...szerintem kézenfekvő, hogy az észlelés pillanatában gondolat keletkezik, mégpedig a különféle érzékszervek hatásának összességéből. A gondolat részben a tudat részben az "elme" szükséglete.
Van valami azonban ami számomra szimpatikusabb. A tudatunk által létrehozott világ részeinek észlelése előtt keletkezik a gondolat és megteremti a térben időben meghatározható dolgokat.
Lényegében a kérdés az számomra, hogy a gondolat keletkezése isteni munka elvégzése-e, a teremtés? Vagy az isteni munka megtapasztalása?
E lehetőségek közül én az elsőt választom. Mert tudom, ami körülvesz - a máya - nem más mint a tudatommal teremtett világ. Nem is létezik.
Egy bajom van a kifejtéseddel. Mégpedig az, hogy nem a folyamatról magáról beszéltél, hanem arról, hogy a gondolat nem egyéb, mint valaminek a tudatára ébredni. De ezzel csak nevet adtál annak, amiről még mindig nem látom, szerinted miként keletkezik.
Tehát azt mondtad, hogy a virág az növény, de azt nem, miből és hogyan jön létre.
Kövön kúszó gyík, bőrruhába bújtatott élő gondolat.
Arcnyi tótükör, a gondolat tanulás közben megpihen.
Cseppben a tenger, remegő lenyomatba bezárt gondolat.
Először - hogy a kérdésre válaszoljak, valamit írnék - a gondolat keletkezésének megértéséhez valami lehetőség kell. Mert a gondolat keletkezéséhez tudatosság kell. Keletkezhet valami hasonló, de az nem a gondolat.
Egyik lehetőség: leküzdeni az elkülönültséget és megtalálni az egységet, hogy visszahátrálunk az egységnek abba az állapotába, amely a tudatosság keletkezése előtt létezett, azaz mielőtt az ember megszületett.
A másik lehetőség: megszületni teljesen, fejleszteni az emberi tudatosságot, hogy felül tudjon emelkedni egocentrizmusán, és új összhangra leljen, új egységbe forrjon a világgal.
Minthogy a tudományos és technikai eredmények feltételeként egyre nőtt az intellektuális tudás és vele összefüggésben az írni-olvasni tudás és az oktatás szerepe, az élmény helyét egyre inkább a szavak vették át. Ennek azonban az érintett személy nincs tudatában. Azt hiszi, hogy lát valamit; azt hiszi, érez valamit; pedig élmény nincs, csak emlékezet és "gondolat". Mikor azt hiszi, hogy ő fogja fel a valóságot, csupán az agyával fogja fel, és közben ő, a teljes ember, a szeme, a keze, a szíve, a gyomra, nem fog fel semmit - ő valójában nem vesz részt abban az élményben, amelyről azt hiszi, hogy az övé. De! mi az övé? Mi történik mármost abban a folyamatban, melynek során a tudattalan tudatossá válik? Amikor létrejön a gondolat. A tudás-tudatosságnak és a nemtudás-tudatosságnak különböző fokozatai vannak.
A kérdés tehát inkább így hangzik: mi történik akkor, amikor tudatára ébredek annak, amiről azelőtt nem tudtam? Vagyis amikor gondolat születik.
Amit eddig összeírkáltam annak értelmében erre általánosságban az a válasz, hogy ebben a folyamatban minden lépés "normális" tudatunk álságos, valótlan természetének megértése irányában történik. Mert tudatára ébredni a tudattalannak és ekképp növelni az ember tudatosságot annyi, mint érintkezésbe lépni a valósággal és - ebben az értelemben - az igazsággal. Növelni a tudatosságot annyi, mint felébredni, fellebbenteni a fátylat, gondolkodni.
Ebben a folyamatban születik tehát a gondolat, arra amiről írtam. Csak arra való.
Én két lehetőséget látok a gondolat keletkezésének kérdésében.
1. Ha okozatiságnak alávetett, akkor a gondolatok is csupán események összjátéka, amibe (a) nincs beleszólásunk, vagy (b) van. Ebben az esetben a gondolat nem a semmiből jön, hanem van előzménye és van következménye.
2. Ha nem alávetett az okozatiságnak, akkor viszont bármikor bármilyen gondolat keletkezhet, előzmény, s következmény nélkül. Ebbe a beleszólás nem lehetséges, hisz akkor már lenne oka.
Általában az embernek elsőre a második lehetőség, vagyis hogy a gondolatok csak úgy keletkeznek, tűnik igaznak. Ám könnyen belátható, hogy azért mégsincs ilyen zűrzavar a tudatban.
Az első lehetőség szerint a gondolatok nem egyszerűen a semmiből jönnek, hanem rendszer szerint. Ez felveti a determinizmus kérdését, hogy vajon akkor én gondolok, vagy csupán megtörténik? Netán én magam is egyszerűen okok puszta terméke vagyok, semmivel sem több egy halom kavicsnál? Ez is elfogadhatatlannak hangzik. Mégis, jobban megnézve, a gondolatok valamiből, akár érzékszervi, akár gondolati hatásra keletkeznek. Akkor hol van az én? Nos, a gondolatokban sehol nincs én. Esetleg azon kívül, egy valahonnan irányító én, aki gondol? Ilyen sincs, hisz akkor lehetne okozatiságon kívülről jövő gondolat - ezt szeretik akaratnak nevezni.
