Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 1 órája 0 0 94553

Kiss Benedek

Nem szán az idő

Nullával kezdődik minden napod,
de nem szán az idő, repülnek a percek.
Még egy ilyen fád akarnokot –
álmodni is, csalódni is enged.

Meseországot torz való követ,
mert felébreszt a vekker bíz hamar.
Sziszifoszra hullnak sebző kövek.
Mivé lett az örömös munkadal!

S mire az óra az éjfelet üti,
kezdődik a körforgás elölről.
Az Úr az embert azzal hergeli,
hogy álmodni tud ígéretes jövőről.

S mikor a végső számadás jön el,
megköszönjük ezt a kétes harcot
szánni való bús könnyeinkkel.
Ó, az idő szemfényvesztő zsarnok.

Pannika127 Creative Commons License 10 órája 0 0 94552

Anna Ahmatova
HÁZ A HÓBAN

 

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

 

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

 

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.

 

RAB ZSUZSA fordítása

Pannika127 Creative Commons License 19 órája 0 0 94551

Fekete István

..."EGY"


Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna...
Egy kilincs, hajlott, halkannyíló,
Egy lábtörlővas, régibb fajta.

Egy szoba: csupa kedves árnyék,
Egy ágy - fekvéskor megnyikkanó -
Egy lámpa: derűs sárgafényű
S egy öreg asztal, persze: dió...

Egy képen ködös őszi-tájék,
Egy ablak mely nem néz, csak lát...
Egy szék, ívelt sima karfájú,
Egy kályha s hozzá parázslapát.

Egy kutya: komoly házőrző
- Bár nincs mit őriznie soha -
Egy macska is, hogy doromboljon
S ne unatkozzon a nagy kutya.

És egy árva szomszéd is lehet!
Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok
És megtaláljon álmomban békén,
Megtaláljon ha meghalok.

Pannika127 Creative Commons License 1 napja 0 0 94550

WEÖRES SÁNDOR:

KÁNIKULA       



Szikrázó       

az égbolt aranyfüst a lég,       

eltörpül       

láng-űrben a tarka vidék.       



Olvadtan       

a tarló hullámzik, remeg,       

domb fölött       

utaznak izzó gyöngyszemek.       



Ragyogó       

kékségen sötét pihe-szál:      

  óriás       

magányban egy pacsirta száll.  



Lutra Creative Commons License 1 napja 0 0 94549

Adriana Szymanska

Emily Dickinson legye

Verset akartam írni Emily Dickinsonról,
s egyszerre a légy, mely őfelette döngött
- amikor éppen haláláról írt -,
a fejem fölött elsüvített.

- Üdv, Emily! - kiáltottam.

A költő addig él, amíg
az állatok, emberek, virágok és csillagok
ott vándorolnak versei földjén és egén.
Emily Dickinson legye halhatatlan.

/Körner Gábor ford./

ehmianév Creative Commons License 1 napja 0 0 94548

Oláh János: Tanítómat hallgatom

 

Ülj le erre az üres, napsütötte kőre,
és fordítsd a világ minden nyelvére
a tanítást, amiben senki sem hisz,
de aminek a mélyén ott lapul
a régi, nagy titok.

 

Legyek bár az egyetlen tanítvány
figyelem minden szavad,
követlek a legreménytelenebb órán,
boldogan, mert hallom,
ami másokat nem érdekel.

 

A felhőkkel elefántcsorda lép,
a hegyekkel tevekaraván,
a patakokkal gyík lüktet a kövön,
a széllel béleletlen köntösöd
lobog, bejárjuk a világot.

 

Ha beszélsz, azt mondd el,
amit mondani akartál,
velem, a hallgatóddal, ne törődj,
mindent tudni szeretnék,
ezért nem sajnálom a fáradtságot.

