Elvileg ugye a teleportációs kísérletek során a forrás jel/foton maga "megsemmisül", a Heisenberg féle határozatlansági összefüggés hatása alá kerül. Gondolom ezt érted az alatt, hogy info nem vihető át. Valamint ugye azt írják, hogy mindaddig nem lehetünk biztosak az elküldött info hitelességében, amíg a "kört be nem zárjuk", mondjuk egy telefon hívással -ami viszont fénysebesség alatti információ cserét jelent.
De nézzük miről is szól ez az egész valójában. Valóban nincs info átvitel, csak kvantum állapot átvitel (4xc sebeséggel).
Ha Már Scottynál tartunk, mit is jelenthet ez a gyakorlatban? Először is Kirk kapitányt Scottynak kvantumos állapotba kell hoznia, hogy valamílyen részecske sugárzással felküldhessük az Enterprisera. Miközben ezt megtesszük szerencsére Kirk kapitány eredeti immár kvantumos valója megsemmisül (még szerencse mert milyen ciki lenne, ha ott maradna mondjuk az éppen felrobbanó Regulus VI-on :) Kirk kapitány ezután a berendezéstől függően akár többszörös fénysebességű átsugárzás után szépen landolna a teleport szobában. Nos, hogy történt-e info átvitel, meg miegymás, azt majd Kirk kapitány szépen elmondja.
Én a fő gondot abban látom, hogy miközben az eredeti kísérlet során egy foton spinállapotát teleportáltuk, létrehoztunk két mérő pontot a lehetséges spin állapotok szerint, akkor mivel Kirk kapitány azért összetettebb kvantumrendszer mint egy két spinállapotú foton, létre kell hozni megközelítőleg végtelen fogadó pontot, hogy a különböző kvantumállapotú Kirk kapitányokat fogadhassuk. Ezek után pedig, ami egy hatalmas etikai probléma: szépen meg kell semmisíteni az ott kikötő felesleges Kirk kapitányokat,azok legnagyobb tiltakozása ellenére. :)))
Ha tényleg érdekel, kicsit nézz utána... :-)))
Nagyon magas labda, nem lenne sportszerű lecsapni.
Ez a kérdéskör intenzív kutatás alatt állt, az évtizedek alatt sok minden letisztult.
Fénysebeség feletti információtvitelt nem sikerült létrehozni, kvantumteleportációt viszont igen. Ez a szép és érdekes ebben. A teleportációt nem úgy kell érteni, hogy "Beam me up Scotty", hiszen Scotty módszerével nyilván lehetne információt is átvinni, az űrhajós mesélhetne élményeiről vagy magával vihetne egy levelet.
Bizonyos kvantumállapotokat lehetett teleportálni, határozottan nem sikerült viszont információt teleportálni (átvinni fénysebesség felett). Kezdetben egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy ez nem megy, sok fizikus próbálkozott vele, és a kutatásaik hozzájárultak a kvantumfizika mélyebb megismeréséhez.
Ezeknek a dolgoknak többsége egyáltalán nem új, régen beépült a kvantummechanikába, ha valaki fizikát tanul, nagyon hamar találkozik vele. A tapasztalt jelenségek a kvantummechanika formalizmusában ezek kezdettől fogva "benne voltak", az egyenletek helyes válaszokat adtak. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy kár volt a fáradságért, vagy hogy ezt kezdettől világos is volt...
A kutatás időnként új lendületet kap, ha a technika lehetővé teszi új típusú kísérletek konstruálását, pl. nagy méretű Bose-Einstein kondenzátumokkal végzett kísérletek, kvantumteleportáció, lassú fény stb. Más kérdés, hogy nem ez van a kutatás homlokterében, éppen azért, mert a formalizmus túlságosan jól működik, a kísérletek nagyon passzolnak. Ha valami váratlan előjönne, akkor hirtelen változna a helyzet.
Ennek ellenére látszik, hogy a műszaki jelentősége nagyon nagy lehet, pl. valószínűnek látszik, hogy a számítástechnika ebben az irányban (is) fog fejlődni. Itt inkább az a meglepő, hogy ez lassabban megy, mint mondjuk 10 éve gondolták.
