Othmár Atya életútja
A
kezdetek
1909. május 19-én születtem Jánoshalmán (Bács-Kiskun megye), kisgazda családban.
Papám Faddy Mihály, akkor 41 éves volt, mamám: Komáromi Teréz 39. Én voltam a 9. gyermek. Két testvérem Mátéka és Tiborka kiskorában meghalt. Utánuk négy lány született: Boriska, Margitka, Franciska és Klárika, majd 3 fiú: Mihály, János és én.
Boriska nőverem kalocsai apáca lett, Mária Asztéria nevet kapta.
A három sógorm: Bencze Ferenc, Ádám Antal, Szabó Sándor.
Sógornőim: Agócs Johanna, Juhász Vilma.
Születésem körülményeit jó mamámtól tudtam meg, negyven éves koromban. Könnyes szemmel mesélte el, hogy amikor áldott állapotba került velem, megbetegedett. Ismerősök, rokonok rá akarták beszélni, hogy orvossal vetessen el, mert mi lesz az itt maradó árvákkal, ha meghal a szülésben. Lelki gyötrelmében elzarándokolt Máriagyűdre és ott a Szűzanyának elmondta, hogy inkább meghal, de nem öl meg, hanem neki ajándékoz.
Mamám meggyógyult, 83 évet élt.
Imádkozott, dolgozott és énekelt.
Minden nap tiszta ingünk volt!
Papám kiváló gazda és a legjobb apa volt!
Ha valami rosszat tettünk, mikor elment mellettünk, nem simogatta meg a fejünket.
Ez volt tőle a legnagyobb büntetés!
Tőle sokat tanultam. Azt is megtanultam, hogy a "fél munka, nem munka", meg azt is, hogy minden törekvésünk csak akkor lesz eredményes, ha tervszerűen, szakszerűen, szorgalmasan dolgozunk, és ha minden napot imádsággal kezdünk és imádsággal fejezünk be. Családunkban mindannyian szerettük egymást. Boldogok voltunk, ha együtt lehettünk.
Nagyon remélem, hogy az égben is mindannyian együtt leszünk. A keresztségben Ágoston, Tibor nevet kaptam, otthon Gusztinak hívtak. Amikor ferences szerzetes lettem 1929-ben, Othmár testvérnek neveztek. 1936-ban, amikor pappá szenteltek, én lettem a páter Othmár. Öregségemre Jánoshalma díszpolgára és vitéz is vagyok.
Iskoláimat Jánoshalmán, Kispest-Wekerle telepen, Kalocsán, Jászberényben, Gyöngyösön, a debreceni egyetemen és Budapesten a hittudományi főiskolán végeztem.
Működési helyeim:
Szécsény, Budapest, Nyíregyháza, Simontornya, Debrecen, Csongrád, Szentendre, Esztergom.
Népmissziót, lelkigyakorlatot körülbelül háromszáz községben tartottam.
Nagyobb helyek:
Budapest, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Miskolc, Kecskemét, Gyöngyös, Sátoraljaújhely, Jászberény, Szécsény, Kalocsa, Jánoshalma, Baja, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Majsa, Mátraverebély-Szentkút, Máriagyűd, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Pannonhalma, Balassagyarmat, Ungvár, Kassa, Cibakháza, Máriaremete, Kispest, Újpest, Salgótarján, Győr, Hajdúdorog, Máriapócs, Makó, stb. A többit a cellám falán lévő országtérképen zászlócskákkal jeleztem.
Életfogytiglanra ítélt rab is voltam, ebből 9 évet ültem, 1954-től 1963-ig több börtönben, köztük Budapesten a Gyűjtő Fogházban, Vácott és Márianosztrán. Budapesten egy olyan helyre is levittek, amelynek nem volt külső bejárata, egy garázsból volt a lejárata a föld alá, ahol beszélni sem volt szabad, még az őrök is csak intettek!
1989-2001-ig a Szent Korona Társaság elnöke voltam. Itt minden erőmmel azért küzdöttem, hogy legnagyobb kincsünk a Szent Korona-tan jusson érvényre.
Boldogan halnék meg, ha ifjak és öregek összefogva, együtt indítanánk el boldogan, új ezer esztendőnket.
"Út a végtelen felé " című könyvemben 100 fontos kérdésre igyekeztem választ adni.
vitéz Páter Faddy Othmár OFM
