Keresés

Részletes keresés

pejgeroj Creative Commons License 2017.08.20 0 0 154
Előzmény: polária (152)
Törölt nick Creative Commons License 2017.08.20 0 0 153

na meg ugye én se azt írtam, hogy működne bármilyen bálványimádó renccer, részemről nem is arról szólt a dal.

Előzmény: Paleokrites (150)
polária Creative Commons License 2017.08.20 0 0 152

A bálvány szónak nincs értelme !

Mindegyik eszmerendszer a többiek istenfogalmát nevezi bálványnak hamisnak :))) Simán csak

N A G Y K É P Ü S É G az egész :))

Az enyém igaz élő isten,a tiéd bálvágy  ! Az én anyukám szép a tied csunya !

Törölt nick Creative Commons License 2017.08.19 0 0 151

apámnál ct igazolta az ima működését. A daganat összébb ment, volt ami el is tűnt. 3-ból csak 1 maradt de az is kisebb lett. 

Előzmény: Paleokrites (150)
Paleokrites Creative Commons License 2017.08.19 0 0 150

Én nem gondolom, hogy működne egy bálványimádó rendszer, ahogyan a buddhista okkult bálványimádás sem működőképes, ezért mindent megtesznek a külvilágfelé és önmaguk meditálását illetően, hogy hassanak saját magukra és másokra....

 

A természetes dolgok működnek, de az ember már mesterségesen táplálja magát szellemi eledelekkel! :)

Előzmény: Törölt nick (148)
Törölt nick Creative Commons License 2017.08.17 0 0 149

Durva de a katolikus templomban is az egyedülálló nők, az elvált nők és az özvegyek hajlongtak a mariska szobrok előtt. Azt láttam.

 

,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam." (János evangéliuma innen odáig)

 

Ez magyarul annyit tesz, hogy CSAK Krisztuson keresztül lehet az Atya elé járulni. Pont.

 

 

Akik önjelölt istenembereken/szobrokon keresztül próbálnak, azok ráfáztak. Nem mondom meg mér, benne van a Szent Írásban, tessék elolvasni. Meg rájönnek idővel maguktól is. A pokolban úgyis több az ismerős.

Előzmény: Törölt nick (147)
Törölt nick Creative Commons License 2017.08.17 0 0 148

De ha egyszer működik, mint a mikrosütő......én használom. Ennek ellenére nem érzem magam bálványimádónak, mert nem a Bibliához imádkozom.

Előzmény: Paleokrites (146)
Törölt nick Creative Commons License 2017.08.17 0 0 147

Tavaly még jártam gyülibe oszt azt vettem észre, hogy ottan az egyedülálló nők, az elvált nők és az özvegyek hajlottak bálványimádásra. Vót ottan egy istenembere, mint a Németh Sándor meg Villás Béla meg Sri Moncsicsi, oszt húúúúmicsodaistenember, boruljunk le előtte.

 

A statisztikám szerint a buta nők és a buta férfiak sajátja a bálványimádás. 

Meg azt vettem észre, hogy vakok között a félszemű az isten. A bálvány. A nagyon hülyék között a félhülye is tök normálisabbnak látszik.

 

Akinek van agya, az nem száll el magától meg másoktól se.

Szerintem.

Én úgy láttam.

 

Az már más kérdés, hogy a kereszténység, judaizmus, buddhizmus tiltja a bálványimádást. 

 

Mégis olyan sokan hasra esnek a bálványaik előtt. Jáj.

Paleokrites Creative Commons License 2015.06.10 0 0 146

de a bibliát isten szavaként bálványozza, holott mindenki tudja, egyetlen pont sem származik semmilyen istenségtől a bibliát illetően! :)

 

Tehát aki Isten szavának tekinti a bibliát, függ tőle, bálványimádóvá vált...

Előzmény: elizeuska (144)
Törölt nick Creative Commons License 2015.06.10 0 0 145

sem szent könyveket

Előzmény: elizeuska (144)
elizeuska Creative Commons License 2015.05.26 0 1 144

Biblia = Isten szava

Aki hisz Isten szavában az nem borul le és nem tiszteli, és nem imádja  "szent"  képeket és szobrokat.