 

Mintha mindenkihez beszélnél,
úgy intézd szavad
a világ hetvenhét tája felé,
a hetvenhét bezárt kapun
ahol sohase nyílik föl a zár.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 94547

Maria Wine

Hétköznapi szerelem

Szerelem
de nem az az égető
parázson szökdelő lábak
egyik találkáról a másikra siető
hajszolva kergető
megsebezve megsebező
örökösen a magasra törve
szakításkor összetörve
nem az a fajta szerelem
hanem az óvó-védő
biztonságot keltő meleg és féltő
s egyben megnyugtató
az a fajta szerelem
minek a megszakadása
csak egy veszély mása:
s az a halál

Szerelem
de nem ami ki sem hűlt
s már új szárnyakon száguld
óhajaid korbácsoló ostorozó követelés
mi gyakran fájdalmasabb mint kellemes
s nem is az a szánom–bánom szerelem
mi attól fél hogy kiégett
s ugyanakkor hogy nem éghet
hanem egy lassú folyású szerelem
mi néha pihenni is mer
s idő engedelmével
megzavar mikor zavarni kell

Szerelem
mikor együtt ébredünk
a kékes reggelen
meleg mosolyt váltva oltalmazzuk az új napot
hogy utunk egész napon át csendes nyugodt legyen
kis várakozásokkal
együtt elfogyasztott vacsorákkal
derülvén az apró örömökön
mint a vörösáfonyabefőtt vörös színén

A mindennapok felsértett sebei
mit kapunk és adunk
a kétélű éles fájdalom mi bennünk sajog
s amin csak együtt győzedelmeskedhetünk
a láthatatlan őrangyal
ki elsimítja az ingerlő szálakat
s a telítettséget mi közömbösséghez vezet
s mi gyógyítható azzal hogy magunkba vonulva
visszahúzódhatunk a saját oázisunkba
a jogunk hogy szabadok legyünk
saját álmunk országában
az örömünk hogy együtt lehetünk
egymás életében s világában
igen, ez az a szerelem.

/Gyarmati Rozi ford./

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 94546

Aleksander Wat

Hölderlin

- A clavecin fekete fedelét felnyitottam,
S húrt szaggatok. Búcsúkoncertemet
Játszom a kettőn, amit benne hagytam,
Ezen az IGEN-t, azon a NEM-et.

IGEN -lelkes dalom neked szól, Változatlan,
önöknek meg csak: Nein, Altesse.
Kígyó mered rám a sötét bozótban,
én meg? -  Scardanelli, avec humilité.

Az életem példája Empedoklész:
nem királyi esze vagy hiúsága, jósi -  
fejest az őrületbe, mint az Etnába ő, s kész,
igazoltam, hogy nem vagyok idevalósi.

Járatlan hegyek, szakadékok várnak!
és fel nem fejthető útszövevény!
hol a Vadász űz, hol meg a Vadászat,
hol úr vagy, hol hitvány szolgalegény.

- A költészet a föld gazdája, rajta
gazdálkodjunk rémek nélkül, szerényen:
lent a Neckar, napi séták nyaranta,
Lotte Zimmer dalol fűtött szobába télen.

Őrült szívre s elmére vall a sok
rém-értelem és rém-alak.
Kihalt az Alpok útja! Az asszír városok!
És nem, nem élnek
              égiek ács födele alatt.

„E világ kelleméből én kivettem a részem,
az ifjonti öröm elúszott réges-régen.
Április, május, július lepergett.
Semmi vagyok már, élni sem érzek semmi kedvet."

A madarak fáradt rajokban elrepülnek,
arany harang ha kong az indulást jelezve.
Szemembe mindenütt baljós jelek vetülnek,
és téves minden út, rímként lehull az este.

A fenyőkön baglyok füzére ül,
sötét víztükrökön szél gyűri össze arcod,
                                Diotima
Leégett tüzek füstje vesz körül.
Sípszóra kezdem el a hosszú éji marsot.

                         *

Ma éjszaka, jóval éjfél után
megint eljött hozzám az Ú. I.
Ezúttal giliszta képében,
4 méter 20, első
látásra legalábbis. A szobám meg
alig 3 méter.

Így hát megrövidült,
mint az összenyomott rugó.
Aztán rám tekeredett, sietség nélkül,
kimért mozdulatokkal. Egyre szorosabban.
Puha szőrzetén át éreztem, csigolyái
kaucsuk-kemények. Nem jajgattam, pedig fájt.
Tudtam: amit tesz, szeretetből teszi.

