Keresés

Részletes keresés

Amoeba4 Creative Commons License 1 napja 0 0 1953

Kedves játékosok! Kérlek segítsétek kutatásom a kérdőív kitöltésével. Köszönöm előre is!

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdg61dpLjELFpbblKk4Shijav4d03KKKUgbrfcKYxRmt22kHA/viewform?c=0&w=1

 

nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.12.11 0 0 1952

Szia Pirike! 

 

Hogy vagytok? Változott a párod azóta? 

Előzmény: Pirike4 (1950)
prikézsia Creative Commons License 2017.12.03 0 0 1951

Ugyanez velem is megtörtént pár éve. Az a titok, hogy nincs titok. Bezárkózva éltem az életem a titkok miatt, de sokkal több mindent zártam ki, mint amennyit be. Úgyhogy változtattam.

 

Nem volt könnyű az eleje, viszont ma azt csinálom amit mondok és arról beszélek, amit szeretnék. Nem a múltban, nem a jövőben hanem a jelenben élem az életem és vállalom a dolgaimat. Hetente többször szánok időt arra, hogy magammal foglalkozzak. Csoportokban. A feladataimról beszélek és amit tudok megteszek. Kiderült, hogy nem vagyok rossz ember, csak beteg... Szenvedélybeteg. Én tudok tenni ellene. Csak én. Viszont nem vagyok többé a betegségem áldozata, nem kell hogy azzal takarózzak bármi miatt. Ma van választásom. Ha ma jól csinálom, holnap is lehet választásom.

 

Ez néhány éve jól működik nekem és abban bízok, hogy így folytatódik.

 

Hajrá Élet! :)

 

Előzmény: Pirike4 (1950)
Pirike4 Creative Commons License 2017.11.30 0 0 1950

Remélem hogy lesz változás. Összepakolt és elment mert megkértem mert tudja hogy igazam van és megértette a döntésem. Annak ellenére hogy se pénze se hova mennie nem volt. Fiam aki már tul van egy nehéz időszakon a férjemmel való válas miatt- egész nap fel se kelt csak sírt. Nem akarta hogy szétmenjünk. Nagyon ragaszkodik a páromhoz. Teljesen ki volt borulva. A párom egy jó ember csak a tipmix ne lenne. 

Végül ugy döntöttem(remelem nem rosszul) hogy vissza hívtam. Nem akartam a fiamat kitenni meg egy ilyen kemény érzelmi megrázkodtatásnak meg nekem is hianyozna mert ezzek ellenére nagy a szerelem. Nem nezhettem azt se hogy autóban aludjon.

Remélem hogy felfogja hogy mit tett.

 

Előzmény: prikézsia (1949)
prikézsia Creative Commons License 2017.11.26 0 0 1949

Nagyon megérintett a történetetek. Az én történetemben is volt hasonló fejezet.

 

Az a tapasztalatom, hogy meggyógyulni nem, viszont felépülni fel lehet a játékbetegségből. Ha az ember tesz érte. Az is biztos, hogy engem nem volt képes megmenteni magamtól senki és a változás az én esetemben ott és akkor kezdődött el, amikor képessé váltam felelősséget vállalni a tetteimért, nem mutogattam többé másra, hogy ő vagy ő a hibás és miatta vagyok ebben a helyzetben. El kellett fogadnom a múltat és azt, hogy a saját kérdéseimre magamnak kell megtalálnom a válaszokat, csakúgy mint ahogy a megoldást sem várhatom mástól a saját feladataimra, dolgaimra.

 

Viszonylag gyorsan beláttam, hogy nem mehetnek a dolgok úgy tovább, mint korábban de egyedül nem tudtam változtatni. Magamtól, csak olyan tudtam lenni, mint amilyen voltam és előbb vagy utóbb visszazökkentem az önpusztító mintájú életvitelembe. Számomra a sors-azonos közösség hozta a megoldást és a válaszokat a kérdéseimre.

 

A helyzet ma is ugyanaz, mint amikor abbahagytam a játékot. Van választásom, fogadhatok és folytathatom az őrületet, vagy kezdhetek valamit a problémáimmal és megpróbálhatok egy jobb életet élni. Egy olyan életet akarok élni, mely minősége nem a gólok számától, félidei, vagy végeredményektől függ, hanem valódi dolgoktól.

 

Olvasásra, nem csak játékbetegeknek meleg szívvel ajánlom:

http://docplayer.hu/951579-Fekete-peter-szerencsejatek-eletre-halalra.html

 

Sok erőt!

 

Hajrá felépülés, hajrá Élet! ;)

Előzmény: Pirike4 (1948)
Pirike4 Creative Commons License 2017.11.25 0 0 1948

Köszönöm hogy meghallgatsz. Nagyon padlon vagyok ezek miatt. Sajnos önsegitő csoportba nem hajlandó menni. Pszichologushoz is csak nagy nehezen. De mindegy is már. Besokaltam. Legutobbi 1millios tartozasa utan mondtam neki hogy ha megegyszer mixelni mer akkor szedje a cuccait. Nekem gyerekem van fontosabb mint az ő szenvedélye. Mindent megigért. De ma lebukott. Kiderült hogy még mindig játszik ráadasul annal a nőnél akinél volt a tartozása. A nőnek direkt elmondtam hogy beteg es ne engedje játszani többet. Megigerte hogy ugy lesz. De hat a pénz az úr. Nem érdekelte a nőt. Sőt mikor par napja rákerdeztem tagadta hogy azota jart volna ott a párom. Termeszetesen ma mikor megkerestem hogy ezt miert kellett még en voltam a buta liba. A paromnak pedig adtam par napot hogy elmenjen. Barmenyire szeretem mar nem birom ezt.

