Segítséget szeretnék a kérni a fórum felhasználóitól! Olyan ügyvédet, betegjogi képviselőt keresek, aki komolyan veszi a betegjogokat, és segít elingadozni az emberi méltóságot folyamatosan megsértő magyar egészségügy fertőjében és darálójában egy nagyon beteg kisfiú érdekében. Tanácsokat, felvilágosításokat előre is köszönöm!
Helló! Én pedagógiát tanulok és szeretnék segítséget kérni. Egy szemináriumi munkámba lekell írnom a gyerekekkel való bánásmódot a kórházban. Egy esetet kell leirnom amiben elmondja a szülő hogy milyenek voltak a kórházban a körülmények, orvos-szülő viszonya, hogy nézett ki a szoba, milyen betegsége volt- van a gyermeknek, milyen terápiákra jár, hogyan fejlesztik. Előre is köszönöm.
Azt gondolom, hogy egy orvosnak nagyon nem dolga, hogy egy nőt lebeszéljen az abortuszról. Ha egy nő abortuszt kér, már keresztbe-kasul átrágta magában, hogy merre hány méter, döntött, tessék tiszteletben tartani, hogy ez egy lezárt ügy, nem kell újra és újra megnyitni egy ilyen fájdalmas témát. Az orvos annyit tehet, hogy megvizsgálja a nőt, tájékoztatja a lehetséges kockázatokról, majd legjobb tudása szerint elvégzi a kért beavatkozást, a legnagyobb körültekintéssel, hogy később a nő még szülhessen gyerekeket, akiket fel tud/akar nevelni.
nem szeretem ezt ezerszer elmondani, mert magyarazkodasnak tunik, de azert ez nem olyan egyszeru dolog. kepzelj el egy felfujt disznobelet (bocsanat a hasonlatert), ami be van kenve vastagon ragacsos suru anyaggal belulrol. kapsz egy 2 cm-es rest az egyik oldalan, mert egy vekony eszkozt, hogy szedd le rola ovatosan a vajreteget, mikozben folyamatosan olivaolaj csordogal kifele es csak tapogatozhatsz. minden millimeternyi ragacsot le kell kapirgalnod, de olyan finoman, hogy a nagyon serulekeny disznobelet at ne lukaszd. ez egy nehez feladat. amugy a javaslat szerint az volt a helyes eljaras, amit a hentes-meszarosnak titulalt doki csinalt: Ergam cseppeket kell adni es varni par napot. ez nem gy ritka szovodmeny meg szules utan sem.
De hát ez a pacák még csak nem is jó orvos, képtelen volt tisztességgel kikaparni a beteget.
Nekem semmi kifogásom az ellen, ha bizonyos orvosok nem hajlandók abortuszt végezni, mert tiltják az elveik vagy a vallásuk vagy mittudomén. De akkor ez legyen nyilvános, legyen kiírva a magánrendelőben, és a kórházak szülészet-nőgyógyászat osztályain, hogy X, Y Z orvosok nem végeznek abortuszt. De aki meg igen, az ne bánjon kétféle módon azzal, akit műt.
Bár köztünk legyen szólva, azért az ab.t is kéne gyakorolni, mert sokszor van szükség nem magzatot kikaparni, hanem más miatt. MOndjuk spontán vetélés, egészségügyi küret és tsai.
jo ORVOS az, aki jol kepes ellatni egy serulest es jo EMBER az, aki kepes nem kulonbseget tenni egy nyilas es egy orosz katona kozott. sajnos en sem vagyok fabol, keptelen vagyok ugyanugy viselkedni egy abortuszossal, mint egy genetikai betegseg miatt vetelovel. es igazabol nem is ertem, hogy mikor mit varnak el: egyszer tobb erzelmet, egyszer kevesebb erzelmet? mondom ezt fuggetlenul attol, hogy termeszetesen a nem ugyanugy visekdes nem azt jelenti, hogy megjegyzeseket teszek es beszologatok az abortuszosnak.