 

/Csordás Gábor ford./

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 0 94545

Szécsi Margit

 

A kötéltáncos vallomása

Bolyongtam bár nyílt mezőn
  s város-dzsungelekben,
dalt ki hozzád illenék,
  én, szegény, nem leltem.
Fojt az el nem mondható,
  égek néma sebben,
bolond szemem megvakul
  habzó vérködökben.

Mint a francia bohóc
  klastromba kerülvén,
imádságot hogy nem tud,
  igen keserülvén:
táncolt a nagy szent előtt -
  előtted úgy játszom,
a nagy síró szerelmet
  vígan magyarázom.

Úgyis, vágyaim miatt
  majd halálra válva
függök - ég és föld között
  tart szerelmed szála.
Néked meddig táncolok,
  az nem az én dolgom.
Súlyos szívem idefönn
  mosolyogva hordom.

Gondok lesnek, ordasok,
  már e karcsú testre.
De én le nem hullhatok,
  hű szemed keresne.
Estemben is fájna, hogy
  arcod búsra válik -
hogy örömre születtél,
  vallom mindhalálig.

Pannika127 Creative Commons License 4 napja 0 1 94543

 

KÁNYÁDI SÁNDOR

Valaki jár a fák hegyén 

 

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

 

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

 

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

 

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

 

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

 

 

1994

 

 

Előzmény: Pannika127 (94542)
Pannika127 Creative Commons License 4 napja 0 0 94542
Lutra Creative Commons License 4 napja 0 0 94541

Krzysztof  Ćwikliński

James  Shirley  tiszteletes  beszéde

Mi menthet meg bennünket? Minden végromlásra tör.
Ezt a szél cibálja szét, azt a tűz emészti föl.

Megint mást a mohó óceán mélye tartja fogva.
Elnyeli az ég s gomolygó messzeség szerteoldja.

Elnyel a föld, és a mi házunk lesz fekete sár.
Hol semmi idegen, de semmi ismerős se már.

Elhangzik akkor, amit rég ki kellett mondani.
Az ismeret semmi lesz, az ész is ugyanannyi.

Széthull, mi egész volt s a láncolat szétkapcsolva.
Minden forma szétverve és minden széjjelszórva.

Teretlen és időtlen, névtelen és arctalan.
Jéggé dermed -  és lebeg, elhamvad, de tüze van.

Világok fognak dúlni, galaxisok repedni.
Nem lőn semmi bizonyosság, hol, miért és meddig...

/Deák László ford./

halkabban Creative Commons License 4 napja 0 0 94540

Röhrig Géza: Honvágy


újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca


a rakpart lépcsején hogy meg ne hűljek
vadul föl s alá vonultam
akár oidipusz egy kiegyenesített
amfiteátrumban


mögöttem a parlament
karamellatorta
túlparton gőzölgő
szennyvízkatakomba


what time is it? tán négy
kigyullad a lánchíd
szöges botjával egy parkőr
a kossuth téren avart öl


uszálykapitány üvöltget románul
hangja a ködben szelíddé juhászul
bőröndömön ülök nincs senkihez se kedvem
tíz esztendő után járok újra pesten


a szabadság-szobor csillog
az itthon íze megkergít
semmire csípve nyújtóz
az éjjeli erzsébet-híd


de mi közöm nekem a belvároshoz?
más tájak emlőin cseperedtem
a fodrász bort mért a csapos nyírt hajat
kedves volt a világ és egyetlen


hány világon vagyok túl azóta!
vad és korcs tiszta és egész
akár tapló kövült rám e mimikri
a már kétségbe sem esés


őseimre hasadtan állok
forgalom már nincs pár jégcsap orgonáz
le-lebénul megakad a duna
mint egy kivégzés előtti fogmosás


