasbafonodo korokre hasonlito irasjeleik.
Ezt stimmt, de egyrészt minden magára valamit is adó jelszótár feltünteti a régi jelformákat is, így a kapcsolat megmarad (az érdekeltek sem akarják dekódolhatatlanná tenni a saját, reform előtti múltjukat). Másrészt a módosítások a jelek egy meghatározott csoportjára vonatkoznak (az összettett jelek ebből már ezek alapján változnak automatkusan), emiatt a távolság nem nagyobb, mint a mai latin írásunk és a fraktúra (= "gót betű") között. harmadrészt, ha ez mérvadó, akkor külön kell venni Tajvant is, ott ui. nem minden népikínai egyszerűsítést fogadtak el. Negyedszer a japánok továbbra is kandzsinak 'kínai írás' hívják a saját változatukat, ugyanígy közös névvel illetik Kínában is, nekünk sem kell azon túl megkülönböztetnünk a kettőt (hármat).
A 14. pontnál erreés erre gondoltam, a 15. pontnál pedig a (mint mondod) logografikus (kínai -> japán) kanji-ra.
Erdetileg szüken értelmezeve képzeltem a listát, elö nyelvek általánosan használt írásmódját értve alatta.
De most, hogy mondod, eszembe jut, hogy glagolita írás van még valamelyik szlovák papírpénzen is, meg jópár ikonon is, úgyhogy nem lehet teljesen halottnak tekinteni ezt sem.
Még annyit a listádhoz, hogy a 14. és 15. tétel ugyanaz. Valószínűleg a 15. megnevezéséveél van gond, mert a kínai írás (melyet a japánok is használnak) kimaradt. De az nem szótagírás, hanem logografikus.
---
Egyébként mire gondolsz használatban levőkre? (Európánál maradva) A horvát egyházban vannak használatban még glagolitával írt könyvek: ez az írás most használatban lévő, vagy sem. És mi a helyzet a székely rovásírásassal: ma reneszánsza van (és pl. az én fiamnak is oktaták tanulta III. általánosban)?
Míg beszélt nyelvböl 5.000+ van, írásból, ABC-böl jóval kevesebb. Talán össze is lehetne öket szedni mind egy listára. (A használatban lévökre gondoltam, tehát pl. az ékírást nem vettem föl.)
Azt gondoltam, összegyüjtöm azokat, amelyeket ismerek (=hallotam a létükröl), aztán majd segíttek kiegészíteni, pontosítani, csoportosítanai a listát.
Majd megbeszélhetnénk az írásrendszerek kialakulásának, elterjedésének stb. törénetét.
Szóval, saját kútföböl idáig jutottam:
1. latin
2. cirill
3. görög
4. héber
5. arab (perzsa)
6. örmény
7. grúz
8. amhara (etióp)
9. thai
10. laoszi
11. hindi
12. tibeti
13. koreai
14. kana (katakana+hiragana)
15. kínai-japán szótagírás
