tudom, hogy a gyerekek ezt mind- mind megszenvedik! De ha minden úgy igaz, ahogy mondtad (és nincs okom kételkedni az igazadban) akkor a jelen állapotot is megszenvedik a végtelenségig.
Ha bizonyítani tudod a dolgokat, és normál úton nem jutsz előre, akkor igen, szerintem jelentsd fel az illetőket, akiknek a mulasztását igazolni tudod.
Hogy ez a nyilvánosság megvéd e, az majd kiderül. De a jelen esetben sincs senki, aki védene, hanem vég nélkül folyik tovább minden, ahogy eddig is. És ez az, emit nem akarsz.
Sőt, elfogultan, ismétlem: törvénytelenül járnak el. Írjam le a nevét az ügyintézőnek? Akkor rádöbben? Írjam le az egymással gyökeresen szemben álló állításokat megfogalmazó, a gyermekemet gyógyszerező, az anya meséit ellenőrzés nélkül elfogadó gyermekpszich. nevét? Akkor rádöbben? Akkor legközelebb meggondolja, hogy mit csinál? Jelentsem fel? Akkor felébred? A gyermekek pedig szenvedő alanyai ezeknek a játszmáknak! Jelöljem meg a "játszóteret", ahol ezek bizonyíthatóan megtörténhettek? Ez nyílvánosság?Megvéd? Írja meg újságíró?
egy jó ügyvéd tényleg fontos lenne. és esetleg megfontolandó tényleg a nyilvánosság bevonása is, mert ahogy mondtad, tömény érdektelenség uralkodik a hivatalokban.
Másrészt ez az én értelmezésemben büntetőjogi kategória is. Erről beszél az ORFK vezetője, a NANE, a civil szervezetek, stb.A gyermekeim is többször említették a bántalmazásukat. De: az illetékes Hivatal nem is rezonál erre! A XXI. sz. elején! Remélem nem sokáig teheti, hogy nem tesz semmit!
a pszichológust hivatalból szokták kirendelni, úgyhogy nem bizti, hogy bármelyik pszichológus véleményét elfogadják.
én egyébként kicsit megkérdőjelezem a nekünk kirendelt pszichológus szakértelmét...valahogy úgy jártunk, ahogy apaj is említette, hogy nem igazán foglalkozott a dologgal, csak legyen túl a papírmunkán. szerintem nem volt alapos, és főleg a gyerek esetében nem volt az.
Hát, nem sok bíztatót tudok mondani. Szerintem keress egy nagyon jó ügyvédet.
Gyerekpszichológus mond valamit? (Kell valami szakértői vélemény is, nem?)
Egy alkalommal bizonyítottan, bántalmazták az anya családjában, a három évesnél fiatalabb gyermekemet, az ezt dokumentáló beadványra az illetékes azt írta le, hogy ez az "egy alkalom" nem befolyásolja a gyermekelhelyezésben őt. A Hivatal pedig,nem reagált, nem reagál azóta sem!
A gyermekek ellenem hangolása itt is folyik, sajnos, hiszen a válás után is mi maradunk a szülők, együtt kell működnünk a gyermekek érdekében.
A "miért akar válni?" kérdésre továbbra sem tudom a választ, de amiket leírt azok a rágalmazás, a hihetetlen, bizonyíthatatlan,hamis vádak kategóriájába tartoznak. Elég "divatosak" is. Ezért is tartom fontosnak a nyilvánosság szerepét ebből a szempontból is. Ne lehessen egy válásban sem a másik kikészítésére játszani!
Igen, ez elég sokat számított a történetben. Sőt, mondhatni az volt a legkomolyabb érv ellenem. Most gondolj bele, hogy egy bírónő, aki az egészről nem tud sokat (meg azért nem is vitte túlzásba a dolgok felderítését szerintem, de ez szubjektív vélemény) azt látja, hogy a mama anyukája és nagyanyja is egy szinesbőrű és külföldi papa melett áll ki, és nem a saját gyereke/unokája melett, akkor azért abban kell lennie nem kevés igazságnak is.
Volt is oka, csak éppen egészen más jellegű oka volt.