ó a haza nagyon rossz anya
belül megtart kívül eldob engem
föl sem ismer pedig rá hasonlítok
tíz év után járok újra pesten


tegnap visszaszöktem a gyerekkori házba
az akvárium elpárolgott a parkettából gombák nőttek
ó a haza nagyon rossz anya
kicsijét várja kit elhagyott és nem ezt a zakkant felnőttet


arcom előtt gyertyával űztem a pókhálót
ölt a szemem úgy kerestelek téged
ó a haza nagyon rossz anya
messiás ki ha megjött is elkésett


mint a pászka törnek a jégtáblák a dunán
az egyiket az örvény elkapta
hebrencs sirályok bámulnak lebegve
a különös kis forgószínpadra


csupasz fácskán reszkető setét folt
levél vagy rigó eldönthetetlen
fázni magányos extázis
tíz év után járok újra pesten


ingujjnyi havak lőtt hermelinjei
vergődnek még a városban itt-ott
értjük egymást magyarország és én
hallgatunk hát őrizzük a titkot


két óra múlva elröpülök drága
látod nem állhat közénk sem idő sem tér sem hideg
legközelebb szabadabban jövök
mint aki a siratófalhoz áll de nem érinti meg

Lutra Creative Commons License 5 napja 0 0 94539

Szécsi Margit

Mit akartam

Mit akartam én itt magammal,
gyöngéd bohóckodásaimmal.

Sok pénzt kellett volna keresni.
Olykor megpróbáltam szeretni.

S volt szívemre szorított késem:
a kockázat volt fényűzésem.

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 94538

Adriana  Szymanska

Sírfelirat

Nem, le nem írhatom azt az alkonyt.
A madárnak beszélhetném el,
a gyöngyházszínű égen vitorlázó fecskének,
a vadászni induló egérnek,
szemében égmaradékkal.
A folyónak, melybe rózsásarany ujját
mártja a haldokló napfény,
a látóhatár lüktetését
fülelő fáknak.

A másik magamnak lehetne - a holtnak,
mikor már megszűntem önmagam lenni,
s ama fényességben valami továbbviszi
félig mosolyom, félig sírásom.

/Körner Gábor ford./

 

 

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 94537

Fövényi Sándor

Külvárosi nyár

Pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba ragadt cipő.
Jobb időket megélt úrinő, kezében cekkerek,
bennük bor, és vécéöblitő.

Itt szoba-konyhára szűkült az élet,
szombaton csirkepörkölt nokedlival.
Sramlidal jutott eszébe Weisznének,
ring a segge, ahogy ingeket vasal.

Dudálnak, megjött a szódás,
boldogan felkacag pár másnapos gyomor.
Jézus szobor a kézben, este lottóhúzás,
még mindig „álmodik a nyomor”

Kovácsék húsz éve nem nyaraltak,
maradt a fülledt pesti pára.
A kurvák ára is egyre lejjebb ballag,
Vilmának két cigánylány a konkurenciája.

Régen a szerelem mellé vacsora járt,
a sarki kocsmában gulyásleves.
Eső szemez, mégis zihál a nyár,
monoton, akár egy karcos hanglemez.

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 94536

Gárdonyi Géza

"Nem közölhetők"

/részlet/

.........................


  És akkor értettem, honnan van az, hogy amikor olyan író jelenik meg az irodalomban, aki a maga gyümölcsét termi, mennyi a tolvaj és mennyi az utánzó. Az utánzók nagy raja fölkél rögtön és halad minden eredeti tehetség nyomán, amint az új utat kezd az alkotások világában. Széles, sivatag országúttá tapossák ösvényét. Majmolják járását, feje hordozását és fölszedik szétszórt kincseit. Nincs olyan eredeti gondolat, amelyet azonnal ne utánoznának, átgyúrva és elkoptatva. Századokon át táplálkoztak az ilyenek a görög és római klasszikusok gondolataiból, s mint a hamis pénzverők, utánozták, fogyasztották, koptatták, szinte megsemmisítették azok aranyait.