 

 

Előzmény: Törölt nick (143)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.30 0 0 143

Akik bálványt imádnak, tuskót imádnak.

tuskó - fa - papír - Biblia

Előzmény: elizeuska (142)
elizeuska Creative Commons License 2015.01.26 0 0 142

A bálványimádásról egy velős tanítás.

 

Törölt nick Creative Commons License 2015.01.26 0 0 141

Maga a hozzáállás a bálványimádás: Pl: Ha valaki nem menti ki a kútbaesett jószágát sabbat napon, akkor annak bálványa a sabbat. Ha valami fontosabb mint a közvetlen egészségem, józaneszem, az bálvány. De az egészségem vagy a józaneszem is lehet bálvány.

vfo Creative Commons License 2005.11.11 0 0 140
Fontos dolgot mondasz. :) Én azért kiegészíteném azzal, hogy még egy 100%-osan helyes teológiát tanító felekezet/gyülekezet is lehet 100%-osan bálványimádó, mert maga a teológia is csak kullog a friss isteni kijelentés után. Ahol pedig nem a Szent Szellem friss kijelentése és vezetése az elsődleges, ott rövid úton bálványimádó lesz az adott társulat.
Előzmény: Amet (139)
Amet Creative Commons License 2005.11.10 0 0 139

Kedves K. István!

 

"Bálványimádás: bármilyen rögzített struktúra törvényerőre emelése. Bálványimádás azt gondolni (és aszerint élni), hogy létezik olyan módszer, amely fölöslegessé teszi Isten folyamatos, cselekvő közreműködését."

 

Nagyon frappáns megfogalmazása a bálványimádásnak amit leírtál.


Hogy keresztény létemre bálványimádó vagyok, akkor kezdett felrémleni, amikor zártkörű gyülekezeti órákon felolvasták, hogy mik egyházunk rögzített tantételei, amihez egyként tartjuk magunkat!

Arra gondoltam, hogy én Krisztushoz jöttem, és nem akarok más igát is! Mi van, ha az Úr másképpen érti: "Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!(Ézs 55,9)"

Ez a nevesített egyház, egy emberek által kifaragott szellemi forma, (az emberi képzelet szülte Krisztus teste) ami előtt, hajlong itt mindenki, mint egy felszentelt merev élettelen félelmetes bálvány előtt.

 

Lassan kezdtem magam Úgy érezni, mint akit a középkorban begyömöszöltek a vasszűzbe. Ha nem "vallott"(egyet), a lelkiismeret, és a többiek húztak egyet az Igecsavaron (az Ige betű szerinti és nem lelki értelme), ami erőszakosan szegezett bele a halálos formába, mondván, hogy: "...El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.Zsid 10,25)
Mivel láttam már, hogy "az a nap" vagyis az Itélet közel van, az intéseket amivel az Úr megintett engem, közreadtam, hogy együtt menekülhessünk. Miután ezt megvetették, világossá vált, hogy ez már nem az én gyülekezetem.

A szellmi bálvány leomlott, és szabad vagyok tőle.

 

Üdv: Amet

Előzmény: K. István (137)
Paleokrites Creative Commons License 2005.11.08 0 0 138
Kedves Vfo!

Hogy az Isten mindenható é, avagy mindentudó...., azt ember el nem döntheti....
Érdekes Pál efézus 1, 3-6 zengzetes fogalomalkotása....., miszerint Áldott legyen az ISTEN....! És és és a..... Jézus ....atyja...., KI ő??????? az Isten mellett ez nem derül ki!
Isten és Jézus atyja egy és ugyan az lenne e írói megfogalmazás szerint?

Üdv: Paleo

Amúgy Isten kijelenti az Ószövetség írói szerint, hogy nem ember ő, hanem Isten...., tehát Fil.2:8-10 ellentmondana?, avagy áltestetöltő volt Jézus?
Előzmény: vfo (133)
K. István Creative Commons License 2005.11.08 0 0 137
Bálványimádás: bármilyen rögzített struktúra törvényerőre emelése. Bálványimádás azt gondolni (és aszerint élni), hogy létezik olyan módszer, amely fölöslegessé teszi Isten folyamatos, cselekvő közreműködését.
folio Creative Commons License 2003.10.18 0 0 136
Ha pontosítanál.