Az alant említetet orvos , lehet hogy nagyon empatikusan le tud vezetni egy szülést , de az én szememben ez nulla, mert a nők minimum 70%-a nélküle is megszülne akár otthon is.
Viszont az én szememben az a jó orvos, aki ugyanúgy ellátja a sebesüléseit egy nyilasnak mint egy orosz katonának, ha érted mire gondolok.
Na mndegy tépem itt a szám, oszt senki nem érti, mindegy, lehet én is beszédfigyatékos vagyok, hagyjuk.
minden egyes egeszsegugyben dolgozo emberrol lehet talalni nagyon negativ es nagyon pozitiv elbeszeleseket, a lenyeg annyi, hogy melyikbol van tobb. sajnos az egeszsegugy nem egzakt tudomany es a mai orvosallomany nem nagyon van a toppon, a maganklinika sem garancia semmire. oda kell figyelni es tajekozodni.
Röviden amiatt, mert a szememben az az orvos, aki teljesen másként viselkedk a szülésnél és az abortusznál, nem jó orvos.
Vagy írja ki, hogy abortuszt nem vállal, vagy pedig legyen ugyanolyan emberséges azzal is akinél elvállalta.
Azonkívül mivel ő volt a hibás abban, hogy a nőben hagyott egy darab kikaparnivalót, pofátlanság volt tőle, hogy még ezt is duplán megfizettette volna.
Komolyan kíváncsivá tettél, hogy miért! Miért annak van igaza, aki először szólal fel, vagy aki szomorúbban hangoztatja, hogy miként szenved és amikor tényszerűen pontról pontra végigelemzem a szövegét, hogy hol a hiba, és ki is a hibás, akkor azt odavetett fél mondattal leszólod, és nem magyarázod meg. Ezen meg minden bizonnyal vagy megsértődsz, vagy felhúzod magad és elküldesz a halálba, vagy durcásan nem válaszolsz, mert ez könnyebb, mint időt szánni a saját véleményedre.
Azt vettem észre, hogy a magyar embernek sajátossága, hogy csak a negatívumokat hozza fel, hogy hosszasan panaszkodik apróságokon, és alig képes kifejteni, azt ha boldog, és inkább néhány szóban elintézi, mert a sikert, örömöt, eredményeket más dicsekvésnek érzi, ezért inkább ezekről gondosan hallgatunk. Tehát, ha én telibe dícsérek valakit, mert az valóban jót tett velem, és tőlem szokatlan módon ilyen fórumokon veszem a fáradtságot és írok egy ellenpéldát, akkor az már büdös.
Valóban ilyen szarul működnek az emberek, vagy csak én vagyok mizantróp?
Nem tudom, milyen lekezelésről írsz, de ne haragudj, aki két gyerekemet segítette a világra egészségesen, annál nem tudom elfogadni, hogy egy valószínűleg sérült lelkű ember így lealázza ország világ előtt névtelenül.
Szörnyű dolog az abortusz, pláne ha gyereket szeretnél, és nehéz lehet túltennie magát az embernek rajta, de azért ne a révészt gyilkoljuk már meg.
Amúgy nem vagyok dr, de köszönöm a megtisztelő címet, orvos meg semmiféleképpen, mert én ilyen sutyerák bandával, mint a magyar nem foglalkoznék hosszú távon a nagy segítség nevében. Azt meg nagyon sajnálom, hogy olyan orvosokkal hozott össze a sors, akiknek köszönhetően általánosítva minden orvosra kimondod, hogy lekezelő. Én az ilyeneket szimlán elküldöm kapálni, hogy ne foglalkozzanak emberekkel, hiszen nem neki való munka, és tovább állok, mert az orvosok között is található teljesen korrekt, egyenes és jó szakember, de azért ezt látom te is belátod.