A pszichológusi vizsgálat egyértelműen kimondta, hogy abszolut alkalmas vagyok a gyerek nevelésére, nem tett különbséget kettőnk között. Azt viszont a bírónő már nem vette figyelembe, hogy az apuka problémás a magyar nyelv területén, a gyerek pedig iskolába készül, valamint, hogy a papa saját bevallása szerint sem tudja segítség nélkül megoldani a gyerek ellátását, vagyis nem vele lesz nagyrészt a gyerek, mig én otthon vagyok a kicsivel és ez nem igényel semmiféle szervezést.
Én úgy gondolom, hogy abszolut figyelmen kívül hagytak bizonyos dolgokat, másokat aránytalanul felnagyítottak, de így utólag elismerem, hogy a bírónőnek ez jó döntésnek tűnt.
Hogy mégsem volt az, azt számomra mi sem bizonyítja jobban, hogy másfél év küzdelem és egy másodfokú, támadhatatlan itélet után 3 nappal a gyerek már nálam lakott.
A lényeg az egész sztoriban az szerintem, hogy az egész úgy zajlott, minth a nem embrekről döntenének...mi csak egy ügy voltunk a többi között, az első körben eldöntésre került ki a jó és igaz a szotriban, utána én már hiába erőlködtem bizonyítani az én igazamat is, az süket fülekre talált. Egy eset voltunk a sok között, amit le kellett végre zárni...
Volt korábban egy rossz döntésem, ami nem is annyira saját volt, mint inkább meggyőztek, hogy nekem igy lesz jobb.
És persze nagyon sokat jelentett, hogy anyám és a nagyanyám eljöttek tanuskodni a tárgyalásra a volt férjem oldalán, hogy bebizonyítsák, mennyire tökéletes apa is ő. Meg hogy ilyen módon is kimutassák, mennyire nem tetszik nekik, amit én csinálok, és hogy van még némi beleszólásuk a dolgaimba. Hát lett is.
Úgy itélték oda a gyereket az apának, hogy terhes voltam már a tesóval, és a kicsire is hivatkoztak, hogy miatta nem fogom tudni ellátni a nagyot.
Ja,és a per elinditása előtti másfél évben a volt férjem nem tartózkodott az országban, a gyereket nem látta.
de ez igy nagyon zanzásított és talán nem is annyira érthető. A nickem alapján visszakereshető az egész szori 'élőben' a szépen válni topicon, vagy ha kérdezel, majd válaszolok itt.
Én tudok egy esetről, ahol az apukának ítélték a két gyermeket. Az apuka úri soför volt az önkormányzatnál. Most meg átképzős. A 45-höz közel.
Van ilyen is, de azért az 50 százaléktól még fényévekre vagyunk.
Örülök, hogy legalább ez rendben van. :-))
Mégis, van valami elképzelésed arról, hogy miért akar válni a feleséged? És miért ennyire hihetetlen okok alapján? Beszéltél vele erről?
Igazán kíváncsi vagyok.
Az utóbbi időben sajnos több válás is zajlott a környezetemben, (bár nem ennyire kicsi gyerekek "részvételével"), de ott azért minden esetben számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb bekövetkezik.
Viszont ez nem változtat azon, hogy az anyák csak a legritkább esetben tudják megállni, hogy a gyerekeket ne próbálják az apjuk ellen hangolni, bármilyen jó is volt előtte a viszonyuk. Itt nincs ilyen?
Közel 4 éves a kisfiam, a 3 éves korhoz közelít a kicsi lányom. Kiváló a viszonyunk, mindig én játszottam velük, én fürdettem, én olvastam mesét, de pl. én is vásároltam nekik amíg együtt éltünk. Míg az anyuka egyszer váratlanul pihenni, haza nem tért a szüleihez, majd beadta a válókeresetet, - valótlan, elképesztő - okok: az apa alkoholizmusa, pedofilia, gyermekek nadrágszíjjal való verése, stb..Teljes képtelenségek!
A gyerekeimet imádom, ők is engem! Amikor együtt vagyunk nem akarnak visszamenni, ha telefonon beszélünk az első kérdés: Mikor viszel már el benünket? Nagyon bízom bennük!Ügyes, okos, szép gyerekek!S, magamban is bízom! S, abban, hogy ez sok igaztalan rágalom a helyére kerül! S, mi miden történt még azóta...
Valóban ez a lényeg: emberek, gyerekek életéről, egészségéről döntenek, a legelemibb szakmai szabályok, etikai követelmények betartása nélkül.Ez utóbbi két megállapítás a mi konrét ügyünkre vonatkozik.