"A másik kézenfekvő ötlet az lett volna, hogy ha már így van, itt a fénysebesség feletti rádió. Sajnos ez se megy, se nem távolhatás, se nem rejtett paraméterek, ilyen és kész. A kvantummechanika pedig tökéletesen leírja a jelenséget."
Ez persze nemvette kedvét egyeseknek, hogy holmi kvantum teleportációval, meg kvantum kriptográfiával foglalkozzanak meglehetős sikerrel :)))
Ha úgy véled, hiányos az elmélet, érdemes megnézned a Bell egyenlőtlenségeket. Ettől még persze lehet hiányos a kvantumfizika, de esetleg megfertőz majd az a gondolat, hogy ez nincs feltétlenül így.
Bell azért is érdekes, mert általában valaminek a létezését lehet bizonyítani, valami nem létezésének a bizonyítása nem szokott menni. Itt viszont ez sikerült, egy zseniálisan egyszerű gondolatmenettel. Bizonyítani lehetett, hogy a csatolt részecskék esetében az úgynevezett rejtett paraméterek nem léteznek.
Csak kedvcsinálónak röviden vázolom, mi is ez. (ennyiből nem lehet megérteni, de talán elég érdekes ahhoz, hogy utánaolvass)
Bizonyos kölcsönhatásoknál olyan részecskepárok keletkeznek, amelyek egymással szoros csatolásban állnak. Pl. keletkezik két foton, amelyek szétrepülnek. Ha az egyiken mérést végeznek, és mondjuk átmegy egy vízszintes polárszűrőn, akkor a másik tuti biztos függőlegesen polarizáltnak fog bizonyulni. Akkor is, ha távolra került, és párján végzett mérés eredménye csak többszörös fénysebességgel érhette volna el... Ez távolhatásnak látszik, és már Einsteinnek is csípte a szemét, megfogalmazta két társával az EPR paradoxont.
A kézenfekvő magyarázat az lett volna, hogy szó sincs távolhatásról, a két részecske keletkezésétől fogva tudja a saját polarizációját (csak mi nem tudjuk), aztán mikor megmérjük, akkor már mi is tudjuk. A "rejtett paraméter" az lett volna, ami azt hordozza a részecskében, hogy milyen a polarizációja, és ami érvényre jut a mérésnél. Egyszerű, érthető, de hibás magyarázat... :-)
A Bell típusú kíséletekkel egyértelműen bizonyítani lehetett, hogy ilyen rejtett paraméterek nem léteznek. Ráadásul olyan egyszerűen, hogy minden fizikus elkeseredhetett, hogy nem neki jutott eszébe. Még egyszer, az benne a gyönyörű, hogy úgy lehetett bizonyítani a nem létezésüket, hogy semmit se tudunk a mibenlétükről - ami nem létezésük okán nem véletlen... :-)))
A másik kézenfekvő ötlet az lett volna, hogy ha már így van, itt a fénysebesség feletti rádió. Sajnos ez se megy, se nem távolhatás, se nem rejtett paraméterek, ilyen és kész. A kvantummechanika pedig tökéletesen leírja a jelenséget.
A feles spinü részecskék (fermionok) egészen fura jószágok. 720 fokkal kell elforgatni öket, hogy ugyanabba az állapotba kerüljenek, 360 fok nem elég.
Ha fogsz egy konzevdobozt, fúrsz rá négy lyukat és ezeknél fogva négy pontra kikötözöd spárgával, akkor ez is igy viselkedik. Ha csak 360 fokkal forgatod el, a madzagok összegubancolódnak. Újabb 360 fokos forgatás után azonban (ugyanabba az irányba) láss csodát! - kitisztázódik minden.
A helyzet maga ami csábító, bárkinek, köztük olyan outsidereknek is mint én. Mi már csak megtanuljuk az új szemlélet módot, de megtanuljuk Kopernikusz nevét is, ami egyfajta dicsőség a számára.
csalóka ez a deja vu érzés, ugyanis neked a heliocentrikus világkép azért tűnik szemléletesnek, mert ezen nőttél fel! Ha a ptolemaioszit tanították volna, akkor bizony erősen kellene agyalni, hogy a szemléletedhez kösd a dolgokat.