Amúgy meg lehetnék orvos anyuka, vagy orvos feleség, vagy ilyesmi, de persze egy cinikus paranoiásnak bármit lehet magyarázni. :-D Nnna, ez már lekezelő volt. Azért érezd a humort, mert nem akarlak bántanim, csak megengedtem magamnak ezt a viccet. Előre is elnézést!
Kicsit átlátszó a mese, az eleje még anyukásan rózsaszín, de hamar kiesik a szerepéből és onnantól túlteng benne az a fajta lekezelés, ami csak orvosokra jellemző (szerencsére nem mindegyikre).
Sziasztok! Én Dr. Kulcsár Ákos páciense vagyok már több, mint három éve, én is a neten bukkantam rá..
Döbbenten olvastam a "csalódott lány" mocskolódó sorait. Mindenestre ennek ellenére, sőt inkább dacára is csak ajánlani tudom mindenkinek.
Röviden annyit, hogy szültem nála két gyereket. Egyik szülés sem volt komplikációmentes és gyakorlatilag neki köszönhetem, hogy mindkét apróság meg mellesleg én is teljesen egészségesek vagyunk. Az első terhességem nem volt tervezett, és felmerült a megszakítás ötlete is – nem részletezem, miért - de hamar sikerült lebeszélnie róla, pedig nyomós érvek álltak az ellenkező oldalon. Leginkább azzal, hogy valószínűleg tudatlanul is gyermeknek nevezte a kilenc és fél hetes magzatot. Ezzel egyértelművé vált számomra, hogy ha egy mód van rá, elkerüli az abortuszt, de ha nagyon kell, megcsinálja. Ez a hozzáállás nekem végtelenül szimpatikus. Az első szülésemet 8 órás vajúdás előzte meg, végig bent volt, pedig a munkaidején bőven túl voltunk. Másnap szabadságra ment, de előtte bejött hozzám, és biztosított, hogy bármi gond van, azonnal szóljak, legfeljebb (!!!) hazajön a nyaralásából.
A második szülésem után komplikációk merültek fel. Hétvégén, éjjel fél kettőkor bejött hozzám, mert látni akart, mert nem volt elég neki, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a kollégáival és koordinálja a felügyeletemet és ellátásomat.
Ja és bármikor hívtam, elérhető volt a számomra, azon a módon, ahogy előre megmondta.
Már nem járunk a magánrendelésére, de ugyanolyan figyelmes és precíz az „állami” rendelésen is, mint régen. Kevés ilyen tapintatos orvost és kitűnő szakembert ismerek
Ha jól látom itt tulajdonképpen az történt, hogy volt egy abortusz, aminél szükség volt egy újabb beavatkozásra, és mivel ezt az egészet magán úton kívánta a páciens megoldani, nem igazán tetszett neki utólag a tarifa, ezért az illető háta mögött rágalmazza, illetve sértegeti a becsületét, ami büntetőjogi kategória, így ha kell, a szolgáltatónak a rendelkezésre álló, azonosításhoz szükséges adatokat kötelessége kiadni.
Pszichológiai szempontból pedig valószínűleg nem bírja megbocsátani magának ezt a lépést – amit meg is tudok érteni, de nem ítélem el miatta – ezért fröcsög arról, akit megkért, hogy segítsen kivitelezni a dolgot, de igazából azt várta volna, hogy beszélje le az egészről.
Aztán kielemezve és más szemszögből is megközelítve a névtelen pocskondiázó által állítottakat:
Ha olyan nagyon szerettek volna már babát, akkor miért is nem gondolkodott el előtte, és tette meg a szükséges lépéseket, hogy a gyógyszer kiürüljön? Hol is van a kutya elásva?
