A cikkben írtakhoz még hozzátennék egy szempontot: az egyéni ízlés. Tökéletes paradicsommal sajnos, még nem találkoztam. Mindegyik fajtának van előnye is, hátránya is. Pl. aszalásra legyen kevés nedvű, és olyan alakú, hogy elég vékony, alul bőrös szeleteket lehessen belőle vágni. Erre a San Marzano 2-nek mondott hosszú, hengeres fajtát használom - megalkudva a közepes ízével. Aszaláskor az íz úgyis töményedik. Arra is jó, hogy sűrítse az eltevésre szánt passzírozott paradicsomot. Vannak a nagy, lapított, gerezdes fajták, ezeknek gyorsabb a feldolgozása, és ha megszurkálják a poloskák, a károsodott réteg lehámozása után még marad belőlük. Az egyiknek az íze is meglehetős, bár nem túl zamatos (a nevét nem tudom). Ízben verhetetlen az a régi fajtám, amelyet az ötvenes évekig sikerült visszakövetni. De csak közepesen húsos, és hajlamos a zöldtalpasságra, meg a repedésre.
A cikkben szereplők közül nekem az ökörszív és a Lugas F1 a soha többet kategória. A többivel nincs tapasztalatom.
Na, kérem! Az első gyümölcsöző felfedezésem az volt, hogy a tésztagép csavaros leszorítója alkalmazható a Guliverklire. Jó masszív, átéri a dupla asztallapot is, és van rajta lecsúszásgátló bevágás. A csúszkálás ellen először is tettem az asztalra egy gumi edényalátétet, az jó tapadós. A tetejére egy hagyományos fa vágódeszkát. Az már elég érdes ahhoz, hogy a talp keskenyke műanyag szegélye a helyén maradjon. Ha viszont a szorítót jobban meghúztam, a másik oldal fel akart emelkedni. Ezért az ottani nyílásba bedugtam egy alkalmas acéldarabot (leánykorában véső volt), és azt az asztalsarok másik irányából egy másik szorítóval rögzítettem. Ez a világ azonban nem a lehetséges világok legjobbika, mert most az asztal táncolt (pedig nem vagyok médium), de ezen a konyhában nem tudok segíteni.
A maradványcsúszda alá be tudom illeszteni a felfogótál szélét, így nem keveredik a mag+héj a paradicsomhús sűrűjével. Viszont utóbbinak a felfogására még ötletelnem kell, az odatett kistányérnak nincs sík, stabil alátámasztása.
Az eszköz nagyon gyorsan dolgozik. Töredék időbe telt a mai adag lehajtása a felültekerőshöz képest; még úgy is, hogy kétszer is visszatápláltam a hatékonyság kedvéért.
Bocs a késői vàlaszért, épp kirándulok. Mindig felfőzöm a paradicsomot, léhez, szószhoz sose hámozom. Ez nem dugul el, legfeljwbb egy kicsit meg kell segíteni felülről amikor már másodszor teszem be a héjat-magot. Nem fröcsköl. Az asztalra szerelhetőség megoldása elég gagyi, én levettem róla a szilikon peremet, így is alig megy rá az asztalra.
Én egy mégy kistelsibe (kb 3 liter fér bele) engedem a levet, néha átöntöm. A héjnak-magnak meg egy pont aláférő tál szolgál.
No, akkor maradok a régi, rozsdásodó, fazékra rakott tekerőnél.
Nekünk le van gömbölyítve a munkalap széle, minden ilyen fölcsavarozható készülék csúszkál. Nem tudom, miért nem lehet gyártani olyat, ami mélyebben harap. Az asztalon lenne hely.
Lehet, hogy ha irgalmatlanul meghúzom, így is ott marad, de az asztalt nem akarom szétbarmolni.
A rögzítés valóban nem olyan profi, mint az egész daráló, de nekem sikerült rögzíteni a konyhaasztalra, és nem is mozgott, a gumi szegély sem vált le. Amúgy mi a viaszkos vásznas asztalra rögzítettük, szerintem ez is segít abban, hogy ne csúszkáljon.
Nekünk a darálék ott jön, ahol kell, egyben, kezelhetően. Igaz, a darálékos csatorna valóban rövid, de mivel ketten csináljuk az egészet, nem okoz gondot ennek a megoldása. Én azért lelkesedem ennyire ezért a szerkezetért, mert 11.500 Ft-ért, házikertben termelt mennyiségű termés feldolgozására, ettől jobbat nem tudok. Láttaam a neten 40-60 ezer Ft-ért gépi, valószínűleg profibb gépeket, de azért a józan eszünket nem szabad elveszíteni :)))
Közben mi is beruháztunk egy ilyen Guliverklire, ma volt a bemutatkozása.
A funkcionális részével elégedett vagyok, különösen a sebességet illetően. Gyorsan, és folyamatos üzemben teszi a dolgát. Előzőleg mindig felfőzöm a paradicsomot, bármivel passzírozzak is, a héját pedig soha nem húzom le.