A klasszikus szemléleteden az alap kvantumnál szerintem biztos nem kell változtatni, csak az említett furcsaságokat kell elfogadni. Persze ahogy halad az ember mélyebbre az elméletben, úgy lesz egyre nehezebb a klasszikus képhez kötni a dolgokat.
Én egyelőre nem nagyon bizakodok a kvantummech szemlétetes átfogalmazásában. Szemléletünk makroszkópikus, az a világ meg mikroszkópikus. Az itteni tapasztalatok ott nem feltétlenül jók (sőt).
Akkor tekíntsem a kvantum elméletet egyfajta matematikai segédeszköznek a helyes válaszok kinyerésére? Annélkül, hogy az alapvetően klasszikus szemléletemen alapuló valóságképemen változtatnék?
Szóval ez tök filó, de a helyzet kezd engem egy fajta deja vu érzéssel eltölteni.
A ptolemaioszi világképre alapuló csillagászat is képes a bolygók helyzetének megjósolására az éggömbön, miközben a heliocentrikus világkképpel összehasonlítva a valóságtartalma mondhatjuk azt, hogy nulla. Valószínűleg ha valaki megtalálná a kvantum mech igazán szemléletes, és igazán reális megfogalmazását az hasonló forradalmi áttörés lehetne.
Olyan ez mint a lotto 5-ös: túl nagy a csábítás, hogy az ember ne próbálkozzon meg vele ;).
nyugodtan képzeld el az elektront, amint kering a mag körül, csak még képzeld hozzá az a furcsaságot, hogy ehhez keringéshez nem feltétlenül jár perdület. Képzeld el nyugodtan, hogy az elektron forog a saját tengelye körül. Az operátorokat képzeld mint egy kérdést, az állapotfüggvényeket pedig mint egy kalapnyi választ. Amikor pedig egy az operátor hat az állapotfüggvényre, akkor kapsz egy választ a kérdésre.
Hát igen, vizsgálódásaim valahogy nekem is ide vezettek. A kvantum elmélet lényegét képező dolgok pl Hilbert tér (nem ismerem csak mondom ;)) sajnos annyira elvontak, hogy nehéz neki valami kézzelfogható érvényes analógiát találni.
Még is, megpróbálom akkor a másik oldalról szemlélni a világot, mondjuk ez tényleg totál filó. Adjunk egy fajta valóságot ezeknek a számunkra furcsa képződményeknek, hagyjuk a saját törvényeik szerint működni őket.
Egy eszméletlen furcsa, bár logikus világot találunk.
sajnos a mikrovilág dolgait nem nagyon tudjuk szemléletesen leírni, legalábbis nem mindig. Talán majd egyszer, de el kell fogadni, hogy az igazság mindig a matematikai formulákban lesz, a szemlélet legfeljebb nagyon megközelítheti azokat adott szituációkban (pl a foton kép a fotoeffektusnál, vagy a hullám kép a fényelhajlásnál)
Nagyon klasszikusan gondolkozol. Ugyanis abból a tényből, hogy nem 0 impulzusmomemntum esetén mindig van nem 0 mágneses momentum, és fordítva, még nem következik, hogy egyik a másiknak következménye. A klasszikus képben igen. De miért ne lehetne egy közös okuk, amit nem tudunk szemléletesen leírni. A közös ok a hullámfüggvény és az egyes operátorok alakja.
Én nem érzem szükségét, hogy a mágneses momentum forgásból, vagy keringésből származzon. És az előzőek alapján a logika sem követeli meg.
Persze még bármi lehet, de amiket írtál szvsz a logika nem követeli meg. A hagyományos szemlélet köt gúzsba.
Akkor menjunk el egy kicsit a filozofikus iranyba.
Az atommagnak van magneses momentuma es perdulete.Ezek osszefuggnek egymassal.A perduletbe beleszamit a neutron is ,a magneses momentumba nem ,mert ezt csak keringo toltes keltheti.Erdekes tovabba hogy a paros tomegszamu magok perdulete egesz a paratlanoke feles /mivel feles spinek adodnak ossze/.