Mi baj van a lakással? Az, hogy két percre van a metrótól, vagyis iszonyat könnyen megközelíthető, frekventált helyen található? Jaaaa, az hogy annak idején még a család tulajdonába is került. Szörnyű és mindenekfelett gyanús is! Tiszta kép kedvéért: az édesapja is a lakáson rendel, így az inkább rendelő, mint lakás, és az anyukájának esze ágában sincs a konyhában kuksolni a rendelések ideje alatt, ha feltűnt volna hősünknek az egy igen nagy belvárosi lakás, így nem kell emiatt aggódnia. Továbbá nagyságrendekkel olcsóbb a vizsgálat díja, mint az Ars Medicalnál, könnyen utána lehet ennek járni.
Nem igazán értem a fennakadás okát, hogyha egy magánrendelésnél megmondják az árat. Meg lehet azt kérdezni előre is!
Nem értem azt sem, hogy ha pár naposra ígérik a vérzést, akkor hogy várhat valaki 2 hetet, illetve 11 napot – itt nem egyértelmű a leírás – hogy orvoshoz forduljon. A pár nap még az óvodásoknak is 2-3 napot jelent, nem pedig egy felnőtt nőnek, aki abortusz után van, és később gyereket szeretne. Ki is volt itt a hanyag?
Ambuláns kezelés: Ne haragudj, de a fogorvoshoz is anyukáddal mész?
Azt sem igazán értem, hogy ha valaki ilyen szépen, pontosan leírja, hogy éppen kit ócsárol, akkor miért nem képes azt is leírni, hogy kit is javasol, miért csak vidéki Dr.-ként emlegeti?
Továbbá az is érthetetlen, miért nem jelezte eme sérelmeidet akkor, és annak, akinek kellett volna, miért nem tette szóvá, hogy az újabb beavatkozás költségeit vállalja az, akire ő gondol. Miért ennyivel később és ezt a sehova nem vezető, sunyi utat választotta?
Ha javasolhatom, szokj le a lépcsőházi gondolkodásról, illetve használd a borsónyi agyacskádat, mert erre vannak hatékonyabb fórumok, csak onnan az ilyen kisstílű nímandokat elhajtják.
Kulcsár doktorhoz pedig mindenki forduljon bátran, mert rengeteg embernek segített már, nekem is, és elmondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy ennyit, így és ilyen hozzáállással! Köszönöm a két szép gyermekem és a magam egészségét!
Csak most olvasgattam bele ebbe a topicba, szerintem nem csak a szülés körülményeinek a javításáért kellene küzdeni, hanem azért is, hogy ha az ultrahangra a kismama be van jelentve pl. 10,30-ra, akkor ne délben kerüljön rá a sor! Úgy érzem, a fél terhességemet a váróteremben töltöttem, a kényelmetlen padon ücsörögve, alig mertem elmenni a büfébe vagy pisilni, hátha akkor szólítanak. Amikor meg a nagyobbat is kellett vinnem, akkor ott szórakoztathattam.
A körzeti nőgyógyásznál teljesen átlagos az 1-1,5 órás várakozás, igaz, hogy ott nincs előjegyzés időpontra.
Meg mielott azt hinnetek, hogy ez egyedi, velunk szinte ugyanez tortent, azzal a kulonbseggel, hogy nalunk nem tudtak, hogy mi a baja a gyereknek. De ugyanigy vittek volna muteni lazasan, minden szereploje a korhaznak egyenkent bejott megkerdezni, hogy meg miert nincs a mutoben a gyerek.
hogy az ügyében mi van, azt nem tudom, de az áprilisi Kismamában szerepel a neve egy televíziós személyiség orvosaként. "A boldog szülők végtelenül hálásak dr. Herczeg Szabolcsnak és a szülésznőnek szaktudásukért és emberségükért!"