Nem valami titkos természettörvény biz' az a hullámvonal, amivel Bodnár Zsigmond heurékázott évek óta, hanem egyszerű természetes váltakozása az újnak a megunottal. Mert az utánzók unottá és csömörletessé teszik mindig azt, amivel egy-egy kiváló erő a maga idejében új és érdekes. Victor Hugó romanticizmusát annyira émelygőssé tették az utánzók, hogy a realizmusnak, mint valami korhelylevesnek el kellett következnie s most ezt is ellepték és kiforgatták művészi valójából, ismét az idealizmusnak kell előállania, hogy tündérfátyolt borítson a szemétdombbá változott naturalizmusra.


  És az olyan nagy erejű elmék mint Petőfi! A mesterkéltség idejében választhatott-e ő más utat, mint a természetesség útját. Olvassunk csak az ötvenes évek szépirodalmi lapjaiban, mennyi Petőfi-szerű alak tolong a nyomán fölszínre, akik előtte nem mutatkoztak s utána sem mutatkoznak majd. De ha egyenkint nem is tudtak nyomot hagyni maguk után, mint tömeg hatottak az irodalom fejlődésének irányára, mert tíz-húsz éve nem telt belé, el kellett vala fordulnia az írás irányának a nemzetiestől, annyira elzöldítették az utánzók.


  Ahogy minden embernek más az arca, más a lelke is és így más a fölfogása, más a nézete, másnak kell lennie az írásainak is. Mindenki úgy írjon, ahogyan gondolkozik és a regulákat, mintákat csak alapismereteknek tekintse, ne pedig ólomboltozatnak, amelyen túlemelkedni lehetetlen. Író mindenki nem lehet, aminthogy a festésre, zenére, szobrászságra nincs meg mindenkinek a képessége, de valamelyik művészetre minden emberben van tehetség, aki nem nyomorék elmével született - és az írás művészetére van legtöbb.


  Petőfi méretű író mindenki nem lehet, de a legkisebb tehetségű író is adhat kincseket a nemzet értelmi fejlődéséhez, ha a maga lelkéből a magáét adja.
A "Nem közölhetők" érzékeny olvasói tehát abban próbálják meg először magukat, hogy képesek-e az utánzás elhagyására? Tudnak-e megállani és járni a maguk lábán? Tudnak-e másképpen látni és másképpen gondolkozni, mint azok, akik előttünk írtak? Mihelyt írás közben azt veszik észre, hogy a papírra vetett gondolat már élt a világon, ha más formában is, azt irgalom nélkül töröljék. Ne legyen a bokrétában egy szál virág se, amely nem a saját kertjükből való.

.......................

Lutra Creative Commons License 2018.06.15 0 0 94535

Aleksander Wat

A  séta

Temech, Káin felesége és Tyrach, Ábel özvegye
az Éden partján kószáltak, a szögesdrót innenső oldalán.
A tornyokból szárnyas katonák kurjongattak vidáman,
pajkosan: Vigyázat! Egymillió makrovolt!... Túloztak nyilván.
Bogáncs is alig hajt itt. Messze, a Hegyekben törpefenyő.
A föld, mint a szúliszt. Száz napja nem esett. Habár
az egyik sarokban szépen virul a bojtorján-telep
meg a varangy-kolónia. Forrásként kicsurran ott
a Pison folyó vize a föld alól. Mely folyóban,
amint a Szentírásból tudjuk (Genezis 2,11), az arany,
mint a köles. És tiszta arany. Káin fiatalabb
fiai nyerik ki, őrizet alatt, hajnaltól estig.
Könnyű munka. És jól fizet. A levegő friss,
egészséges nagyon.
A forráshoz az Édenből patkányok és vakondok
lopóznak át. Más a klíma? a hangulat? ki tudja.