Előzmény: nagykaroly1980 (1947)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.11.24 0 0 1947

Eszedbe ne jusson kifizetni bármit is!!! Csak támogatnád őt a tovább játszásban és még mélyebbre süllyedne. Nem vagy szívtelen. Egy fillért ne hagyj a t@rcádban,ha ezt csinálja. Látszik, hogy beteg sajnos. Én is ilyen voltam...  Viszont nem játszom 500 napja. Tisztább a gondolkodásom. Nagyon rövid időn belül tönkre mehettek anyagilag, ha így folytatja. Én is több évig nyögöm még a hiteleket pedig jól keresek meg kerestem mégse volt soha pénzem amikor játszottam. Majd írj

Előzmény: Pirike4 (1945)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.11.24 0 0 1946

Szia Pirike! 

Persze, hogy nem mixre kellett neki hanem arra, hogy adósságot kölcsönkért pénzt fizetett vissza ez tuti. Hidd el nekem, hogy ez mind hazugság amit mond. Én is ezeket tettem durva dolgokat rengeteg adósságot felhalmoztam amit nem tudom, hogy mikor fizetek ki. A szüleim is több milliót adtak a  játékomra meg az adósságaimra kölcsönkéregetéseimre. Sajnállak és azt is, hogy albérletben laksz a fiaddal és még ez a dolog is. Próbálj vele beszélni és ne hagyd azt, hogy ígérgessen fűt-fát hanem, hogy tegyen valamit, hogy változzon. Például egy kis akarat és önsegítő csoport,. Ha érdekel megírom neked, hogy hol tudna segítséget kérni. Merre laktok amúgy?  Szeretnék segíteni, ha tudok. Nyugodtan kérdezz amit szeretnél vagy leírhatod ami bánt. 

Előzmény: Pirike4 (1945)
Pirike4 Creative Commons License 2017.11.23 0 0 1945

Most öszintén tényleg önző és szivtelen voltam amiert nem fizettem ki az adósságát? Tény hogy van annyi pénz a számlamon es ezt Ő is tudja. De azt már évek óta sporolom. Albérletben lakom van egy fiam a ferjem kisemmizett. Szeretnék saját lakást. Közösen akartuk de az ő részét mar eljatszotta.

Bocsánat hogy itt fakadok ki de nem tudom kivel megbeszélni ezt. A környezetemet nem akarom bevonni ebbe.

Pirike4 Creative Commons License 2017.11.23 0 0 1944

Hát igen. Van benne valami. Pár napig ugy tünt hogy minden rendben van. Viszont a minap kezdődött azzal hogy belenézett a telefinom üzeneteibe, engem nem zavart viszont mikor én hozzanyultam az Ővehez kikapta a kezemből es kiakadt h nem nyulhatok hozzá. Aztan mikor el kellett mennem befizetni egy nagyobb összeget(tudta hogy ma kell mennem) kiderült hogy belenyúlt a penzbe és nem mondta el hogy mire vette el. Azt mondja hogy nem mixre kellett. De mégse arulja el csak azt szajkozza hogy en magara  cserben hagytam mikor ki kellett fizetnie az 1milliót mivel mondtam neki hogy oldja meg. Elvileg bankhitelt vett fel. 

És természeteset verigsértve elrohant és küldi a szemrehányó sms eket hogy én csak akkor vagyok mellette ha minden rendben van.

Előzmény: nagykaroly1980 (1943)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.11.22 0 0 1943

Szia Pirike!  Egyértelmű, hogy beteg és szüksége van segítségre. De addig amíg ő maga nem akarja abbahagyni addig nem fogja abbahagyni és játszani fog. Beszélj vele vidd el egy önsegítő csoportba vagy beszélj róla, hogy mit szólna, ha elmenne egy ilyen csoportba. Ha hajlandó akkor van remény, de ha nem vagy meg sem próbálja abbahagyni akkor nem sok remény van egyelőre. Akkor nem jó egy ilyen kapcsolatban benne maradni. Én is leígértem a csillagokat is az égről mindent megígértem csakhogy megkapjam a pénzt és újra tudjak játszani. 

Előzmény: Pirike4 (1942)
Pirike4 Creative Commons License 2017.11.21 0 0 1942

Köszönöm nagykaroly1980! 

Mindig mondja hogy abba akarja hagyni és rendes életet élni de valamiért mindig újra kezdi.

Ráadásul Ő is és akinek tartozott az is kétsegbe vonta a szerelmemet irányában mivel nem akartam segíteni neki.

Megbeszéltük azt is hogy minden fillért odaad hogy ne játsza el. De azóta megse teszi ezt sőt még meg is sértődik ha számon kérem.