Nem konkrétan kórházi, de eü-beli horror az, ha az ember 4 éves gyermekének a sebészetre érkezés után 3 órával rakják helyre a törött, elmozdult alkarcsontját és kap gipszet, fájdalomcsillapítót. Közben persze utazzon 20 km-t, mert olyan peches, hogy este negyed 7-kor esik le a kanapéról, és a legközelebbi sebészet ugyan megnézi, de el nem látja. Baromi dühös és elkeseredett vagyok, mert azt már megszoktam, hogy fizetek, ha orvosi ellátást veszek igénybe (pedig fizetem a tb-t is), de a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot a fájdalomtól, félelemtől riadt kisfiam szemébe nézve nem tudom elfogadni.
Pozitív viszont, hogy az érdi szakrendelőben soron kívül (felnőtteket várakoztatták, kisfiamat behívták) megnézték, rtg.-t elintézték. A János kórházban olyan profin tették helyre az elmozdult csontrészeket, hogy kicsim észre sem vette, és már készen is volt, végig beszéltgettek vele kedvenc mesehőseiről.
Bár látom, hogy vegyesen vannak itt panaszok, nem csupán a várandósságra és szülésre koncentrál a topic, de mert arról is volt szó, ide is írok.
Amellett, hogy masszív, de lassú módon is küzdenek szervezetek azért, hogy mi, nők, méltó módon szülhessünk kórházban is, úgy látom, szükség van radikálisabb fellépésre is. Erre készülök, és keresem azokat a nőket és férfiakat, akik szintén fontosnak érzik ezt. Írjatok nekem mélt, kérlek, ha nem csak a célommal, de a radikalizmusommal is egyetértetek.
Egy igen kedves barátnőm kb 60 éves férjének az elmúlt év utolsó két hónapjában sokat fájt a hasa, és néha véres volt a széklete. Január elején elment kivizsgáltatni magát. Rosszindulatú vastagbéldaganatot diagnosztizáltak nála, és azonnal ki is tűzték a műtét idejét: január 19. (Közben kiderült, hogy a ctg szerint áttét még nincsen, szóval a 47 éve vele élő felesége reménykedhet abban, hogy nem veszti el rögtön a férjét.) Tegnap este mailt írtam neki, hogy hát nagyon drukkoltunk egész nap, hogy sikerült a műtét, mi is volt? Íme a válasz, ez önmagáért beszél. (Mést már én is tényleg elhiszem, hogy megtörténhet olyasmi, hogy tévedésből valaki másnak lékelik meg az agyát.) Tehát mi is volt aznap?
"Halasztás. Egy fontos vizsgálatot elfelejtettek (bél-röntgen) , s ezt holnap fogják megejteni. Reggel bevonultunk börönddel, egy órát ücsörögtünk a rideg folyosón, mire a sebész elsuhanva a padok között véletlenül észrevett bennünket. Kiderült, hogy a leleteket nem kapta meg a belgyógyásztól, mi adtuk át ott helyben a másolatokat. Megint vártunk egy órát , aztán jött a doki és valami olyasmit kezdett magyarázni, hogy minden beteg egyforma, nála nincs protekció. A férjem hallgatott, de én rákérdeztem, hogy miről is beszél tulajdonképpen? Csak nem az a gond, hogy a dunaújvárosi sebészet főorvosa (férjem bátyjának a fia) érdeklődött telefonon, hogy mi van, és mi várható? Nem protekciót kért, csupán érdeklődött a nágybátyja állapota felöl, akit szeret. No, ekkor kicsit mintha elszégyellte volna magát, és hirtelen nagyon kedves lett. Szépen elmagyarázta, hogy az elmaradt vizsgálatra feltétlenül szükség van, ezt holnap meg is csinálják, de hétvégére nem érdemes befeküdni, ezért majd hétfön reggel kell bevonulni, és kedden műtik. Hát ez van. Ma nem ehetett, hashajtókat szed és literszámra issza a sós vizet. Szombaton ehet, de vasárnap már megint tilos a kaja, és hétfőn is. Kedden a műtét miatt nem eszik, aztán még három napig szintén nem ehet. Ez ám az igazi fogyókura. Szóval "nyertünk" pár napot , amikor is jól kiidegeshetjük magunkat."