"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem."

Visszatérve a "=" melyik? Mert ha az "idegen istenekre" gondolsz teljesen bibliai a véleményed.

Előzmény: brutálmaci (129)
elterito Creative Commons License 2003.10.18 0 0 135
ki
Előzmény: vfo (134)
vfo Creative Commons License 2003.10.17 0 0 134
Teljesen kihalt ez a topic?
vfo Creative Commons License 2003.09.23 0 0 133
Itt egy újabb kis opusz. Jó olvasást!

Az ember földje

Isten mindenható és örökkévaló. Nemcsak a dolgok kezdetét ismeri, de pontosan tudja a véget is. Ez a világmindenségtől kezdve a földi életen keresztül a mi személyes sorsunkig bezárólag így van. Az ember és Isten kapcsolata egészen különleges természetű, hiszen Ő az örökkévalóságban lakozik, az ember pedig az időben, mégpedig egy olyan dimenzióban, amit ugyan Isten teremtett, de a bűn és a hiábavalóság uralma alá került, éppen annak a teremtménynek bukása miatt, akit az Úr a Föld fölöt-ti uralkodásra rendelt.
Isten és ember kapcsolata azért is különleges, mert a tökéletes, szent, feddhetetlen Örökkévaló saját teremtményét, az embert, aki egy tökéletes, isteni világban az engedetlenséget választotta és elbu-kott, mégis arra rendelte, hogy az idők végén egy tökéletesen engedetlen világban az engedelmes-séget választva visszakerülhessen oda, ahonnét kiesett.
Pál apostolnak volt képe erről. Az efézusi levél elején ezt írja:

Ef.1:3-6:
„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,
A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,
Kegyelme dicsőségének magasztalására, a mellyel megajándékozott minket ama Szerelmes-ben,”

Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta az Embert, hogy Ő előtte álljon, sőt, már a világ te-remtésekor eldöntötte („eleve elhatározván”), hogy Jézus Krisztus által nemcsak teremtményeinek tekint minket, mint a Föld és az univerzum minden más lényét, hanem fiainak! Ez egy olyan pozí-ció, amelynek megértése földi értelemmel szinte lehetetlen. Ha csak abba gondolunk bele, hogy Jé-zus a mindenható Isten egyszülött fia és a teremtmény, az ember, aki egykor bűnbe esett, az idők végén ugyanott, vagyis Krisztus trónszékén fog uralkodni a világmindenség fölött, beleszédülünk a perspektívába!

Jel.20:4:
„És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lel-keit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”

Krisztussal fognak uralkodni azok, akik mártíromságot vállalnak, de azok is, akik nem imádják sem az Antikrisztus személyét, sem pedig bármilyen bálványt, ami Istennek látszik, de nem az. Azok az emberek, akik felismerik rendeltetésüket, életük végcélját és értelmét, az Ige tanúsága szerint Jézus ezeréves földi királysága idején, sőt az örökkévaló Mennyei Királyságban is a mindenható Isten személyes társai lesznek:

Jel.21:3-7:
„És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazó-nak adok az élet vizének forrásából ingyen.
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

Jánost, aki ezt lejegyezte, az őt kalauzoló angyal kötelezte, hogy írja le, mert „…e beszédek hívek és igazak”, hiszen ez Isten beszéde, aki nem változik és a változás árnyéka sem fér hozzá, ezért ha bármit ígér, az valóra válik. A prófétikus kép a jövőt mutatja, vagyis annak beteljesedését, amit az efézusi levél idézett részlete is megfogalmaz.

A Biblia már az ember teremtését is erre utalva írja le. A Teremtés könyvének elején, amikor Isten megteremti, illetve újrateremti a Földet, a héber szöveg rendszeresen az „Elohim”, vagyis az általá-nos „Isten” szót használja. Az elnevezés az ember teremtésekor megváltozik: az I.Móz.2:7 így szól: „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába élet-nek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Itt a héber nyelv már nem az „Elohim” szót használja. Itt tűnik fel először Isten személyes neve:  JHVH, vagyis Örökkévaló. Az ember teremtésekor, amikor az örökkévaló Isten lehajolt, és sa-ját szellemét lehelte bele az agyagba, a Teremtő neve is megváltozott: személyes lett. A többes számú, általános jelentésű Elohim helyett a személyes JHVH, azaz Örökkévaló lett belőle, így kife-jezve, hogy az Ember az egyetlen, aki ismerheti a mindenható Isten személyes nevét, hogy egymást nevükön nevezve, személyes közösségben járjanak, egészen az örökkévalóságig.