Előzmény: nagykaroly1980 (1941)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.11.20 0 0 1941

Szia Pirike4!  Azt kell, hogy mondjam bármennyire is fáj, hogy ne segíts. Amíg segítesz addig játszani fog és rád fog szállni mindaddig amíg kap segítséget. Saját példámat tudom felhozni én is mindaddig játszottam amíg kaptam pénzt. A másik  pedig, hogy addig amíg ő nem akarja abbahagyni addig bármit tehetsz tehettek semmi sem fog változni. Keressetek egy önsegítő csoportot fent van a neten is az a legjobb. A pszichológus szerintem kidobott pénz...  Ha bármi kérdésed van írj

Előzmény: Pirike4 (1940)
Pirike4 Creative Commons License 2017.11.19 0 0 1940

Sziasztok! 

Szemelyszerint én nem vagyok függő szerencsére. De a párom sajnos tipmix függő. Most ugy állunk hogy 2 hónap alatt eljatszott kb.2.5milliót. Ami ennel is kétsegbeejtő szamomra hogy teljesen lazan fogja fel. Elment ez van már nem tud mit csinalni. De igéri hogy ez volt az utolsó....

Kb.2éve ismerkedtünk meg. Viszonylag hamar észrevettem a függőségét. Amig nem éltünk együtt nem szolhattam bele. Mikor összeköltöztünk és eldurvult a helyzet választás elé állitottam. 8hónapig nem is játszott. Szépen rakta félre a penzt. Házat akartunk és gyereket terveztünk. Egyszer csak jött egy katt.es 4nap alatt eljatszott mindent amit eddid felrerakott. Kb.1.5milliót.!! Majd szanom banom mindent megteszek....Pszihologushoz kezdtünk járni a csaladja is elfordult tőle. Csak en maradtam hogy segitsek. Egy hete kiderült hogy meg mindig jatszik azota is és átvert engem is és a pszivhologust is. Felhalmozott 1millio adossagot és mivel nem tudta kifizetni ezért bevallott mindent és elvarta hogy en fizessem ki. Hiszen a párja vagyok és segitenem kell. Ő se hagyna bajban.... Én ezt máshogy láttam és nem akartam segíteni. Igenis oldja meg. Régebben a szülei húzták ki a bajból mindig. Végül annyit segítettem hogy egy részét kifizettem. Megigérte hogy sose fog többet mixelni..A többit megoldotta hitelből. Félek sose lesz vége..10 éve kezdte.

nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.11.16 0 0 1939

Szia Dailygambler!  Ha van kedved mesélj magadról. Esetleg gondolkodtál-e azon, hogy leállj illetve önsegítő csoporton gondolkodtál-e már? Én egy kényszeres  szenvedélyes szerencsejátékos vagyok és 496 napja vagyok játékmentes. Írj, ha bármi kérdésed lenne vagy csak úgy ha bánt valami. 

Előzmény: Dailygambler (1938)
Dailygambler Creative Commons License 2017.11.11 0 1 1938

Kedves Prikézsia!

Pontosan tudom mit érzel és miről beszélsz!Egy 29 éves játékfüggő nő :(

prikézsia Creative Commons License 2017.06.19 0 0 1937

...

A gimnáziumi évek hozták a versenysportot, a lányokkal való kapcsolataim számának gyarapodását, a bulikat és a szerencsejáték folytatását. Jellemzően a saját, valahonnan, valamire kapott és a kártyán nyert pénzekből játszottam. Egy-egy vesztést követően napokig és esetenként hetekig terveztem, hogyan fogom visszanyerni azt amit elvesztettem. Rengeteget gondolkodtam és rengeteget terveztem a nap minden szakában ezen gondolkodtam. Olyan volt ez, mint a windowsban egy program, ami a háttérben fut. Mindig jelen volt, mindig benne volt a fejemben, mindenre kihatott. Visszatekintve nagyon érdekes, hogy az így eltelt 4 évből egyetlen egy alkalomra emlékszem, amikor tényleg sikerült visszanyernem, amit elveszítettem. Arra viszont nem emlékszem, hogy hány alkalommal nem sikerült.

 

Az első komolyabb pofon az érettségit követően jött. Nem vettek fel az egyetemre a pontszámom miatt csupán egy főiskolára és ott is csak levelező tagozatra. Először fordult elő, hogy nem az történt az életemben, amit szerettem volna és ez nem a szerencsejátékkal kapcsolatos. Nem tudtam a helyzetet kezelni, befordultam. Végül szüleim egy barátja, aki gyerekkoromtól kísérte az életem, ajánlott fel munkát a szüleim közbenjárására egy sütőipari cégnél, amelyet vezetett. A vállalat kereskedelmi osztályára kerestek egy embert, aki leginkább a mai kontrollerek munkáját végzi. A matek mindig ment, elkezdtem dolgozni és pár hét alatt kiismertem magam a feladatok között. Dolgozni kezdtem, pénzt kerestem. Láttam és látok fiatalokat, akik az első fizetésük kézhezvételét követően valami maradandót tesznek, amire örömmel fognak visszaemlékezni. Van az emberek, azon csoportja, akik vesznek egy órát, egy cipőt, vagy valamit, amire nagyon vágynak az első fizetésükből. Ezzel szemben én az első fizetésemből azt terveztem, hogyan fogok még többet nyerni. Nem egész egy óra alatt veszítettem el egy kocsmai játékgép előtt. Nem értettem a helyzetet, de úgy voltam vele most ki kell bírni és majd a következő hónapban több szerencsém lesz... Folytattam. A kollégáim ahogy közelebb kerültünk és megismertek érdeklődtek róla, hogy én ilyen idősen hogy-hogy nem tanulok. Gondolkodás nélkül válaszoltam és hazudtam már az első kérdésre is azt, hogy a családom nem áll úgy anyagilag, hogy végezhetném a tanulmányaim nappali tagozaton. Dolgozok, segítem a családot és tanulok. Alázatot és szerénységet mutattam és mindenki sajnálattal vegyes együttérzését kaptam cserébe. Nem volt bennem kérdés azzal kapcsolatban, hogy helyes-e a szüleim háta mögött rossz színben feltüntetni őket annál a cégnél, amelyet az ő barátjuk vezetett és az ő kérésükre alkalmazott engem. Hazudtam, mert úgy gondoltam ez nem jut vissza hozzájuk, hiszen bizalmasabb ez az információ annál. A másik oldalon azt akartam, hogy a közvetlen kollégáim sajnáljanak és együtt érezzenek, mert tudtam hogy ezt a helyzetet fogom tudni irányítani. Idővel.

