Köszönöm. Ha jól tudom, azoknak nagyon különleges eősítő igényei vannak. Van egy pár fejhallgató erősítőm, de szerintem azok egyike sem passzolna hozzá, ráadásul még nehezebb lenne találnom valakit, akinek van olyan.
komálom is nagyon. Az első igazi fejhallgatóm. Azóta beszereztem egy AKG K612 Pro-t, majd egy HM Ananda SM V3-at. Mindegyiknek van létjogosultsága (külön rendszerekben) - a kíváncsiság hajt, de a legkedvesebb a szívemnek megis a Beyer az OTL erősítővel.
Van valaki Nyíregyházán vagy környékén Sennheiser HD600-as fülessel, aki szeretné összehasonlítani a Beyer DT990-esemmel (250 ohm) OTL söves erősítőmön?
És ha már itt kotorászok, forogjon egy másik Hacsaturján, aki még annyira sem populáris, mint a kardtáncos, viszont nem könnyű játszani. Annyira nem, hogy a YT-on alig találtam hallgatható előadást a Csellószonátájából.
Ez a Melodija lemez viszont döbbenetesen jól szól, bármilyen logót ráragaszthatnának a borítóra, elhinném;) Hogy az előadás zeneileg autentikus, arra a szerző, Karen Hacsaturján a garancia, hiszen ő ül a zongoránál, a csellónál David Geringas. Parádésan jó zene és előadás!
YT prezentációk közül talán csak ezzel vethető össze, ahol szintén a szerző zongorázik:
"...az sem mindegy, hogy milyen hangosan tolják a dobot vagy cintányért. De szerintem ez ízlés kérdése"
Igen, de ez konzervzenénél elsősorban a rögzítési technológia, és mindenekelőtt a hangmérnök ízlésének a kérdése.
De hallgassunk valami autentikus zenét is, most véletlenül belenyúltam Hacsaturjánba, ráadásul ő is vezényli... Kétségtelenül zene a legjavából - egyes tételeknél azt képzelem, hogy Bartók írta... ;Đ
A felvétel nem highend (szerencsére;) korrekt Melodia, bár a lemezemről határozottan finomabban, lágyabban, légiesebben (triódásabban;)) szárnyal Ojsztrah, mint a YT-ról.
"Baromi jó füled van, mert se a zenekar, se a karmester nem szupersztár, mégis ott vannak ezzel az előadással a felső polcon"
Szerintem ez nem baromi jó fül kérdése, nem gondolnám, hogy nekem az van. Szimplán pl nekem amikor pl a tetőpont van (amikor bejön az Onedin hajója a képbe... :-) ), akkor nekem nem annyira tetszik, ha élesen ott van a trombita (vagy micsoda...). Vagy az sem mindegy, hogy milyen hangosan tolják a dobot vagy cintányért. De szerintem ez ízlés kérdése, kinek mi tetszik. Lehet, hogy egyszerűen csak jobban szeretem a vonósok hangját ha valahogy elfedi az egészet.
Az Ektoras Tartanisnél kifejezetten unszimpatikus, hogy összevissza kalimpál. Ha megnézek egy zenekart, akkor nagyon ritkán néz a karmesterre, mert a kottát nézik. Fölösleges performance-nak érzem, ráadásul van olyan zenekar, ami kalimpáló karmester nélkül adja elő a darabot. Ezzel nem vitatom a karmester szükséges szerepét, mert az óriási a zenekar betanításában, összetartásában és az egységes stílus kialakításában.
De pl Tonu Kalamos verzióhoz képest a Ektoras Tartanis-ben tetszik, hogy az Onedin hajó behajózása előtt gyorsabban tolják le azt a részt. És itt jön be, hogy itt már ismerni kellene a balettet, a történetét is, mert végül is a zene azzal együtt él és egész másra van szükség egy Onedin hajó behajózásához, mint amikor a balett történetét meséli el a zene.