Az ember teremtése eltér a világmindenség minden általunk ismert lényének teremtésétől.

Zsolt.33:9: „Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”

Isten mindent: az univerzumot, a mennyei és földi lényeket, fákat, növényeket, tengereket, száraz-földeket úgy teremtette, hogy szólt és meglett.
Egy kivétellel, ez pedig az ember.
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába élet-nek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Isten nem szólt, hanem lejött a mennyei dicsőségből a földre, lehajolt, megfogott egy darab nedves port, és saját kezeivel megformálta belőle a világmindenség első ember-formájú agyagedényét. Ez-után még lejjebb hajolt, és a mindenható, örökkévaló Isten tulajdon ajkait ráillesztette erre az agyagedényre, s belefújta saját szellemét, hogy az élettelen életre keljen, a halott agyag eleven le-gyen, hogy az élő Istennel járjon, aki őt minden alkonyatkor, kilépve a mennyei dicsőségből, meglá-togatott a Paradicsomban és nem szózatokat intézett hozzá, hanem együtt járt vele.
A héber nyelv egy sajátos szót használ arra, ahogyan Isten az Ő szellemét az ember orrába lehelte: (vaje-pach). A héber szavak kiejtése nemritkán folyamatokat is leír: a „ruach” szó, ami a szel-lemet jelenti, kiejtve kb. így szól: rúáchhhh. A „ch” betűkombináció kiejtése egy a torokban kelet-kező, folyamatos fúváshoz hasonló hatást kelt, ugyanúgy, ahogyan az Ige szerint a Szent Szellem is folyamatosan, soha meg nem szűnően fúj. A „vaje-pach” szónak a vége is hasonló a „ruach” kiejté-séhez, de a szó második felét indító „p” betű még egy érdekességet hordoz. Ez a betű szinte mind-egyik nyelvben előfordul és az egyetlen ún. „felpattanó” mássalhangzó, ami önmagában kiejtve egy szájunk elé helyezett papírlapot is képes megmozdítani. Ez az egyetlen olyan betű, amelynek kiejté-se egyfajta „robbanással” jár. „Vaje-pach”. Vagyis, amikor Isten az agyagba fújta tulajdon szelle-mét, az nem valamilyen csendes, finom, lágy fuvallat volt, hanem először erővel át kellett törnie az élettelen anyag fizikai valóságán, majd amikor megtörtént az áttörés, Isten Szelleme teletöltötte az élettelent, hogy az életre keljen. „vaje-pachhh…”
Amikor egy embert betölt a Szent Szellem, ugyanez játszódik le: az élettelen életre kel és megisme-ri az Urat, hogy közösségben járjon Vele:

I.Kor.12:3:
„Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.”

Akiben Isten Szelleme van, Úrnak kell hogy mondja Jézust, hiszen a Szent Szellem benne van, te-hát Jézust nem a helyes teológia, a jó tanítás, vagy egy áldott gyülekezet képes bennünk uralkodói pozícióba helyezni, hanem egyedül Isten Szelleme, aki természetfölötti beavatkozás által került be-lénk. Egyedül az isteni hármasság harmadik személye képes Isten és ember között helyreállítani azt a kapcsolatot, ami Ádám bukása óta elveszett. Ekképpen tehát a teremtés, amit az Örökkévaló Ádámmal kezdett, minden egyes tényleges újjászületéskor megtörténik. Ez nem jelenti azt, hogy fö-löslegesek azok a személyek vagy gyülekezetek, ahol Isten Szelleme munkálkodik, hiszen az Evan-géliumot hirdetni kell. Ha viszont bennünk nem a Szent Szellem teszi úrrá Jézust, hanem keresztény identitástudatunkat egy bizonyos szolgálathoz vagy felekezethez való kötődésünk határozza meg, akkor annak ellenére, hogy teológiánk helyes, szükségképpen bálványimádókká válunk, hiszen nem a Szent Szellem, hanem testi cselekedetek veszik át életünk irányítását.