Az elektronnak is van sajat magneses momentuma, akkor pedig logikusnak tunik hogy toltesek keringenek benne ,mint a protonban ,ahol ugye 3 kvark talalhato.Lehet hogy 3 db -1/3 toltesu kvark? Mert ha teljesen pontszeru , akkor hogy lehetne sajat magneses momentuma?
Az atommagban a protonok, neutronok mozgasat is hullamfuggveny irja le ,megis sorozatosan olvasom a `keringes` szot.Sot ha a magneses momentumra gondolok ,mas nem is johet szoba,csak a keringo toltes.
A foton pedig egesz spinu ,lehetse`ges hogy ket ellentetes toltesbol all?
Ezek tiszta filozofikus kerdesek ,tudom hogy nincs erre kiserlet , de mint lehetose`get akarom megvizsgalni.
1. kösz
2. szíved joga, ez jelenleg tényleg lehet hitkérdés.
határozatlanság: nem csak a fotonra! Bármivel is vizsgálod az adott objektumot, soha nem tudhatod egyszerre pontosan a helyét és az impulzusát. Ha elektronnal lövöd, akkor sem. Amúgy igaz amit írtál.
De amit korábban írtál, hogy a felesnél kisebb spint nem tudjuk mérni, az nem határozatlanság, hanem feloldóképesség, ugyanis nem a határozatlanság gátol meg a mérésben, hanem a mérő próbatest hiánya, ahogy te is írtad
Vegyuk sorba
1.Ebben meggyoztel,
2.mondjuk naggyabol ok /de sajat felfogasomban maradok annal ,hogy nem az ,de ez legyen az en filozofiam/
A hatarozatlansagi relacio viszon a sok kiserlet leirasat olvasgatva nagyon egyertelmuen a fotonra vezetheto vissza.
Gondolj bele ,ha az elektron helyet akarod pontosan meghatarozni ,akkor rovid hullamhosszu ,nagy frekiju ,vagyis nagy energiaju fotont kell alkalmazni,ami biztos hogy nagyon el fogja `kenni` az elektron impulzusat ,igy ez hatarozatlan marad bizonyos erteken belul.
Forditott esetben ha az impulzust mered pontosan kis energiaju fotont hasznalsz ,aminek nagyobb a hullamhossza ,emiatt a hely pontossaga rosszabb.
1. Nem szeretem ezt, hogy hiányos az elmélet. A tudásunk hiányos, de az elmélet a tudásunknak megfelel, kvázi nem "hiányzik" belőle semmi, mindent le tud írni, amit eddig megtapasztaltunk így vagy úgy. Mondjuk inkább azt, hogy vannak/lehetnek korlátai az elméletnek :)
2. Azzal vigyáznék, hogy kijelentsem, ez a határozatlanság nem a természet alaptulajdonsága, mint ahogy azzal is vigyáznék, hogy azt mondjam, ez alaptulajdonság. Jelenlegi ismereteink szerint alaptulajdonság. Ez így azt hiszem korrekt. Lehet, hogy az is marad, lehet hogy nem. Lehet, hogy nem alaptulajdonság, de lehet, hogy mi ezt soha nem fogjuk megtudni. Ekkor viszont számunkra alaptulajdonság marad. A fizika csak a mérhető, valamiként észlelhető dolgokkal tud foglalkozni.
A fizika feladat az így vagy úgy, de észlelhető jelenségek leírása. A többi a fantázia és a filozófia dolga, de a kettőt nem szabad keverni!
A határozatlansági reláció más (vagy nem értelek jól). Az mindig két mennyiséget kapcsol össze, és azt mondja, hogy a kettőt egyszerre nem lehet tetszőleges pontossággal mérni, viszont ha a mérés olyan, hogy az egyik teljesen határozatlan marad, akkor nincs a mérés pontosságának elvi határa.
Amire te gondolsz, az a feloldóképesség szerintem. Erre a hétköznapi példa a fénymikroszkóp. Azért nem láthatunk atomokat a fénymikroszkópban, mert a használt hullámhossz nagyobb mint az atomé. És így már igazad lehet, azért nem látunk kisebb részeket, mert a használt próbatest túl durva. De ez nem a határozatlansági reláció.