Temechnek és Tyrachnak annyi megbeszélnivalója van!
ARRÓL a botrányról.
És KI kezdte? Hiszen testvérekként szerették egymást.
Könnyű azt mondani: botrány. Az egyiknek - örök könnyhullatás!
az özvegység misztériuma. A másiknak - jó ok bivalynyakú
szántó-vető férjét nem szűnőn csodálni.
Míg Temech izmokról fecseg (és szája sarkából nyál permetez),
Tyrach magában: ...paraszt-rüfke... az enyémnek meg finom volt a bőre.
Karcsú lábú vadász. Minden szarvasnál fürgébb. Íja meg
pengett, mint a lant arany húrja. Mely lantot Éva anyánk pötyögtette
szürke alkonyi órán, ha visszasajgott
neki a kígyó, mikor még szép és fiatal volt, hiába no, az elvesztett boldogság;
a bolond nagyapó meg (semmit se sejtve) biztatja, csak pötyögtesse tovább
- első álmát idézi ez a pötyögtetés, mikor az Úr, a nagy Sebész
felvágta oldalát, kivette azt a sajgó, időszerűtlen bordát, kiesztergálta szépen,
behasított alul a puha testbe,
hogy az illeszkedő nem létrejöjjön -  és álmába visszatalálva
elszenderül szegény agancsos, elalszik, horkol...

Temech és Tyrach így sétál késő estig. Amíg
Káin mennydörgő szava nem hívja őket.
Temech fürgén, Tyrach meg tétova léptekkel visszatér
az avar-alomra. Mert örök itt az ősz.

/Csordás Gábor ford./

Lutra Creative Commons License 2018.06.14 0 0 94534

Markó Béla

Kilátás

Úgy képzeltem, hogy mind fennebb jutok,
ahol majd egyre nehezebb a korral
megbirkózni, sok csenevész bokorral,
s az is lehet, hogy végül nem tudok

még megpihenni sem, de érkezésem
kárpótol mindenért, mert meztelen
fekszik a völgy, míg nézem nesztelen,
s fokozhatnám tovább, mivégre éltem,

ám attól tartok, mindez csak egy giccses
költői kép, nem több, és mégsem így lesz,
ellenkezőleg, süllyedek, s nagyobb

már nálam, persze, lassan-lassan minden:
szemem előtt az irgalmatlan Isten
fűzöld cipőfűzője felragyog.

Lutra Creative Commons License 2018.06.13 0 0 94533

Aleksander Wat

Életrajz

Királyi sarj volt, a királyságból elűzték,
nehogy megölje apját, elvegye anyját.
Állomásokon éjszakázott, munkakerülő
bandákkal csavargott, vérbajt kapott.A kijevi
Gyűjtőből, kikezeletlenül, Makarenko
telepére került. Kezdődik a pedagógiai
hősköltemény. Járási főnök lett belőle.
Vallatás közben, túlbuzgón, megölte apját. Leváltották,
áthelyezték Szibériába. Az unalom meg az ital
hatására elvette anyját, a híres fejőnőt.
(Anyát-apát nem ismert: a forradalom
összezavarta a genealógiát). Megvakult.
De nem volt mellette Antigoné. A párt
viszont a Krímbe küldte. Ott éldegél
mostanában, nyugdíjból. De senki sem írt róla tragédiát.
És a téma, mint látható, egy laza versre sem elég.
És semmi jele, hogy az istenek beavatkoztak volna életébe.
És senki sem él át semmiféle katarzist. Hiszen
kérlelhetetlen Ananké elvtársnő dialektikája.

/Csordás Gábor ford./

Pannika127 Creative Commons License 2018.06.13 0 0 94532

RÁBA GYÖRGY

Téli fák diadala

Mért bámulod a girbegurba ágat

tar fákon ezt a téli kuszaságot

ívet hurkot a vesszők fonadékát

ráocsúdol még holtukban se némák

az ég az űr előtt kirajzolódva

grafikát rónak képzelt papírodra

hogy ami él vagy nemrég élt az űrön

nyomot üzen folyvást hogy rajta győzzön

ha nem is emberi szóval beszéddel

de az idő ínségében is ével

aminek egyszer meg kellett születni

azt mondja ki erősebb mint a semmi



Pannika127 Creative Commons License 2018.06.13 0 0 94531

 

Rába György

REMÉNY

 

 