Ezt példázza a zsidóság sorsa is. Miután Kánaánt elfoglalták, hosszú ideig nem volt sem királyuk, sem pedig arisztokráciájuk. A bibliai beszámoló szerint mindenki azt tette vagy nem tette, amit akart. Amíg élt az a generáció, aki látta Józsuét, többé-kevésbé jól mentek a dolgok, hiszen a vének ismerték a Törvényt és ahhoz, hogy a Törvénynek, vagyis az Igének a vezetése érvényesüljön, semmi mást nem kellett tenniük, mint az Ige szellemében élni az életüket. Másként megfogalmazva: a vezetői hierarchia minimális, míg a személyes szabadság maximális volt, mert személyes szinten érvényesült az Istennek való alárendeltség.
Sámuel próféta Izrael bírája volt. Nem uralkodott, hanem a vitás kérdéseket Isten bölcsességével igyekezett rendezni, hiszen mint bíró, hatásköre eddig terjedt. Mégis, amikor a nép azt látta, hogy a bíra fiai nem követik Istent, határozottabb vezetést kezdtek kívánni, mint ami addig volt. A hibát ott követték el, hogy ezt a határozott vezetőt egy emberi hierarchia felállításával gondolták megvalósít-hatónak. Istennek erről más volt a véleménye:

I.Sám.8:5-7:
„És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.”

A nép félt és a bizonytalannak látszó természetfölötti helyett a biztosnak látszó természetes veze-tésnek akart engedelmeskedni. Istennek erről sommásan az volt a véleménye, hogy döntésükkel őt magát utálták meg.
Jézus is hasonlóképpen fogalmaz:

Mát. 20:25-27:
Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azo-kon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

Jézus egyértelművé teszi: a gyülekezeti rend nem arra való, hogy egyik hívő uralkodjon a másikon, hanem hogy mindegyikünk valaki másnak a szolgája legyen. Vagyis olyan képet fest itt le az Egy-ház belső rendjéről, ami emberek szervezett, egy akaraton lévő és központilag irányított közösségé-nek tűnik, de a kívülről nem látható belső összetartó erő mégsem a világéhoz hasonló emberi veze-tési hierarchia, hanem az egymás felé való szolgálatkészség életmóddá és gondolkodásmóddá való válása. Sőt, az egyházban való tényleges szellemi felemelkedés és előbbre jutás is csak ezen a mó-don lehetséges, nem pedig az emberi tehetség, kiválóság, bölcsesség, stb. ismérvei alapján.
Keresztelő Jánosról maga a Messiás mondta: (Luk. 7.28) „Mert mondom néktek, hogy azok kö-zött, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.” Tehát Jézus Jánost a Föld legnagyobb prófétájának tekin-tette, de Keresztelő János önmagáról azt állította, hogy neki, ahogy a Messiás növekszik, egyre ki-sebbé kell válnia:

Ján. 3.30
Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

Vagyis itt is felismerhető az az Istentől származó tulajdonság, hogy a nagyság nem való másra, mint arra, hogy a nálunk most még kisebbet felemeljük és ahogy az emelkedik, mi egyre alacsonyabbak legyünk. Ez a hozzáállás pontosan ugyanaz, mint Isten viszonyulása az emberhez, annak teremtése-kor. Az Örökkévaló alászállt a mennyei dicsőségből az idő alá vetett Földre, hogy megalkossa az embert, majd még jobban megalázta magát: lehajolt, hogy a vörös földből készült edénybe befújja tulajdon szellemét és a halott anyag élővé váljon, hogy az időben felmutassa az örökkévalót és tes-tében, ami az idő alá vettetett, hordozza a végtelen, örökkévaló Isten jelenlétét.

Zsolt. 113.5-9
Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!