Ismertek hasonló példákat?
Az elmeorvos sajnos konkrét, egy alföldi kisvárosban praktizál, neve is van.A Hivatal is konkrét, ugyanabban az alföldi kisvárosban "működik", a pszichiátert "presszionáló" is konkrét, neve is van. A kisváros a Tisza partján található.
Figyú, szerintem ebbe a gyógyszerdologba ne nagyon éld bele magd, mert hülyeségeket beszéltek. Ezt most nem rosszindulatból mondom, mert én is apa lennék vagy mi a szösz, igaz egy nyugodt család körében. Meg milyen elmeorvosról beszéltek?? Az atarax egy újgenerációs hisztaminfelszabadulástgátló _allergiaellenes_ szer. Mellékhatásai ennek is lehetnek, úgy mint szédülés, bágyadtság, szar közérzet, sápadtság ilyenek. Úgy hogy amit te láttál az nem elvonási tünet hanem magának a gyógyszernek a tünete! MOndom ebbe csak akko menjetek bele ha normális dokit találsz az ügyedhez és nem olyat aki pár ezer forintért kérésre mindent megállapít, sőt ha ráfizetsz akko két hét múlva az ellenkezőjét is! Vannak ilyenek, tudom, ugy hogy okosan!
A hivatalok témában való nemtörődömsége (tisztelet a kivételnek) számomra nem meglepő. De ne gondold, hogy ez mit Apa és Férfi ellen irányul, bár azt aláírom, hogy általában (én vagyok ez alól a kivétel) az anyáknak szeretnek igazat adni.
Az a baj velük, hogy baromira nem érnek rá lényegien foglalkozni egy egy esettel, náluk mindenki csak egy a sokból, egy akta/szám, megy minden a futószalagon, és senkinek nem tűnik fel, hogy emberek életéről döntenek, gaykran felelőtlenül.
A gyermekeim alig több mint 100 km-re élnek tőlem jelenleg. Teljesen természetes, hogy minél több időt szeretnék velük tölteni, és ők is velem, bár a válás folyamatban van. A helyzet azonban a gyeremekeinket veszélyeztető, bizar elemeket is tartalmaz.
1. Gyeremekbántalmazás
Hangfelvétellel is alá tudom azt támasztani, hogy volt nejem családjában a gyermekeim ellen agresszió történt. Az írásos bejelentés ellenére, a megrázó történet nem érte el a Hivatal ingerküszöbét. Most, amikor a gyerekek elleni agresszió már nem lehet magánügy. Úgy tűnik Magyarországon mégis az. Nem beszélve a Hivatal ügyintézés 30 napos határidejéről, aminek már a duplája is bőven eltelt.
2. Egészségkárosítás
Sajnos rémisztő egy másik eset is. Történt, hogy igen nyugtalanító tüneteket tapasztaltam a gyerekeimen. Feltűnően agresszívek, nyugtalanok voltak, rengeteg folyadékot igényeltek, szájuk, illetve bőrük kiszáradt, életritmusuk felborult.
A szakemberek az általam elmondott tünetek alapján véleményezték, hogy amíg a gyerekek nálam tartózkodnak "gyógyszerelvonási tüneteik" lehetnek.
A télen az anya elismerte az ANTRAX nevű gyógyszer rendszertelen adagolását egyik gyerekünknek. Ami még érdekes: az elemeorvos a gyógyszerezést az "apa kriminalitás határát" súroló magatartássával indokolta. Tette ezt úgy, hogy csak az anya kijelentéseire támaszkodott, velem soha nem is találkozott, meg nem hallgatott! Sőt elismerte, hogy Hivatal "presszionálta" Őt ennek leírására. Ez elérte a Hivatal ingerküszöbét.
Tisztelt Olvtársak!
Ismertek hasonló eseteket? Mi a véleményetek a fennti két esetről? (Sajnos még számos hasonló történettel fogok előállni!!!)
Szerinetm van értelme küzdeni a magyar megszokás, a hivatali esélyegyenlőtlenség, az apákkal szembeni egyenlőtlen bánásmód, szakmai hibár, jogszabálysértés, és morális gátlástalanság ellen. Szerintem az apának is van, legyen 50% esélye a gyermeknevelésre.