 

A játék folytatódott hónapról hónapra az előző havi fizetésem akartam visszanyerni sikertelenül. A vesztést követően a munkába temetkeztem, elvállaltam mindent, csak hogy ne azon gondolkodjak, hogy mit kellett volna máshogy csinálni. A szégyen és a bűntudat mardosott és én inkább egyre többet dolgoztam. A mindennapi kiadások rovására abban a formában ment a játék ekkor, hogy amin lehetett spórolni én spóroltam. Teljesen normálisnak tűnt, hogy az egész havi ebédemet egy doboz margarinnal letudom. Az üzemből minden nap behoztak két kenyeret az esti műszak termeléséből és én azt a kenyeret ebédeltem vajjal és sóval a hétköznapok zömében. Nem érdekelt, csak ki kell bírni egy picit. Semmivel nem foglalkoztam, amikor volt pénzem nem kötöttem, mert valamit vissza akartam nyerni, amikor nem volt, akkor meg nem tudtam költeni. A munkába temetkeztem, többet dolgoztam és mindig csak a következő feladatra koncentráltam. Előléptettek, megemelték a fizetésem. A vállalat bizonyos irodai felszereléseinek és termeléshez szükséges alapanyagainak a beszerzése is hozzám került. A pénzügyi nyomás és a fejemben lévő káosz azt eredményezte, hogy eleinte csak észrevétlenül eladtam pár dolgot a raktárból és játszottam, majd egy idő után már ki sem kellett hozni a számlán szereplő anyagokat, csak az ellenértéküket készpénzben, hogy többet játszhassak, hogy visszanyerhessem, amit elvesztettem.

 

A főiskola kapcsán is eljött az első komolyabb feladat, a tandíj fizetés formájában. Félévente kellett tandíjat fizetni és ezt lehetett előre látni, de a fizetéseimből nem tudtam félretenni semennyit, nem maradt meg a pénz a zsebemben a játék miatt, így jó ötletnek tűt felvenni a diákhitelt egy összegben. Azon a napon amelyiken megérkezett a bankszámlámra, elveszítettem az egészet és kétségbe estem. Szerencsére másnap kitaláltam a következő megoldást. Már nagyjából 3-4 hónapja dolgozok, utána járok, hogy lehet egy személyi kölcsönt felvenni, amiből kifizetem a diákhitelt, kifizetem a tandíjat és még pénzem is maradhat kontrolláltan játszani. Csak okosan, szisztémával. Három nap alatt elveszítettem az egészet, pedig kifizethettem volna mindent amit terveztem. Napokig agyaltam rajta, hogy történhetett ez meg. Mi lesz most. Úgy éreztem nem maradt más választásom és a főnököm elé álltam és elmondtam neki, hogy a családom nagyon nehéz helyzetben van és nincs más megoldás, neki kell segítenie a tandíj kifizetésében egy tanulmányi szerződés keretében. Cserébe én vállalom, hogy nem hagyom el a céget az iskola befejezését követő 3 évig. Hosszas egyezkedést követően belement én pedig azt már csak a pénzügyeseknek mondtam, hogy az iskolának nem lehet átutalással fizetni, úgy nem fogadják el a tandíjat... Csak kp-ban fizetni. Értetlenül néztek, de ideadták a pénzt és én eljátszottam az egészet kettő óra leforgása alatt. Szörnyű és bírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Nem volt más hátra, mint elmondani otthon is a történetet. Napokkal később, rengeteg rágódást és agyalást követően elmondani az igazat, évek óta először. Ezt követően Édesanyám utalta át az iskolának a pénzt, aki gyakorlatilag ekkor tudta meg, hogy mi a problémáim gyökere. Mélyen megrázó élmény volt, de nem akartam a helyzeten azzal súlyosbítani, hogy mindent elmondok. Csak a tandíjjal kapcsolatban vállaltam fel a helyzetet, mely rövidesen tovább romlott.