Mert ember Isten nem lehet

de kis csodát tehetne még

kifényesíthet egy napot

nyújtván a bőség tenyerét

nem feltétlenül adományt

szilárd támasztékul kezet

csupán egy szót súgva kiáltva

fennhangon fülébe „lehet”

felröppenthet postagalambként

a másik felé egy mosolyt

hogy tudja higgye a remény

jósorsába holnapot olt

a csüggedőnek lankadónak

az emlékezés vírusát

vigaszul egy hunyorítással

egy öleléssel adja át

hogy nincstelenül ne maradjon

a magános se egyedül

óráin kívül mégis élhet

ki tűnt jelenetbe merül

Lutra Creative Commons License 2018.06.12 0 0 94530

Krzysztof  Ćwikliński

Késő

Késő már... Mint matt üvegben a dolgok éle.
A szilárd formák elkenődnek. Kihuny
Fényük. Borongó sötét. Mint egy őz fut a mályvaszín
Át a pillák csalitján - álmod, hogy meghalok.

Álom ez. De való lesz. Akár a többi. Ha alszol
Másik jön. Újra másik. Tudásod elernyed
Mint inad. Szétcsúsznak a partok. Csontként roppan az ébredés
És az öröklét kapui feltárulnak. Késő...

/Deák László ford./

Lutra Creative Commons License 2018.06.11 0 0 94529

Koosán Ildikó


Szignó

              Kelebi István költőtársamnak

Kelebi, mondod,
s már látod a tanyát,
a klott-gatyás fiút, a ház udvarát,
előtted a tó, a nád, a sás, a kút
akácfák között kanyarog az út;
látod, siheder, megy a vurstliba,
ha harangoznak, sóhaj az ima:
„anyám, ha jönnél”
s a szó smaragdja csillogóbb lesz
minden földi a könnynél;
padláslétra dől, száradó ruha
árnyéka libben, tükre, foncsora
festett kép lesz a szoba falán,
az emelet nyitott ablakán
repül a képzelet ide- s tova…

Kelebi, szólsz,
s felszáll a madár, füledbe súg a lomb,
lehet, hogy ezer más gondolat tolong
homloka mögött, tengerek, hajó,
Van Gogh forgói pasztellbe, olajba,
lényeglátása elgondolkodtató,
elhívatásának nincsen semmi híja;
nevét a kép alá, mint Caravaggio
lázongó, lüktető vörössel írja.

...

Lutra Creative Commons License 2018.06.11 0 0 94528

Kiss Benedek

Mindenek  megköszönése

Nekem meg kell köszönnöm mindent,
mert magamban rég
elvesztem volna.
Pedig magam voltam mindig,
mint a falu bolondja.

Önfejű voltam. Édes szülőm
igéit nem sokáig hallgattam,
dacban égtem, Apámat meg
megtagadtam, bár – maga módján –
fájt a feje miattam.

Most a vizet is köszöntöm,
s aztán kenyerem, söröm, borom.
Köszönöm szívemet
s az érzéseket,
mikbe majd belehaltam egykoron.

Fájtam – voltam.
S örültem is.
Sőt sokat örvendeztem.
Megfeszült sok szép női álom és
kibomlott tenyeremben.  
 
Köszönet, millió köszönet
a Mindenhatónak, ki így rendezte sorsom.
A génspirálok honnan futnak és
meddig érnek el
e nagy porondon?

Köszönet a hajnalnak, hogy ébreszt,
köszönet az estének, ha nyugalmat ad.
Hálás vagyok minden élőnek,
hogy – néha –
boldognak hiszem magamat.

...

Lutra Creative Commons License 2018.06.10 0 0 94527

Türjei Zoltán

Nyomodban

Fénypásztaként járod be a teret,
nyomodban minden új színt kap.
Valahogy megnyugszanak a tárgyak,
ahogy eljársz az idő felett.

...

Lutra Creative Commons License 2018.06.10 0 0 94526

Sass Ervin

az élet

élni segít a vers ma még
hogy holnap is tudja meg az ég
szavakból épült palota
üres szobákban kis csoda
az ablakon ömlik a fény
az élet nem több mint remény

leírja a szép szavakat
róluk szól minden pillanat
a vers ha élni megtanít
a gonosztól megszabadít
csillagporos útra vezet
királyod az emlékezet

...

halkabban Creative Commons License 2018.06.09 0 0 94525

Röhrig Géza: Origó


ne lökdössél már!
ezért kutattál föl?
hogy így az utcán
a nyílt utcán rám törj?