Ez igy van ! Epp erre mondtam hogy hianyos az elmelet.Es az oka eppen a meresi hatarozatlansag ,ami egyertelmuen NEM a muszer pontatlansaga.De nem is a termeszet `alaptulajdonsaga` mint ahogy sokszor emlegetik.
A baj ott van ,hogy amikkel merunk /elektron , de inkabb a foton/ azok spinje /imp.mo.-a/ is kvantalt ,igy ennel kisebb infot nem tud az atomban levo elektronrol elhozni nekunk a foton.Ez a hatarozatlansagi relacio lenyege.
Talalni kellene valamit ,ami mas mint az ismert anyag ,sajna egyenlore ilyen nincs.
Csakhogy a Heisenberg féle határozatlansági reláció miatt nem ismerhetjük egyszerre az elektron helyét és impulzusát, tehát a pályáját sem. Nincs értelme az útvonalat firtatni. Megmérni sem lehet, mert egy mérés rögtön kilöki az elektront addigi állapotából.
Amit pedig nem lehet mérni, arról nem kell a fizikának számot adni. Az elektron hullámfügvénye minden mérhető dologról számot tud adni. Mivel az "útvonal" vagy "pálya" nem mérhető, ezért erről nem is kell számot adnia!
Nem szabad azt hinni, hogy az elektron részecske, vagy éppen hullám. Az elektron az elektron, ami műszereinkkel kölcsönhatva hol így viselkedik, hol úgy.
Gondolom a spinre kerdtek ra, valami olyasmi mint a forgas impulzusmomentum vektora ,csak ez a kulso magneses terhez bizonyos iranykvantaltsaggal all be,magyarul nem allhat akarmerre a forgastengely./ami nem forgastengely :) /
Asszem ez 1/2h es ennek egesz szamu tobbszorose lehet , ezt az egesz szamot hasznalja a QM.
Egyvalami biztos ,ha tenyleg pont ,akkor nincs ertelme a forgasanak,mert csak olyan valami foroghat ami strukturalt ,vagyis alkotoelemei vannak.
A matematika nyelven : nem leirhato a forgasa ,ha nincs sugara.
Valami, aminek toltese van /es tomege, ami talan az elektromagneses terebol kovetkezik,ahogy L.L.Thomson es Lorentz feltetelezte es le is vezette,de elvetettek mert bekavart a neutron aminek ugye nincs toltese,viszont toltessel rendelkezo kvarkokbol all,ezert en maradok annal hogy a tomeg csak kovetkezmeny/
Es a lenyeg ,hogy legalabb 10e-18 m-ig pontszeru,ami a kvantumelmeletbol is adodik /marmint hogy pontszeru/.
Marpedig ha pontszeru , akkor a hullamfuggvenyben leirt teret csakis valamifele mozgassal `toltheti` ki.Ha nem is korpalya ,de valami utvonala van ,amirol a QM nem tud szamot adni.Mondhatnank hianyos az elmelet.
na igen, csakhogy mi az hogy elektron? A kvantummech egy hullámfüggvénnyel írja le. Ez a hullámfüggvény tartalmaz mindent az elektronról, de hogy mi maga az elektron...
Oke ,csak elobb atolvasom ezt a par pdf-et:
http://modelingnts.la.asu.edu/html/GAinQM.html
Kosz, ezt kerestem.
Sajna a kiserleti fiz. tankonyv nem foglalkozik a matematikai alapokkal.
Szerintem csak azert mert a QM nem dolgozik a forgassal es a palyakkal ,valahol me`lyen ott kell annak lenni.
A pályaimpulzusmomemtum sem az elektron keringéséből származik, hiszen a kvantummech szerint nem is kering, mert nem egy golyó. Nem könnyű ez, valahogy úgy képzeld el, hogy az impulzusmomentum egy fizikai mennyiség, ami egyrészt létrejöhet keringéssel, forgással, meg máshogy is. Csakúgy mint az energia. Abbúl is van kismillió, mozgási, helyzeti, rugalmas. Tök máshogy tárolódnak, más jelenséghez kapcsolódnak, de mind közös gyökerű. Na az impulzusmomemntum is ilyen. Máshogy jön létre, de mégis ugyanaz. Vonatkoztass el az impulzusmomentum szótól, nem csak forgásból származhat.