 

A játék miatt a személyi hitelemet és semmi mást sem fizettem. Nem adtam haza pénzt, semmi értelmesre nem költöttem. Újabb és újabb mélypontok. Titkok, szégyen, lelkifurdalás, önutálat, bűntudat és a munkába temetkezés. Az utóbbi újabb előléptetést eredményezett, még magasabb fizetést, de ez is csupán a szerencsejáték őrületének fokozódását eredményezte. Semmi jó nem volt kilátásban, belül őrjöngtem, kifelé viszont a megszokott és korábban már bevált képet mutattam. Többen megbízhatónak, tehetségesnek és jó példának tartottak a cégen belül, legszívesebben viszont elmenekültem volna a saját életemből. A fordulatot az hozta, hogy az akkori főnökömnél daganatot diagnosztizáltak és nem volt más, aki átvehette volna a feladatkörét és a szerepét a cégen belül. Az újabb ideiglenes előléptetéssel egy időben megválasztottak az üzemi tanács elnökének az akkor több, mint 400 főt foglalkoztató sütőipari cégnél. Érthetetlen, felfoghatatlan volt az új helyzet. Én a bukásokból adódó lelkifurdalás miatt temetkeztem a munkába és dolgoztam egyre többet, de mégis ez lett az eredménye. Az új pozíció azzal is együtt járt, hogy egy házipénztár is a felügyeletem alá került. A hatáskörök kevésbé, a pénz sokkal inkább érdekelt. A fizetést követő első nap vissza akartam nyerni a fizetésem, ezért kivettem a kasszából egy picit, második nap már a fizetésem és az előző napi összeget akartam visszanyerni így egy nagyobb összeget vettem ki, majd harmadik nap a teljes összeget, ami a páncélban volt és mindet elveszítettem. Utólag könnyű volt okosnak lenni, hogy ezt nem kellett volna, de én előre sem tudtam. Fenyegetően közeledett a nap, amikor el kell számolnom a pénzzel, illetve ki kell belőle fizetnem az egyik beszerzőt. Kilátástalanságot, dühöt és tehetetlenséget éreztem. És azt, hogy unom és gyűlölöm magam és a helyzetet, amibe kerültem. Már megint. Elegem van. Ennek így semmi értelme. Miért történik ez velem? Miért pont velem?

...

Előzmény: prikézsia (1935)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2017.06.03 0 0 1936

Kedves Prikézsia! 

Örülök, hogy olvashatom soraidat. Mindenkinek meg vannak a maga ördögei. Sajnos nekünk a szerencsejáték. Viszont, ha nem lennénk ilyenek nem ismerhettük volna meg magunkat és a bennünk rejlő jóságot. Üdv: Én :) 

Előzmény: prikézsia (1935)
prikézsia Creative Commons License 2017.05.31 0 1 1935

Egy átlagos polgári családba születtem. Gyermekkoromban semmiből nem volt sok, de nem is volt kevés. Szeretetben és békességben nevelkedtem, egészen a kényszervállalkozói vállság kezdetéig. Édesanyám akkoriban egy bank középvezetője, míg Édesapám egy megyei szintű kereskedelmi vállalat igazgatója volt. A vállalat ruházati cikkek kereskedelmével foglalkozott és a vállság, a kényszervállalkozók, illetve a keleti import ruhák megjelenése azt eredményezte, hogy az egykor sikeres és több mint 500 főt foglalkoztató cég a felére, majd a negyedére csökkent, míg később felfüggesztette tevékenységét és alkalmazottak nélkül maradt. Édesapám nem tudta feldolgozni lelkileg ezt az évek alatt végbemenő változást, saját kudarcaként élte meg és inni kezdett. Kezdetben kicsit, később sokat, majd egy idő után még annál is többet, kontroll nélkül. Édesanyám tehetetlen volt vele szemben, a testvéremmel kicsik voltunk, nem váltak el. A tehetetlenségből, a neheztelésből és a midezek ellenére kifelé tenusított képmutatásból adódóan a gyermekkoromat meghatározta a szüleim között zajló és egyre mérgesebb viták sora. Veszekedések, csalódások, feszültségek és a be nem váltott fenyegetések határozták meg a mindennapokat, melyek eredményeként édesapám egyre többet volt a kocsmában és egyre kevesebbet otthon. Egy idő után a helyzet úgy nézett ki, ha találkozni akartam Édesapámmal azt a közeli kocsmában tudtam megtenni. Elkezdtem hát bejárni, majd pár hét után a társaság elfogadott engem is egy "tagként" a társaságban. Zajlottak a szokásos férfi beszélgetések, melyeken túl ultival töltötték az időt és 1-2 hónap után, mivel a beszélgetésekhez nem tudtam hozzászólni az ultizáshoz csatlakoztam. Kezdetben csak Édesapám felügyelete mellett, - akin éreztem, hogy büszke rám a gyors gondolkodásom és improvizációs készségem miatt, - majd később már nélküle is. Az "öregek" a ledolgozott nap után iszogattak a beszélgetés és kártyázás közben. Egyáltalán nem érdekelte őket, ha 2-300 Forintot veszítenek esténként, hiszen italra jóval többet költöttek, én viszont nem ittam és pontosan tudtam számolni a kártyákat. Így nyertem. Nem sokat, de pont annyit, hogy egy pár hét után már elkezdtem tervezni a naponta nyert 500-1000 Fortinttal és hétközben azért kártyáztam velük suli után délutánonként, majd esténként, hogy hétvégén legyen pénzem bemenni a városba és a velem egykorúakhoz képest lényegesen több pénz legyen nálam. Azt gondoltam azzal tudok kitűnni, hogy több pénzem van. A pénz által tudtam magam pozícionálni. A lányokkal való kapcsolatomat is erre alapoztam és építettem, illetve a hazugságok is megjelentek az életemben. Egyrészről rájöttem, hogy ha Édesapám és Édesanyám nem beszél egymással a velem kapcsolatos dolgokról sem, úgy ezt a tényt a magam hasznára tudom fordítani és egy-egy dologra, programra, ruhára mindkettőjüktől elkértem a pénzt. Másrészről a lányokkal kapcsolatban arra lettem figyelmes ha odafigyelek rájuk és egy beszélgetésben egy előző beszélgetésben, vagy egy előző előtti beszélgetésben véletlenül elhangzott apró részletre utalok vissza, az azt az érzetet kelti, hogy én tényleg és igazán figyelek rájuk. Azért figyeltem, hogy majd tudathassam velük egy alkalmas pillanatban hogy figyelek és hatást érjek el, nem pedig azért, mert fontosak lettek volna. Vártam azt a pillanatot, amikor a birtokomba jutott információt felhasználhatom a saját érdekemben. Az érzések a kell, a meg akarom szerezni, a birtokolni akarom.