Isten alapvető tulajdonsága az, amit emberi szóval alázatnak lehet nevezni, de a szó belső tartalma szinte leírhatatlan gazdagságot rejt. Az Örökkévaló legfőbb akarata az emberrel kapcsolatban az, hogy visszakerüljön abba a dicsőségbe és tökéletességbe, ahol Ő maga van, mert a mennyben el kell foglalnia egy pontosan meghatározott helyet, ami most üresen áll. Ehhez pedig először személyesen szállt le a mennyből, hogy az embert megteremtse, majd miután az ember bűnbe esett, a tulajdon fi-át küldte, aki, bármilyen furcsának is hangzik, de e mi megmentésünk érdekében még nálunk is bű-nösebbé vált, hiszen magára vette az emberiség összes múlt- és jövőbeli bűnét.
Jézus pedig nemcsak hogy bűnösebb lett nálunk, hanem egészen a Seolig alászállt, hogy ott is beje-lentse: eljött a megváltás, a foglyoknak szabadulás és a gonosz uralkodásának vége.
A jutalom pedig nem késett:

Fil.2:8-10
„És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halá-lig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fö-lött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké”

vfo Creative Commons License 2003.07.02 0 0 132
A kereszténység voltaképpen internacionalista, hiszen Jézus azt parancsolta, hogy "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében"

Vagyis az Ige hirdetése nem köthető nemzeti határokhoz, hiszen maga az Ige sem egyetlen nemzetnek, hanem az emberiségnek adatott. Ezért szerintem ostobaság dekázni azon, hogy egy keresztény felekezet mennyire nacionalista, vagy internacionalista, mert nem ez a kérdés lényege. A mennyei polgárság nem nemzethez, hanem Krisztushoz kötődik.

A lényeg szvsz. az, hogy egy felekezet, vagy egy személy Isten akaratában jár és azt teszi, amit a Mester akar, hogy tegyen, vagy sem.

Előzmény: Fuly (128)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.30 0 0 131
bálvány = bálvány
Előzmény: Fuly (130)
Fuly Creative Commons License 2003.06.30 0 0 130
Anyag = bálvány.
Sőt.
Tapasztalat = bálvány.

Ezekhez mit szólsz?
:)

Előzmény: brutálmaci (129)
brutálmaci Creative Commons License 2003.06.30 0 0 129
Isten = bálvány
Fuly Creative Commons License 2003.06.30 0 0 128
Kicsit komolyabban:
Arra válaszolt, hogy írtad a keresztény elsősorban hazafi (de a mennyei hazára utalva). Ebben az összefüggésben a kérdés majdnem értelmes.

Az én válaszom: egy MAGYAR keresztény legyen MAGYARUL keresztény. Ahogy a zsidó, a görög, az orosz, a német, a francia stb. mind saját kultúrája szerint keresztény.
Érdekes konfliktus, hogy sok prot/neoprot csapat túlzott internacionalizmussal vádolja az RKE-t (meg pl. a Habsburgok támogatását róják fel, stb.), közben manapság éppen túlzó nacionalizmust emlegetnek... Ki érti ezt? :)))

Számomra egyébként nem öröm látni azokat a történelmi kanyarokat, amiket az RKE tett ebben a kérdésben, sőt, nem vagyok elégedett a mai állapottal se (nekem túlzottan globalista a nagy kérdésekben), de még az elfogadható határon belül van (éppen).

Előzmény: vfo (125)
Fuly Creative Commons License 2003.06.30 0 0 127
Há mer azt is úgy mongyák: menny má befele!
:))

Télleg hülye kérdés...

Előzmény: vfo (125)
Don Vittorio Creative Commons License 2003.06.29 0 0 126
"A pásztor nélküli nyájat a kutyák terelgetik! :-("

Ez hülyeség. A pásztorral rendelkező nyájat terelgetik a kutyák - itt Európában. Ha a HGY-nál tartunk, még jól be is azonosíthatók ezek a qtyák. Onnan lehet felismerni őket, hogy egyszercsak megjelennek valahol, és közlik, hogy "a Sándor azt üzeni, hogy..." Természetesen lehet a tanításokon, poitikai elveken keresztül is pásztorolni (ilyet is láthatunk: "ha te azt mondod, akkor te...", "ha erre szavazol, akkor te..."), ez meg amolyan villanypásztor üzemmód.

Az eredeti pásztor elöl megy, és a nyáj követi. Kutyák nélkül.

Előzmény: belll (4)
vfo Creative Commons License 2003.06.29 0 0 125
Nem értem a kérdést. Miért lenne a menny magyar?
Előzmény: Dr. Stig Helmer (124)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!