A felerősítése a használhatatlanságig hitvány. Egyik bútorlapunkat se éri át a csavaros szorító. A masina talpára leheltek körben egy kis műanyag szegélyt, ami másodpercek alatt lejön, utána persze a csupasz fémtalp csúszkál. Szóval kreativitás program indul a háznál fellelhető anyagok és eszözök figyelembevételével. Ez így nem maradhat.
Az alacsony kifolyócsatorna nem akkora probléma. Az asztal sarkához tettem, mellé stokin a célfazék, beletalál.
A másik felén, ahol a szilárd maradványokat adja ki, rosszabb a helyzet. Azért baj, hogy rövid a csúszda, mert a sűrűbb paradicsomhús is arrafelé préselődik ki, és könnyen összekeveredhet a maggal-héjjal. Oda kell egy toldás, meg valahogy alá kell pelenkázni a tájékot, mert a sűrű hús nem akar a csatornán távozni, hanem körben lecsöpög.
Az első menet kissé pazarló. A második közben meg már nem kajálja önetető módjára az anyagot, tömködni kell. Talán, ha majd nem arra kell a nyugati bal kezem, hogy tartsam az egészet, ez kevésbé fog fájni. De tekerni is nehezebb ilyenkor.
Mióta a darálóm elkezdett rozsdásodni és orrán-száján ontott mindent, turmixolom a nyers paradicsomot. Elfőzöm a habját, így megy üvegbe, melegvízben állva hagyom kihűlni. Nem dunsztolom. Mi főként isszuk, nem érződik a lében a héj, a mag is alig észrevehető.
Míg levet gyártottam, héjastul forraltam fel nagyobb darabokra vágva egyszerre az egészet és a fazékból mertem a passzírozóba. Nem hámoztam, az a tekerős, ami Neked nem vált be, úgy is vitte.
Az utóbbi időben viszont nem passzírozom, levet nem gyártok. Meghámozom, fölforralom és megy az üvegekbe, aztán az automatában kidunsztolom. Ételekben fölhasználva nem zavarnak a magok, csak a pöndörödő héj.
1. Nem nyers paradicsommal használtam. Forró vízben 1-2 perc, kiszedtem, hideg vizet ráengedtem a csapban és meghámoztam, ezt követően ment a darálóba.
2. Hogy pontosan mekkora mennyiség megy bele egyszerre, grammra, azt nem tudom megmondani, de szerintem nagyjából, vagy szűken egy kiló belefér a kürtőbe/tölcsér részbe. Bele nem kell nyúlni, tömködni sem, viszi mint a szél. El nem dugult egyetlen alkalommal sem, sem megállni, sem szétszedni nem kellett darálás közben. Amikor egy picit nehezebb lett tekerni, egy fél fordulatot visszafelé tekertem, és utána mehetett rendesen újra. Tekerés közben van egy jellegzetes kattogó hangja, de ez a szerkezetből, magából a működési mechanizmusból fakadó, természetes hangja, teljesen normális.
Meglepően hatékony szerkezet, szerintem 10 kg paradicsom 15-20 perc maximum. A kiömlő nyílása picit alacsony, de egy tepsi befér alá simán. A darálék-kiömlő nyílása alá pedig befér bármilyen edény.
A napokban a passzírozókkal kapcsolatban kértem tanácsot tőletek, így illik beszámolni az eredményről is. :) Szóval, először vettem egy edényre helyezhető, felülről tekerhetős szerkezetet 4000 Ft-ért. Na, az kuka, használhatalan. Aztán rendeltem (a te tanácsodra) egy OMAC Gulliver passzírozót. Na, ez tökéletes, valami hihetetlen hatékonysággal működik, és drága sem volt. A tetejére egy kis tálcát tettem, hogy használat közben ne fröcsköljön még egy picit sem, de ennyi. Könnyű összerakni, felrögzíteni, a darálás pedig meglepően gyorsan megy. Ja, és az első darálékot (ahogy javasoltátok) még egyszer ledaráltam, valóban érdemes.
Megfogadtam, hogy idén csak 40 paradicsom lesz. Sikerült 60-nál megállni. Még a volt kutyaudvaron is paradicsom van, pedig az a málna helye.
Nem sok befőző fajta van, de 30 liternél befejeztem a befőzést. Innentől főzze be a lányom, az unokák végtelen mennyiséget fogyasztanak. Ma is otthagytam neki vagy 10 kilót.
Én a piacon vettem kétféle befőző paradicsomot, mert a saját termés kevés volt. Kecskemét felé nem jártam. (Mondjuk sokkal többet tettem el, mint tíz liter...)
Az a baj, hogy manapság a konzervgyár is ízét vesztett fajtákat dolgoz fel. Régen a konzerv paradicsompüré is finom volt, most legfeljebb sűrítésre alkalmas.