Ez volt az az idő, amikor a kocsmákban megjelentek az első pénzbedobós autmata játékgépek. Emlékszem, hogy az első velem is közös alkalommal Édesapám bedobott pár száz Forintot és nyert belőle 2000-et, amit azzal adott nekem oda hogy ez a pénzem a hétvégére. A következő napon kérdés és kétség sem volt bennem és én is ott álltam a belváros egyik kocsmájának leghátsó sarkába álított játékgépnél és 500 Forintból egy akkori felnőtt több havi fizetését nyertem meg. Visszetekintve úgy hiszem a sorsom akkor, abban a pillanatban megpecsételődött. Azt éreztem, hogy most megvagyok, ezt az érzést kerestem. Azt éreztem, hogy ott vagyok, ahol mindig is akartam lenni és most került a helyére minden. Ezt akarom. Én ebből fogok élni. 15 éves voltam.

prikézsia Creative Commons License 2017.03.18 0 1 1934

GA 1 napos találkozó - 2017.03.25. - 1123 Budapest, Táltos utca 16. /konferencia terem/

08:30 - 09:30 érkezés, regisztráció

09:30 - 11:00 - Első gyűlés - "nem én vagyok a hibás" - emberi kapcsolataim a játék idején és ma.

11:15 - 12:30 - ebéd, szabadidő

12:30 - 14:00 -Második gyűlés - Visszaesett a szponzorom - gondok és megoldások

14:00 - 14:15 - kávészünet

14:15 - 16:45 - Harmadik gyűlés - pénzügyeimről őszintén: akadályok és lehetőségek

A regisztrációs díj 1.000 Ft / fő, mely tartalmazza a bűfé fogyasztás költségeit is.

 

Gelweth233 Creative Commons License 2016.11.04 0 0 1933

köszönöm szépen, elnézek majd :)

Előzmény: nagykaroly1980 (1932)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2016.11.04 0 1 1932

Szia! Menj el egy nyitott GA gyűlésre ott esetleg beleegyeznek vagy tudnak segíteni. A GA honlapján tudsz tájékozódni. 

Előzmény: Gelweth233 (1931)
Gelweth233 Creative Commons License 2016.11.03 0 0 1931

Üdvözlök mindenkit!

 

Fotográfus tanuló vagyok az egyik budapesti egyetemen és az egyik projekt munkám szenvedélybetegekről szól. Különböző emberekről szeretnék portrét készíteni. Tudom, hogy ez nehéz téma, de ezzel a sorozattal szeretnék segíteni is az adott embernek, hogy lefényképezem és beszél róla, illetve megmutatni, hogy amellett, hogy szenvedélybetegek, ők is teljes értékűek. Szeretném ha lehetőség van, hogy olyan emberekhez is eljusson ez az üzenet, akik szintén ezzel a problémával küzdenek. Egyébként a képek iskolai bemutatásra készülnek. Nem feltétlenül lenne publikálva nyilvánosan, ha azt az adott személy nem engedélyezi.

 

Aki vállalkozna erre az kérem válaszba üzenjen itt,

vagy az email címem-re:  brody0421@gmail.com

 

Budapest és környéke

nagykaroly1980 Creative Commons License 2016.11.02 0 0 1930

117 :) bárcsak előbb kezdtem volna....

nagykaroly1980 Creative Commons License 2016.10.25 0 1 1929

108 :-)

nagykaroly1980 Creative Commons License 2016.10.11 0 0 1928

Istenem adj lelki békét amin változtatni nem tudok

Bátorságot, hogy változtassak azon  amin tudok

94

prikézsia Creative Commons License 2016.08.19 0 0 1927


"

A Bill B. 50. tiszta születésnapján beszéltük róla, hogy írok pár gondolatot a régi mondásról: „Vigyázz mit kérsz!”. Ezért mellékelten küldök egy írást, mely bemutatja mit tanultam a betegségünkről ezalatt a majdnem 47 év alatt, a Névtelen Szerencsejátékosok közösségében. Hiszek benne, hogy erőnk, tapasztalataink és reményünk megosztásával segíthetünk a még szenvedőkön.