 

kezdd újra
de most rendesen
mindent elmondok
haljak meg ha nem

 

üljünk egy padra
essünk túl rajta
aztán coki
te jobbra én balra

 

elmondom
hisz nagy vagy már a titkot
esküszöm a szent
szűzre hogy így volt

 

vízért mentem
sehol meg se álltam
férjem az okos
otthagyott a házban

 

s bár tettem
fokhagymát a bölcsőbe
nem riadt el
a rontás ördöge

 

belépve mindjárt
láttam kicseréltek
más volt az arcod
a kulád a térded

 

ríttál te is
hangom se kívántad
löktél rúgtál
a tejem kihánytad

 

mit tettem volna?
nem én szültelek
más volt a séród
más a kis kezed

 

a bába vágott
egy mogyoróvesszőt
’éjjel a parton
ezzel kenegesd őt’

 

’arra előgyün
a nádasból az anyja
előgyün
s a lajcsit visszaadja’

 

nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam

 

’vetkőztesd le
állj terpeszbe
és üsd ahogy bírod
az Isten a bíród’

 

féltem rádsózni
a bába megintett
a szemedbe soha
sose ne tekintsek

 

nyeltem a törkölyt
a békaugatásban
tízezer varangy
közepette álltam

 

ő csak unszolt
‘gondolj lajcsikára
hát nem ő a lelked
legszebbik virága?

 

vagy ni gondolj erre
még a nevit se tudod
anya köll ennek is
üssed mán te bolond’

 

nyeltem a törkölyt
a vessző a kezemben
tízezer varangy
visszhangja bennem

 

‘bánod majd
hogy ilyen ócska voltál
ezzel itt
kinek kellesz most már’

 

‘nincs idő
az ég szerelmére
üssed vagy menjünk
ne nézz a szemébe’

 

‘ha nem kezded ütni
minden szíveddel
a fiad fog
elátkozni egyszer’

 

süllyedt a hold
a rigók ébredeztek
egyszercsak látom
csuromvér a tested

 

csoda hogy éltél
a bába mint a kámfor
többé sosem
látta a cigánysor

 

’erre gyün elő
meglásd a fiaddal’
ezt szajkózta
de nem jött csak a hajnal

 

gyerek voltam
tizenhárom
eredj szépen
Isten áldjon

 

vigyél körtét
hosszú az út
és ha tudsz
rám ne haragudj

Pannika127 Creative Commons License 2018.06.08 0 0 94524

Borbély Szilárd:

Ha menni kell...

 

Ha menni kell oly jó volna még maradni
elüldögélni még egy kicsikét
beszélgetni hallgatni erről arról
a döntő pillanatot halogatni
mely eldöntetett volt már hamarább
de most mégis oly jó volna még maradni
hogy együtt legyen még a volt a van
hogy múljon is maradjon is ami
lesz minden legyen minden múlhatatlan
és tartson tovább még a lehetetlen
az üldögélés és ami lehetne.

Lutra Creative Commons License 2018.06.07 0 0 94523

Oláh András

mellékutak


1. véletlenek

félünk újrateremteni az emlékeket
hisz amúgy is véletlenek
fércelték össze velük az életünket
s az örömmel így is adósod vagyok

2. ami fáj

a holnap beláthatatlanul messze van
magunkba tömjük az utcákat újra
egyszerre táncra perdül alattunk a járda
a cipőt is letúrják lábaid
s végül részeg kapualjban
otthont adunk a hajléktalan vágynak

3. ráolvasás

mi lesz ha egyszer mégis visszaszól a múlt
s bennünk is tél lesz és hóesés
– hisz ketten kellünk a magányhoz is

4. feltételes módban

feltételes módban élünk
– mint képszögek a falban –
várom hogy bennem lélegezz újra

5. ami nyilvánvaló

lejárt szavatosságú
ígéretek közt botladozunk
helyet cserél két szív megint
s megmaradunk egymás terhei

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!