De mi az akarat, ha nem csupán gondolatok rendszere, amit értékrendnek, szokásnak, véleménynek, igazságnak neveznek, másként mondva: énképzetnek? Egy elgondolás arról, hogy ki vagyok én, semmi több. Az idők során önmagammal azonosított gondolatok - személyiség. Ami szintén az okozatiság láncolatának ideiglenes terméke.
Ebből akkor az következne, hogy nincs is én? Nem. Csupán az, hogy a gondolatok, az akarat nem én.
A mellkast átfúró és a szívet elérő nyilak nem okoznak annyi szenvedést, mint a civilizálatlan emberek durva, sértő szavainak a nyilai, amelyek ott maradnak a szívben.
Félek hogy bárkit is ki kell ábrándítsak, de ma már nem fogadjuk el a kartéziánus elképzelést, miszerint egy én, egy ego nézi bentről a történéseket.
Mindez jóllehet a materialisták malmára hajtja a vizet, de ettől még simán el lehet fogadni az örökkévaló szellem létét. Csak nem szabad mindent a szellemre fogni, ami tudatos.
Ez olyan homonkuluszszerű megközelítés. Ha az agyban van egy tudatos lényféle, akkor annak az "agyában" is van, és így tovább a végtelenségig? (Forrás Daniel C. Dennett agykutató és memetikus)
"Mindannyian szeretünk érdekes, új könyvet olvasni. Buzgón gyûjtjük a számunkra értékes gondolatokat, és amint ezzel megvagyunk, nem is vagyunk többre kíváncsiak. Így szerzi ismereteit általában mindenki, aki valamire is tartja magát, vagy akit valamire is tartanak. Igazában a legtöbbje úgy olvas, hogy egyszerûen átveszi a mások által közölt tényeket, megállapításokat. Ettõl azonban nem lesz okosabb. Aki tanulni akar, annak kreatív véleményt kell formálnia az olvasott tényekrõl, nem meddõen bekebeleznie és magába rekesztenie õket. Aki tanul, az – akárcsak a Hold – tükrözze vissza mindazt a fényt, amit az író rávet, ne börtönözze be a tényeket és gondolatokat, mint bíró az elítéltet!
A gondolat progresszív. Az író gondolatának úgy kell érnie az olvasóban, hatnia rá, hogy javítson rajta, tökéletesebbé tegye. A legjobb kritikus az, aki tovább tudja fejleszteni a régi gondolatot; mert aki csak gáncsol, elítél, az a haladás ellensége és persze a Természeté is."
maga a kérdés, ember feletti, de menjünk vissza a fizikai s kémia órákba, mikor is, mielőtt minden lett volna, VOLT A NAGY VILLANÁS?
először is, gondolatokat indukálunk, s nem csoda, hogy ezen kérdések sullya allat, összerugunk, ami természetes, de azzal még nem vágtuk agyon, a megoldandó feladatot?
önismeret a 7. szinten, ahol én slattyogatok, ami azt jelenti, az emberi csira, AURÁVAL, amit fényképezni, sőt látni lehet, kirlán fotózással? mikor a spissisek párzanak, 2 fénygömb jelenik meg, ami valaki gondolatja, aki ezt a valamit kigondolta, most gondolkodásra ösztönözne benünket, a saját fejünkkel?
De, belém mar a csufolkodás, az helyett, hogy a célra, céloznuk a gondolatainkat megmeresztve? Mégis akikkel lehet, gondolkodunk, mert élni akarnunk? Valamiért?
viszlát?
1 lehetőséget adtok, ne gondolkodj, te nem gondolkodhatsz, de mi az oka? valakik gondoskodni akarnak róllam, is? vagy használd az eszedet, ha van tokja?
a gondolat agyunk aktivitasanak egyik fajta jelensege.
a gondolatot magat tudatosnak nevezzuk, a gondolat keletkezese nem gondolat, es nem tudatos. de egy gondolat keletkezesenek "okai" kozott szokott szerepelni masik gondolat.
"Egy gondolat sem felesleges. A gondolat olyan eszköz, mely által elérhetjük célunkat. Aki elítéli, és elveti a rossz gondolatot, nem gondol arra, hogy a rossz utat is meg lehet javítani, jó minõségûvé építeni. Az egyik gondolat út a másikhoz. Az olvasó így rájön, hogy a mával foglalkozó gondolatok a holnapi témák alapkövei. Az emberiség fejlõdésében a gondolatok szükségképp alkotják mindig az ötletek és célok végtelen sorozatát. A nagy újítók mindig azt hangsúlyozták, hogy nem lerontani, hanem betölteni jöttek a régi törvényt. Valmiki, Vjásza, Platón, Jézus, Mohamed, Konfucius és Csaitanja Maháprabhu vagy szóról-szóra ezt mondták, vagy ez szavaik értelme."
ÉN Nem én NEm se sikítani , se TANi legföllebb tani-tani.
Mindenkit egésznépemet? Másokat nem tudnék, tudod a NYELV akadálly.
Jak.3,8 "De a Nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes."
A magyarok nyelve 70óta nemcsak.MINDEN nyelv.TIEd is?