 

Hová mennek az újabb tagok?
( és azok a tagok, akik elfordulnak a felépüléstől)

 

A következő elgondolkodtató megjegyzések egy leállt kényszeres szerencsejátékostól származnak, aki úgy véli ahhoz, hogy elkezdődjön a felépülés és fenn is lehessen tartani a felépülésének kell lennie az elsődlegesnek az életben. Semmi. Hangsúlyozom, semmi nem lehet fontosabb a felépülésnél egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak. A kifogások és a kevesebb tett egy nyílt felhívás a függőségnek a visszatérésre, ami előbb-utóbb vissza is köszönt életünkbe. A tapasztalatok azt tanították meg, hogy a függőség mindig rosszabbodik, soha nem javul és egy örökkévalóságnyi idő áll rendelkezésére, hogy beteljesítse küldetését. Nekünk viszont nincs ennyi időnk, hogy beteljesítsük a sajátunk. A legfőbb követelmények a felépüléshez bármely kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos számára a vágy a játék abbahagyására, a hajlandóság a változásra, az őszinte és legjobb tudásunk szerinti erőfeszítés a felépülési program és az egység hagyományainak mindennapi gyakorlására, valamint a kitartó és odaadó részvétel a csoportgyűléseken. Az említett követelmények – némelyikéhez, vagy némelyikének – betartásához bizonyos időre lehet szükségünk. Többek mellett ezért is van kritikus jelentősége, hogy ekkor is látogassuk a gyűléseket. Még akkor is ha betegségünk a távolmaradást tanácsolja számunkra.

 

A vágy és a hajlandóság lobogója alatt jön el a személyes leltár elkészítésének sok esetben súlyos feladata. Ez a leltár tartalmazhatja haragunk, félelmeink, aggodalmaink, kapzsiságunk, neheztelésünk, frusztrációnk, gyűlöletünk, halogatásunk indokait és jelentheti akár a játék folytatását mely átmenetileg megszabadított minket attól, hogy foglalkozzunk az előbbiekkel. A Névtelen Szerencsejátékosok irodalma figyelmeztet minket arra, hogy a játékszenvedély egy érzelmi betegség! Zavart érzelmeink rengeteg problémát gyártanak, melyek hátráltatják felépülésünk, ezért ezeket az érzelmeket nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy szimplán a szőnyeg alá seperni. Ha meghagyjuk őket magunknak az csak olaj lesz visszaesésünk tüzének parazsára.

 

A játék, a fájdalom, a nyomor, a szenvedés, és az adósságok miatt kialakult folyamatos nyomás az ár, amit a kényszeres szerencsejátékosnak meg kell fizetnie, amiért ebben az álomvilágban él. A játékos minden valószínűség ellenére vonakodik elhagyni ezt a hamis világot. Ez tart amíg a játék, annak fájdalma, nyomora és a szenvedése MEG NEM ÁLLÍTJA! (Úgy vélem a legtöbb játékos nem állítja meg a játékot addig, míg a játék nem állítja meg őket!) A szerencsejáték a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak egy zsákutca melyben csak egy felé visz az út, az adósság, a kétségbeesés, a válás, a romlás, a bebörtönzés, az őrület és a végső teljes megsemmisülés felé. És ez nem ijeszt meg senkit. A játékos végső félelme, hogy nem tudja folytatni a játékot, még akkor is ha tudja, ezzel tönkreteszik magát. Sokan nem látják a pusztulást (tagadás), de sokakat nem is érdekel. Összességében nem érdekli őket maguk, vagy mások jóléte.

 

A józan megoldás a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosnak, hogy csatlakozik a Névtelen Szerencsejátékosokhoz és abbahagyja a játékot. Ezt követően segítséget kereshet, segítséget kérhet és a legnagyobb felelősség, csak most jön: önmagán segíthet! A Névtelen Szerencsejátékosok programja egy önsegítő program. Nos, a jó hír az, hogy amint megtaláltuk és erősítjük a vágyunk a játék abbahagyására a felépülési program lépései és az egység hagyományai biztosítani fogják az összes szükséges eszközt a sikeres felépüléshez. Hogy leálljunk és hogy leállva is maradjunk, ez a Névtelen Szerencsejátékosok programjának célja. Sem bármilyen személy, sem a Lépések, sem a gyűlések nem képesek rá erőltetni, vagy meggyőzni a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékost, hogy hagyja abba a játékot és életét és gondolkodását élhetőbbé alakítsa, ha nincs meg benne ez a vágy a játék abbahagyására. De a vágyat a szerencsejátékok űzésének abbahagyására meg lehet találni, ha a játékos folytatja a gyűlések látogatását és hajlandó keresni azt. Ha meg volt a vágyunk a játékra, megtalálhatjuk a vágyat az abbahagyására is!