"Szerintem becsapod magad a videózenékkel,"
Teljesen megértem az érvedet, de az élvezetért hallgatunk zenét, nekem ebben a kép is benne van, mondom amatőr vagyok :-)
"amúgy a YT teli van jobbnál-Hacsaturján jobb felvételekkel"
A fiam és a lányom is zongorázik, a fiamnak ez az egyik darabja, én is "megtanultam" az első részét és jó párszor kértem meg rá, hogy eljátssza nekem. Szerintem ez gyöngyszem: https://www.youtube.com/watch?v=1WnnCVh2_9o
Látom, nem bírsz nyugodni! ;)) Hacsaturján nincs bepolcozva még, pedig a Spartacus sztem több verzióban is megvan lemezen. Klasszikus darab, nem is értem, hogyan gondolták a komcsi elftársak, hogy formalistának bélyegezték, mégha rövid ideig is. (A vele együtt megbélyegzett orosz "formalista" zeneszerzőket egyébként jobban bírom;))
Baromi jó füled van, mert se a zenekar, se a karmester nem szupersztár, mégis ott vannak ezzel az előadással a felső polcon. Szerintem becsapod magad a videózenékkel, mert ha a zenészeket mutatja a kamera, a hallást is befolyásolod (ökölszabály, amit minden profi zenész ismer: "élő előadáson a néző a szemével hall!") Azt a szólistát, vagy háttérzenészt pedig, akit videón premier plánban mutatnak hangosabbnak hallod, nem igazán lehet így az összhangzatra figyelni.
Ami az "unalmas" Tonu Kalam nevű karmestert illeti irtózatosan becsapós, mert jelen esetben az előadásig jutó próbákon volt hatalmas munka a fiatal zenészekkel megértetni a mű üzenetét, és ezt tökéletesre fejlesztették, a koncerten már nem kellett bohóckodnia. Vele ellentétben itt van egy másik karmester, aki sokkal fiatalabb, tsinosabb, agilisebb, összehasonlíthatatlanul nagyobb mozgáskultúrával és eszközrendszerrel, mégsem rúg labdába Tonu Kalam mellett.
Ektoras Tartanis karmesterversenyen felvett nyertes(?) roppant dinamikusnak szánt produkciója szinte szétesik: felviszi a repcsit a sztratoszférába, de sajnos ott mindenki szólistának képzeli magát, az egész előadás kicsit szétcsúszik, és éppenhogy csak földre tudja tenni a "gépet" ennyi pilótával ;Đ Persze kicsit igazságtalan vagyok, egy karmesterversenyen nyilván ezer más szempont is van, és idő sincs tökörészni egy esetleg közömbös vagy passzív zenekarral.
Visszatérve az általad linkelt Tonu Kalamhoz, érdemes belehallgatni, milyen parádésan adnak elő egy keringőt. Nagyon ütősen egyben van az egész, gyanítom, hogy a külön kiemelt "művészeti díjas" Kevin Bourassa hangmérnök a ludas ennek a csapatnak a nagyon jól reprodukált megszólalásaiban:
Nekem hangzásban a másik sajnos jobban tetszik de ebben sokkal, sokkal jobb, hogy mutatják a zenészeket, nem csak a kalimpáló karmestert. Egyébként volt egy Hacsaturján competition, fent van a youtube-on, ott elég sok változat van.
Uhhh, korán reggel ilyen extra kívánság? Kicsit féltem, hogy órákig kell keresnem, mert Beethoven nem annyira a szívem csücske, és nem tartok sok felvételét itthon, de a második lemez, amit kihúztam egy kivételesen jó felvétel, és a vágás is holland:
Viszont a metal masterelés technikailag az egyik legnehezebb műfaj, a jó stúdiófüles pedig abszolút stílus semleges - éppen ezért lehet vakon bízni benne... De ez már egy másik történet;)
Belehallgattam a linkelt zenébe, bár értem én, hogy itt most ez a fejhallgatókról szól de elég kevés stílus van, amiből nincs a kedvenc listámon egy dal sem, de a metal az ilyen :-)