 

A szomorúság, az érzékenység, az ész és a logika csenevész ellenfelek akkor, amikor „akcióban” van az érthetetlen és alattomos játékfüggőség.  A vágy a szerencsejátékok űzésének az abbahagyására az alapja minden felépülésnek! És minden negatívum megfordítható. Jelenti ez azokat is, akik kezdetben a vágy nélkül jönnek a Névtelen Szerencsejátékosok közösségébe. A gyűlések azok a helyszínek, ahol csodák történnek. Engedd, hadd történjen meg veled is!

 

Végül szeretnék idézni három szót az egyik társunk négy éves unokájától:

 „A szerencsejáték hülyeség!”

 

A G.A. tapasztalatcsere szellemében, erőt és reményt kívánok:

George W., Watertown, New York

"

prikézsia Creative Commons License 2016.08.03 0 0 1926

Velem is valami hasonló volt. Egy lyukat akartam betömni a játékkal az életemben, de nem ment, minden szétesett. Sokáig jellemzett, hogy a jó dolgokban is csak úgy tudtam bennelenni, hogy közben rettegtem és valahol vártam is, hogy mikor lesz vége, mikor omlik össze a vár. Egy-egy nyerést követően tudtam, hogy csak akkor érem el a "nyugalmat", ha minden pénzemet elbukom. Akkor lesz rend, az amit megszoktam. Hogy ez önbüntetés, vagy önsors rontás nem tudom és azon is sokat gondolkodtam, hogy miért kezdődött el, hol a gyökere és hogy történhet ez meg velem újból és újból, de nem találtam választ.

 

Talán annyival vagyok ma előrébb, hogy tudom nekem a játékon kívül is vannak problémáim, megoldandó feladataim. A leveledben ugyanazt az érzést az önsajnálatot érzem, mint ami engem is meghatározott. Alapvetően ez - számos más egyébbel - valahol következik a játékból, de csupán attól hogy nem játszom nem múlt el. Dolgoznom kell rajtuk ezt tudom. Illetve azt is, hogy ez az egy életem van, amit nem küszködve, nélkülözve és félve szeretnék élni.

 

Amikor elkezdtem nem arra figyelni, hogy hova miért nem passzolok, és mit miért nem kell megtennem, majd ezt követően elkezdtem nem csak tervezgetni és fejben csinálni dolgokat, hanem napról napra tenni, az életem elkezdett változni, elkezdett működni. A saját kérdéseimre a saját válaszaimat találtam, találom. Szerintem hozz egy döntést arról, hogy szeretnél-e változtatni magadon és a dolgaidon. Ha úgy döntesz, akkor tégy egy próbát. Működhet!

 

 

Előzmény: bavatar (1924)
nagykaroly1980 Creative Commons License 2016.08.02 0 0 1925

Szia bavatar!

Nem szégyen az , ha valakinek 2 függősége van. Én találkoztam olyan emberrel akinek 5 volt.Neked lehet a piával is meg a játékkal is gondod van. Amint látom "csak" 3 éve játszol próbálj meg nem játszani. Hidd el lehet a személyiségeden is változtatni csak le kellene menned GA ba. Ez a névtelen szerencsejátékosok közössége. Ne legyél ennyire negatív ma nem játszottál és ez egy jó dolog. Párod is lehet még ha akarod még nagyon fiatal vagy. A játék meg a szesz magányossá tesz és egy idő után már nem kell senki csak ez a két szer. Hidd el megéri változni és változtatni! 

Előzmény: bavatar (1924)
bavatar Creative Commons License 2016.08.02 0 0 1924

Helló

 

Azért nem éreztem én, hogy ide (ehhez a fórumhoz) tartozom, mert nekem nem a játékszenvedély a legnagyobb gondom. Csak azért kezdtem el napi szinten játszani, mert baromi lusta vagyok és rengeteget unatkozom. Pedig felnőtt ember vagyok, de valahogy ez a felnőtt lét nekem valamiért nem megy és ezért csinálok olyasmiket amit vázoltam. Mert hát ha játszik az ember (és iszik!) addig se kell a gondokon törpölni. Megbirkózni velük meg pláne nem. Minden napom az elmúlt években csak egy döcögés az élet ösvényén, nem haladás. Valahogy ugyan halad az ember, de mégse. 

Nincs családom, párkapcsolatom, nem is volt soha(!). Most már nem is lesz, ebbe beletörődtem már. Az elmúlt években már persze teljesen elveszítettem a kapcsolatomat a külvilággal. Erre már pont nem emlékszem, hogy melyik volt az előbb: az elmagányosodás, vagy a játék. De azt hiszem az előbbi. Szóval valószínűleg a napi szintű játék (és veszteség!) rontott a személyiségemen ebben biztos vagyok, de úgy érzem a személyiségemen már nem tudok változtatni. 

 

Persze egy ideje már napi szinten csak azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne csak visszanyerni. Én több éve vezetem a veszteséget. Fillérre pontosan tudom mennyit vesztettem 2014. január 1 óta. Ha meg nem játszom - mint most - akkor meg nem tudok mit kezdeni magammal. 

Szóval ennyi, most úgy érzem nem fogok játszani jó sokáig, de valahogy ez túl egyszerűnek tűnik. Félek történni fog valami borzasztó. Ugyanis ha az ember jól érzi magát, akkor rögtön történik vele valami rettenetes. Ez olyan természeti kiegyenlítődés. 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!